A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)
1981-01-01 / 1. szám
SIKERES, BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK! A MEZŐGAZDASÁGI, ERDÉSZETI ÉS VÍZÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA XXV. ÉVFOLYAM: 1. SZÁM ÁRA: 150 FORINT 1981. JANUÁR 1. Együtt gondolkodni, együtt cselekedni A közelmúltban tanácskozott a magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusa, amelyen a MEDOSZ képviseletében 62 küldött és 1 meghívott vett részt. A kongresszus elnökségében három MEDOSZ-küldött kapott helyet: Hunya István, szakszervezetünk elnöke, dr. Dobis Ferenc főtitkár és Lenge Istvánné, a Bihari Állami Gazdaság kertészeti dolgozója, főbizalmi. A munkabizottságokban is helyet és feladatot kaptak küldötteink. Zsámba László, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság villanyszerelője, főbizalmi a jelölő bizottságban, Pocsai István, a MEDOSZ Hajdú-Bihar megyei Bizottságának titkára és Kovács István, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatóságának vezetője, a MEDOSZ központi vezetőségének tagja a szavazatszedő bizottságban dolgozott, a jegyzőkönyv-hitelesítők között volt dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára. A magyar szakszervezetek XXIV. kongresszusának háromnapos munkájában tíz küldöttünk kapott szót, illetve fejthette ki véleményét. Ketten a plenáris ülésen beszéltek, nyolc küldöttünk a szekciókban kért szót. Kongresszusi összefoglalónkban részleteket közlünk Gáspár Sándor előadói beszédéből, közreadjuk a plenáris ülésen szólók gondolatait, és a szekciókban végzett munkáról is beszámolunk. Végezetül a Szakszervezetek Országos Tanácsában, a számvizsgáló bizottságban, az elnökségben, a különböző bizottságokban tisztséget kapott MEDOSZ-képviselők listáját ismertetjük, önálló arculatuk és nem teljesítik feladatukat. Az állami és a szakszervezeti szervek egyenrangú partnerek. Alá- és fölérendeltségi viszony nincs közöttük. Feladatuk együttműködni az együttes célért és segíteni egymást. A munkásosztály számára az érdekvédelem adja ma is a szakszervezetek történelmi igazoltságát. Enélkül a szocializmusban sem szakszervezet a szakszervezet. A szakszervezetek képesek arra, hogy a társadalomban létező érdek- és nézetkülönbségeket felszínre hozzák. A szakszervezeti mozgalomnak a maga eszközeivel szolgálnia kell, és szolgál is, a társadalmi haladást segítő minden ésszerű intézkedést. De a társadalmi érdekek érvényesítése nem szoríthatja háttérbe a jogos szakmai és más csoportérdekek intézményes kifejezését, az egyéni, vagy közvetlen napi érdekek és jogok védelmét, mert ezzel előbb-utóbb maga a társadalmi érdek, a közös ügy érvényesülése kerülne veszélybe. A szakszervezeti érdekvédelemnek a munkahelyen — a napi értelemben véve — alapvetően egyénekre irányulónak kell lennie, főleg a munkabér, a munkakörülmények, a munkavédelem kérdéseiben. Ez gyakorlatilag azt követeli, hogy felettük, mellettük és nélkülük nem szabad előre eldönteni a dolgozókat érintő kérdéseket. Eddigi eredményeink elérésében a szocialista munkamozgalmaknak nagy szerepe volt. A dolgozó embernek a szocializmus iránti elkötelezettsége öltött benne konkrét formát. Változatlanul úgy tekintünk a munkaversenyre, a szocialista brigádmozgalomra, mint a gazdasági feladatok megoldásának nélkülözhetetlen segítőjére, a magatartás, a gondolkodás és a tisztességesen végzett munka tömeges formálójára. A továbbfejlődés lehetőségeit a közeljövőben ismét meg kell határoznunk. Arra kell törekedni, hogy a munkahelyi közösségeknek nagyobb legyen a felelőssége és szava az egyes emberek munkájának, magatartásának anyagi és erkölcsi elismerésében. A dolgozók tenniakarása teljes mélységben csak a demokráciával, a műveltséggel, a hozzáértéssel szoros egységben bontakozhat ki. Sok