A MEDOSZ Lapja, 1982 (26. évfolyam, 1-23. szám)

1982-01-04 / 1. szám

A művelődés gazdasági szükséglet Egy 1976-ban megjelent ОКТ—SZOT közös határozat szerint minden termelőválla­latnál, gazdaságban, művelődé­si bizottságot kellett megala­kítani. Azóta öt év telt el, so­kunkban felmerülhet a kér­dés: hozott-e valamilyen vál­tozást a munkahelyi művelő­désben, hol tartunk a határo­zat megvalósításában ...? E kérdésekre kereste a választ az állami és erdőgazdaságok művelődési bizottsági titkárai­nak nemrég lezajlott országos konferenciája is. A MEDOSZ és a MÉM e közös tanácsko­zásán részt vett Hámori Lász­­lóné, az OKT titkárhelyettese, Moharos Józsefné, a Művelő­dési Minisztérium közművelő­dési főosztály főelőadója, Bosnyák Péter, a SZOT poli­tikai munkatársa, dr. Szabó József, a MÉM osztályvezető­je, valamint a MEDOSZ kép­viseletében Varga György tit­kár és Szerdahelyi Mihály osztályvezető. A vitaindító előadások meg­fogalmazták : a művelődési bi­zottságok megalakítása gazda­ságainkban indokolt volt. Ezt bizonyítva Varga György, a MEDOSZ titkára hangsúlyt adott annak, hogy — bár akadt olyan is, ahol csak név­táblát cseréltek — a művelő­dési bizottságok születése óta jobban gazdára lelt a munka­helyi művelődés, és ma már nélkülözhetetlen szerepet töl­tenek be a művelődés egysé­ges irányításában, a célok megvalósításában. Hatásukra csökkent a munkahelyeken az átfedés, a keresztbe szervezés, a formalitás. Ezt követően dr. Szabó József, a MIÉM osztály­­vezetője referátumában tájé­koztatta a résztvevőket az ál­lami irányítás intézkedéseiről és szólt a gazdasági vezetők felelősségéről. Miként ítélik meg a művelődési bizottságok mun­káját, és ezzel a saját helyze­tüket is maguk a bizottságok titkárai? Számos hozzászóló elmondta, hogy ma lényegesen jobb körülmények között dol­goznak. Többek között Lakatos Zoltánná, a Hidasháti Állami Gazdaságból elmondta, hogy a gazdaság művelődésre fordított anyagi támogatása megkétsze­reződött, és a művelődési in­tézmény is gyakrabban eljut a kerületekbe. Pleidell Gyula, a Hőgyészi Á­G vmb-titkára szólt az egész gazdaságot át­fogó tervezőmunka jobb felté­teleiről. Többen beszéltek ar­ról is, hogy munkahelyükön a fiatal agrárértelmiség többsé­ge szívügyének tekinti a köz­­művelődési munkát. A Nyír­­madai ÁG képviselője, Pintér Árpád nagysikerű felszólalásá­ban meggyőző képet festett a gazdaságban folyó oktató-ne­velő munkáról. Hangsúlyozta a gazdaságvezetők művelődést segítő munkáját, s mint mon­dotta, szerencsés ember, mert az igazgató a dolgozók műve­lődését gazdasági szükséglet­nek tartja és tesz is azért. A változást feltáró hozzászó­lások egyik központi kérdése a szocialista brigádmozgalom volt. Abban mindenki egyet­értett: a művelődési bizottsá­gok céljai leginkább éppen a brigádokban valósulhatnak meg. Persze a módszerek és eszközök lehetnek eltérőek e tekintetben. Például a Bábol­nai Mezőgazdasági Kombinát­nál — T. Péter elmondása szerint — a brigádok számára minden évben 3 napos bentla­kásos továbbképző tanfolya­mot szerveznek — sikerrel. Baji Mihály, a Sziráki ÁG-ból pedig egy elfogadható mód­szert ismertetett, ugyanis egy olyan szocialista brigád van náluk, amelynek az a fő fel­adata, hogy a többi brigád kulturális vállalásainak kiala­kítását és teljesítését segítse. Tóth István, az Országos Er­dészeti Egyesülés vezetője hoz­zászólásában kitért