A MEDOSZ Lapja, 1979 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1979-01-02 / 1. szám

l mi VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM ÁRA: 80 FILLÉR 1979. JANUÁR 2. / 4 ( ) Boldog új esztendőt!­ l véget ért az 1978-as eszten­­­­dő, s elkezdtük az idei feladatok végrehajtását. Az el­múlt hetek a számvetés, egy­ben az előretekintés napjai is voltak. Hazánk, népünk közös számvetését az elmúlt év de­cemberében végezte el a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, majd ezt követően az országgyűlés Szakszervezetünk központi ve­zetősége is összegezte az elvég­zett munkát, és meghatározta az 1979. évre szóló gazdasági, termelési és szakszervezeti ten­nivalókat. Van miért bizakodnunk, hi­szen eredményeket hozó, de ugyanakkor gondokkal is ter­hes év van mögöttünk. Nép­gazdaságunk — benne a me­ző-, erdő- és vízgazdálkodás — a megjelölt irányban fejlődött. Munkásosztályunk, a szerve­zett munkások, a mezőgazda­­sági, erdészeti és vízügyi dol­gozók, a szövetkezeti paraszt­ság sokszor nehéz körülmé­nyek között is helytálltak, és odaadóan dolgoztak. Ennek eredménye, hogy a mezőgazda­ság összességében 2 százalék­kal több terméket állított elő, mint egy évvel ezelőtt. A nagyüzemi mezőgazdaságban és az erdőgazdaságokban dol­gozók nominál­bére 7,5—8 szá­zalékkal emelkedett 1978-ban. Az állami és erdőgazdasá­gok a korábbinál nagyobb ösz­­szeget fordítottak szociális cé­lokra. Az állami gazdaságok­ban ötezernél több cselédlakást számoltak fel az ötödik ötéves terv időszaka alatt, s az erdő­­gazdaságokban is 3500-an ré­szesültek lakásépítési támoga­tásban. Az elmúlt évben to­vább javultak a dolgozók élet- és munkakörülményei. ■p1­zek az eredmények , ame­­lyeket sok nehézség elle­nére értünk el — megbecsülést érdemelnek. Munkánk mérlegébe vi­szont — az eredmények mellett — gazdálkodásunk gondjai, fo­gyatékosságai is belekerültek. Ezek között első helyen a nép­gazdaság egyensúlyi helyzeté­nek problémái állnak. Éppen ezért gazdaságpolitikánk kö­vetkezetes végrehajtása most azt követeli, hogy „az irányí­tásban és a mindennapi gya­korlati munkában elsőbbséget adjunk a gazdasági egyensúly kérdésének ... Ennek kell alá­rendelni a gazdasági növeke­dés ütemét, és a belföldi ellá­tást ... Ez az útja annak, hogy az anyagi termelésben és a né­pünk életkörülményeinek ala­kulásában, életszínvonalának emelésében elért eddigi vívmá­nyainkat megszilárdítsuk és a jövőbeni fejlődés feltételeit megalapozzuk”. Ez a körülmény teszi szük­ségessé, hogy néhány területen lényeges változás történjék 1979-ben. A nemzeti jövedel­met 1—2 százalékkal alacso­nyabbra terveztük az előző évi­nél. Visszafogottabb az ipar és a mezőgazdaság előirányzata is. A beruházások is csak 1—2 százalékkal emelkednek. A vál­lalati beruházásoknál viszont nagy szerephez jut a saját anyagi eszközök igénybevétele, mérséklődik az állami támoga­tás, szigorúbbá válnak a hitel­­feltételek. A termelésben elsőbbséget ■** kapnak a minőségi ténye­zők. Bővíteni kell a devizaho­zamokat növelő exportot, csök­kenteni a tőkés importot. Az egyensúly javításában igen nagy szerepe van az új technológiák alkalmazásának, a műszaki fejlesztésnek, a mun­ka- és üzemszervezés