A MEDOSZ Lapja, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)

1972-01-03 / 1. szám

Az 1972. évi terv megvalósításának szakszervezeti feladatai (Folytatás az 1. oldalról) jobbaknak magas kitüntetés­sel, valamint az eddiginél je­lentősebb jutalommal párosuló elismerését. A munkaverseny hatékony­ságának növelésével kapcsolat­ban többről van szó, mint a régi és szűk értelemben vett munkaverseny továbbfejlesz­ő szakszervezetek, helyesen, igénylik, hogy a termelés emelkedésével együtt a nép­­gazdasági tervnek megfelelően növekedjék a dolgozók, mun­kások életszínvonala. Az 1972. évi népgazdasági terv a reál­bérek 2,5—3%-os emelkedését irányozza elő. Fel kell hívni ezzel kapcsolatban az állami szervek, a szakszervezetek fi­gyelmét arra, hogy nagy gond­dal tervezzék meg ennek a reálbér-emelkedésnek a fel­­használását. Ez nem lesz köny­­nyű, hiszen a reálbér-emelés lehetőségei nem nagyok. 1971 egyik szomorú tanulsá­ga, hogy a beruházási tervek általános túllépése mellett, il­letve ellenére sem teljesültek az egészségügyi, szociális, kul­turális intézmények fejlesztési tervei, holott mindezek az életszínvonal emelkedésének szerves részei. Gondoskodni kell arról, hogy 1972-ben ez ne következhessék Ъе újra. — 1972 feladatai nagyok — mondotta befejezésül a SZOT titkára —, és megvalósításuk mindenkitől fokozottabb erő­A mezőgazdasági dolgozók részére külön is hasznos út­mutatással szolgált Micsuch Lászlónak, a MED­OSZ titká­rának a hozzászólása. Beveze­tőjében utalt arra, hogy a MEDOSZ-hoz tartozó termelő szektorokra is érvényesek azok a megállapítások, hogy összességükben dinamikusan fejlődnek. A mezőgazdasági termelés fejlődése-m­eggyorsult és 1971. évi összesített ВДшЦ ményei várhatóan a IV. ötéves terv előirányzatainak megfe­­­lelően alakulnak. A fejlődés mutatója, hogy az 1971. évi termelés volumene várhatóan mintegy 8%-kal haladja meg az előző évit és ez az 1969. évi, eddigi legjobb színvonalat is felülmúlja. A végzett munka dicséri a mezőgazdaságban dolgozók, a tsz-tagok, állami mezőgazdasági üzemek, a fa­gazdaságok és a vízügyi szer­vek dolgozóinak munkaszere­tetét, helytállását, felelősség­­érzetét. Időben elvégezték mindazokat a munkákat, ame­lyek biztosítják az 1971. évi eredményeket és egyben alap­jául szolgálnak az 1972. évi gazdasági tevékenységnek. Mindez reális és teljesíthető alapot ad az 1972-re tervezett fejlődési ütemhez. — A­­ fejlődés pozitívumai mellett viszont ott — folytatta a MEDOSZ titkára —, ahol a termelés anyagi, műszaki, sze­mélyi és közgazdasági feltéte­lei nem alakultak megfelelően, vagy a feltételek egyike-mási­­ka hiányzott, a termelés stag­nált, akadozott, illetve a nö­vekedés lemaradt a gyorsab­ban növekvő társadalmi igé­nyek mögött. A mind tartósab­­ban ható problémák érzékel­téséről. Tulajdonképpen a leg­fontosabb emberi tevékeny­ségnek, a munkának a színvo­naláról, a munka társadalmi rangjának, becsületének elis­meréséről, a kiváló munkát végző dolgozók nagyobb meg­becsüléséről kell beszélnünk, ennek érdekében cseleked­nünk, feszítést igényel, elsősorban azonban a vezetők személyes felelőssége növekszik. Gazda­sági célkitűzéseink és a hatá­rozatok végrehajtása érdeké­ben magasabb követelménye­ket kell támasztanunk önma­gunkkal és másokkal szemben is. A szocialista közmorál, vagy ha úgy tetszik, gazdasá­gi erkölcs érvényesítéséhez a meggyőzésen kívül egy­éb hat­hatós eszközökre is szükség van. A jövőben bátrabban és következetesebben kell élnünk a felelősségrevonás eszközé­vel, a közérdeket megsértők­kel, a felelőtlen intézkedőkkel, a rendeletet be nem tartókkal szemben. Ismételten hangsúlyozta a SZOT titkára, hogy a