A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1981-01-01 / 1. szám

SIKERES, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM: 1. SZÁM ÁRA: 1­50 FORINT 1981. JANUÁR 1. Együtt gondolkodni, együtt cselekedni A közelmúltban tanácskozott a magyar szakszerve­zetek XXIV. kongresszusa, amelyen a MEDOSZ képvi­seletében 62 küldött és 1 meghívott vett részt. A kong­resszus elnökségében három MEDOSZ-küldött kapott helyet: Hunya István, szakszervezetünk elnöke, dr. Do­bi­s F­erenc főtitkár és Lenge Istvánné, a Bihari Állami Gazdaság kertészeti dolgozója, főbizalmi. A munkabi­zottságokban is helyet és feladatot kaptak küldötteink. Zsámba László, az Észak-magyarországi Vízügyi Igaz­gatóság villanyszerelője, főbizalmi a jelölő bizottságban, Pocsai István, a MEDOSZ Hajdú-Bihar megyei Bizott­ságának titkára és Kovács István, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának vezetője, a MEDOSZ központi vezetőségének tagja a szavazatszedő bizott­ságban dolgozott, a jegyzőkönyv-hitelesítők között volt dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának háromnapos munkájában tíz küldöttünk kapott szót, illetve fejthette ki véleményét. Ketten a plenáris ülé­sen beszéltek, nyolc küldöttünk a szekciókban kért szót. Kongresszusi összefoglalónkban részleteket köz­lünk Gáspár Sándor előadói beszédéből, közreadjuk a plenáris ülésen szólók gondolatait, és a szekciókban végzett munkáról is beszámolunk. Végezetül a Szak­­szervezetek Országos Tanácsában, a számvizsgáló bi­zottságban, az elnökségben, a különböző bizottságokban tisztséget kapott MEDOSZ-képviselők listáját ismertet­jük, önálló arculatuk és nem teljesítik feladatukat. Az állami és a szakszer­vezeti szervek egyenrangú partnerek. Alá- és föléren­deltségi viszony nincs kö­zöttük. Feladatuk együtt­működni az együttes célért és segíteni egymást. A munkásosztály számá­ra az érdekvédelem adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. Enélkül a szocializmusban sem szakszervezet a szak­­szervezet. A szakszerveze­tek képesek arra, hogy a társadalomban létező ér­dek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozga­lomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is, a társadalmi haladást se­gítő minden ésszerű intéz­kedést. De a társadalmi ér­dekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jo­gos szakmai és más cso­portérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társa­dalmi érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne ve­szélybe. A szakszervezeti érdek­­védelemnek a munkahe­lyen — a napi értelemben véve — alapvetően egyé­nekre irányulónak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a munkavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt köve­teli, hogy felettük, mellet­tük és nélkülük nem sza­bad előre eldönteni a dol­gozókat érintő kérdéseket. Eddigi eredményeink el­érésében a szocialista mun­kamozgalmaknak nagy sze­repe volt. A dolgozó ember­nek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött ben­ne konkrét formát. Változatlanul úgy tekin­tünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozga­lomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjére, a magatartás, a gondolko­dás­ és a tisztességesen vég­zett munka tömeges formá­lójára.­­ A továbbfejlődés lehető­ségeit a közeljövőben is­mét meg kell határoznunk. Arra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségek­nek nagyobb legyen a fele­lőssége és szava az egyes emberek munkájának, ma­gatartásának anyagi és er­kölcsi elismerésében. A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a művelt­séggel, a hozzáértéssel szo­ros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad ab­ból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. So­hasem fogunk egyről a ket­tőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdál­kodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratiz­must gyakoroljuk. Szakíta­ni kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. Kötelesek vagyunk keres­ni a jobb munkamódszere­ket, hogy nagyobb befolyá­sunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvaló­sítására, a szocialista épí­tőmunkára. A szakszervezeti munka, nagyobb fokú társadalma­sítására van szükség. Eh­hez jól kidolgozott elkép­zelések, valamint hatékony és áttekinthető információ­­rendszer kell. És termé­szetesen kis létszámú, de magasan képzett szervezet. Kevesebb papírmunka és olyan szervezeti demokrá­cia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapaszta­lataikra valóban szükség van. A szakszervezeti mozga­lom csak akkor képes hiva­tásának megfelelni, ha te­vékenységét át meg átszövi a dolgozókkal, a tömegek­kel kialakított és ébren tartott, állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Fe­lelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és él­vezi­ dolgozótársaik meg­becsülését, bizalmát. Hazánk és a szakszerve­zetek életében­­ egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek ered­ményeink. Ugyanakkor gondokban sem volt szűk­markú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasz­taljunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak, éret­tebbek lettünk. Ugyanak­kor nehézségek is jelent­keztek az energiaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyöngeségeink­­re, de erőinkre is rámutat­tak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat né­pünkben, hogy úrrá le­gyünk gondjainkon. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan (Folytatás a 2. oldalon.) Gáspár Sándor Hunya István (fent középen) és dr. Dobi Ferenc (jobb­ról) az elnökségben Gáspár Sándor előadói beszéde Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan poli­tikai, jogi és mozgalmi le­hetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a nö­vekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalja az őt történelmi­leg megillető helyet. Része­se a hatalomnak és nem­csak a politika végrehaj­­tásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakí­tásában, formálásában is. Hazánkban a szakszerve­zeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocia­lista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. A szakszervezetek önálló­ságának megértése és érvé­nyesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban jelöljük meg társadalmi­politikai elkötelezettségünk alapvető tartalmát. Ennek a lényege a szocialista tár­sadalmi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. Nem szabad saját ma­gunk — és tagságunk — figyelmét csak a végrehaj­tásra korlátoznunk. Job­ban meg kell ismerni és ki kell fejezni tagjainknak a szocialista társadalom épí­tésével és fejlesztésével kapcsolatos ténylegesen je­lentkező igényeit és szán­dékát. Ennek alapján kell a fő feladatok megvalósításából adódó mindennapi tenniva­lókat meghatározni és a végrehajtásukkal összefüg­gő lépéseket kidolgozni. A szocialista építésnek e mindennapi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük vélemény- és akciószabadságukat. Ennek érvényesülnie kell a szak­­szervezetek gyakorlati munkájában. A szakszerve­zeteknek politikai bátor­sággal, de felelősségteljesen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdé­sekben. Ma még előfordul a szakszervezetek állásfog­lalásaiban az aggályos ön­kontroll, a bizonytalanság, a megfoghatatlan véle­mény, ilyenkor elmosódik Tisztelet az alapítóknak! Jubileumi ünnepség, emléktábla-avatás a MEDOSZ-ban Jelentős évfordulója lesz szakszervezetünknek 1981. január 7-e: 75 évvel ezelőtt Budapesten a Dob u. 82. sz. helyiségben 87 küldött részvételével alakult meg a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, a szegényparasztok első osztályharcos szakmai szervezete. E dátumot számítja születésnapjának, jogelődjének a Mezőgazdasági, Erdészeti és a Vízügyi Dolgozók Szak­­szervezete. Szakszervezetünk ennek a megalakulásnak a jegyé­ben hívott meg több mint száz régi harcost, akik részt­vevői voltak a hét és fél évtizedes harcnak. Velük együtt emlékezünk a múltra, a forradalmi tettekre, az elsőkre, akik szervezői, továbbvivői voltak a munká­sok összefogásának, a földbirtokosok elleni harcnak. Azokra emlékezünk, akik életük kockáztatásával évti­zedeken keresztül küzdöttek a mezőgazdasági dolgozók szebb, boldogabb jövőjéért. Dr. Dobi Ferenc, szakszervezetünk főtitkára mond majd ünnepi beszédet, amelyben felidézi a 75 évvel ezelőtti eseményeket, elemzi az azóta eltelt idő főbb tanulságait, ismerteti szakszervezetünk jelenlegi hely­zetét, további célkitűzéseit. A centenáriumi megemléke­zés fontos eseménye lesz a MEDOSZ központ előcsarno­kában elhelyezett emléktábla felavatása. AZ ELŐFIZETÉS 36 FT Verseny az olvasókért március 15-ig Új évfolyamot kezd la­punk, a XXV.-et. Olvasóink megszokták már, hogy az utóbbi hét hónapban újságunk meg­fiatalodott, hogy a papír jobb lett, a képek kitűnően látszottak, színesek lettek oldalaink, s ezt annak kö­szönhettük, hogy a Szikra Lapnyomda új ofszetnyo­mó gépein készítette la­punkat. Az ofszeteljárás a jövő útja, erre térnek át nagy lapjaink, a Népszava és a Népszabadság is. De a mi havonta kétszer meg­jelenő újságunk, A ME­DOSZ Lapja 1981. január­tól kezdve megváltozott formában jelenik meg. Ki­sebb formátumra térünk át — nyomdai kényszerűség­ből —, részben le kell mon­danunk a színek használa­táról, s elnézést kérünk ol­vasóinktól, ha a megszo­kott, jó minőségű képek is kevésbé látszanak majd ez­után. Olvasóink bizonyára is­merik az Országos Anyag- és Árhivatal december 21- én közzétett közleményét, amely a papírárak és a nyomdai előállítási költ­ségek növekedése miatt bejelentette az újságok, időszaki sajtótermékek árának átlagosan 20 száza­lékos növekedését. Közöl­jük olvasóinkkal, hogy la­punk ezután 1,20 helyett 1,50 forintba kerül. Éppen ezért megváltozik lapunk előfizetése is. Az eddigi 29 forint helyett az évi előfizetés 36 forintba kerül. Kérjük a megyebi­zottságainkat, a lapterjesz­téssel foglalkozó munka­társakat, a szakszervezeti bizottságokat, hogy ezt ve­gyék figyelembe akkor, amikor lapunk újra meg­hirdeti A MEDOSZ Lapja 1981-es előfizetőgyűjtő-ver­senyét. A verseny feltéte­lei a szokottak: 1981. ja­nuár elsején kezdődik és március 15-ig tart. Kérjük, hogy eddig a határidőig küldjék be az összegyűj­tött előfizetéseket tartal­mazó listákat a Népszava Lapkiadó Vállalat címére, Budapest, VII. kerület, Rá­kóczi út 54. Postacím: 1964 Budapest. Ezúton is felhív­juk a lapterjesztéssel fog­lalkozókat, a megyei bi­zottságokat, a szakszerve­zeti bizottságokat, s az egyéni előfizetőket, hogy ne a szerkesztőség címére küldjék be előfizetéseiket, hanem a Népszava Lapki­adó Vállalathoz. A verseny — amely biz­tos, hogy szép sikert hoz, és talán túl is szárnyalja a jelenlegi 87 ezres példány­számunkat — a szokott fel­tételek mellett folyik. Az elbíráláskor azt vesszük fi­gyelembe, hogy egy-egy megyében hány előfizető jut ezer szervezett dolgozó­ra. Két és fél hónap ele­gendőnek mutatkozik e szervező munkához, s az eddigiekhez hasonlóan ju­talomban részesítjük az öt legjobb eredményt elért megyét. Reméljük, hogy olvasóink az új formátumú lapot is szeretni fogják. A szer­kesztőség mindent elkövet, hogy A MEDOSZ Lapja to­vábbra is hű tükre legyen a szakszervezet életének

Next