A MEDOSZ Lapja, 1980 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1980-01-01 / 1. szám

2 Ez történt 1979-ben Az évvégék a számadás és a leltárkészítés időszakai. Most — 1979. végén — időrendi sorrendben mi is leltárba vettük az elmúlt esztendő eseményeit, visszaemlékezve a fontosabb dátumokra. Január 1-én az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság teljes jogú diplomáciai kapcsolatot létesített. Március 1-én nagyköveteket cseréltek. Január 7-én a kambodzsai forradalmi fegyveres erők felszabadították a fővárost, Phnom Penht, majd ellenőrzésük alá vonták az ország területének túlnyomó részét. Január 16-án Mohammad Rena Pahlavi iráni sah az országos méretű megmozdulások nyomására elhagyta az országot. Ezzel véget ért a sah 38 évig tartó uralkodása. Január 26-án Olaszországban a Kommunista Párt megvonta támogatását a kereszténydemokrata kisebbségi kormánytól. Február 1. Khomeini ajatollah, az iráni siíta ellenzék 15 évig száműzetésben volt vezetője Párizsból visszatért Teheránba. Február 11-én Iránban győzött a nép monarchistaellenes mozgalma. Baktiar, a sah által kinevezett utolsó kormányfő lemondott. Február 17-én Kína fegyveres provokációk sorozata után szárazföldi hadosztályok, páncélosok és a légierő bevetésével, összehangolt támadást indított a Vietnami Szocialista Köztársaság ellen. Április 3-án a Kínai Népköztársaság bejelentette, hogy nem szándékozik megújítani a Szovjetunió és Kína közötti, 1950. február 14-én megkötött, 30 évre szóló barátsági, szövetségi és kölcsönös segélynyújtási szerződést, melynek érvénye 1980. április 11-én jár le. „ Május 14—15. A Varsói Szerződés tagállamainak külügyminiszterei ülést tartottak Budapesten. Javasolták, hogy az európai biztonság erősítése érdekében 'hívjanak' össze politikai szintű értekezletet a helsinki záróokmányt aláíró országok részvételével. Május 30—június 1. Leonyid Brezsnyevvezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség tett hivatalos baráti látogatást Magyarországon. Június 15—18. Leonyid Brezsnyev szovjet és Jimmy Carter amerikai államfő Bécsben találkozott és aláírta a hadászati támadó fegyverzetek korlátozását szabályozó SALT—II. szerződést, a megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyvet, valamint a további tárgyalásokról szóló közös nyilatkozatot. Július 9-én az amerikai szenátus külügyi bizottsága elkezdte a SALT I II. szerződés ratifikációs vitáját és november 9-én elfogadásra ajánlotta a szenátusnak. Július 1-én Bolíviában elnök- és parlamenti választásokat tartottak, a katonaság közbelépése miatt azonban kormányválság tört ki, ami úgy ért véget, hogy Lidia Gueilert Tejada asszonyt választották meg az ország elnökévé. Július 18-án Nicaraguában több hónapos polgárháború után győztek a hazafias erők, a Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front egységei. Somoza diktátor — családjának 43 éves uralma után — menekülni kényszerült.. Szeptember 3 —9. Havannában tartotta ülését az el nem kötelezett országok 6. csúcsértekezlete. Szeptember 10.—december 20. Rhodésiai értekezlet Londonban, amely fegyverszüneti egyezmény aláírásával ért véget. Megállapodás született, hogy visszaáll a korábbi gyarmati státusza az afrikai országnak, és brit ellenőrzés mellet 1980. elején választásokat tartanak. Október 4—8. Leonyid Brezsnyev vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség tartózkodott az NDK-ban, az NDK megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Október 6-án, a berlini ünnepi ülésen Leonyid Brezsnyev nagy jelentőségű leszerelési javaslatot tett, egyidejűleg bejelentette, hogy a Szovjetunió egyoldalúan csökkenti az NDK-ban állomásozó csapatok létszámát. December 15-én az első csapategység, már elhagyta az NDK-t, és visszatért a Szovjetunióba. Október 16—17. A Varsói Szerződés tagállamainak parlamenti képviselői, prágai tanácskozásukon felhívást intéztek a NATO tagországok törvényhozóihoz, tiltakozzanak a NATO európai rakéta telepítési tervei ellen. Október 17.