szakszer­vezetek teljes egészében egyetértenek a párt és a kor­mány állásfoglalásaival, támo­gatják intézkedéseiket és min­dent megtesznek, ami módjuk­ban áll, hogy egységes és reális szemléletmód alakuljon ki a feladatok megítélésében és teljesítésében. Ketően a­­ zöldség, a burgonya,­­ a cukorrépa, a tejtermékek, a szálastakarmányok termelése, illetve­­a szarvasmarha-tartás területén jelentkeznek. Ezek a feszültségek kihatnak a nép­gazdaság egészére, a fizetési mérlegre, a költségvetési egyensúly fenntartására, és nem utolsósorban az életszín­vonal-politika alakulására, a dolgozók­­­közhangulatára. Azonkívül, h­ogy a­ c­afcosrép­r és a zöldségfélék komplex gé­pesítése még megoldatlan, van olyan tapasztalat is, hogy a gazdasági vezetők is mostohán kezelik ezeket az ágazatokat, elhanyagolt a munkaszerve­zés.­­ Ugyancsak feszültséget jelent, és a mezőgazdaságra is vonatkozik a megkezdett be­ruházások nagy száma. Ennek a következménye, hogy az 1972-re a mezőgazdaság ren­delkezésére álló beruházások mintegy 70%-a a már koráb­ban megkezdett beruházások befejezéséhez szükséges. Fő feladat tehát a mezőgazdaság területén is a beruházások mi­előbbi befejezése, termelésbe állítása, a beruházási fegyelem megszilárdítása. — ’A MEDOSZ vezető szer­vei részt vállalnak a lakosság ellátását nehezítő gondok el­hárításában, sajátos eszközeik­kel — a munkaszervezés, a műszaki fejlesztés, a technoló­giai fegyelem javításával, a kertészeti és állattenyésztési ágazatban dolgozók erkölcsi, anyagi ösztönzésével — az ál­lami gazdasági szervekkel együttműködve kívánják ki­venni részüket az időszerű kérdések gyorsabb megoldásá­ból. Falatok még jobbak lesznek, a gyengén gazdálkodók pedig sok esetben még mélyebb szintre esnek vissza. Mindez kihat a dolgozók keresetére, jövedelmének alakulására, a gazdálkodásban való érdekelt­ségére. Az 1971-ben végrehaj­tott eredmény javító, illetve el­­vonó intézkedések egyenlege­ként például az állami gazda­ságok 1971. évi kimutatott vár­ható 1 milliárd 160 millió fo­rintos nyeresége az 1970. évi rendszerben és elszámolási konstrukcióban mintegy 1 mil­liárd 753 millió forintra te­hető. A MEDOSZ-hoz tartozó ága­zatok területén a vízgazdálko­dásnál és a Mezőgép-vállala­toknál várható a népgazdasági szintű személyes jövedelemnö­vekedés, de a változás gondo­kat jelez az erdő- és fafeldol­gozó gazdaságokban és minde­nekelőtt az­­állami gazdaságok­ban. Az előszámítások alapján mintegy 2,5%-kal csökkent a képezhető részesedési alap színvonala, és úgy mutatkozik, hogy az állami gazdasági dol­gozók személyes jövedelme mintegy 1,5%-kal emelkedik. Ez a színvonal alatta marad a népgazdaság várható szemé­lyes jövedelemnövekedés-üte­mének és nem ellensúlyozza teljes egészében a felső szin­ten kimutatott fogyasztói ár­emelkedéseket. Fokozza a ne­hézségeket, hogy ilyen körül­mények között a bérpolitiká­ban is n­ehezen lehet érvénye­síteni a kvalifikáltabb és szak­mailag képzettebb munkások anyagi elismerését. Intézkedések, lehetőségek Mindezek ismeretében máris tettünk és a jövőben is te­szünk olyan intézkedéseket — a minisztérium vezetésével együttműködve —, melyek a dolgozók élet- és munkakörül­ményeinek javítására, a gaz­dasági és mozgalmi vezetők felelősségének növelésére, a dolgozók mozgósítására, a szo­ciálisig munkaverseny és bri­gádmozgalom korszerűsítésére vonatkoznak. Magukat a köz­­gazdasági szabályozókat sem tekintjük kizárólagosan úgy, hogy az egyes gazdaságok eredményalakulására csak ezek hatottak kedvezőtlenül. Sok tartalék van a tervszerű munka javításában, a munka hatékonyságának minden szin­tű növelésében és abban, hogy a vállalatok egy része még nem