nehézség fakad abból, hogy ezt még nem mindenütt ismertük fel. Sohasem fogunk egyről a kettőre jutni, ha egymástól elválasztva, elkülönítve egyszer segítjük a gazdálkodást, másszor nevelünk, vagy éppen a demokratizmust gyakoroljuk. Szakítani kell ezzel a szemlélettel és gyakorlattal. Kötelesek vagyunk keresni a jobb munkamódszereket, hogy nagyobb befolyásunk és hatásunk legyen céljaink, elveink megvalósítására, a szocialista építőmunkára. A szakszervezeti munka, nagyobb fokú társadalmasítására van szükség. Ehhez jól kidolgozott elképzelések, valamint hatékony és áttekinthető információrendszer kell. És természetesen kis létszámú, de magasan képzett szervezet. Kevesebb papírmunka és olyan szervezeti demokrácia, ahol a tisztségviselők látják, hogy munkájukra, véleményükre és tapasztalataikra valóban szükség van. A szakszervezeti mozgalom csak akkor képes hivatásának megfelelni, ha tevékenységét át meg átszövi a dolgozókkal, a tömegekkel kialakított és ébren tartott, állandó kapcsolat. A bizalmiak mozgalmunk első számú aktivistái. Felelős politikai tényezők. Joggal érdemelték ki és élvezi dolgozótársaik megbecsülését, bizalmát. Hazánk és a szakszervezetek életében egyaránt jelentős időszakot zárunk. Az elmúlt öt esztendőben tovább növekedtek eredményeink. Ugyanakkor gondokban sem volt szűkmarkú ez az időszak. De mindezzel együtt érdemes szétnéznünk az országban. Van mit látnunk, tapasztaljunk. Látjuk, hogyan épült hazánk, gyarapodott népünk. Gazdagabbak, érettebbek lettünk. Ugyanakkor nehézségek is jelentkeztek az energiaválság, a nemzetközi piac és sok egyéb tényező hatásaként. Ezek saját gyöngeségeinkre, de erőinkre is rámutattak. Arra, hogy van tudás, van képesség és akarat népünkben, hogy úrrá legyünk gondjainkon. Célunk változatlan: a szocializmus építése! Olyan (Folytatás a 2. oldalon.) Gáspár Sándor Hunya István (fent középen) és dr. Dobi Ferenc (jobbról) az elnökségben Gáspár Sándor előadói beszéde Megítélésünk szerint a szakszervezeti mozgalom Magyarországon olyan politikai, jogi és mozgalmi lehetőségekkel rendelkezik, amelyek biztosítják, hogy eleget tudjon tenni a növekvő követelményeknek. A szakszervezeti mozgalom elfoglalja az őt történelmileg megillető helyet. Részese a hatalomnak és nemcsak a politika végrehajtásának a segítője, hanem részt vesz a politika alakításában, formálásában is. Hazánkban a szakszervezeti mozgalom önállóan, de nem függetlenül végzi a maga munkáját. A szocialista társadalom építésének politikája sajátunk is. Ezért és így elkötelezett a magyar szakszervezeti mozgalom. A szakszervezetek önállóságának megértése és érvényesülése azt kívánja, hogy az eddiginél pontosabban jelöljük meg társadalmipolitikai elkötelezettségünk alapvető tartalmát. Ennek a lényege a szocialista társadalmi rendszerhez való viszony, annak igenlése. Egész tevékenységünkkel erősítjük, támogatjuk a munkáshatalmat. Nem szabad saját magunk — és tagságunk — figyelmét csak a végrehajtásra korlátoznunk. Jobban meg kell ismerni és ki kell fejezni tagjainknak a szocialista társadalom építésével és fejlesztésével kapcsolatos ténylegesen jelentkező igényeit és szándékát. Ennek alapján kell a fő feladatok megvalósításából adódó mindennapi tennivalókat meghatározni és a végrehajtásukkal összefüggő lépéseket kidolgozni. A szocialista építésnek e mindennapi kérdéseiben a szakszervezeteknek meg kell őrizniük vélemény- és akciószabadságukat. Ennek érvényesülnie kell a szakszervezetek gyakorlati munkájában. A szakszervezeteknek politikai bátorsággal, de felelősségteljesen kell állást foglalniuk a jogkörükbe tartozó kérdésekben. Ma még előfordul a szakszervezetek állásfoglalásaiban az aggályos önkontroll, a bizonytalanság, a megfoghatatlan vélemény, ilyenkor elmosódik Tisztelet az alapítóknak! Jubileumi