A MEDOSZ Lapja, 1981 (25. évfolyam, 1-24. szám)

1981-01-01 / 1. szám

(Flytatás a 2. oldalról.E­gyi követelmény pedig lé­nyegesen gyengébb. Mind­ezek következménye, hogy a tanulók egy része már az iskolát sem végzi el, a szakmában a diákok kb. 40 —50 százaléka helyezkedik el az első öt évben. Szóvá tette a tankönyvek egy részének korszerűtlen­ségét, az állandóan változó tantervi követelmény­rendszert, s nincs meg a gyakorlati ismeretek elsa­játításához szükséges anya­gi fedezet. Nehéz a tanter­vi követelményeknek eleget tenni, hiszen a bázisgazda­ságok sem szívesen áldoz­zák fel nyereségüket az is­­kolai igények miatt. Nagy szükség volt az if­júsági szakszervezetek lét­rehozására, mert az érdek­­védelem mellett felkészíti a fiatalokat a társadalmi életre, támogatja a szo­ciális, kulturális és sport­céljaikat anyagi eszközök­kel és végül a kiugró telje­sítményű fiataloknak lehe­tőséget ad tehetségük ka­matoztatásához. Javasolta az alapszabály kibővítését azzal, hogy a szakmunkás­­képzési célú szakközépis­kolák tanulói is szakszerve­zeti tagok lehessenek. „A szakszervezetek fel­adatai a dogozók nevelé­sében" c. szekcióban IVÁ­­NYI GYÖRGY (Budavidéki Állami Erdő- és Fagazda­ság) és ŐRI­­ SÁNDORNÉ (Debreceni Állami Gazda­ság) írásos hozzászólást nyújtott be. Iványi György az üzemi demokrácia továbbfejlesz­tésének tapasztalatairól szá­molt be. Kezdetben keveset beszéltek, de többet tettek az üzemi demokráciáért. Az üzemi demokrácia kibonta­kozását, a fórumok tartalmi javítását nagyban segítené, ha a munkások, a dolgozók közül mind többen vehet­nének részt a döntések elő­készítéséből, s azok megho­zatalában, de a gazdasági vezetők egy részénél erre még nincs igény. Nyűgnek tartják, pedig a végrehaj­tást is jobban segítené, ha azt a dolgozók magukénak éreznék. Minden erővel támogat­ják, segítik az egyszemélyi vezetés elvének érvénye­sülését. A dolgozók vélemé­nyének, okos javaslataik hasznosítása nem jelentheti az egyszemélyi felelősség csökkenését, de az igen, ha a szakszervezeti bizalmiak, törvényben biztosított egyetértési jogát semmibe veszik, illetve megváltoztat­ják anélkül, hogy visszaje­leznének. Gyakori eset, hogy a tá­voli munkahelyeken köz­pontilag intézik a személyi bérek megállapítását. Rosz­­szul esik ez a bizalmatlan­ság a munkahelyi kollektí­vának is és a gazdasági ve­zetőknek is. Ezek fékezik a munkahelyi légkör javítá­sát, sok esetben kedvét ve­szi az embereknek. Őri Sán­dorné, azt fejtet­te ki, hogy az alapszervi vá­lasztásokon gyakori téma volt az üzemi, a szocialista demokrácia és nem utolsó­sorban a szakszervezeti de­mokrácia fejlesztése. Az üzemi demokrácia fejlődé­se még sok tekintetben el­marad a követelményektől, meg a lehetőségektől is. Vé­leménye szerint, a szakszer­vezeti demokrácia szoro­san összefügg az üzemi de­mokráciával. Egyik sem képzelhető el a másik nél­kül. Munkatársaink bizalma ösztönöz és segít abban, hogy megtanuljunk jól, okosan élni a biztosított jo­gokkal. Úgy kell dolgoz­nunk, hogy az üzemekben, munkahelyeken minél több embert vonjunk be a prob­lémák megoldásába, mert csak így nyerhetjük meg őket a feladatok valóra vál­tásához, összefogásra, jó együttműködésre van szük­ség mind a gazdasági mun­kában, mind a szakszerve­zeti tevékenység