használja ki a munka szervezésében rejlő,­­ eredmé­nyeket javító lehetőségeket, s a termelési költségek csökken­tésére sem tettek még min­denhol kellő intézkedéseket. Mindezekben, a vállalati gaz­dálkodás eredményességével összefüggő kérdésekben a gaz­dasági és a szakszervezeti szerveknek egyaránt jobban igénybe kell venniük a szocia­lista brigádok és a törzsgárda­­tagok javaslatait, így a mező­­gazdaság állami üzemei a jövő év során a feszültségek csök­kentésével, eredményesebben gazdálkodva jobban megfelel­nek a népgazdaság, a társa­dalom igényeinek — fejezte be hozzászólását Micsuch László, a MEDOSZ titkára. Életszínvonal-emelés, bérpolitika Micsuch László a mezőgazdasági termelés fejlődéséről és időszerű kérdéseiről A gazdasági szabályozók kezdeti hatásai Micsuch László a továbbiak­ban utalt arra, hogy a szak­­szervezeti munkában nem ke­vés gondot okoz és újszerű fel­adatokat ró a választott szer­vekre az üzemek gazdálkodá­sának alakulása, a dolgozók bér- és jövedelmének, szociá­lis, élet- és munkakörülmé­nyeinek javítása. A MEDOSZ- hoz tartozó vállalatok, gazda­ságok — akárcsak a népgazda­ság egyéb ágazataiban — nap mint nap a­ közgazdasági sza­bályozók ítélete alá kerülnek. A gazdasági vezetőkön kívül a szakszervezeti tanácsok, szak­­szervezeti bizottságok tevé­kenységét, állásfoglalásait is minden esetben befolyásolják a szabályozók. Ez önmagában is feszültebb munkát, megala­pozottabb közgazdasági és munkahelyi ismereteket, a dolgozók helyi igényeinek sok­oldalúbb elemzését követeli meg. A szabályozók hatásáról jelenleg még nem lehet álta­lános érvényű és minden vo­natkozásban megalapozott megállapításokat tenni. Követ­kezményeik csak most kezde­nek kibontakozni. Ha a ter­melés növekedésének oldalá­ról vizsgáljuk a hatásokat, a tapasztalatok általában pozití­vak. Ezt a termelés mutatói is igazolják. Vannak azonban olyan mutatók is, hogy érvé­nyesülésük az eredmények mellett többféle feszültség forrása. A jelenleg fennálló támogatási rendszer például nem csökkenti, hanem eseten­ként inkább növeli a vállala­tok közti különbségeket. A ré­gebben is jól gazdálkodó vál- ч Mezőtúri meglepetések Jó gazdasági eredmények és siralmas szakszervezeti élet A Mezőtúri Felsőfokú Me­zőgazdasági Technikum tan­műhelye sok meglepetést tar­togat a látogatónak. Galambos Béla műszaki igazgató és Ma­darász Dániel főmérnök öröm­mel és büszkeséggel mutatták meg a tanműhelyt. Előre kell bocsátani, mindketten új em­berek itt. Ez részben sok min­dent megmagyaráz. Anélkül, hogy az előzményeket sorol­nánk, megelégszünk azzal, hogy sokféle baj gyötörte ezt a tanműhelyt, előző vezetői nem mindenben voltak precí­zek, de hát nem a múlt hibái­nak keresgélése volt e látoga­tás célja, hanem éppen az, miképpen látják el fontos fel­adatukat, hogy a hallgatók tanterv szerinti gyakorlatát biztosítsák, s minden mérték­ben kielégítsék. Jó érzés a tanműhelyben járni. Év vége előtti ünnepi hangulat. Mindenütt festők, asztalosok dolgoznak. Végre méltó köntösbe öltözik az iro­daépület. De a tanműhely kö­zepén magasodó új műhely látványa is impozáns. És ahol az ifjú szakmunkástanulók ta­nulnak. Ez a műhely valóban példamutató: így kellene min­den oktatói műhelynek meg­mutatkozni szerte az­ ország­ban. Az ipari tanulók ügyes munkái díszítik a falakat. Tisztaság, rend. A szociális, egészségügyi épületekben is festékszag és tisztaság. A zuhanyozó, öltöző patyolattiszta. Ebédlőjük is ragyog. A szomszédos felsőfo­kú technikumból hozzák az ebédet. Jó ebédet, ahogyan azt hallani itt is, ott is. Tehát a tanműhely valóban otthona igyekszik lenni a jövő szakembereinek. Bent az irodában ismerke­dünk a tervekkel, feladatok­kal. Kicsit a múlttal is, ahon­nan elindultak. Évekig nem osztottak nyereséget. 