A MEDOSZ Lapja, 1978 (22. évfolyam, 1-24. szám)
1978-01-02 / 1. szám
Madár János versei: Apám Az életnek vége. Bontják arcod falát. Romok fölött keringenek végtelen éjszakák. Ezen a földön ismerős az idegen arcom hasonlít növényre bogárra Itt rokona vagyok a kőnek a víznek a szélnek is Engem ez a fa hozott világra László Gyula—Rácz István A nagyszentmiklósi kincs Az európai hírű régészprofesszor az utóbbi években több izgalmas, szép munkával örvendeztette meg olvasóit. Emlékezetes és örökbecsű munkái: A népvándorláskor művészete Magyarországon, a Vértesszőlőstől Pusztaszerig vagy a korábban napvilágot látott Hunorés Magyar nyomában című könyvei, bár tárgyukban eltérnek, több vonásban találkoznak. (De joggal ide sorolhatjuk azt az alig hetvenöt oldalas füzetet is, amely a kettős honfoglalás elméletének kialakulási előzményeit tárgyalja, s nem terjedelme, hanem tartalma minősíti igeni jelentőssé.) Mindezekhez sorolódik az író-professzor tanulmányait összegyűjtő kötet: László Gyula Régészeti tanulmányok, amely az elmúlt könyvhét keresett műve volt. László Gyula új, nagyszabású és igen elegáns kiállítású könyve ugyancsak hiánycikk lett. Már megjelenése napján elfogyott. Joggal kérdezhetik olvasóink: akkor miért ajánljuk? Először is: reméljük, nem sok idő múlva megjelenik újabb kiadásban, másodszor: könyvtárakban hozzájuthatnak azok az olvasók — s az ilyenek mind többen lesznek —, akiket egyre jobban érdekel a régészet, a történelem. Már csak azért is, mert abban hiszünk, hogy népek, nemzetek mai öntudatát, életképességét segíti, erősíti az, hogy mennyit tudnak történelmi múltjukról! A jelen dolgainak értékelése, a közös feladatok megoldása lesz könynyebb és igazabb ezáltal! Ezért mostani ismertetésünk az ilyesfajta olvasói szándékot kívánja segíteni. Már csak azért is, mert ebből a munkából, akárcsak a profeszszor többi művéből, általános emberi művelődéstörténetet is tanulhatunk. Nem célunk, ez lehetetlen is, a könyv részletes ismertetése. Hiszen ezúttal is olyan töprengő-összegző munkát tett közzé László Gyula, amely aprólékosan ismerteti a sok vitát kiváltott kincsről kialakult nézeteket. Az olvasási kedv növeléséhez talán mégis érdemes idézni a borítón levő eligazítóból: „A nagyszentmiklósi (Sinnicolau Maré) kincset 1799-ben találták meg az akkori Dél-Magyarországon, egy hajdani mocsárral körülvett szigeten rejtették el egykori tulajdonosai. A korai középkor legnagyobb aranykincs-lelete huszonhárom aranyedényből áll, súlya csaknem tíz kilogramm. Több, mint száz régészeti, művészettörténeti, nyelvészeti és írástörténeti munka foglalkozott már a kinccsel. A múlt században még azt hitték, hogy Attila kincsét találták meg Nagyszentmiklóson, hiszen azon a tájon került elő, ahol Priszkosz rhétor követségben járt Attilánál." A nagy jelentőségű kincs jelenleg Bécsben, a „Kunsthistorisches Museum”- ban található. László Gyula professzor, híven alkotói felfogásához, nemcsak bizonyos meggyőződését fogalmazza meg ritka alapossággal, hanem elmondja különböző nemzetiségű — és magyar — kutatók, tudósok véleményét is a kincs lehető keletkezésével és tulajdonosaival kapcsolatban. Ezúttal is beavat kételyeibe, s vele együtt válunk magunk is e nagyon izgalmas régészeti, művelődéstörténeti tudományos „nyomozás” részeseivé. Olvasás közben alakul, változik a mi véleményük