A MEDOSZ Lapja, 1972 (16. évfolyam, 1-24. szám)
1972-01-03 / 1. szám
Klubélet Nógrád megyében Szakszervezetünk feladatai között jelentős helyet foglal el a kultúrnevelési célkitűzések megvalósítása. A MEDOSZ XXIII. kongresszusának határozatai részletesen megszabták teendőinket a dolgozók kulturális nevelésének további fejlesztése, műveltségük emelése érdekében. — Hogyan fejlődik, milyen eredményeket ért el az elmúlt évben Nógrád megye a kulturális élet vonatkozásában? — Erről beszélgettünk Jobbágy Gusztávval, a megyei agitációs, propaganda- és kultúrbizottság vezetőjével. — Megyénk mezőgazdasági területein nincsenek nagy, önálló kulturális központok. Mezőgazdasági üzemeinkben csak klubszobák, klubkönyvtárak létesültek a művelődés céljaira. Üzemi klubjaink többsége általános jellegű, s mint ilyen, tagságunk minden rétege számára biztosítják a szabadidő kulturált eltöltését. Mivel ez az érdeklődési körök különbözősége miatt igen nehezen valósítható meg — mondotta Jobbágy Gusztáv, aki nyugdíjas pedagógusként vállalta és fiatalos lendülettel tölti be tisztségét Nógrád megyei bizottságunkban —, az utóbbi időben igen nagy érdeklődés mutatkozik a rétegklubok iránt is. Nógrád megyében öt önálló klubszoba és nyolc klubkönyvtár működik. Számuk korántsem tekinthető lezártnak, hiszen most épül új klubszoba Rétságon a Vízgazdálkodási Társulatnál, Kisterenyén a MEZŐGÉP-nél. Az állami gazdaságok vezetői és szakszervezeti bizottságai a kongresszus határozatának megfelelően, kisebb településeken, tanyákon is létesítenek klubszobákat. (Mint például a Nógrádkövesdi ÁG az acsai és a nézsai telepén teszi ezt.) — Klubjaik közül hány vesz részt a „MEDOSZ kiváló klubja” címért folyó versenyben? — A központ kultúrosztálya által meghirdetett pályázatra a magyarnándori ÁG Radnóti Miklós klubja és a verőcei fűrészüzem Petőfi Sándor klubja nevezett és elküldte munkaprogramját — válaszolta Jobbágy Gusztáv. — Milyen eredményeket vár a két klubtól a megyei kultúrfelelős? — Hónapok óta figyelemmel kísérem működésüket — felelte — és úgy tapasztalom, nem érdemtelenül neveztek a kitüntető cím elnyerésére. A Radnóti klubot két lelkes aktivistánk, Papp Imre és Daróczi Ferenc pedagógus vezeti. Hat szakosztálya és 80 állandó tagja van ennek a klubnak. Rendszeresen működik náluk az énekkar, a citerazenekar, valamint a néptáncegyüttes. A fotó- és a kézimunkaszakkör mellett program alapján tevékenykedik itt a nyugdíjasok klubja is. A Petőfi klubban az irodalmi rendezvények dominálnak, mert a klub vezetője, Berkenyei András mérnök az irodalom lelkes propagandistája. Rendszeresen tartanak könyvismertető előadásokat, író-olvasó találkozókat. Elmondta Jobbágy Gusztáv azt is, hogy a két, kiváló címért versengő klub példáját igyekeznek követni a többiek. A tagság sokoldalú érdeklődésének megfelelően összeállított változatos klubprogram vonzó, s így évről évre emelkedik a nógrádi klubok látogatottsága. Ennek köszönhető például az ismeretterjesztő előadások népszerűségének jól lemérhető növekedése is. Amíg 1968-ban nógrádi üzemeinkben, klubjainkban 31 ismeretterjesztő előadás hangzott el 2180 hallgató előtt, az elmúlt évben már 87 előadást tartottak 3176 hallgató részére. Kétségtelen ugyan, hogy az itteni klubokban is a zenés, táncos rendezvények vonzzák leginkább a fiatalságot napjainkban is. De a fiatal dolgozók többsége ma már rendszeresen kölcsönöz könyvet a klub üzemi kiskönyvtáréból. A klubok működéséhez szükséges anyagi fedezetet a gazdaság, üzem vezetősége és szakszervezeti bizottsága együttesen biztosítja. 