javításá­nak, a termelési rendszerek továbbfejlesztésének, a terme­lésben bevált termelési mód­szerek széles körű elterjeszté­sének. Nem kevésbé fontos az importot helyettesítő anyagok és termékek előállítása, az anyaggal és energiával való ta­­karékosabb gazdálkodás. Nem mindegy, hogy a hús, zöldség, gyümölcs és a többi mezőgaz­dasági termék milyen ráfordí­tással, előállítási költséggel ke­rül a piacra. Ezeknek az alap­vető kérdéseknek a gyakorlati érvényesülését a kormányzat is sokoldalúan támogatja és se­gíti. Az 1979. évi terv szerint a mezőgazdaság termelési értékét 3—3,5 százalékkal, az erdőgaz­dálkodásét 4—5 százalékkal kell növelni 1978-hoz képest. A szövetkezeti gazdaságoknak legalább 4 százalékkal kell nö­velniük a bruttó termelés ér­tékét. Az állattenyésztés terme­lési értékét az állami gazdasá­gokban 5 százalékkal kell emelni. Előbbre kell jutnunk a tejtermelésben, a fakitermelés­ben, a beruházási fegyelem ja­vításában. További intézkedé­seket kell tenni a munka- és védőruhaellátás javításáért, a munkásszállítás, a szociális el­látás fejlesztéséért, a lakásépí­tés további támogatásáért, a munka- és életkörülmények ja­vításáért. Az életviszonyok, az életkö­­­­rülmények javítására kü­lönös figyelmet kell fordítani, tökéletesíteni kell és érvénye­síteni a gyakorlatban az oly so­kat emlegetett differenciált bé­rezést. El kell érni, hogy min­denki a munkájának értéke szerint jusson pénzhez. Aki többet, jobbat nyújt, az többet is kapjon. Legfőbb ideje már, hogy véget vessünk az egyen­­lősdiségnek. Ez lényeges felté­tele annak is, hogy meg tudjuk oldani a fölösleges válallati lét­számok csökkentését, a fizikai és szellemi munka ésszerűbb felhasználását. A gazdaságok, vállalatok korszerűsítésével függ össze a szocialista munkaverseny foly­tatása, céljainkhoz való igazí­tása. Nagyon fontos, hogy a szocialista munkaverseny idei céljai között előtérbe kerüljön a gazdaságosság fokozása, a termékszerkezet korszerűsítése, a jól értékesíthető termékek növelése, a jobb munka- és üzemszervezés, a minőségi kö­vetelmények. A most folyó ter­melési tanácskozások, vszt és bizalmi tanácskozások jó al­kalmak arra, hogy ezekről a kérdésekről szót váltsunk a dolgozókkal. Trendszerünkben a termelés fő célja a nép jólétéről való gondoskodás. Ezt igazolja többek között az is, hogy — ha szerényebben is —, de az idén is növekszik az életszínvonal. Ennek tudatában került sor a régi jogú, alacsony nyugdíjak emelésére is. Szakszervezetünk — amint azt legutóbb köz­ponti vezetőségünk is hangoz­tatta — teljes mértékben, a maga sajátos eszközeivel is tá­mogatja gazdaságpolitikai cél­kitűzéseink megvalósítását. Meggyőződésünk, hogy a mező­­gazdasági, erdészeti és vízügyi dolgozók mint eddig, ezután is derekas helytállással, szorgal­mas munkával teljesítik a ki­tűzött feladatokat. Ehhez a munkához kívánunk vala­mennyi dolgozónak eredmé­nyekben gazdag, boldog új esz­tendőt. KÖSZÖNET A HELYTÁLLÁSÉRT 1978 mezőgazdasági munkáját értékelte a MEDOSZ központi vezetősége A MEDOSZ központi vezetősége december 16-án Hunya István elnökletével ülést tartott. A tanácskozáson megjelent Juhász Ottó, a SZOT titkára, dr. Bíró Ferenc, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, dr. Zsuffa