—november 30. Moszkvában lezajlott a szovjet—kínai államközi kapcsolatok normalizálásáról folyó külügyrminiszter-helyettesi szintű tárgyalások első szakasza. A következőre Pekingben kerül sor. Október 26. Dél-Koreában államcsínykísérlet során megölték Pak Csöng Hi diktátort. November 4. Teheránban iszlám diákok szállták meg az Egyesült Államok nagykövetségét, és túszul ejtették az ott tartózkodókat. December 5.—6. A Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának berlini ülésén ismételten fontos kezdeményezéseket tettek az államok közötti bizalom erősítésére, a katonai enyhülés kibontakoztatására. December 12. Brüsszelben a NATO külügyminisztereinek és hadügyminisztereinek együttes ülése döntést hozott a katonai szövetség nukleáris erejének „korszerűsítéséről” és ennek keretében az amerikai „Pershing—2”, és a cirkáló szárnyasrakéták több nyugati országba való felépítéséről A TASZSZ december 14-i kommentárja megállapította, hogy azok a NATO-országok, amelyek ezt a döntést hozták lerombolták a középhatótávolságú nukleáris rakétákról tartandó tárgyalások alanyait. (M. M.) Mit hozott 1979? • • 100 Üzemvezető az Őrségből — Az édesapám tagja volt a MEDOSZ központi vezetőségének, én amolyan MEDOSZ- gyerekként nőttem fel édesapám korai halála után, s amikor a gimnázium és a soproni erdészeti technikum elvégzése után Rönökre kerültem, a fagyártmánytermelő üzembe művezetőnek, egyszeriben otthon éreztem magam — kezdi a beszélgetést Papp László. — Bár az is igaz, hogy apám nem erdészetben dolgozott, hanem a Szentgotthárdi Állami Gazdaságban, ott volt építésvezető és szb-titkár. Anyám nehezen viselte el édesapám halálát, a baleset — mert abba halt meg — megrázta a családot. De ez rég volt, ne is emlegessük már. Én jómagam negyedik gyermeke voltam szüleimnek, három nővérem után születtem, máig emlegetik, hogy én voltam otthon a kedvenc. — Meddig volt Rönökön? — 1976 márciusában kerültem át Pankaszra, ahol a Nyugat-magyarországi Fagazdasági Kombinát fafeldolgozó üzeme van. Itt vagyunk, itt élünk az őrség szívében, hozzánk tartoznak a szentgotthárdi, az őriszentpéteri és részben a körmendi erdészet fenyőfái, mert mi csak fenyőfával foglalkozunk. 10 200 köbméter az éves tervünk, ezt teljesíti 75 dolgozó, közülük 67 fizikai állományú. S én itt vagyok üzemvezető. Van egy keretfűrész üzemünk és egy ládagyártó részlegünk, nagy örömünkre 1976- ban bevezették a porelszívást, s azóta jó, emberi körülmények között dolgozunk. Mi a fenyőfák rönkjeit fűrészeljük fel különböző fűrészárunak, a fűrészport a forgácslapgyárba szállítjuk, kötőanyagnak és évente ugyancsak odakerül 4500 űrméter hulladék, méteres darabokban. S ami még ezenkívül itt marad, abból tűzifa lesz, de ez elenyésző menynyiség már. — Milyen az üzemi — C kategóriás, vagyis nem fejleszthető,ha elmegy egy emberünk, nem veszünk fel helyette újat. Másfajta irányban fejlődik a vállalat, nem itt kívánják fejleszteni. S ez így helyes. Most alakul egy negyedik gyáregység, éppen január elsejével, nagyobb szervezettség nagyobb erőt jelent. — Gépesítettség? — Van ám egy 1896-ban készített keretfűrészünk, ezt 1933-ban tették a mai alapjára. 