1971-ben két üzemi klubunk kapott szakszervezetünk központjától 35—35 ezer forint támogatást felszerelés vásárlására. Szakszervezeti bizottságaink az elmúlt évben mintegy félmillió forintot költöttek kulturális célokra s ennek jó részét klubjaink és klubkönyvtáraink fejlesztésére. A lehetőségeink tehát megvannak ahhoz, hogy tovább fejlődjön, gazdagodjék egész megyénkben az üzemi klubélet — mondotta beszélgetésünk végén Jobbágy Gusztáv. Li. J. Kisemberek nagy mondásai Kiss György Mihály nevével lapunk olvasói közel egy évtizede találkoztak először. .Szívesen adtunk teret irásaibói címert egyrészt a humort mindenki szereti, másrészt mert Kiss György Mihály tehetséggel művelte a műfajt, első írásaiban is. Azóta megizmosodott tehetségében, sikereinek tanúja lett a rádióhallgatók nagyszámú tábora, s a tv né-— Sok a panasz a budapesti kenyér minőségére. — Ha megdobnak kővel, dobd vissza kenyérrel! — A magyar televízió munkájának tanulmányozására küldöttségek érkeztek Budapestre. — Nézelődtek, mint Vacansek bácsi a női öltözőben! — A szurkolók véleménye szerint milyen a magyar labdarúgó? — Csak evéskor izzad, mint a pap szolgája! ★ — A televízióban befejeződött a Rózsa Sándor-sorozat. — Átestünk rajta, mint az egyszeri szűz a gyerekszülésen! ★ — Mit csinál a magyar lány az olasz fiatalemberrel? — Reszket érte, mint farkas a kiscsikóért! ★ — Milyen az új szövetségi kapitány? — Nagy benne az akarat, mint a vénlányban! ★ — Az üzemi konyha vezetője ebéd előtt eligazítja a felszolgálókat. — Ki paréjjal jól tud lakni, annak húst is lehet adni! — Szerelemre éhes római rabok kérték, hogy számukra főközönsége is. A jó humoristák nem nagy táborát növelte Kiss .György* Mihiály, aki a •szokásos rádiókabajo k"' egyik népszerű írója lett. Szerepelt a szilveszteri rádió- és tv-műsorban is humoreszkjeivel. A „Kisemberek nagy mondásait megszerették a rádióhallgatók, s mi is átnyújtunk egy csokrot belőle olvasóinknak, tegyék lehetővé a rendszeres nemi életet. — Éhes disznó makkal álmodik! ★ — Kerítőként egész háremre való lánysereget irányított egy 61 éves, nyugdíjas budapesti férfi. — Okos egérnek több lyuka van! ★ — A lakáskarbantartó ktsz legújabb reklámszövege: — Öreg házon, Ifjú menyecskén mindig akad igazítanivaló! ★ — Tapasztalt titkárnő sóhaja a vállalati banketten: — Rövid beszéd, hosszú kolbász, az a jó! ★ — Magyar kislány magyarázza egy külföldi turistának: — Ingyen még a szánk sem ér össze! ★ — Jól kereső nőgyógyász tanácsa a röntgenorvos kollégának: — Kaparj kurta, neked is lesz! ★ — Házasságkötés előtt nyilatkozik a 75 éves vőlegény: — Ha az isten akarja, a kapanyél is elsül! * /I — Ifjú férj nyilatkozata a mézeshetek után: — Nem mind szűz, aki páritát tűz! ★ — Mit csinál a humorista a közéleti visszásságokkal? — Csipkedj, mint Bedőné új malacpecsenyét! Kiss György Mihály J v I ^ fC* nem vort már úgy, h°m ^ i*- egy régen látott ismerő se hirtelen az eszébe jutott ét ^ rövidesen, esetleg már percei I múlva találkoztak is. Nos há\ I így jártam én is Jocóval, volt § hajóskollégámmal, ki nem X sokkal azután, hogy felbuk- X kant emlékezetemben, már § meg is jelent a kikötői rámpán. Azonnal felismertem, ^ pedig régen, húsz esztendeje § is talán, hogy utoljára láttam S őt. S most ahogyan fogyott S köztünk a távolság, úgy