Ervin, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese. Az elnöki köszöntő után dr. Kovács Imre MÉM miniszter­helyettes adott szóbeli kiegészítést a kiadott írásos anyaghoz. A mezőgazdaság 1978. évi tevékenységének értékelése és az 1979. évi főbb célkitűzések A mezőgazdasági termékek termelése valamivel kisebb volt az előirányzottnál, a kertésze­ti ágazatok előző évinél kisebb termelése miatt. Az állatte­nyésztés fejlődése gyorsabb ütemű a tervezettnél, így a mezőgazdaság összességében mintegy 2 százalékkal termel több terméket, mint egy évvel korábban. A mezőgazdasági terület 0,5 százalékkal csökkent. Az évi átlagos állományi létszám az állami gazdaságokban kis mér­tékben meghaladja az egy év­vel korábbit, a termelőszövet­kezetekben hasonló az előző évihez. Létszáma ezzel szem­ben a szövetkezetekben kis­mértékben csökken, az állami mezőgazdaságban lényegesen nem változik. Az élőmunka termelékeny­ség és a területi termelékeny­ség javul nagyüzemeinkben. A kalászosok termelése nagyobb volt, mint bármely korábbi év­ben. A tavalyihoz hasonló ve­tésterületről csaknem 7 szá­zalékkal több kalászos gabonát takarítottunk be. Már harma­dik éve kevesebb kukorica te­rem, mint amennyivel számol­tunk, ezért különösen fontos a hozamok növelése. Cukorrépából a termés ugyan nem éri el az előirányzottat, de a répa cukortartalma maga­sabb a tervezettnél. A szántóföldi szálas- és lé­dús takarmányok vetésterülete a tervezettet meghaladta, de a hozamok nem növekedtek. A rétek, legelők terméstöbblete, a melléktermékek nagyobb hasz­nosítása a kiesést pótolja, így szálas- és tömegtakarmányból a szükséglet fedezhető. A burgonya termésátlaga több mint 30 mázsával nőtt, az összes termés pedig — a ki­sebb vetésterület ellenére is — 20 százalékkal nagyobb, mint egy évvel korábban. A szántóföldi zöldségfélék termelése a kedvezőtlen időjá­rás miatt elmarad a tavalyitól. Nagy a kiesés zöldpaprikából, uborkából. A gyümölcsfélék termése kö­zel 10 százalékkal maradt el a tavalyitól a hideg, az esős idő és a fagykár miatt. A szőlőter­més és a bortermelés szintén elmaradt a tavalyitól. Az állattenyésztés bruttó ter­melése gyorsabban nő a ter­vezettnél. A nagyobb termelés forrása a sertés-, a juh- és ba­romfiágazat. A szarvasmarha­­tenyésztés folyamatosan nőtt, a sertéstenyésztés meghaladja a tervezettet. Vágóbaromfiból és tojásból a tervezettet meghaladó termelés várható, a külpiaci értékesí­tés azonban kedvezőtlenül alakult. Az erdőgazdálkodás fejlődé­se 7 százalékos. Lemaradás mutatkozik a nem rubel elszámolású export teljesítésében. A rubel elszá­molású forgalomban az export a tervezett szintet 2—3 száza­lékkal meghaladja. A belföldi élelmiszer-ellátás kielégítette az igényeket. Nőtt a hús és húskészítmények irán­ti kereslet. Növekedés követ­kezett be a baromfifélék és a tejtermékek kínálatában. A szocialista kereskedelemben a zöldség és a gyümölcs forgal­ma csökkent, a burgonyáé emelkedett. A műtrágya felhasználása az 1977. évihez képest 5 százalék­kal növekedett. Az 1 hektárra jutó műtrágya mennyisége 226 kg-ról 238 kg-ra nőtt. Az 1978. évi beruházás szín­vonala mintegy 11—13%-kal haladja meg a múlt évit Nőtt az építési beruházások ará­nya. (Folytatás a 2. oldalon) Kovács Imre miniszterhelyettes a jövő évi feladatokról beszél .