során. Náluk a szakszervezeti bizottság úgy alakította ki szervezetét, hogy érvénye­sül a partnerszerep, de hi­szen erre van szükség, mert ma már élesebben, érzéke­nyebben reagálnak a tagok az őket közvelenül érintő problémákra, például a szo­ciális kérdésekre, az árvál­tozásokra, és az egyre ne­hezebbé váló bérfejlesztés­re. Sajnos, még mindig gya­kori a titkár­centrikus szem­lélet, s a felsőbb szervek is táplálják ezt a helytelen szemléletet azzal, hogy gya­korta csak a szakszervezeti bizottság titkárát vagy he­lyettesét keresik meg, rit­kábban a reszortfelelősöket, a bizalmiakat. A jövőben feltétlenül változtatni kell e helytelen gyakorlaton. A tisztségviselőket kel­lően fel kell készíteni a fel­adataik megoldására, ellá­tására, annál is inkább, mert csak a­ kellő felké­szültség ad lehetőséget a reszortfeladatok helyes ellá­tásához. Tisztségviselőink A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsának tagja lett dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára; Dunya István, a MEDOSZ elnöke; Juhász Sz. István, a Pan­­kotai Állami Gazdaság esz­tergályosa, állami díjas szocialista brigád vezető­je, a MEDOSZ központi vezetőségének tagja; Keszéi Károly, a Magyar Országos Horgász Szövetség főtitkára, a MEDOSZ központi veze­tőségének tagja; dr. Kovács Ferenc, az Állatorvostudo­mányi Egyetem tanszékve­zető egyetemi tanára, rek­torhelyettes; Kovács Ist­ván, a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatósá­gának főigazgatója, a MEDOSZ központi vezető­ségének tagja; Kozári Já­nosné, a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság nagybajomi erdészetének csemetekerti dolgozója; Micsudh László, a MEDOSZ titkára; Pális Irén, a ma­­gyarbánhegyesi Baromfi­­keltető Szövetkezeti Válla­lat dolgozója, bizalmi he­lyettes; Páldeák Anna, a lajosmizsei Vízgépészeti Vállalat adatrögzítője, bi­zalmi; Péter Elemér, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vállalati szak­­szervezeti tanácsának tit­kára, Pocsai István, a MEDOSZ Hajdú-Bihar me­gyei Bizottságának titkára és Schmal Ferenc, az ER­DÉRT Erdőgazdasági és Faipari Értékesítő Válla­lat vezérigazgatója. A számvizsgáló bizottság tagjává választották dr. László Ferencet, az Orszá­gos Vízügyi Hivatal főta­nácsosát. A Szaktanács elnökségé­nek tagja lett dr. Dobi Fe­renc, a MEDOSZ főtitkára. A Szakszervezetek Orszá­gos Tanácsa mellett műkö­dő munkabizottságokban a következők vesznek részt: Szervezési és káderbizott­ság: Péter Elemér, a Bá­bolnai Mezőgazdasági Kombinát vállalati szak­­szervezeti tanácsának tit­kára; testnevelési és sportbi­zottság: Szerdahelyi Mi­hály, a MEDOSZ kulturál­­is, agitációs, propaganda és sportosztályának vezető­je; közgazdasági és életszín­vonalpolitikai bizottság: dr. Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára; műszaki-gazdasági bizott­ság: Schmal Ferenc, az ER­DÉRT Erdőgazdasági és Faipari Értékesítő Válla­lat vezérigazgatója. K­üldötteink a kongresszuson Az őszi betakarítást a sár, a süppedő talaj nehezítette, aztán a havas napok okoztak gondot az embereknek és a munkagépeknek. Az idő előtt érkezett havazás sok helyen a határban találta a termés egy részét. Havas kukoricatáblán dolgozik a kombájn (fent), a termést 240 lóerős traktor viszi a szárítóba. Fotószakkör