arra is, hogy a munkahelyi művelődés a gazdasági vezetők és bizal­miak kezében van. Hiba lenne azonban csak a sikerekről szólnunk. Az egyik legtöbbet említett régi gond, hogy sok helyen még mindig a szakszervezet a művelődés gazdája, a gazdasági vezetők még nem érzik eléggé magu­kénak a dolgozók művelődését, holott a közművelődés állami feladat is. Erről beszélt többek között Abai Jenő, a Nyugat- Magyarországi Fakombinát vmb-titkára. Tóth István vé­leménye szerint a bizottságok beszámoltatásának gyakorlata ellentmondást tartalmaz, hogy tudniillik a bizottságokat be­számoltatja a pártszervezet, a KISZ-szervezet, a gazdasági vezetés és a szakszervezeti bi­zottság. Holott a határozat sze­rint annak kötelessége ez, aki létrehozta őket. Számíthatunk arra, hogy az ötnapos munkahét bevezetése is hoz újabb ellentmondást. Abai Jenő elmondta, hogy e területen éppen a lakóterületi művelődési intézményekben van egy téves szemlélet. Egye­sek már odáig elmennek, hogy a munkahelyi művelődés alko­nyáról beszélnek és kijelentik: a munkahelyek hagyjanak fel a munkaidő utáni rendezvé­nyek szervezésével, mert ezek csak hétvégeken szervezhetők a lakóhelyi intézményekben, ezért az anyagi hozzájárulásu­kat is adják oda. Ez a szem­lélet tűrhetetlen, nem pótol­hatja egyetlen lakóterületi in­tézmény sem a munkahelyi művelődést teljes mértékben. Végül is egyetérthetünk Há­mori Lászlónéval, aki hozzá­szólásában a művelődési bi­zottságok helyét, szerepét ille­tően így fogalmazott: Senki sem várta a művelődési bi­zottságoktól, hogy egycsapásra megvalósítják a központi do­kumentumokban megfogal­mazott művelődési célokat. A jövőt illetően pedig minde­nütt a kiegyensúlyozott, reális és tervszerű munkára van szükség. Mértéktartó, kislépté­kű és differenciált feladatokat kell vállalniuk a gazdaságok­nak. Nincs szükség a határozat módosítására — hangsúlyozta zárszavában Szerdahelyi Mi­hály, a MEDOSZ osztályveze­tője — a feladatokat kell egységesen értelmezni és vég­rehajtani. Érvényesíteni kell a munkahelyi művelődés rend­szerességét, szünet nélküli folytonosságát, amelyben ter­mészetesen nem hagyhatók fi­gyelmen kívül a helyi körül­mények és sajátosságok sem. Majd szólt arról, hogy a mű­velődési bizottságok munká­jukkal továbbra is a munkás­művelődés fejlesztését, külö­nösen a szocialista brigádok formalizmustól mentes segíté­sét kell szolgálniuk. Ebben a munkában pedig — mint ed­dig is — számítani kell az agrár­értelmiségre, a klubok és könyvtárak támogatására. André Miklós H­avas úton fut az autó. De­cember közepe van, útjelző táblák mutatják merre van Tárcái, merre Tokaj, de ha nem jeleznének, akkor is tudnánk: varázslatos helyen járunk, ez itt To­­kajhegyalja. Máskor ismerősebb a vidék, jobban szeretem a munkás tavaszokat, az érlelő nyarakat, a dol­gos, betakarító őszt, de hát csöndre és nyugalomra is szükség van. A Tokajhegyaljai Állami Gazda­sági Borkombinátban meleg szobá­val, jó szóval, aranyat csurrantó aszúval fogad Selmeci Jenő szb-tit­­kár. A melegre is szükség van a nagy útról megtérőnek, a bor se fö­lösleges, de a jó szó kell igazán. Ki­nek-kinek az hiányzik, amiben szű­kében van, én aztán úgy szeretem terelgetni a szavakat, a szépeket, meg a jókat, a mesélőket, a vígakat, hogy megbecsülöm azt, aki ért a szavak nyelvén. Jó társakra leltünk ezen a dél­­előttön: Bényei Gáborra, aki kalau­zom ezen a