A MEDOSZ Lapja, 1977 (21. évfolyam, 1-24. szám)

1977-01-03 / 1. szám

/Р.ОЪЪ VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA 1 -----------------------------------------------------------------------------------------------------­------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ | XXI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM­ÁRA: 80 FILLÉR 1977. JANUÁR 3. | '^ssssssssssss'/ssssrssssssssssssssss'///ssssssssssssssssssys/ssssssssssssssssssssrss/s^ Évkezdet — életkezdet A­z esztendő január elsején „születik”. Az ember az év ** minden napján, mindennap minden percében s ta­lán pillanatában. Viszonylag kevesen vannak, akik az évvel együtt születtek, születnek. Legalább ilyen kevesen, ha nem kevesebben, akik az év „halálakor” jön­nek világra s a hivatalos évkezdet lesz mégis az ő életük kezdete is. Nagy költőnk Petőfi Sándor, szilveszter esté­jén látta meg... a mécses világát. Ezt már az első hal­lás után örökre megjegyeztem az iskolában. Számomra többszörösen feledhetetlen ez a sajátos évkezdet, életkez­det találkozás. Azok közé a még kevesebbek közé tar­tozom magam is, akik az esztendő „halálakor”, az év utol­só napján, szilveszter estéjén születtek, s akiket a hiva­tal mégis másnapra, azaz­ január elsejére jegyzett a szü­letési anyakönyvbe. Annak idején kissé elszontyolodtam, amikor megtudtam, hogy azon a bizonyos szilveszter éj­szakán egy másik kisfiú is született a falunkban. De mindenért kárpótolt, amikor megtudtam, hogy Petőfi is e még kevesebbek közül való e vonatkozásban is. Sokkal többen vannak — vagyunk! — azonban olya­nok, akik megfogadják — de hányszor?! —, hogy az új esztendőben új életet kezdünk. Nem akarunk újra meg­születni — bár sokunk talán ezt is vállalná —, hanem másféleképpen szeretnénk élni. Ez a fogadalom tréfás is, komoly is. Ámbár, ha igazán belegondolok, e tréfás fo­gadkozások mélységes­ mélyén, érzéseink rejtettebb zu­gaiban sejtjük, tudjuk: némely tulajdonságunkat valóban szeretnénk megváltoztatni. Miféle tulajdonságok, jellem­zők ezek? Nem, nem az álmaink megvalósulására gon­dolok, a fogadkozások sem ilyen természetűek! Nem is örömre, nagy szerencsére, lottónyereményre stb. Az a különös, hogy ezeket a változásokat, változtatásokat ál­talában nem a körülményektől, hanem önmagunktól várjuk! A lottón egész évben szeretnénk nyerni, szeren­csét, örömet egész évben várunk, de az év „szürke” köz­napjaiban ritkábban gondolunk arra, hogy mi magunk­­ valami módon megváltozzunk. Annál inkább az év végén,­­ az év elején. Olyankor fogadjuk meg, hogy ezután taka­rékosabban élünk, leszokunk a dohányzásról, a mérték­telen életmódról, netán az italról és így tovább. Magunk akarunk változtatni életmódunkon. Általában: fegyelme­zettebben akarunk, kívánunk élni az új évben, mint ad­dig tettük. S milyen különös, bár nem mondjuk ki: jobb embe­rek akarunk lenni. Jobbak magunkhoz, másokhoz! Erős akaratúak, határozottabbak, kedvesebbek, megértőbbek, okosabbak, tudatosabban élők, munkánkat, hivatásunkat jobban szeretők ... S még mennyi mindent másként aka­runk, magunkból kiindulóan, mint ahogy addig tettük. S ha nagyon finoman, őszintén elemeznénk érzéseinket, lehatolnánk a sejtelmek tárnáiba, akkor rájönnénk, hogy e fogadalmaink nyomán olyanok szeretnénk lenni a továbbiakban, mint amilyennek minket szüleink, sze­retteink elképzeltek születésünk után vagy talán már előbb... Íme tehát, a kör „bezárult”. A szülő álmai a gyereké­­■*- vel