rohantak meg ismét az emlékek... X Patkányrágta öreg hajónk X jutott az eszembe, mely ugyan ^ ép bőrrel úszta meg a háborút, ^ de mégis csak ragaszkodásunknak, hajósszívünknek köszönhette, hogy meghosszab- Xbítottuk életét. Göthös, aszt- X más motorját szüntelen csi- X szóltuk, dédelgettük, hogy ki- X használhassuk fogyó erejének végső vonaglását is, mert X tudtuk, hogy az ócskavasba X kívánkozó, reszkető bárka X egy napon menthetetlen elfa- X rád. Rozsdamarta bensőjében X már nem lóerők, csupán szé- X helge, sorvadó gebek tapos- X fák a malmot... Egyszer aztán X valóban elkövetkezett a vég. X Utolsókat köhintettek a hen- X gerek, kiadta lelkét a motor. X Kohóérett vén járgányunk X szíve megszűnt dobogni. Csu- X rogtunk, ereszkedtünk, s mire fogtak a vasmacskák, már rá- X tonyon kocogtunk... Hamarosan egy másik hajó közeledett, melynek ve- X tetőjét már messziről üdvö- Xgeltük, hiszen negyvenöt nyarán még együtt dolgoztunk a hídroncsemelésnél, s ő máris kommandót kapott. Kisebb csavargőzöst ugyan, de Regőssy úr — mert ő volt az ismerősünk — mégis büszkén feszített az egyik román hajó fedélzetén. Jocó, az orsovai hajósivadék, átkiáltott: — Parancsnok elvtárs, kis segítség kéne, elakadtunk... — kiáltott át a gőzösre, s barátságosan integetett. Úgy érezte, hogy a viszontlátás öröme megengedi, hogy áthágja azt a láthatatlan, de örök határt, mely minden hajón a Híd és a felmosóvödör között óhatatlan jelentkezik. Tévedett. Regőssy egyetlen pillantással rendreutasította. Elképedt merészségétől, gőg, lenézés sugárzott szeméből. Homlokára megannyi ránc futott. Csak berzenkedett, s rátarti, pökhendi modorától elszomorodtunk. — Na megállj betyár, adod te ezt még alább is — тог fоgott Jocó, míg a kötelekkel foglalatoskodtunk, majd folytatta: — Látjátok, már magyarul is elfelejtett. Ilyenek ezek mind, ha felkapaszkodnak a polcra. Hej, ha egyszer én kapitány lehetnék, móresre tanítanám a nagyképűjeit. — Persze ezt sem viszi el szárazon — fogadkozott. Nem is sokára, mikor leszabadítottak bennünket a zátonyról, a rögtönzött fogadáson Jocó is szóhoz jutott, s azonnal törlesztett. A matrózok nagy derültségére csak románul beszélt Regőssyvel, aki nem sokat értett az egészből. Hasztalan feszengett, egyetlen épkézláb mondatot sem tudott kinyögni. A gőzös legénysége megértette: ez itt most az öreg büntetése, veszszőfutása. — Mit... mit mondtál fiam... — hebegett, megadva magát sorsának. — Csak azt, ha már minket nem ismer meg, miért tagadja meg anyanyelvét is. Hogy felvitte az isten a dolgát, azt látjuk, de azért nem kell az orrát is az égig emelni — mondogatott oda neki Jocó, s azzal faképnél hagytuk a verejtékében , rákvörösre lőtt hazánkfiát. Semmi kétség, Jocó akkor remekelt. És ha mi csodáltuk is bátorságát, mégis féltük csipkelődéseit, mert bizony minket sem kimért, ha úgy adódott. Kissé kilógott közülünk. Hol fejjel nőtt fölénk, hol pedig széthúzta sorainkat. Köztünk élt, mégis távol tőlünk. Jómagam a gondolatát is kitaláltam Jocónak, mégsem ismertem eléggé. A legapróbb hibáinkat is kegyetlenül kipellengérezte, s ilyenkor napokig zsörtölődött, senki meg nem állt előtte. Kemény, szigorú fedélzetmester volt. Persze akkor még nem tudtuk azt, amire csak a múló évek tanítottak meg, hogy a kíméletlen, kegyetlen őszinteség a kétszínű, önmagukban sem bízó, sovány hitű emberek vérszegény indulata, mely megköt és gátol minden mélyebb embert, munkatársi