Ilona-tanya'n Fotószakkört szervez a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola és a tangazdaság lona-tanyai KISZ-szerveze­­te. A KISZ-bizottság az anyagiakat adja, a megfe­lelő helyiség pedig rendel­kezésre áll a klubban. A szakkör vezetését Nyíri András, a szakszolgálati ál­lomás fotósa vállalta. Ed­dig 12-en jelentkeztek, s még további jelentkezők várhatók. Az első foglalko­zás december elején volt. A szakkör módot ad tag­jainak a szabad idő hasz­nos eltöltésére, családi la­pok készítésére, a gazdaság­ban történt főbb esemé­nyek képi megörökítésére. Franciaországtól Szibériáig Bátori János ismeri a vi­lágot. És őt is ismeri a vi­lág. Ez nem túlzás. Az utóbbi két évtizedben hoz­zánk érkező külföldi dele­gációk fogadásán ott volt pályaudvaron, repülőtéren, irányította, szervezte ittlétü­ket, kiutazó delegációk kezébe adta az útlevelei­ket, vagyis ő volt a nem­­zetközis. Beszél németül és oroszul. Szereti a virágokat, a múltkoriban hulló begó­niára vadászott, egy barát­ja szerzett neki végül. Imádja a halakat, ráckevei horgásztanyája ismert és közismert. E sorok írója máig szájában őrzi annak a ragyogó, vidám, csodála­tos május elsejének az ízét, amely úgy kezdődött, hogy Bátori János frissen sütött hallal fogadta a kivonulás­ra érkezőket. Mostanában ritkábban jön be a szakszervezeti székházba. Január elsejétől hivatalosan is nyugdíjas, korengedménnyel. Sok min­denről beszélünk, csak a betegségéről nem. Néhány­szor megijesztette őt, is­merőseit, barátait is a sok­féle formában jelentkező betegség. Beszélgetünk és emléke­zünk. Hogy is kezdődött? — Egy kétvállas győze­lemnek köszönhetem, hogy a MEDOSZ-ba kerültem — kezdi. — 1955. januárjában az országos birkózó-csapat­bajnokságon indultam, ott voltak a Traktor SE csapa­tai, s Bútor Sándor meg­kérdezte, nem tudnék-e ajánlani egy edzőt. Én ak­kor már hatodik éve a Va­sas ificsapatát edzettem. Rám esett a választás. A Traktor SE-hez kerültem, mint nehézatlétikai előadó, vagyis hozzám tartozott a birkózás, ökölvívás, súly­emelés. Még annyit a sportról, hogy 1939-től bir­kóztam, mindig légsúlyban (52—57 kg), kötött és sza­badfogásban egyaránt. 1950—56 között válogatott kerettag is voltam, kétszer magyar ifjúsági bajnok, sokszor helyezett és a fin­nek ellen válogatott. — Finnországban? — Sajnos, idehaza. Pedig mindig szerettem volna utazni. Ezért is tanultam németül, először az iskolá­ban, Kaposvárott, majd az Idegen Nyelvek Főiskolá­ján 1950—54 között. Volt olyan álmom, hogy külke­reskedő leszek, de azután idejöttem a szakszervezet­hez. Előbb a­­sportkörhöz — ez akkor önálló volt —, majd három év után, 1958- ban a SZOT létrehozta a szakszervezetek melletti nemzetközi reszortot, s attól kezdve már legalább olyan nagyszerű munkate­rületem volt, mint addig. Kicsit késve tanultam oro­szul, megküzdöttem vele, 1973-ban fél évig intenzív nyelvtanfolyamon voltam a Szovjetunióban. — Eredmények? — Ezek ugye másfajta eredmények, mint a sport­ban. S én csak egy kis láncszeme voltam a mun­kának. De hát örömmel mondom, amikor elkezdtük a nemzetközi munkát csak Franciaországgal és Olasz­országgal volt kapcsola­tunk a nyugati államok szakszervezeti szervei kö­zül, ma 78 ország több mint 80 szervezetével van kapcsolatunk, csaknem 300 delegátussal