is. (Talán nem szentségtörés, ha azt mondjuk, olyan izgalom tart magánál bennünket, mintha rendkívülien ravasz krimit olvasnánk!) Egyúttal részesei leszünk egy nagy tudós műhelymunkájának is. Külön kell szólni a könyvben található több tucat fekete-fehér, illetve színes fényképről is. Ismét idézünk a borító szövegéből: „A könyv nagy értéke Rácz István (Helsinki) fényképsorozata. A művészi fényképek szinte tapinthatóvá teszik a tárgyakat, és sok rejtett szépségüket is feltárják." S hogy ez az „árukínáló” szöveg nem puszta üzleti fogás, azt maga László Gyula erősíti meg az előszóban: „Rácz István fényképei szinte újraalkotják a készülés folyamatát. Ahol szükséges, sokszoros nagyítással hatol bele a részletekbe, úgy, hogy már szinte az az érzésünk, hogy a poncütések száma szemünk láttára gyarapszik, s előttünk válik szép felületté egy-egy állat szőrméje, vagy szinte hogy előttünk kalapálja vissza a hátteret az ötvös, hogy a rajz a peremek mentén domborművesen kiemelkedjék, s azon belül a formák finom árapálya élni kezdjen.” De e rendkívülien hatásos és célszerű fényképeket az író-professzor-művész nagyszerű rajzai egészítik ki, szintén a munka szerves részeként. Igen, örülhetnek azok az olvasók, akiknek karácsonyi ajándéka e fontos és szemnek is igen tetsző kiállítású könyv, amely — újra hangsúlyozzuk — reméltük, nemsokára új kiadásban is napvilágot lát. (Corvina Kiadó) Kiss Dénes EGYKOR DÉFOSZ-TITKÁR Mire lehet büszke Finszter Béla? Beszélgetés múltról, jelenről 1976. október 1-én választották meg a Kisalföldi Állami Gazdaság vszb-titkárának Finszter Bélát, akinek személyében olyan ember került a szakszervezet élére, aki több mint három évtizede jegyezte el magát a mozgalommal. Hiszen 1946-ban lett a FEKOSZ tagja, utána volt DÉFOSZ- titkár, a tósziget-csilizközi járásban, s régi emlékei közül akár elő is szedegetheti az egyik legfényesebbet, az ÉFOSZ—FEKOSZ egyesülési kongresszusát, amikor a DÉFOSZ megalakult Ezeket a régi dolgokat csak azért kaparjuk elő, az emlékezetből, hogy lássák: nem akármilyen ember volt régen se Finszter Béla, s ahogy most — a nyár végi beszélgetés után megkésve — lapozgatom jegyzeteimet, most látom, volt a DÉFOSZ győri járási titkára is! De elég a múltból, hadd jöjjön a jelen. Bár a jelen is a múltban gyökerezik, hiszen 1950. március 22-e óta dolgozik e gazdaság egyik elődjében, az Ikrényi Állami Gazdaságban, s amikor a két gazdaság egyesült — az ikrényi és a nagyszentjánosi — egyik is hoz 5700 hektárt, a másik is 6100- at, megtartván a kerületi rendszert, vannak kerületi igazgatók. 1975. októbere óta dr. Bakó Imre a Kisalföldi Állami Gazdaság igazgatója. Hagyjuk a múltat, és nézzük a jelent. Finszter Béla szívesen szól mindenről, előbb az ikrényi éveket emlegetve, s közben azt kutatjuk, miképpen lesz szakszervezeti vezető a szakemberből? Mert Tényben még az állattenyésztési osztály helyettes vezetője volt. És szereti szakmáját, nagyon is szereti, azt a szakmait is, s ezt, a mostanit is. Azt is mondhatjuk rá, hogy tett egy vargabetűt, s amikor szükség volt rá, hívták és ő visszajött. Igaz, öthónapos betegállomány után, rendetlenkedő szívvel, de szívesen állt a dolgozótársak rendelkezésére. Azt a régi, mozgalmi időt sosem felejtve dolgozott mindig, volt közben egy 60 fős pártalapszervezet titkára, elvégezte a filozófia szakosítót, egyik