ünnepség, emléktábla-avatás a MEDOSZ-ban Jelentős évfordulója lesz szakszervezetünknek 1981. január 7-e: 75 évvel ezelőtt Budapesten a Dob u. 82. sz. helyiségben 87 küldött részvételével alakult meg a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, a szegényparasztok első osztályharcos szakmai szervezete. E dátumot számítja születésnapjának, jogelődjének a Mezőgazdasági, Erdészeti és a Vízügyi Dolgozók Szakszervezete. Szakszervezetünk ennek a megalakulásnak a jegyében hívott meg több mint száz régi harcost, akik résztvevői voltak a hét és fél évtizedes harcnak. Velük együtt emlékezünk a múltra, a forradalmi tettekre, az elsőkre, akik szervezői, továbbvivői voltak a munkások összefogásának, a földbirtokosok elleni harcnak. Azokra emlékezünk, akik életük kockáztatásával évtizedeken keresztül küzdöttek a mezőgazdasági dolgozók szebb, boldogabb jövőjéért. Dr. Dobi Ferenc, szakszervezetünk főtitkára mond majd ünnepi beszédet, amelyben felidézi a 75 évvel ezelőtti eseményeket, elemzi az azóta eltelt idő főbb tanulságait, ismerteti szakszervezetünk jelenlegi helyzetét, további célkitűzéseit. A centenáriumi megemlékezés fontos eseménye lesz a MEDOSZ központ előcsarnokában elhelyezett emléktábla felavatása. AZ ELŐFIZETÉS 36 FT Verseny az olvasókért március 15-ig Új évfolyamot kezd lapunk, a XXV.-et. Olvasóink megszokták már, hogy az utóbbi hét hónapban újságunk megfiatalodott, hogy a papír jobb lett, a képek kitűnően látszottak, színesek lettek oldalaink, s ezt annak köszönhettük, hogy a Szikra Lapnyomda új ofszetnyomó gépein készítette lapunkat. Az ofszeteljárás a jövő útja, erre térnek át nagy lapjaink, a Népszava és a Népszabadság is. De a mi havonta kétszer megjelenő újságunk, A MEDOSZ Lapja 1981. januártól kezdve megváltozott formában jelenik meg. Kisebb formátumra térünk át — nyomdai kényszerűségből —, részben le kell mondanunk a színek használatáról, s elnézést kérünk olvasóinktól, ha a megszokott, jó minőségű képek is kevésbé látszanak majd ezután. Olvasóink bizonyára ismerik az Országos Anyag- és Árhivatal december 21- én közzétett közleményét, amely a papírárak és a nyomdai előállítási költségek növekedése miatt bejelentette az újságok, időszaki sajtótermékek árának átlagosan 20 százalékos növekedését. Közöljük olvasóinkkal, hogy lapunk ezután 1,20 helyett 1,50 forintba kerül. Éppen ezért megváltozik lapunk előfizetése is. Az eddigi 29 forint helyett az évi előfizetés 36 forintba kerül. Kérjük a megyebizottságainkat, a lapterjesztéssel foglalkozó munkatársakat, a szakszervezeti bizottságokat, hogy ezt vegyék figyelembe akkor, amikor lapunk újra meghirdeti A MEDOSZ Lapja 1981-es előfizetőgyűjtő-versenyét. A verseny feltételei a szokottak: 1981. január elsején kezdődik és március 15-ig tart. Kérjük, hogy eddig a határidőig küldjék be az összegyűjtött előfizetéseket tartalmazó listákat a Népszava Lapkiadó Vállalat címére, Budapest, VII. kerület, Rákóczi út 54. Postacím: 1964 Budapest. Ezúton is felhívjuk a lapterjesztéssel foglalkozókat, a megyei bizottságokat, a szakszervezeti bizottságokat, s az egyéni előfizetőket, hogy ne a szerkesztőség címére küldjék be előfizetéseiket, hanem a Népszava Lapkiadó Vállalathoz. A verseny — amely biztos, hogy szép sikert hoz, és talán túl is szárnyalja a jelenlegi 87 ezres példányszámunkat — a szokott feltételek mellett folyik. Az elbíráláskor azt vesszük figyelembe, hogy egy-egy megyében hány előfizető jut ezer szervezett dolgozóra. Két és fél hónap elegendőnek mutatkozik e szervező munkához, s az eddigiekhez hasonlóan jutalomban részesítjük az öt legjobb eredményt elért megyét. Reméljük, hogy olvasóink az új formátumú lapot is szeretni fogják. A szerkesztőség mindent elkövet, hogy A MEDOSZ Lapja továbbra is hű tükre legyen a szakszervezet életének