gyönyörű vidéken, meg a kedves Magdikára, vagyis Bu­­kovszky Lászlónéra, aki forrókávé­val kínál az „újbeli” jó szó mellé. Beszélgetünk. A jelenlevők szeme még tele van az elmúlt napok örömével, mert megsűrűsödnek ám a tennivalók, a találkozók. Alig pár napja, vagyis december 12-én 51 kismama szeme ragyogott, tündöklött fényesen, a to­kaji Tolcsvai vendéglőben, mert­hogy ott tartották a kismama-talál­kozót, elhozván az ideigyekvőket Tárcáiról, meg Újhelyről. Ugyan Pálmai Imréné, a nőbizottság veze­tője 100 kismamának küldött meg­hívót, de azért annak az 51-nek is nagyon megörültek, akik jönni tud­tak. Jönni ám s nem egyedül, ha­nem hozták szemefényüket, a gye­rekeket. Kaptak jó ebédet, előtte Mitró László kereskedelmi vezér­igazgató-helyettes adott tájékoztatót a gazdaság helyzetéről, s az 1982-es felkészülésről. Még muzsikaszó is volt, no meg táncbemutató, mert a Hegyalja táncegyüttes ifi gárdája 20 perces műsora akármilyen gálával fölért. Bukovszkyné meg azt meséli — ő tudja igazán jól, mert az szb gaz­dasági felelőse —, hogy 57 aktivis­tának 27 200 forintot osztottak, mert a jó Szó nem mindig elég! Bényei Gábor meg tele van a 13-i kulturális seregszemle gyönyörűségével, amely szívet, telket egyaránt megmelegí­tett, miközben Borsod megye Me­­dosz-üzemei megmutatták: ezt ad­juk magunknak és társainknak énekszóban, versben, színjátszásban, a kultúra terjesztésében. S ettől kezdve már csak Selmeci Jenőt hallgattuk. Arra figyel az em­ber különös ácsingózással, akinek van is mondanivlója. Aki igaz tör­téneteket sorjáztat elő a tarisznyá­jából, márpedig a mesélőnek va­dásztarisznyája van. — Az a szenvedélyem, a vadászat. Lehet, hogy a katonaságtól hoztam a puska, a fegyver szeretetét. Meg­lehet. A mi vadásztársaságunk neve: Tokajhegyaljai Vadásztársaság. Még budapesti tagunk is van ám! Van, aki Szentesről jár ide vadászni. Mád, Tállya, Abaújszántó a mi vidékünk. Ismeri már? Mert igen gyönyörű vidék. Puska nélkül is, hát még fegyverrel. Legtöbbször a MAVAD topja a húst, ritkábban „konyhára vadászunk”. Ezt akkor mondjuk, ha magunknak lövünk. Gyönyörű szenvedély a vadászat. Jó is hallgatni meleg szobában aranyló bor mellett. — Hadd mesélem el a feleségem történetét. Mert nekem csodálatos feleségem van ám. Szereti az én szenvedélyemet, a vadászatok semmi mással nem mérhető hangulatát. Mi mindig együtt cipekedünk, nem mondom, vannak vadász feleségek, akik el-eljárnak szarvasbőgést hall­gatni, de aztán más semmi! Hanem az én asszonyom, Piroska, ő kitar­nem Van több, mint én. A puskát fel­emelné, de ott van mellettem. Úgy, hogy nekem már nincs kitar­tásom. Én már otthagynám a helye­met, de ő biztat még ilyenkor: most jön majd a disznó! Neki hite van, nagyobb, mint a férfiaknak. És so­ha nem fázik. Zokszót nem ejt. Szenvedélye az erdő, a vad, a fá­cán, a disznó. A múltkor lőttem két kisdisznót. Mind a kettőt megnyúz­ta, feldolgozta egyedül. Hát nem csodálatos asszony? Ezt nem kérdezi, hanem a szeme mond­ja. Legközelebb, ha a tokaji borüz­letben járok, megkeresem, mert ő ott a vezető. A leányuk, Ágota, aki Gyöngyösi Pálné névre hallgat, a tokaji pinceüzem adminisztrátora. Mert ilyen család ez: nekik a kom­binát ad kenyeret. — És nyáron? — Nyáron? — kérdez vissza—, hát nyáron nekem mindenem a folyó, a víz, meg a horgászbot. Mi Tokajban lakunk, így aztán ott a víz, a Bod­rog, meg a Tisza. Engem el