1970 volt az első eredményes év. 13 nap nyereséget is osztottak. 1971. november közepére teljesítet­ték az éves tervet. Mégpedig nem is kis tervet: 21 millió forint volt az előirányzat. A nyereség, szerény számítások szerint is, 4,5 millió forint. Galambos Béla műszaki igazgató dióhéjban mondta el a tanműhely tevékenységét, amelynek legfontosabb fel­adata, hogy a felsőfokú tech­nikum diákjai itt tanulják meg a gyakorlatban mindazt, amit bent az iskola műhelyé­ben már kicsiben gyakoroltak. Az elsőéves hallgatók a trak­torokkal ismerkednek, a má­sodévesek a gépkocsik javítá­sát végzik, a harmadévesek pedig az irányítást tanulják, mint az a jövő szakemberei­hez illő is. Pezsgés a műhelyekben De az oktatási funkción kí­vül komoly termelés folyik a tanműhelyben. Ezt bizonyítja a magas tervteljesítés és a nagy nyereség. Miből tevődik ez össze? — Mi csináljuk az AGRO­­KER gépeinek garanciális szolgáltatásait, mi végezzük a Szolnok megyébe érkező kom­bájnok összeszerelését. Mi szereljük fel a traktorok védő­kereteit — folytatja Galam­bos Béla —, a T 700-as trak­tor garanciális javítása is a mienk, s ugyanakkor az is­kola, oktatja ki ,a­ vezetőket egy-egy géphez 3—4 embert. * Tehát bőséges munka hárul az itt dolgozókra. S mivel igé­nyes munkát végeznek, igen sokan jártak a dolgozók és ve­zetők közül külföldön, s ott sajátították el a hozzáértést. Továbbképző tanfolyamok is folynak az üzemben. Általában pezsgés tapasztalható. Az em­berek, akik itt maradtak, ott­honuknak tekintik az üzemet. Érdemes itt dolgozni. Évről évre javulnak a munkahelyi adottságok, most készült el a fűtés, minden műhely ún. me­­legbefúvásos fűtésre tért át. Ugyanakkor a vízvezeték is ott van már valamennyi műhely­ben. Az asztalosműhelyben forgácselszívó berendezés van. Tisztasági versenyt is rendez­tek a műhelyek között, 5 ezer forintos első díjjal. Parkosíta­nak. Tavasszal rózsabokrokat ültetnek. Tehát mindent meg­tesznek azért, hogy kellemes környezetben, jól berendezett tanműhelyben fogadják a technikumi diákokat. Nincs munkaerőhiány. Már előre ki­javították a tavasszal szüksé­ges gépeket. Az új vezetőség jól dolgozik. Hol a szakszervezet! Mi hát akkor a baj? Miért jött el rossz szájízzel a ripor­ter Mezőtúrról? Hoprik Ferenc szb-titkár is jelen volt a beszélgetéseknél Siralmas „eredményeket” so­rolt fel. Nincs szocialista bri­gádjuk. Egyetlenegy sincs. Mutatóban sincs. Akkor ami­kor az országban a legnagyobb lendítőerőt a szocialista brigá­dok adják. És a szervezettség? Mindössze 63 százalékos. (!) Erre nem lehet magyarázat. Nem is tud magyarázatot adni. Nem is próbálkozik. A Szol­nok megyei bizottság az utób­bi időben sokat segített, mu­tatkoztak is eredmények. 18 új taggal gyarapodott a szak­­szervezet. De nem tartanak taggyűléseket. Nincs szervezeti élet. Galambos Béla azzal búcsú­zott, hogy jó lenne, ha a szak­­szervezeti élet is pezsdülésbe jönne. Ha az eredmények mellé felnőne a szakszervezet is. Minden segítést megígért. Úgy gondoljuk, hogy érdemes lesz egy fél év után újra el­jönni Mezőtúrra Addigra vál­tozás történik. Mert így nem maradhat. T. I. Az 1514-es kis kot­ró gazdája A tejszínű ködben, a hosz­­szú apadás után áradás­ban levő pócsmegyeri parto­kon, a Szentendre-szigeten csak erőlködő dohogású gép­zörej tájékoztat. Keresztesi Antalt, a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság nehézgép­kezelőjét keressük. Fiatal em­ber, életútja mégis elég kacs­­karingós. Magas, fekete, göndör hajú férfi alakja rajzolódik ki a piros színű, 1514-es kiskotró ülésén. Kedvenc munkagépe, úgy ragaszkodik hozzá, mint jó kocsis a lovához. Hosszú volt az út, amit Gyöngyösről Tassig megtett. Édesapja gaz­dasági cseléd volt. Ő maga 14 éves koráig Katymáron élt és már 8 éves korában vizet hor­dott az állami gazdaság dolgo­zóinak. 