kapcsolat kialakulását. Útjaink rövidesen elváltak. Ő Bécsben felejtkezett. Hallottuk, hogy német hajóra szegődött, s aztán... senki többet harmadszor... Most pedig, ha az arany sávoknak hinni lehet, a karján, egy Lloyd-hajó kapitányaként látom viszont. De már itt is van. Pár lépés csupán és egymás nyakába borulunk. Megropogtatom csontjait, ő pedig alaposan hátbavereget úgy, mint régen a kivénhedt teknőnkön. Sok mondanivalónk lesz. Kicseréljük tapasztalatainkat, eldicsekszünk sikereinkkel. Talán elmondhatom azt is, hogy a hajósok közül egyedül voltam Regőssy úr temetésén, s a maroknyi földdel nemcsak búcsút, de kettőnk bocsánatát is utána küldtem. — Jocó... — szólítottam meg végül, de ahogy rám nézett, bizalmatlanság, hideg elutasítás ült a szemében, majd rám förmedt: — Was sagst Du? Szarvas János: MÚLÓ ÉVEK Négyszáz évvel ezelőtt, 1571. december 27-én, a Schwarzwald melletti Weil városában látta meg a napvilágot Johannes Kepler, az emberiség egyik legnagyobb elméleti csillagásza. A róla elnevezett három „törvényben” meghatározta a bolygók mozgásának fő jellemvonásait, és ezzel megalapítója lett a modern asztronómiának. A vézna testű, koraszülött fiút, aki alkalmatlan volt a mezei munkára vagy valamilyen kézművesség elsajátítására, szülei iskoláztatták. 1591- ben tanítói oklevelet szerzett és beiratkozott a protestáns teológusokat nevelő tübingeni akadémiára. Itt Mäszlin, a csillagászat tanára, megismertette Kopernikusz elméletével. Ez szakított az egyház által iselfogfzítottt feétezer éves ptolemaioszi hagyománnyal, miszerint a Föld a mindenség mozdulatlan középpontja. Azt tanította, hogy az égitestek a Nap körül keringenek. Kepler munkásságával igazolta a forradalmian új világképet és az elméleti csillagászat első nagy képviselője. Mint matematikus alapvető munkát végzett az integrálszámítás területén, és az optika is sokat köszönhet kísérleteinek. Haladó szellemű és toleráns tudósnak nehéz dolga volt az ellenreformáció és a 30 éves vallásháború korában. Protestáns hittestvérei titkos katolikussággal vádolták, mert a XIII. Gergely pápa által jóváhagyott új naptár bevezetését szorgalmazta, míg a katolikusok evangélikus hitén kívül is eretneknek tartották, mivel a természettudománynak kora teológiai dogmáitól való mentesítését követelte. Mikor protestáns volta miatt fel kellett adnia gráci tanári állását, Magyarországra menekült családjával, és az adatok szerint a Nádasdyak Vas megyei birtokain húzódott meg. Később Prágában mint Rudolf császár udvari matematikusának az üres kincstár nem fizette ki járandóságait, úgy, hogy anyagi gondjai miatt horoszkópok készítésével kellett foglalkoznia. Felesége meghalt, és gyermekei a himlőjárvány áldozatai lettek. Mindez nem törte meg. ínség és üldözés közepette is állandóan dolgozott. Tudta, hogy nemcsak a jelen, hanem a jövő számára is munkálkodik. Mikor egyik főműve, az Új csillagászat megjelent, azt mondta: „A kocka el van vetve. Megírtam a könyvet, hogy olvassák most, vagy az utókorban.” Tisztában volt kortársai szellemi képességeivel, így írt erről: ...A csillagászat nem nyújtja mindenkinek ugyanazt a szellemi táplálékot, hanem csak a nagyratörő szellemeknek, ami nem az én hibám, mert én azt kívánnám, hogy a tudomány legyen mindenkié. B. B. A talicskás kubikosokból vízügyi szakmunkások Nyugdíjastalálkozó Szekszárdon A Középdunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi egységének