nem csá­bítanak egyetlen üdülőbe se. Nevet­tek a kollégák, amikor egyszer még­iscsak hagytam magam rábeszélni egy gyulai beutalóra. Hiába, a vadá­szat mellé már társul a derékfájda­lom, jelentkezik az ízület. Na, mit mondjak, kúráljuk magunkat a cso­dálatos gyulai gyógyvízben, hanem a 11. napon azt mondom a felesé­gemnek: Te, ne menjünk haza? Egy óra múlva azt mondta: Jenő, én már összecsomagoltam. Hiányzott mind­kettőnknek az unoka, mert a 4,5 éves Kati a mindenünk. Annyira hiányzott, hogy ki sem mertem ej­teni a nevét. Mert mi rendkívül csa­ládszeretők vagyunk. Nálunk ez ter­mészetes. Együtt lakik nálunk há­rom nemzedék. Bár a lányomék csak félig, mert ugyan nem alsza­nak nálunk, de nálunk esznek. Anyám főz, s milyen jól, de a fe­leségem főztje még jobban ízlik. Tegnap este például, elég későn mentem haza, hát mit adott az asz­talra, vaddisznót rántva. — Szőlő? — Apósommal van közösen 900 öl szőlőnk, a talajmunkák az öregeké, a vízhordás az asszonyok dolga, a növényvédelem a gazdaságé, a szü­ret meg mindenkié. Mustban fize­tünk, a fölösleget is beadjuk a kom­binátnak, de azért nekünk is marad iszogatnivaló. — Szilveszterkor mivel koccinta­nak? — Pezsgővel. Úgy az igazi, M­i most aszúval koccintunk. Az eltelt évre, a sikerekre, a beteljesült vágyakra és a teljesületlenekre. De tenni kell azoknak is, hogy a jövő évet újult erővel kezdhesse mindenki. Selmeci Jenő valamit még mon­dani akar. — Katona voltam annak idején, úgy kerültem Tokajba. Jövőre lesz 25 esztendeje, hogy itt dolgozom. Büszke vagyok erre a kr­emnátra, szerencse, hogy itt lehete szb-tit­­kár. Aranygyűrűt csináltatunk min­den negyedszázadot betöltöttnek. De én tudom: senki nem az aranygyű­rűért csinálja! Takács Tibor ARANYLÓ BOR MELLETT ! KISS DÉNES: Őszi üdvözlet Kukoricaszálak rakétakilövői! Aranyló állványokon ezer meg ezer töltet! Élet robbanófejei Üdvözlégy anyám napszámos katona s mind a többi rang nélküli ü­dvözlégy Magyarország kukorica-rakéta-támaszpont ü­dvözlégy Bábolna Kalocsa Már­ton vásár MV-négyesei ötösei Egyházashetye Alföld Dunántúl ü­dvözlégy Burgert­ tábornok „Üdvözlet nektek földek földerítői teremtő földművelők bronzképű kukorica-istenek! Üdvözlet védelm­­i célra tartó rengetegek búza rozs kisrakétái ti­tokaknák répaaknák alma-körte s tojásgránátok vető­­s aratógépek százcsövű páncélosai Üdvözlet nektek s béke béke! Aranyősz takarószövői réteken fekete-tarka tehenek új vetések tájak hímzése S almafák szabolcsi fák világfigyelő antenna-erdeje ízek illatok sugárzói Üdvözlégy őszi Magyarország kincses betakarulása szívünkhöz méltó országhatár hazaszeretet arcgyöngyös láza Ez az igazi fölfegyverkezés az éhség nagyhatalmai ellen csakazértis dacos fenekedés Üdvözlégy hazám te szép lehetetlen! Üdvözlégy Varga Rozália anyám! Kapád a valódi az egyetlen világmegváltó csodafegyver még ma is kezedben Üdvözlégy traktoron ülő harcos s TE kit szélnyomás görnyeszt vág esők sorozata kaszál Üdvözlégy szent és magasztos magvetés jó idő várás e támaszpont-országban gyönyörű támaszpont-kertben Üdvözlégy szülőföldem életre robbantó rakétatáj! Várják a jelentkezést Munka- és környezetvédelmi, közlekedésbiztonsági vetélkedő lesz a IV. szakszervezeti ifjúsá­gi napok keretében a Szak­­szervezetek Budapesti Taná­csa, a KISZ Budapesti Bizott­sága és a Fővárosi Közlekedé­si Tanács munkavédelmi, közlekedésbiztonsági és