személyes, majdnem baráti kapcsolat alakult ki. Voltam 16 or­szágban, Franciaországban, Norvégiában, Finnország­ban, Ausztriában, Görögor­szágban, Dániában, Szíriá­ban, jártam Cipruson, többször Itáliában, a szo­cialista országokban. — Hol nem jártál? — Sokfelé, persze, hogy sok-sok ország kimaradt. S ahová nagyon vágytam: Japán, a Távol-Kelet. Tu­dom, betegségemmel lezá­rult életem alkotó perió­dusa. Sajnálom. Szép volt. Sajnálom a kollektívát. Egyelőre kétszer-háromszor bejövök, embereket látni, beszélgetni. Meg kell tanul­ni a nyugdíjas éveket élni. Majd mutogatom a fény­képeimet, ekkora halat fogtam. — Csakugyan, mi a re­kordod? — Egy 74 centis 10,60 ki­lós ponty, de a feleségem is fogott már tíz kilón fe­lülit. Nyugdíjas. Nem mondja, de tudom, olyan ez, mint mikor ab­bahagyta a sportot. Akkor a taps hiányzott, a bizta­tás, a verseny légköre. Most is olyan, mint mikor a szőnyeg fölött kialudtak a lámpák. (takács) Elnökségi ülés A MEDOSZ elnöksége december 19-én tartotta az év utolsó ülését, Hunya István elnökletével. Elő­ször jelentést hallgatott és vitatott meg az üdülés ta­pasztalatairól és a további feladatokról dr. Lachmann Gáborné titkár előterjesz­tésében. Ezután a ME­DOSZ központi vezető tes­tületek 1981. első félévi munkatervét fogadta el az elnökség néhány kiegészí­tő javaslattal. Végezetül dr. Dobi Fe­renc főtitkár a Szakszerve­zeti munkáért kitüntető jelvény arany fokozatát ad­ta át dr. Csercser Péternek, aki öt cikluson át volt a MEDOSZ Számvizsgáló Bizottságának elnöke. A főtitkár hangsúlyozta, hogy dr. Csercser Péter sok-sok éven át önzetlenül végezte felelősségteljes munkáját, s neve elválaszthatatlan a szakszervezeti mozgalom eredményeitől. Bővül a MUNKA A SZOCIÁLPOLITIKA c. folyóirat megszűnik, sze­repét — bővített terjede­lemben — a MUNKA ve­szi át. Az 1981-re befize­tett előfizetési díjat — azo­nos példányszámban — a Munka c. folyóirat javára jóváírják. Ezért a vállala­tok és intézmények a Munka eredeti példányszá­mán felül, annyi többlet­­példányt kapnak — egyelő­re külön csomagban —, ahány Szociálpolitika c. lapot rendeltek. Kérjük azokat a kedves előfizetőket, akik csak a Szociálpolitikát járatták — és azt 1981-re is előfizették —, hogy a változott körül­ményekre való tekintettel, azonos példányszámban a Munka c. folyóiratot át­­venni szíveskedjenek. Re­méljük, hogy a szakszerve­zeti mozgalom gazdag és hasznos tartalommal meg­jelenő folyóiratát mind több szakszervezeti tiszt­ségviselő olvassa és mun­kájában hasznosítja. Élénk kult­urális élet Szobon A Szobi Gyümölcsfeldol­gozó Vállalat közműve­lődési munkájának a szo­cialista brigádok a bázisai. A brigádok vállalásaiban önképzést, továbbtanulást, könyvterjesztést és -vásár­lást, a szabadidő kulturált eltöltését, közös múzeum- és színházlátogatást, külön­böző kirándulásokat talá­lunk. A dolgozók kilencven százaléka bejáró munkás, ezért egy-egy kulturális program szervezése elég körülményes. A vállalat közművelődési bizottsága munkatervében író-olvasó találkozó, kézi­munka-szakkör, audiovi­zuális nyelvoktatás, szak­mai és politikai tanfolyam, lemez- és operabarátok kö­re, irodalmi, zenei és poli­tikai vetélkedő, sakk- és asztalitenisz-bajnokság, bri­gádtalálkozó és még sok más program szerepel. 3

Next