államvizsgáján túl is jutott, a többin is túl lesz hamarosan, s közben a szakszervezet élére állította a bizalom. A bizalom, amely úgy fonja körül az embert, hogy nem lehet ellentmondani, amikor szólítják. Sok emberrel kell foglalkozni. Egy hatalmas gazdaság szakszervezeti munkáját vette vállaira, sok-sok segítőtárssal egyetemben, mert a bizalmiak, aktivistáik, tisztségviselők szívesen fogadták. Egy esztendő alatt sok mindent le lehet mérni, azt is, hogy a bizalom nem csappant meg, s azt is, hogy sikerrel állt a posztján. De hát mi szebb is van annál, mint segíteni sok száz dolgozó gondján, baján, segíteni a nagycsaládosokat,például iskolakezdés, meg karácsony előtt, vagy éppen azon munkálkodni, hogy ennél többen jussanak el tavasztól-őszig a balatonfüredi üdülőbe, meg Soproniba, a Bükkire, mindenhová, ahová beutaló szerezhető. Amikor nászútra készül valaki — az idén például ifj. Tóth Lajos indult ifjú feleségével nászútra — lehetetlen, hogy ne kerüljön beutaló? A szakszervezeti életnek annyi szépsége, öröme van, hogy egyik jön a másik után. S ha gond volt? Minden eltüntetett gond újabb örömet jelent, volt bizony nem egy megbeszélés az átlagkeresetek alakulásáról, ahogyan mondják, helyére tették a tehenészetben dolgozók bérproblémáit, mert volt itt gond, azzal, hogy zsírszázalékra való törekvés eltüntette a jó fejő és a rossz fejő közötti különbséget. S amikor elindul körbejárni a kerületeket, — 36 kilométer a két kerület közötti távolság! — bizony van tennivalója. És azok a bizonyos örömök! Hogy jól dolgozik a nagyszentjánosi művelődési ház, hogy — milyen öröm! — 6 autóbusza van már a gazdaságnak, és az, hogy a szocialista brigádok teljesen önállóan szervezik a kirándulásaikat. Majdnem minden szombaton — szabad szombatokon! — foglalt volt legalább egy autóbusz és járták az országot, ismerkedtek a tájjal, vidékkel, emberekkel. És a sport? Az sem mostohagyermek itt. Ikrényoerr-vadlövő pálya épült, és másodikok lettek négy megye spartakiádján... Elsorolni is sok, mi mindenre lehet büszke Finszter Béla. De azért utoljára még feljegyzem, hogy jó kapcsolatuk van a szlovákiai Nagymegye-ben dolgozó állami gazdaságiakkal, hogy évente ide-oda látogatnak. 60—60 dolgozó utazhat egyszerre, s közben olyan munkakapcsolat alakult ki a két gazdaság között, hogy példamutató. És persze a nagymegyeriek még a Balatonhoz is eljutottak, a kisalföldiek meg fel a Magas Tátráig. Lám, ezek a legszebb örömök. Finszter Béla gazdag évet hagyott most maga mögött. (takács) Új szakszervezeti folyóirat, a Szociálpolitika A szociálipolitikai tevékenység a vállalatoknál, üzemeknél egyre nagyobb jelentőségre tesz szert. Ezzel a munkával behatóan foglalkoznak szakszervezeti szerveink. Ehhez kíván újabb útmutatást adni, segítséget nyújtani a szakszervezeti mozgalom azzal a folyóirattal, amely Szociálpolitika címmel most, 1978 januárjában indul. A Társadalombiztosítás, Üdülés, Munkavédelem című eddigi kiadvány utódának tekinthetjük az új folyóiratot, amely havonként jelenik meg. Az előfizetők, olvasók — elsősorban az üzemi, vállalati szakszervezeti tisztségviselők, aktivisták — sok hasznos gyakorlati tanácsot találnak benne. Foglalkozik a folyóirat a fiatalok, a nők, az időskorúak sajátos problémáival, a rokkantak gondjaival és több más, rétegpolitikai kérdéssel. A szerkesztőség célul tűzte ki, hogy