­ III ★ MINDEN KEDVES OLVASÓNKNAK SIKEREKBEN GAZDAG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! ★ ! *. Ijevi köszönte A földművelő, az élelmiszert termelő ember az élő szerve­zettel dolgozik. A természet se­gítheti is, de hátráltathatja is a munkáját. A most búcsúzó esztendőben inkább hátráltat­ta. Sokat panaszkodtunk. Ké­sőn jött a tavasz, károkat oko­zott a fagy, a hosszan tartó esőzés, a napfény hiánya, de a szárazság is. A termelő em­ber mindennapi szorgalmas munkájának eredményeként országosan mégis biztatóan fej­lődött gazdálkodásunk. Bővült a nagy termőképességű, a jobb minőséget adó növény- és ál­latfajták aránya, javult a táp­anyagellátás, a növényvéde­lem, erősödött a technológiai fegyelem. Nyáron is, ősszel is minden eddiginél szervezetteb­ben — a gazdaságok jó együtt­működésével — sikerült beta­karítani a gazdag termést. Becsülettel helytálltak ága­zataink, a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdő­­gazdaságban, az elsődleges fa­iparban, valamint a földügy és a térképészet területén dol­gozó, alkotó, termelő közössé­gek. Értéktermelő munkájukat az ágazatunk fejlődését tükrö­ző eredmények dicsérik. Gabo­nából ismét rekordtermést ta­karítottunk be, nagyobbak a hozamok, emelkedett a hús-, a tej-, a gyapjú, valamint az egyéb állati eredetű termékek termelése és felvásárlása. A költségek is gyorsan emelked­tek. Igaz, újabb szellemi és műszaki lehetőségekkel gazda­godott a termelés, tovább bő­vült a korszerűen feldolgozott, a piacainkon keresett élelmi­szerek aránya. Agrártelepülé­seink formálódása, kulturáltsá­ga mindinkább kiállja az ösz­­szehasonlítást a világ bármely pontján levő hasonló kategó­riákkal. Az eredményekért, az esztendő során tanúsított, em­bert kívánó helytállásért elis­merését fejezte ki ágazatunk valamennyi alkotó közösségé­nek és dolgozójának a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Népköztár­saság Kormánya. Megtisztelő, hogy ezt most megismételhe­tem: tisztelet és köszönet a jó munkáért. Az előttünk álló 1979. évben sem lesz kevesebb és köny­­nyebb a dolgunk. Mindennapi, sokszor nehéz körülmények között végzett munkával kell megfelelnünk a gazdálkodás, a kereskedelmi igények egyre növekvő követelményeinek. Jobban, gyorsabban, tervsze­rűbben kell alkalmazkodnunk a piachoz, felelősségteljesen kell mérlegelnünk és eldönte­nünk azt, hogy mit és főleg azt, hogy mennyiért, hogyan termelünk. Növelnünk kell a kukorica vetésterületét, emel­nünk kell az állattenyésztés színvonalát, jobban kell hasz­nosítanunk a rendelkezésünk­re álló műszaki és anyagi erő­forrásokat, hatalmas szellemi lehetőségeinket, a mindennapi munka során felhalmozódott g­azdag termelési tapasztala­tainkat. Hazánk a jövőben is számít ágazataink eredményeire. A magyar mezőgazdaság és élel­miszeripar immár két évtizede tanújelét adja annak, hogy van benne erő, lendület, alkotó­­készség. Nagy terveink valóra váltá­sához az 1979. esztendőben ágazataink minden dolgozójá­nak, nyugdíjasainak, az agrár­­pályára készülő fiataloknak békés, boldog új esztendőt kí­vánok. Dr. Romány Pál

Next