1954-ig gőz hajtotta, azóta villany. Szerintem ipari műemlék, kár lenne meg nem mentem az utókornak. — Nem követte édesapja útját? — Ha arra gondol, hogy a szakszervezetben miféle tisztségeket vállaltam, akkor elmondom, hogy voltam bizalmi, aztán sportfelelős, amolyan ifjúsági megbízott, s 1968-tól kezdve pártszemináriumot vezetek. Jelenleg is, természetesen. S közben tanulok, a marxista egyetem második évére járok. Kitűnően megértjük egymást az szb-titkárral, Mesics Jenővel, aki művezető az üzemben. Egy faluban születtünk, Magyarlakon. — Milyen itt a tél? — A tavalyi nehéz volt, mértünk mínusz 25 fokot is. Hideg a műhely, mert nem szabad benne fűteni, gyúlékony itt minden. A másodlagos tevékenység azért folyik ám, állvány létrákat készítünk fenyő rúdjából, akác létrafokokkal, meg csőállvány padozatot, meg gyümölcsösládákat a ZÖLDÉRT-nek. — A lakás? — Szentgotthárdon, onnan járok ki autóbusszal, s nyáron, jó időben, motorral. Törlesztem a lakás utáni OTP-t, van egy fiam, harmadikos. Ő is Laci. A feleségem a Volánnál dolgozik. — Milyen volt 1979? — Sikeres éveim közé számítom. Hogy mit hoz még? Remélem, egy szép szarvasbikát. Ugyanis tagja vagyok a kombinát Nimród bérkilövő vadásztársaságának, van egy sörétes szovjet, meg egy golyós csehszlovák puskám, s aztán az idei eredményeim a következők: két vaddisznó, négy őzbak, egy szarvastehén, két őzsuta, s még van engedélyem egy szép szavasbikára. A trófea az enyém, a többi a vadásztársaságé, mármint a haszon, amit a vad után kapunk. — Milyen egy igazi vadvacsora? — Mi, szentgotthárdiak a következőt adjuk az asztalra: fácánleves, vaddisznó-pörkölt dödöllével, őzgerinc savanyúsággal, és persze jó borok is kerülnek ilyenkor az asztalra. — Jó vadászatot, sok sikert 1980-ra! KÉSZÜL A HATODIK ÖTÉVES TERVBEN Erdészeti gépgyártó bázis Szentendrén Az erdészet, fejlesztése országos ügyünk. Még 1958-ban hozott határozatot ezzel kapcsolatban az Állami Tervbizottság. E fejlesztési munkának egyik része az erdőgazdasági munkák gépesítése. Ezt indokolja az e területen is fokozódó munkaerő-hiány. — Milyen* elképzelések, tervek születtek? — ezt kérdeztük Kaják Gyulától, a MÉM Erdészeti Főosztályának műszaki-fejlesztési osztály vezetőjétől. — A következő tervidőszakra, vagyis a VI. ötéves tervre már kialakult egy határozott gépesítési koncepció, amit megvitatott és elfogadott az Erdészeti és Faipari Hivatal és a Fagazdálkodási Tanács is. Eddig az erdészeti és faipari gépek biztosítása hazai gyártásból, szocialista és tőkés importból történt. Most a hazai gyártás fokozását szeretnénk szorgalmazni. • — Van-e elképzelés, hogy hol gyártanák majd ezeket a gépeket? — Természetesen. Hiszen Szentendrén, az erdészeti vállalatnál ennek a gépgyártásnak már hagyományai vannak, a Délalföldi EFAG-nál, Szegeden és a Mátravidéki Fafeldolgozó Gazdaságnál. Egerben ugyancsak folyik kis mértékű gépgyártás. A legcélszerűbbnek az mutatkozott, ha Szentendrén hozzuk létre az erdészeti gépgyártó bázist. Az itteni telephely régi formájában erre nem alkalmas, folyamatban van a bővítése. — Mit tudunk már az új beruházásról? — Annyit mindenesetre, hogy nagy jelentőségű lesz, 200 milliós értékű, megvalósítása nem történhet egyik évről a másikra, több lépcsőben hosszabb időt vesz igénybe a megvalósítás. Egyszerűbb, semmi esetre nem bonyolult hidraulikájú , eddig is importból beszerzett gépeket gyártanak majd itt, melyek alkalmazása fakitermelésben többcélú lehet. Gondolunk még az erdősítés és csemetekert kisgépeire, közelítő pótkocsikra, a kérgezőgépekre és egyéb egyedi gyártást igénylő faipari osztályozó gépekre. Tehát Szentendre vállalná a hazai erdészeti gépgyártás bázisának szerepét? — Valóban így van. De nem