üzemi szakszervezeti bizottsága a múlt év decemberében nyugdíjastalálkozót rendezett. Sorrendben ez volt a harmadik nyugdíjastalálkozó, amelyre 38 nyugdíjast, igazgatóságunk vezetőjét, a MEDOSZ Fejér megyei bizottságának titkárát, a ve -titkárt, az ,, , , , üzemegység párt- és gazdasági Mocsár helyett termőföld vezetőit hívtuk meg. Az tiszk nevében Szakál Imre titkár üdvözölte a megjelenteket. Goóts Kálmán főmérnök, a szakaszmérnökség vezetője tartott ünnepi megemlékezést. Röviden tájékoztatta a jelenlevőket az 1971. évi eredményekről, majd így folytatta: — Elődeink és a mai vízügyi dolgozók munkájának eredménye, hogy csak közvetlen a környező területekről beszéljünk — a Sárköz, Kapos, Nádor-völgye ma nem mocsár, hanem termékeny föld. A termelés biztonságát csatornák, szivattyútelepek, hordozható szivattyúk tömege segíti. Az aszályos években az öntözés lehetősége biztosíték arra, hogy mezőgazdasági termelésünk egyre emelkedjék, ebben az önök munkája is benne van. Mai munkánk jellemzője a termelékenység növekedése, a gépesítés, a fejlett technológia előretörése. Segítenek a gépek Üzemegységünk lfél. évi terve 26,3 millió forint, 10 millióval több mint tíz évvel ezelőtt, ugyanakkor a létszám közel egyharmaddal kevesebb. Munkahelyeink száma 20. Fontosabb munkáink vannak a Kapos-csatornán, a Sió-árvízkapunál, öt közúti és dűlőúti hidat építettünk, a dombóvári Bátor, önfeláldozó magatartás . Vízügyes szolgálatunk jellege egy kicsit jobban indokolja az összeforrottságot fizikai és szellemi dolgozók között, mint más munkahelyen, mert nemcsak a munka frontján való helytállást követel meg, hanem a kritikus védekezési időszakokban bátor, önfeláldozó magatartás hozhat csak megfelelő eredményt. KISZ-tábornál partfalat építettünk 1,3 millió forint értékben. Szemünk előtt játszódott le és egyesek még tevékeny részesei voltak a Duna-töltések erősítésének, a Sió torok feletti és alatti szakaszok rendezésének. E nagy munkák végrehajtásához segítségül hívtuk a gépeket is. A két világháború közötti időszak nincstelen, talicskás, szalmán alvó kubikosaiból észrevétlenül vízügyi szakmunkásokká váltak. Hála szocialista társadalmunk segítségének, az ember értékelése és önértékelése is megváltozott. Ezt talán bizonyítani sem kell. A mai munkásszállást, védő- és munkaruhákat, szállásfelszerelést — hűtőszekrény, gáztűzhely, olajkályha stb. — munkásellátásunk megváltozott szemlélete, rendszerünk tette lehetővé. Hazajöttek... Az ünnepi beszéd után Nász István, a MEDOSZ-megyebizottság titkára üdvözölte a találkozó résztvevőit. Örömmel szólt arról, hogy a szekszárdi üzemegységnél minimális a munkásvándorlás. Felker János nyugdíjas kubikos rövid hozzászólásában elmondta, úgy' jöttek a találkozóra, mintha hazajönnének, mindig emberséggel bántak velük. Szakál Imre tiszik-titkár aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa/aaaaaaa/aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaasaaaasaaasaaaaaaaasaasaaaaaaaaaaaaaaaaa Gyöngyösi asszonyok Cikket közöltünk lapunk 22. számában az egri MEZŐGÉP gyöngyösi gyáregységének asszonyairól, akik Vietnamnak szánt gyapjútakarókat készítettek. Sajnos, a cím megtévesztő és hibás volt. Mert nyilvánvalóan kiderült a cikkből, hogy nem egri, hanem gyöngyösi asszonyok szorgalmának volt gyümölcse a sok szép takaró, amelyeket a készítő brigádok egy-egy tagjával együtt ezúttal helyreigazításképpen fényképen bemutatunk.