kör­nyezetvédelmi vetélkedőt hir­det. A vetélkedő célja: a fiata­lok munka- és egészségvédel­mi, közlekedésbiztonsági, va­lamint a környezetvédelmi is­mereteinek bővítése, a vonat­kozó rendelkezések gyakorlati alkalmazásának megismerte­tése. Témakörei: 1. általános munkavédelmi ismeretek, ezen belül a munkavédelem jogi szabályozásának új rendsze­re; 2. az óvórendsza­bályok­­ban, KGST, állami és ágazati szabványokban, a biztonságos munkavégzést szabályozó főbb előírások az alábbi terü­leteken: az elektromosság biz­tonságtechnikája, a vas- és fémipar általános jellegű biz­tonságtechnikai előírásai, az anyagmozgatás és -szállítás biztonságtechnikája, a faipari gépek és berendezések biz­tonságtechnikája, általános vegyipari biztonságtechnika, a gépjárművek javításának biztonságtechnikája; 3. üzem- és munkaegészségügyi ismere­tek; 4. közlekedésbiztonsági ismeretek; 5. környezetvédel­mi ismeretek. A részvétel feltételei: a ve­télkedőn a budapesti gazdál­kodó szervezetek háromtagú csapatai vehetnek részt. A csa­pattagok életkora nem halad­hatja meg a 35 évet, tagjai közül legalább kettő fizikai munkakörben dolgozzon. Munkavédelmi és környezet­­védelmi beosztású vezető vagy dolgozó és gépkocsielőadó a vetélkedőn nem vehet részt. A vetélkedő előselejtezőből, elő­döntőkből és döntőkből áll. A jelentkezők részére postán megküldjük az előselejtező anyagát. A beküldött felada­tokat bíráló bizottság értéke­li. A megfelelő eredményt (pontszámot) elért csapatok vesznek részt az 1982. június­ban rendezendő elődöntők­ben. Az elődöntőkbe jutott csapatok nevezési díja 600 fo­rint, amelyet a helyezést elért csapatok díjazására és a ren­dezési költségek egy részének fedezésére fordítunk. Az elő­döntőkből továbbjutó csapa­tok vesznek részt a döntőn 1982 szeptemberében. A verseny díjazása: az elő­döntők és a döntők I—IV. he­lyezett csapatai pénz, vásárlá­si utalvány, illetve tárgyjuta­lom díjazásban részesülnek. A jelentkezési határidő: 1982. február 28. Jelentkezési lapok igényelhetők: a Szakszerveze­tek Budapesti Tanácsa mun­kavédelmi osztályán (1415. Budapest, VI. Dózsa György út 84/b.) és az ágazati-iparági szakszervezetek munkavé­delmi felügyelőségein. SZÍN OPERATÍV BIZOTTSÁG VESZÉLY LAJOS: Változások (tollrajz) Törzsgárda A Vértesi Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság a közel­múltban ünnepségre hívta meg azokat a törzsgárda­­tagokat, akik 25 évvel ezelőtt kezdték a munkát a Vértes erdejében, fűrészüzemében, irodáiban. Negyed századra emlékeztek a törzsgárda ta­gok, öt évvel ezelőtt határo­zott úgy a gazdaság vezetősé­ge, hogy aranygyűrűt ad a 25 évet jubiláló törzsgárda tagok­nak. Eddig 119-en kapták meg a hűséget jelképező tölgyfaleve­les aranygyűrűt. A gyűrűk ér­téke öt év alatt megközelítet­te a félmillió forintot. Az új rendelkezés szerint 1981-től ajándéktárgy nem adható, csak egyszeri pénzjutalom. A gazdaság vezetői kollektív szerződésben rögzítették, hogy a jövőben a 25 évet jubiláló törzsgárda tagok ötezer forint pénzjutalmat kopnak. Illll 1111111111111111111111111111111Л111111111111111111111111111111!11|1111111111111111111111111111 llllllllllllllllllllllllllllllliílllllllllllllllllllllllipillll lllllllllllllllllllllllllllllllirilinilllllllllllllllllllllHI IIIIIIIIIIIIIIIIIII|IIIIIIIIIII!I1IIIIHIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII1HIIIIILIIIIIIIIIIII

Next