A MEDOSZ Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1980-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXIV. ÉVFOLYAM, I. SZÄM ÄRA: 1,20 FORINT 1980. JANUAR 1. Mit jelez a hidrometeorológia? AMIKOR ELINDULNAK A JÉGTŰRÖK December mégis meghozta a havat. Ha rövid időre is, de fehér lepel borult a tájra, igazi ünnepi hangulatot idézve, hócsillagokkal ékesítve fákat, házakat, erdőt, mezőt. A tél úgy igazi, ha fehér, ha fagyos, havas és jeges. A Dunán eddig békésen ringatózó sirályok ideges csapkodással vették tudomásul, hogy a téli tavasznak vége. Ha beáll a Duna, nehéz napok következnek rájuk, akik már hozzátartoznak a vizek megszokott, idilli képéhez. De beáll-e a Duna? Így nevezik, amikor befagy a víz és csak bizonytalan jóslatok ígér- l hetik, mikorra várható. Amint az OVH osztályvezetőjétől, Kovács Dezsőtől megtudom, a hidrometeorológiai előrejelzések decemberre beváltak, ugyanis enyhe időt vártak ők is. — Miért lényeges tudni, hogy beáll, vagyis befagy-e a Duna, a Tisza és a mellékfolyóik? — A felkészülés miatt. Látványnak, vagy a téli sportok kedvelőinek ugyanis szép lehet a befagyott folyó, de ha következménye jeges ár lesz, vagy akár a tavaszi olvadás hoz árvizet, ugyan ki gondol a téli örömökre, a fotóra kívánkozó jégtorlaszokra? — A felkészülés ezek szerint most is megtörtént? — Természetesen, mint minden esztendőben. Az OVH elnöki értekezlete és az Országos Vízgazdálkodási Bizottság is megtárgyalta a felkészülési tervet és el is fogadta. Az előrejelzések szerint januárra számíthatunk a Dunán a jég megjelenésére, a Tiszán és mellékfolyóin pedig a folyók „beállására". WS/SS/SSSSS/SSSSSSS/SM ssssssss? Ha már itt a jég, késői a kapkodás, módszeresen, tervszerűen kell tehát történnie a védekezésnek, illetve a megelőzésnek. A télre való felkészülés — mint az osztályvezetőtől megtudtuk — tulajdonképpen az árvízvédelemnek egy igen fontos fázisa, annak szerves része. A jég elleni védekezés eszköze a jégtörő hajó. Ki ne figyelte volna téli zimankóban, hogyan járják a Dunát kettesével, hármasával ezek a hajók? Nem is olyan régóta van jégtörő hajónk, saját keserves tapasztalataink alapján, az 1956-os nagy dunai jegesár kárán határozódott el gyártásuk Balatonfüreden. — Persze a jégtörő sem a legjobb és nem is a végleges módszer — veti közbe Kovács Dezső —, a folyószabályozást, a megfelelő mederviszonyok megteremtését tartjuk a leghatásosabb módszernek a befagyás ellen, hiszen így a jég veszély nélkül levonulna a folyókon. Ma még nem tartunk itt és bár összehangolt munka alapján folyik a megelőzés, a töltéserősítés, mégis kiszámíthatatlan a téli Duna. Főként Budapest alatti szakaszán fordulhat elő jeges árvíz. Mint említettük az 1956-os jeges árvíz után, 1959 telén készült el az első jégtörő Balatonfüreden. Azóta 11 nagy jégtörő és több kisebb, szám szerint összesen 35 őrzi vizeink téli nyugalmát. A jégtörők pontos beosztás szerint állnak „csatarendbe”. Hogy ez mit is jelent? A Duna és mellékfolyóin 21, a Tisza és mellékfolyóin telente 24 teljesít szolgálatot. A nagyok, a 2000 LE-vel rendelkezők, az úgynevezett döngölő jégtörők kivétel nélkül a Dunára kerülnek. A jégtörés a Dunán jugoszláv—magyar munkamegosztásban folyik, nemzetközi egyezmény alapján. Ez a Dunaföldvár—Bukovár közötti 220 kilométer hoszszú Duna-szakaszt érinti, a jégveszély elleni védekezés közös érdek. Az elmúlt évben például 4 jégtörő hajót küldtünk Jugoszláviába. — Hogyan oszlanak meg a jégtörők, ha közeleg a téli veszély? — Mohácson van egy csoport és