csak bázis lesz, fontos egyeztető szerepet is betölt a hazai erdészeti gépgyártásban, a jelenlegi 30—40 millió forint értékű gyártásuknak három, négyszeresét termelik majd. Az erdészeti gépek gyártására még nem alakult KGST kooperáció, de a következő tervidőszakban talán már erre is sor kerül. Természetesen akkor a szentendrei gyár is benevez a KGST kooperációba. A gépeket az AGROTRÖSZT forgalmazza majd és remélhetőleg a megrendeléseket jóelőre biztosítja. Mindenesetre az is nagyszerű eredmény lesz, ha a hazai erdészeti munkákban az eddigi nehéz fizikai kézi munkát okos kis- és középgépekkel sikerül megkönnyíteni és hatékonyabbá tenni. (leopold) Tudják mi a dolguk Nyíregyházán, a Felső-tiszai Erdő és Fafeldolgozó Gazdaságban azt tudakoltuk, hol tartanak a kongresszusi versenyfelajánlások teljesítésével. Boros András vszb-titkár és Mezei István munkaügyi vezető tájékoztatott: — Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megye 64 ezer hektár erdőterületén gazdálkodunk — mondta a vszb-titkár. — A beregi kötött, a szabolcsi homok, és a hajdúsági erdőspusztai közép kötött talaj váltja egymást, ezen akác, tölgy és nemesnyár díszült. A terület rendkívül szétszórt: 12 hagyományos erdészet, 168 kerület, valamint négy fafeldolgozó üzem és két műszaki erdészet tartozik ide. — Éves fakitermelésünk 280 ■300 ezer köbméter, és 1200 hektár telepítés. Sok nehézséggel küzdünk, de teljesítjük feladatainkat. A gazdaságban 4100-an dolgoznak, közülük 561 az alkalmazott. A fakitermelésen dolgozó 1300 munkást naponta visszük a munkahelyre és haza. 151 szocialista brigádban 1685-en dolgoznak. Két brigád a „Szakma kiválója”, 16 a „Vállalat kiváló” brigádja, 66 pedig aranykoszorús. A kollektívák többsége 10—15 éve dolgozik együtt! Évente általában 40 ezer óra társadalmi munkát végeznek. A munkaneyi vezető, Mezei István veszi át a szót. — A kongres-msi és felszabadulási munkaversenyben a szocialista brigádok 1 243 000 forint többlet termelést vállaltak. Minden jel arra mutat, hogy a vállalásokat teljesítik. Gávavencsellőn, a lomoszi erdőrészben dolgozik a „Barátság” szocialista brigád. Ottjártunkkor hideg eső permetezte az erdőt, mellettünk a szőke Tisza szürke volt, a folyó túlsó partján a nagy szürkeségből kirítt a rekettyés méregzöldje. — Szép ez az erdő — szóltam Farkas Istvánhoz, a kerületvezető erdészhez. — Ugye! — mondta örömmel, hogy a kívülálló, az erre még sosem járt ember is szívesen járja az erdőrészt, ahol ő 28 éve dolgozik, a héttagú „Barátság” brigád is majd 20 éve. Ez az erdősáv 30—35 kilométer hosszan húzódik az ártéren, kilenc község határában, Gávavencsellőtől Tiszacsermelyen át Dombrád alá. Művelése nehéz a hosszúsága miatt. A beszélgetést a melegedőben folytatjuk, arról beszélt Farkas István, hogy a Szovjetunióban jobban megbecsülik az erdészeket, mint nálunk. "A bányászok munkájával mérik őket. Jó lenne, ha nálunk is csökkentenék a munkáséveket, hamarabb elmehetnének nyugdíjba ... A felajánlásokról szóljanak, kértem. — Az egyik az volt, hogy egy köbméter fa kitermeléséhez az üzemanyagot 0,71 literről 0,6 literre csökkentjük. A napokban néztük. 