a Szociálpolitika hasábjain rendszeresen tájékoztatja az olvasókat, az érdeklődőket a folyóirat tématerületeivel kapcsolatos határozatokról, rendelkezésekről, a különböző rétegeket érintő jogszabályokról, állásfoglalásokról. Emellett elemzi a lap a gyakorlatban bevált munkamódszereket, ismerteti, terjeszti a helyes kezdeményezéseket. Az igényes, színes és gazdagon illusztrált, új folyóiratra — amelyet a Népszava Lapkiadó Vállalat terjeszt — ezúton is felhívjuk szakszervezeti tisztségviselőink, aktivistáink szíves figyelmét. Köszöntjük a most induló Szociálpolitikát, s kívánjuk, hogy híven töltse be szerepét a szakszervezeti mozgalomban. AQR HSлШШЗ Kolléganőmtől tudom: övön alul nem ütni kell, hanem simogatni! Az új igazgató nagyon rossz futballista, összevissza rugdos mindenkit, és főleg a fejjátéka rettenetesen gyenge. Egy maszek beállít az adóhivatalba és így szól: — Kérek két hét szabadságot! — Miért tőlünk kéri, kedves uram? — Mert egész évben kizárólag maguknak dolgoztam!! — Ki ma az első ember a vállalatnál? — Azt nem tudom, de legalább tizenöt utolsót ismerek! — Kezdetben vaskézzel próbált rendet teremteni, de aztán ő is berozsdásodott! — Hogy miből élek mostanában? öregem, alkoholt gyártok szénből. — Hogy csinálod? — Brikettet lopok és az árát eliszom!!! Nem mondhatjuk róla, hogy ünneprontó ember... Itt az irodában csak a hétköznapjainkat keseríti meg! ! Az egyik ismerősöm újabban ornitológiával foglalkozik: felcsapott üzemi szarkának! A lángésznek is lehet olyan rossz napja, hogy csak pislákol! ! A lányom már nem fogad el tőlem tanácsot... Csak zsebpénzt!— Aktuális szilveszteri felhívás az italboltban: „A szék nem adu, azzal ne tessék ütni!”— Elesett részeghez szól az egyik járókelő: — Látja, látja, nem kellett volna annyit inni! — Hülyeségeket beszél! Nem kellett volna elindulni! A szókimondó jelző az aszszonyság szóhoz tapad. A szókimondó beosztott kifejezést még nem tartják nyilván az állandó szókapcsolatok közt a nyelvészek! Kiss György Mihály ★ va . Nádaratás a Fertőn Az ország legnagyobb összefüggő nádterülete van a Fertő tó magyar oldalán. A Festői Nádgazdasági Vállalat dolgozói évente közel hárommillió kéve nádat aratnak le és dolgoznak fel. A nádat félkész és késztermék formájában exportálják, de felhasználja a magyar építőipar is. Az elmúlt napokban az egész gépezet működésbe állt. Két nap alatt ötvenezer kéve nádat arattak le. A nád aratását tíz nagy telesítményű önjáró gén kezdte meg. A munka napkeltétől napnyugtáig tart, de többször vasárnapi aratási műszakot is fognak tartani. Fácánkéregetés Az idén a rendkívül hamar beköszöntött hideg megszelídítette a vadakat, elsősorban a fácánokat és a foglyokat. Hortobágyon egyre nagyobb számban közelítik meg a szárnyasok az utakat, a majorokat, tanyákat. Nem riadnak fel még a gépkocsi közeledtére sem. A Hajdúságban ugyanis kőkeményre fagyott a hó, és eltakarja az élelmet az állatok elől. Mintha csak „kéregetnének” a fácánok, úgy állnak az út mentén vagy a tanyák körül. INKOGNITO — Apjuk, fogadjunk, hogy téged mindenki azonnal felismer ... — Nem-nem nem, nem megyünk mi innen el... — ...s te hány éves vagy? — a 78-at taposom. SZILVESZTERT ÁLARC MÖGÖTT SZILVESZTERI LÁTOMÁS — BUÉK, Igazgató kortárs ZÁRKÓZOTT MUNKATÁRS SZILVESZTERI VIGSÁG —• Kocsmárosné száz icce bort ide az asztalra ... TARTALÉK