kapcsolatban sosem anyagiak. Arra vágyik, hogy boldog legyen, valamiképpen boldoguljon, megtalálja ön­magát. Tisztességes legyen, olyasmivel foglalkozhasson anyai álmodozások sosem vagy csak nagyon ritkán anya­­hivatásszerűen, amit szeret... Igen, a szülői álmok, anyai álmodozások sosem vagy csak nagyon ritkán anya­giak, de akkor a gyerek már túl van a gyerekkoron, ak­kor már fogadkozások korát éli... Az esztendővel sze­retne újjászületni s tréfás fogadkozásai hátterében na­gyon is ott lappangnak a komoly szándékok. S bármily apróságoknak is látszanak e fogadkozásaink, s bármilyen kevés is valósul meg belőlük, valóban újjászületünk! S gazdagabbak, erősebbek leszünk, nyer általuk az a leg­kisebb közösség, amelyben élünk, s az a nagyobb is, ahol dolgozunk. E tekintetben legyen minden évkezdet egy kissé — életkezdet is! SSSSS///sSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSrS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSS>­ Belorusz traktorok Magyarországnak A minszki traktorgyár sze­relőszalagjáról hárompercen­ként kerül le egy traktor. Egy műszak alatt 315 gépet, évente pedig 85 ezer darabot gyárta­nak. A minszki traktorgyár a világ 63 országába, köztük Magyarországra is exportálja termékeit. Az első MTZ—2 tí­pusnak ma már 47 korszerűbb változata van. A gyár jelenét azonban nem ezek a traktorok képviselik. 1974-ben kezdték el az MTZ—80 és MTZ—82 traktorok sorozatgyártását. Az új gépek bármilyen nehéz te­repen is megállják a helyükeit. A motorok 12 évig nagyjavítás nélkül, megbízhatóan üzemel­nek. Mintegy kétszáz féle me­zőgazdasági művelet elvégzé­sére képes, a különböző segéd­­berendezések, utánfutók köny­­nyen hozzákapcsolhatók. Se­bessége óránként meghaladja a 35 k­m-t. A vezetőfülke hő­mérséklete szabályozható, a vezetőülés pedig állítható. A magyar szakemberek szerint a „Belorusz” rendkívül kevés műszaki karbantartást igényel, gazdaságos, jól tűri a hőmér­sékletingadozást. I I I Minden kedves­­ olvasónknak­ ­ sikerekben gazdag | s ° ° I s s új ér et kívánunk! A termelőszövetkezeteknek nemcsak hősi múltja, biztató jelene,hanem biztos jövője " December közepén tartották a mezőgazdasági szövetkezetek III. kongresszusát. A kongresz­­szuson részt vett és felszólalt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, dr. Romány Pál mező­­gazdasági és élelmezésügyi mi­niszter, Micsuch László, a ME­­DOSZ titkára. A Termelőszö­vetkezetek Országos Tanácsá­nak elnökévé újból Szabó Istvánt, a nádudvari Vörös Csillag Tsz elnökét, főtitkárává Czimbalmos Bélát — aki eddig a Szabolcs-Szatmár megyei ta­nács elnökhelyettese volt — választották. A kongresszus a fejlett szo­cialista mezőgazdaság útján haladó szövetkezeti parasztság seregszemléje volt. Számot adott a legutóbbi kongresszus óta bekövetkezett eredmények­ről, gondokról, s a további fel­adatokról. Az eredményeket a falvak népe saját maga érzi, s tapasztalhatja, nap, mint nap. Ennek illusztrálására mégis néhány számadatot idézünk, csupán azért,­ mert azok híven tükrözik: hol tartunk,­meny­nyit haladtak előre termelőszö­vetkezeteink néhány esztendő alatt. Mezőgazdasági termelé­sük a negyedik ötéves terv­ben 23 százalékkal múlta felül az 1971. évi szintet; a mező­­gazdaság termelése a felszaba­dulás előttinek csaknem két­szerese. Mind nagyobb teret hódít az iparszerű termelés. A korszerű gépek, berendezések, vegysze­rek nemcsak a termelést növe­lik, hanem a munkát is köny­­nyítik, termelékenyebbé