0,57 liternél tartunk. Ezt tehát teljesítjük. A másik vállalás, hogy üresjáratot nem csinálunk. Ezt is megtartjuk. — Eddig a görcsös anyagot tűzifának vágtuk fel — mondja az egyik brigádtag. — Most nincs elveszett anyag. Forgácslapnak is adunk abból, ami régen csak tűzifába ment. Raklapot és ládát is készítenek a mi fánkból. — Kedvező vállalásokat tettek — szól ezután a vszb-titkár — az iparifa kihozatalt 3 százalékkal növelik. Kevesebb alkatrészt használnak, ezáltal a múlt évhez hasonlítva hét százalékkal csökkentik a költséget. Laskai László szakmunkás, brigádvezető-helyettes, munkacsapat vezető mondta, hogy nehezítette vállalásuk teljesítését a tavaszi árvíz, mivel a kiesett időt és munkát csak az év végére tudják pótolni. Ha ez nem jön közbe, ezer köbméterrel többet termeltek volna. (A brigád mégis bizakodó. Eddig háromszor érdemelték ki a „Vállalat kiváló”, egyszer a „Szakma kiváló” brigádja címet.) A vágásterületeken a hatodik ötéves terv idején lesz meleg étel és munkahelyi tisztálkodási lehetőség is — mondta befejezésül Boros András vszb-titkár. A tél megérkezett. A táj változik, a munkatempó nem. Fütyül a szél az elárvult gallyak közt, hull a hó, de itt megy a munka ilyenkor is. Tudják, mi a dolguk. Szentesi Magda A szekszárdi pincében B.Ilt.K. burgundival A Szekszárdi Állami Gazdaság pincéjében keressük Tóth Jánosnét, akit itt mindenki csak Erzsikének ismer. — Itt kezdtem 1964. augusztus 14-én, szőlész-borász tanulónak jöttem — mondja, miután megmutatja a pincét, a birodalmát, a teli hordókat, s aztán elkalauzol a stílusosan berendezett vendégfogadó pincébe is, ahol a sárközi festett-faragott bútorok mellé bor is kerül az asztalra. — Villányban voltam szakmunkástanuló, de közben a gyakorlati időmet is itt töltöttem. A tanulóknak kiírt országos verseny második helyezettje lettem 1967-ben, büszke is vagyok erre mindig. Aztán a palackozó következett, itt Szekszárdon, majd közben elvégeztem Baján levelező úton a kertészeti technikumot, 4-sel érettségiztem, 1972-ben. Ekkor már műszakvezető voltam a palackozóban. Érettségi után szültem egy fiút, Gáborkát, 75-ben visszajöttem, laboráns lettem, majd 1976-ban pincemester. Ugye furcsa, női pincemester? Mondták is akkor tréfából: azért, mert a nő kevesebbet iszik. — Szereti legalább a bort? — Egy-egy pohárkával igen. De még nincs vége a történetemnek. 1978-ban újra szültem egy fiút, ő Balázska lett, júniusban már jöttem is vissza, azóta pincevezető vagyok. — S ki lett a pincemester? Újra csak nő, Perecsi Jánosáé, amikor én elmentem szülni, őt februárban nevezték ki. Úgyhogy itt Szekszárdon nőuralom van a pincében. Rajtunk kívül még két nő dolgozik itt, a többiek férfiak. — S mennyi a boruk? — 14 ezer hektónk van cementhordókban, a legnagyobb 811 hektó és 15 liter, a legkisebb 270 hektó és 50 liter. 32 cementhordónk van teli, s 72 fahordónk, itt a legnagyobb 89 hektós, a legkisebb meg 702 literes, ötezer hektónk van ászokon, összesen 19 ezer hektó van a pincénkben. — Milyenek? — Vörös borunk van: kadarka, cabernet, burgundi, kékfrankos, fehér meg olaszrizing, rizling szilváni, bánáti. — S a pincevezető Erzsike mit iszik, ha koccintani kell? — Én csak a vöröset szeretem. — Milyen volt az idei év? — Minőségben kitűnő, a 73-as évhez lehet hasonlítani. Ez már itt nem a mi borunk, mert mi a bort eladtuk a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinátnak, úgyhogy mi nekik bérmunkát végzünk. — Milyen lesz a szilveszter? — Harcon lakunk, ott épített édesapám családi házat. Anyósom meg Sióagárdon, ahol olyan szép a népviselet. Persze a mienk is szép, nekem is van még otthon. Szilveszter napján anyósoméknál ebédelünk, a gyerekek maradnak a nagymamánál, én nem bánom mi lesz ebédre, én nála mindig rétest kapok, túrósat, mákosat, almásat. Az éjszakát meg Szentgálon töltjük egy présházban, barátainknál. — S kinek a borát iszszák szilveszterkor? — Anyósomnál is házit, a barátainknál is. A poharakban vörös bor csillog. Nagyburgundi. Mire is emelhetnénk másra, mint a közelgő új évre, összekoccintjuk a poharakat, s úgy kívánjuk mindenkinek: — Boldog új esztendőt!