Baján, ez 4—4 hajót jelent. A Tiszán a Tiszalöki vízlépcső fölött 5. a Kiskörei vízlépcső és Szeged térségében, a Berettyón és a Körösökön állomásoznak a jégtörők. Ezek a hajók 30 százalékos jegesedésnél lépnek működésbe, vagyis ha 5—10 cm a jégvastagság a folyón. Volt már, hogy 1 méter vastagságú jég is képződött a Dunán. Ilyenkor a jég közt járva próbálják a hajók biztosítani a jégtorlaszok továbbjutását. Ha végképp beáll a Duna, akkor folyosót nyitnak. Tavasszal, jégzajláskor megbontják a jéghegyeket és továbbjuttatják a folyón. Leginkább azokon a területeken veszélyes a jegesedés, ahol zátony van a folyóban, vagy a folyókanyarulatoknál. A jégtörőhajók a FOKA, a dunai és tiszai vízügyi igazgatóságok fennhatósága alatt működnek. Ezek a hajók tulajdonképpen év közben vontatóhajókként dolgoznak, ha nincs jég, akkor télen is végzik tovább rendes munkájukat, csak szükség esetén „vedlenek át" jégtörőkké. A személyzet is ugyanaz, ők megfelelő kiképzést kapnak a téli szezonra, s ők végzik a jégtörést is. •— Vajon milyen körülmények között dolgoznak ezek az emberek a jég birodalmában, hidegben, néha jégbilincsbe zárva a Duna közepén? — Nem könnyű a dolguk, de nem rosszak a körülményeik — ezt mondja Kovács Dezső osztályvezető, aki maga is szakszervezeti bizalmi, tehát hivatalból is tudnia kell, mire vonatkozik a kérdés. — Biztonsági okokból 2—3 hajó megy együtt, egyedül jégtörő soha nem dolgozik. Rendszerint döngölős és normál jégtörő megy együtt, mert ha veszélybe kerülnek, a döngölős ki tud szabadulni a jégből és társának is segít. Amikor utoljára nálunk befagyott a Duna, 1979. januárjában bizony egy jégtörő beszorult. 14 óráig volt a jég rabságában, de társai kiszabadították. Ugyancsak biztonsági okokból a jégtörők csak nappal dolgoznak, éjszaka soha, ilyenkor biztonságos helyre vonulnak vissza. A hajók önellátók, ott főznek, rendelkeznek tartalékkal, jól fel vannak szerelve. Vannak járópallóik és egyéb biztonsági felszerelésük is. Minden hajón van URH-készülék, nincsenek a világtól elzárva, állandó kapcsolatot tartanak a parti védelemmel és egymással is. A létszám annyi, hogy a folyamatos váltást meg tudják oldani. Természetesen ez olyan szolgálat, hogy ünnepek alatt is lesznek, akik a hajón őrködnek. Ha a jégtörők a nagy jéggel nem boldogulnak, akkor a jégrobbantás is sorra kerül, ezt azonban külön szervezet végzi speciális módszerekkel. 1979 januárjában erre is sor került a Tiszán. A folyók méltóságteljesen hallgatnak, a hajók még nyugodtan viszik rakományaikat céljaik felé, biztonságos kikötőbe igyekezve. Ha már bőrödzik a víz, az nem jelent jót, a hajós, a gyakorlott vízi ember fedezékbe igyekszik minél előbb. Mi, akik a partokról figyeljük csodálva", aggódva a vizek világát, csak tisztelettel és csodálattal adózhatunk a jégtörők legénységének, akik nehéz időben a legnehezebbre vállalkoznak — valamennyiünk védelmében. Boldog, békés, eredményekben gazdag új esztendőt kívánunk lapunk valamennyi olvasójának! t0Ti 1974 DFC 2 MÁj ÚJÉV! KÖSZÖNTŐ Most, amikor új naptárt nyitunk, tudjuk, hogy társadalmunk, gazdaságunk fejlődésének döntő szakaszához érkeztünk el. Az MSZMP XII. kongresszusának az esztendeje, az V. ötéves terv befejező éve jelentős fordulópont. A világgazdaság mindannyiunk által ismert folyamatai nagyobb követelményeket támasztanak munkánkkal szemben. Tovább emelkednek a nyersanyag- és az energiaárak, mindent meg kell tennünk a takarékos, gazdaságos felhasználásuk érdekében. A változások másik jellemzője, amellyel ugyancsak