te­szik. Mind nagyobb hozzáér­tést, megfelelő szaktudást igé­nyel a dolgozóktól, a földek mai művelőitől. Szövetkezeteink hatmillió hektáron — átlagosan 3500 hek­tár földön — gazdálkodnak, s 110 milliárd forint értékű ter­méket állítanak elő. A háztáji­val együtt a mezőgazdasági ter­mék 70 százalékát adják, 12 százalékkal járulnak a nemzet egész jövedelméhez. A termelőszövetkezetek te­vékenysége közvetlenül 800 ezer családot — mintegy két­millió embert — érint. Közvet­ve azonban az egész ország né­pe érdekelt, hiszen ha valami döccenő támad, mint az 1976- os aszály miatt , azt az or­szág minden polgára megérzi. A kongresszus nem takargatta a gondokat, a fogyatékosságo­kat, így például a tej, a zöld­ség, a gyümölcs, a cukorrépa, a szőlő termelésében, a munka szervezettségében, hatékonysá­gában, a vezetés színvonalá­ban, a szövetkezeti demokrácia fejlesztésében, egyes közgazda­­sági szabályozók ellentmondá­saiban, elmaradottságaiban. A szövetkezetek azonban nemcsak termelési-gazdasági egységek, hanem emberi-társa­dalmi közösségek is, amelyek az új paraszti élet formálói, megtestesítői, s jól szolgálják tagjaik anyagi, kulturális fel­­emelkedését. Jóleső érzéssel számolhatott be a kongresszus a szövetkezeti parasztság élet­­színvonalának emelkedéséről, arról, hogy a nyugdíj, a társa­dalombiztosítás, és a szociális ellátás egységesítése gyakorla­tilag megoldott. Szocialista társadalmunk vívmánya, hogy parasztságunk a társadalom más rétegeivel azonos társada­lombiztosításban részesül és emellett keresete a munkás­­osztályéhoz igazodóan biztosí­tott, nem ingadozik az időjá­rás szeszélyei szerint úgy, mint apáink idejében. A biztatónak ígérkező, gaz­dagabb jövő formálása, a fel­adatok, a távlati és soron kö­vetkező teendők kirajzolása, megfogalmazása hatotta át a kongresszus munkáját, s ho­zott határozatait. — Egész országunk, népünk számára, a szocialista társada­lom további menete szempont­jából elsőrendű kérdés, hogyan alakul a mezőgazdaság jövője — mondotta Kádár János elv­társ felszólalásában. — A szo­cialista nagyüzemi mezőgazda­az ülésen részt vett és fel­szólalt Micsuch László a MEDOSZ titkára. Felszólalásá­ban többek között ezeket mondta: A kongresszus célkitűzései egybeesnek pártunknak a szo­cializmus építésében megje­lölt programjával, jól szolgál­ják a továbbhaladás, a szocia­lista építőmunka feladatainak végrehajtását, a munkás-pa­raszt szövetség további szilár­dítását. A mezőgazdaság termelési értékének közel 71 százalékát előállító mezőgazdasági szövet­kezetek fejlődése a két kong­resszus között dinamikus, a népgazdasági tervekben meg­határozott mértékű volt. Erre az időre esik a termelőszövet­kezetekben a nagyüzemi ter­meléshez szükséges üzemi mé­retek kialakítása. Ezzel lehető­vé vált, hogy a legtöbb ágazat­ban korszerűsödjenek a ter­melési eljárások és nagyszerű fellendülés következzen be a termelésben, a magas termelési hozamok elérésében. A szövet­kezetek évről évre több műtrá­gyát, növényvédőszert, ener­giát és más ipari eredetű anya­got használtak fel. A párt agrárpolitikájának megvalósításában, a lakosság magasabb szintű ellátásának biztosításában, a mezőgazdaság állami és szövetkezeti szekto­rának feladatai közösek. Az ál­lami és szövetkezeti gazdasá­gokat sok szál köti össze. Ha­gyományosan kialakult a szak­emberek képzése és tovább­képzése. A mezőgazdasági ku­tatóintézetek eredményei a termelőszövetkezetekben is hasznosulnak. A két szektor