16 éves korában a jász­­kiséri gépállomáshoz került, ahol segédvezetői vizsgát tett. A megfontolt, és mindig többet akaró fiatalember ek­kor a szolnoki Vízgépészeti Vállalatnál jelentkezett. Itt is tanult és jó eredménnyel tette le a nehézgépkezelői vizsgát. A jászkiséri napok, hónapok eredménye volt az is, hogy itt ismerte meg feleségét. Meg­nősült és Szolnokról visszatért Kisérre. Tsz-Ъе lépett, állat­­gondozó lett. 45 hízót gondo­zott, de hamarosan Tassra költöztek apósa hívására. Itt is tsz-tag lett. Hat évig vezette a szövetkezet lánctalpas trakto­rát. Amikor a szövetkezet el­adta az erőgépet, kilépett. Je­lentkezett a KÖZIV­G-nél, ahol gépkezelő lett. Most itt dolgozik a pócsmegyeri védő­töltés építésén. Az igazgatóság szentendrei géptelepéhez tar­tozik. Pár perces cigarettaszünetet használtak fel a beszélgetésre. A köd változatlanul vastag vattatakaróként borított be mindent. Keresztesi előremu­tatott, amerre a Duna folyik: — Ezt a vizet, ennek a nagy folyónak partjait semmiért sem adnám. Pedig... Lenne oka arra, hogy másfelé keressen mun­kát. Hetenként egyszer jár haza Tassra, ahol felesége és gye­rekei, a 6 éves Marika és 8 hetes Antika várja. Meleg ételt és jó falatokat igazán csak ekkor eszik, itt tud meg­­fürödni, megpihenni. Keresz­tesi ugyanis negyedmagával lakókocsiban lakik. Nincs me­leg vizük, mosdótásban tisz­­ tálkodnak, az ágynemű gyor­san szennyeződik, de sokszor csak havonta cserélnek ágy­­huzatot. Főzni alig van alkalmuk, de sok kedvük sincs hozzá, így marad a hideg koszt, amit vagy otthonról hoz, vagy több kilométert gyalogol érte. Szó­rakozásról beszélni sem lehet. De egyiküknek sincs erre nagy kedve a nagyon nehéz és fárasztó napi munka után. Amikor vége a műszaknak, gyors mosdás, néhány falat étel, bekapcsolják a rádiót és újságot olvasnak, vagy beszél­getnek. Sok-sok témájuk van. Heti egyszeri hazautazás, az elmaradt ház körüli munka el­végzése, a családdal, gyerekek­kel való foglalkozás. És még ami nagyon, nagyon fontos: családi ház építése. Tasson, apósa háza mellett már elké­szült a kis ház alapja. Szom­bat—vasárnap dolgozott az is­merősök, rokonok segítségével. Még ebben az évben be akar­nak költözni. Ez az egyik vágya-álma. A másik: végleg letelepedni Tas­son és mindennap a családdal együtt élni. Ha meglesz a ház, erre is sor kerül. Hiszen az igazgatóság területéhez tarto­zik Tass is. És munka itt is van bőven. Még csak 27 éves. Sokat ta­pasztalt, sokat olvasott, párt­tag, elvtársai szeretik és tud­ják, hogy Keresztesi Antal nehézgépkezelő előbb-utóbb hazakerül. De ekkor sem fog nyugodt lenni, hanem módot és alkalmat talál arra, hogy szakmai tudását gyarapítsa, mert tisztában van azzal, hogy nagyobb tudás nagyobb jöve­delmet, jólétet biztosít. R. S. Mezőgazdasági Gép­es Alkatrészkereskedelmi Vállalat minden kedves ügyfelének, a mező- és erdőgazdaság dolgozóinak, „A MEDOSZ LAPJA” minden kedves olvasójának sok munkasikert és jó egészséget kíván az elkövetkező 1972. évre! A Buda környéki Vízi Tár­sulatnál a dolgozók 25 száza­léka szocialista brigádtag. A szocialista brigádtagok vállal­ták a társulat tervteljesítése érdekében, hogy az elmaradt karbantartási munkákat el­végzik. A vállalt munkára kü­lön munkaszerződést kötöt­tek a dolgozókkal. A mun­káért járó pénzt a társulat el­számolta, s a 16 600 forinton az szb 1972 tavaszán külföldi kirándulásra viszi a munká­ban résztvevőket

Next