számolnunk kell, az, hogy a világpiacon soha nem látott mértékben éleződik a verseny. Amiért a fogyasztó pénzt ad, annak kifogástalannak kell lennie. Az átlag feletti költségeket, a laza, pontatlan technológiát és munkaszervezésit, az anyagpazarlást, az eszközök kihasználatlanságát, az elpocsékolt energiát senki sem fizeti meg. Mindezek meghatározzák tennivalóinkat is. Feladataink megoldásának eddig is döntő tényezője volt a dolgozó emberek tudatos, alkotó munkája. Népünk közös erőfeszítéseiből a mezőgazdaságban, az élelmiszeriparban, az erdőgazdálkodásban, az elsődleges faiparban, valamint a földügy és térképészet területén dolgozó közösségek becsülettel kivették a részüket. Bízom benne, hogy ez a jövőben is ifjú IPSZ.. A párt bevált politikájának az útján haladunk tovább, megőrizzük mindazt, amit elértünk és változtatunk ott, ahol az élet, a haladás változtatást kíván. Meg kell valósítanunk az MSZMP XII. kongreszszusának irányelveiben foglaltakat, miszerint: „A mezőgazdasági termelés bővülése tegye lehetővé a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben a fő teendő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése. Tovább kell fejleszteni mezőgazdaságunkban a meghatározó jelentőségű gabona és kukoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány takarékos felhasználására, a melléktermékek jobb hasznosítására". Meggyőződésem, hogy az ágazatainkban dolgozók szakmaszeretete és tenniakarása — a rendelkezésre álló technikával párosulva —, 1980-ban is olyan eredményeket hoz, amelyekkel jól szolgáljuk hazánk haladását, népünk boldogulását. Az új esztendő alkalmából köszöntöm ágazataink valamennyi dolgozóját, munkájukhoz jó egészséget és sikereket kívánok. Romány Pál mezőgazdasági és sz élelmezésügyi miniszter Alkotó együttműködés Gondolatok az irányelvek olvasása közben [ A bevált politika bevált gyakorlata szerint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága ezúttal is az egész magyar közvélemény elé tárta a kongresszusi irányelveket. Nyugati mércével mért szenzációt most sem tartalmaz a pártpolitika, ám annál több biztos pontot, a gyakorlat próbáját kiállt elhatározást-végrehajtást fedezünk fel az ország helyzetét, és a világ mibenlétét elemző-értékelő sorokban. Újra és újra olvasva az iránymutató gondolatokat egyre inkább erősödik az emberekben az a vélemény, hogy az MSZMP politikájának legnagyobb erénye: a végrehajtásban részes munkások, mezőgazdasági dolgozók, értelmiségiek szándékával, akaratával egyező célokat, feladatokat és tennivalókat foglalja össze. „Hazánk belpolitikai élete a kiegyensúlyozott, a munkáshatalom szilárd, a párt betölti vezető szerepét, egyre szorosabbá válik a szocialista nemzeti egység” — olvassuk a társadalmunk és hazánk állapotát mérlegre tevő sorokat, , és tudjuk, mennyi napi megharcolt harc, munka, elvek és szándékok ütközése eredményeként mondhatjuk el, mert: „az elmúlt öt esztendőben pártunknak, népünknek bonyolultabb és nehezebb helyzetben kellett dolgoznia.” A több mint húszéves, kipróbált politika ismerős és aktuális feladatait hordozzák ezek a sorok: „Az előttünk álló időszak fő feladata az, hogy támaszkodva eddigi nagy vívmányainkra, tovább erősítsük társadalmunk szocialista vonásait, megszilárdítsuk a termelés, az életszínvonal és az életkörülmények terén elért eredményeinket, és biztosítsuk népgazdaságunk fejlődését, szocialista építőmunkánk sikeres folytatását". És arról a közegről, amelyben az elv gyakorlattá lesz, ezt olvashatjuk: „Az aktív keresők 59 százaléka