a korszerű termelési rendszerek egyre szélesebb körben való elterjedésével tovább közele­dett egymáshoz. A növekvő termelési ered­mények a termelőszövetkeze­tek nagy többségében megfele­lő alapot teremtettek a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek javításához, életszín­vonaluknak a munkásosztá­lyéhoz való közelítéséhez Szocialista államunk két alapvető osztályának, a mun­kásosztálynak és a parasztság­nak érdekei azonosak a nép­gazdaság érdekeivel. Ezt ma már a termelőszövetkezeti pa­rasztság nagyobb része is felis­merte és gazdálkodásában a tagokról és alkalmazottakról sóg rendszerünk szilárd bázisa a falun. — Pártunk és kormányza­tunk, mint eddig, a lehetőség szerint a jövőben is, megad minden szükséges támogatást a mezőgazdaságnak, gondoskodik róla, hogy folyamatosan ren­delkezésére álljanak a különbö­ző ipari anyagok és eszközök. A magyar mezőgazdaságnak, a termelőszövetkezeteknek nem­csak hősi múltja, biztató jele­ne, hanem biztos jövője van. — Mély meggyőződésem, hogy szövetkezeti parasztsá­gunk biztos léptekkel halad tovább, előre a bevált úton és tevékenyen segíti a szocialista Magyarország felépítését — fejezte be beszédét Kádár Já­nos, való gondoskodásban érvénye­......... _ A munkás-paraszt szövetség erősítése, a népgazdasági cso­port­ és egyéni érdek össz­hangjának fejlesztése érdeké­ben hozta a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt KB-jának tit­kársága 1975. júniusában azt a határozatát, amely kimondja, hogy a mezőgazdasági szö­vetkezetek és társulásokban foglalkoztatott alkalmazotti dolgozók érdekvédelmében létre kell hozni a szakszerve­zeti bizottságokat. Jelenthetem a tisztelt kongresszusnak, hogy e hatá­rozat végrehajtása nyomán 562 termelőszövetkezetben meg­alakultak a MEDOSZ-hoz tar­tozó szakszervezeti bizottságok, amelyek 40 000 alkalmazotti munkaviszonyban foglalkozta­tott dolgozót fognak át. Szakszervezetünk elnöksége a mozgalmi munka sajátos eszközeivel, megnövekedett fe­lelősségének tudatában kíván­ja elősegíteni a termelőszövet­kezetek munkáját. Sok éves ta­pasztalatainkkal akarunk hoz­zájárulni a termelőszövetkeze­tek továbbfejlesztéséhez. Elő kívánjuk segíteni a jövedel­mezőség emelését, a munka- és életkörülmények javítását, a termelőszövetkezeti demokrá­cia továbbfejlesztését, a szo­cialista munkaversenyben, a szocialista brigádmozgalomban rejlő értékek kihasználását. A szakszervezeti alapszabály értelmében jogunk és köteles­ségünk a dolgozók érdekvé­delme, jelen esetben a termelő­­szövetkezetekben és társulá­sokban dolgozó alkalmazottak érdekvédelme. Szeretném hangsúlyozni, hogy a szakszervezet joga a dolgozók joga, és mi ezekkel a jogokkal úgy kívánunk élni, hogy hatásuk kisugározzon a szövetkezeti tagok jogainak al­kalmazására, segítse azok kö­vetkezetesebb érvényesülését. Munkánkban a termelőszö­vetkezeti tagság önkormányza­ti szerveivel együttesen dol­gozunk közös célunkért, a ter­melőszövetkezeti mozgalom szocialista vonásainak erősíté­séért, a szocialista demokrácia fejlesztéséért kívánom, hogy a kongresz­­szus hasznos és eredményes tanácskozást folytasson, segít­se elő a termelőszövetkezeti mozgalom további fejlődését és a mezőgazdaság előtt álló nagy feladatok eredményes meg­valósítását — fejezte be felszó­lalását Micsuch László. 562 termelőszövetkezetben 40 ezer MEDOSZ-tag voU A • Újévet! Eredményekben gazdag, sikeres boldog új esztendőt kívá­nunk lapunk valamennyi kedves olvasójának

Next