munkás, 13 százaléka mezőgazdasági termelőszövetkezeti tag, 25 százaléka értelmiségi és alkalmazott... A társadalom osztályviszonyait a munkásosztálynak, a parasztságnak, az értelmiségnek az egymáshoz való közeledése, alapvető érdekeik azonossága és alkotó együttműködése jellemzi.” És nem kevés az, ami ebből az alkotó együttműködésből — a gazdasági építőmunka feladataiból — a mezőgazdaságra, vízügyre, erdőgazdaságra és e szakágakkal kapcsolatos kutató és szellemi bázisra vár. A párt irányelvei és az ország azt várja, hogy „a mezőgazdasági termelés bővülése tegye lehetővé a kiegyensúlyozott belföldi ellátást és a gazdaságos export fokozását. Mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben, a fő teendő a hatékonyság és a minőség javítása, a hozamok növelése, a költségek csökkentése. Tovább kell fejleszteni a mezőgazdaságunkban meghatározó jelentőségű gabona- és kukoricatermelést. Nagy gondot kell fordítani az állattenyésztés színvonalának emelésére, a hústermelés növelésére, a takarmány takarékos felhasználására, a melléktermékek jobb hasznosítására. Mindez megköveteli a termelőalapoknak — mindenekelőtt a termőföldnek — az ésszerű felhasználását, a rekonstrukció előtérbe állításával a mezőgazdaság anyagi, műszaki bázisának szélesítését és korszerűsítését. Nagy figyelmet kell fordítani a tudomány eredményeinek gyakorlati alkalmazására, a ráfordításokat jól hasznosító növény- és állatfajták kiválasztására, meghonosítására és elterjesztésére.” A kívánalom, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek munkája váljék hatékonyabbá, szintén nem új dolog,, viszont a módszereknek újaknak és jobbaknak kell lenniök, mint tíz vagy húsz esztendővel ezelőtt. A nagyüzemek tapasztalatainak közkinccsé válásával érhető el az, hogy „a közepesen gazdálkodó, jó adottságú szövetkezetek közül minél többen érjék el az élen- járók színvonalát.” Minden eddiginél nagyobb hangsúlyt kapott viszont a vízgazdálkodás, ’a környezet ■ védelme., Az irányelvekben ugyanis ez áll: „Mind a termelésben, mind a lakosság igényeinek kielégítésében növekvő szerepe van a vízvezetékekkel való tervszerű gazdálkodásnak. Erőfeszítéseket kell tenni a víz tisztaságának, minőségének megőrzéséért, a lakosság egészséges ivóvízellátásáért. A gazdaságfejlesztéssel összhangban, nagyobb figyelmet ■ kell fordítani a környezet és a ■ természet védelmére. Széles ■ körű összefogással váljék társadalmi üggyé a tiszta és szép környezet kialakítása és meg■ óvása.” . Ugyancsak nem friss keletű, • először hallott az a cél fent, hogy „az élelmiszeripari feldolgozás, a tároló- és hűtőka■ pacitás a mezőgazdasági termeléssel összehangoltabban , fejlődjék”, hiszen nemcsak megtermelni kell valamit, hanem jó minőségben, külföldi piacon értékesíthető módon megőrizni is. Sokszor beszéltünk róla, talán többször is, mint cselekedtünk: a takarékosság forgalmába nagyonis beletartozik a szellemi és emberi munkaerő hatékonyabb kihasználása. Minden dolgozni szerető ember egyetértésével találkozik a párt szándéka: „Nagyobb összhangot kell teremteni a munkahelyek száma és a rendelkezésre álló munkaerő között. A szabad munkát vállalás jogának tiszteletben tartásával ösztönözni kell hogy a munkahelyek egyéni megválasztása jobban igazodjék a népgazdaság szükségleteihez. A termelési és termékszerkezet átalakításával összhangban gondoskodni kell a munkaerő üzemen belüli és üzemek közötti szervezett átcsoportosításáról, átképzéséről, és minden beosztásban követeljék meg a fegyelmezett és jó minőségű munkát.”