A MEDOSZ Lapja, 1983 (27. évfolyam, 1-23. szám)
1983-01-01 / 1. szám
Icuka Icuka — mert így hívták, így ismerték megyeszerte — nyugdíjba ment. Amilyen természetes volt jelenléte az elmúlt harminckét esztendőben, olyan szokatlan, feltűnő a távolléte. A MEDOSZ Békés megyei bizottsága természetesen éli tovább a maga életét, csörrennek a telefonok, ügyes-bajos gondok, sorsok intéződnek, valaki beutaló jegyeket vesz át, más csendes szóval, panaszkodik. — Nehéz lesz — sóhajtja élete utolsó nyolcórás munkanapján, s eltűnődő tekintete már a holnapot, a következő hetet, a hogyan továbbot fürkészi. — De azért semmit sem bíztunk a véletlenre. A férjem most ment nyugdíjba, mondta is a főnöke: „Jóska, abban, hogy te rendőrtiszt, őrnagy lettél, ahhoz a feleséged segítsége is kellett.” Na, szóval most már nyugdíjasak vagyunk mind a ketten, s ezentúl nem a munkahelyünkön, hanem a telekgerendási telkünkön dolgozunk tovább. Állatunk, kerti traktorunk van odakinn ... munka azért akad majd. — Hát a megyebizottság? — Meglesznek nélkülem ... Én már nehezebben, de hát majd elmúlik. Megszokja az ember. Amikor idekerültem, 450 forint volt a bérem és a munka ... Mit gondol, meddig tartott a munkaidő? Este nyolcig, kilencig. Akkortájt, az ötvenes évek elején ez így volt... Voltam én itt gazdasági felelős is, a tagbélyegeket osztottam és számoltam el, aztán az üdülési ügyeket intéztem, örültem az emberek örömének. Az is jó volt, hogy önálló lehettem. Egyszer megkérdezte tőlem az ÉDOSZ adminisztrátora, hogy mi a szokás nálunk? Kiadja-e a főnök a másnapi munkát, ha vidékre vagy szabadságra megy? Furcsa lenne, mondtam, ha a főnöknek kellene tudnia, mi az én teendőm. Csipes Józsefné, a MEDOSZ Békés megyei bizottságának adminisztrátora nyugdíjba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetésiben részesült. Gratulálunk és jó pihenést, jó egészséget kívánunk! Tanácskoztak az információs felelősök A szakszervezeti munkában nélkülözhetetlen az információs munka. Az az információ, amely a társadalmi viszonyokról, a folyamatokról, valóságról tudósít, és politikai hírtartalma van. A szakszervezeti alapszervezetek, a vezető szakszervezeti szervek döntéseik, állásfoglalásaik meghozatalakor építenek az információkra. Az információs munka tartalmi színvonalának emelése végett tíz tiszántúli megye 60 információs felelősének tanfolyamot tartottunk Hajdúszoboszlón. Az előadásokon és a konzultációkon elhangzottak segítségével sikerült az alapszervezetek információs felelőseit felkészíteni a SZOT-elnökség 1981. április 27-i, és a MEDOSZ-titkárság 1981. szeptember 7-i állásfoglalásában megfogalmazottak gyakorlati végrehajtására. Ladányi : Gratulálunk! A MEDOSZ-elnökség 1982. november 19-i ülésén dr. Dobi Ferenc főtitkár adta át Gáncs Gyula elvtársnak, a MEDOSZ Veszprém megyei Bizottság volt titkárának a „Szakszervezeti munkáért” arany fokozatú kitüntetést. Gáncs Gyula 1940-ben mint ifjúmunkás kapcsolódott be a munkásmozgalomba, ahol megismerte a kialakuló társadalom érdekeit szolgáló politikai és mozgalmi munka szépségeit és nehézségeit, és évtizedeken át eredményesen tevékenykedett különböző függetlenített funkciókban. Pártmunkásként kezdte, majd függetlenített szb-titkárként folytatta, és 1974-től látta el a megyei titkári teendőket. A SZOT illetékes vezetőinek egyetértésével 1982. november 15-től került a SZOT Balatonfüredi Oktatási Igazgatósághoz, oktató munkakörbe. Nem szakadt meg kapcsolata a politikai és mozgalmi munkával, hiszen gyakorlati tapasztalatait hatékonyan tudja hasznosítani a fiatal, kezdő káderek nevelésében. Jutalomút Szocsiba A Dunántúli Vízügyi Építő Vállalat hagyományaihoz tartozik, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján néhány kiemelkedő munkát végző dolgozót valamilyen szovjetunióbeli társasutazással jutalmaz. Az idén sem volt ez másként. November 5-én a vállalat öt dolgozója indult egyhetes feketetengeri útra, Szocsiba, a Szovjetunió talán legszebb üdülőhelyére. Az utazás résztvevői: Csép János Székesfehérvár, Bauer Antal KGM, Thalabér Béla Sopron, Papp József KGM és Tank Ferenc központ. (DAVIÉP Híradó) Erdőgazdálkodási társulás Csákváron 16 Fejér megyei termelőszövetkezet alakított erdőgazdálkodási társulást. A közösség célja az, hogy az anyagi és technikai eszközeik koncentrálásával javítsák az erdőgazdálkodás színvonalát, s fejlesszék a feldolgozást és az értékesítést. A megalakult társulás feladatának tekinti, hogy sokrétűen segítsen a gazdaságoknak, elkészíti a telepítési terveket, szaktanácsadással, munkaerővel, géppel segíti a kivitelezéseket, megszervezi a repülőgépes vegyszerezést. Az erdőműveléshez és a fakitermeléshez gépeket biztosít, a faanyagot átveszi és értékesíti. (Piacszolgálat) ÍGY SZERKESZTIK a Híradót Az idén már huszonnegyedik éve jelenik meg az Állatorvostudományi Egyetem diáklapja, a Híradó. A havonta 41000 példányban megjelenő újság nagy népszerűségnek örvend diákok és tanárok között egyaránt. De hogyan is készül, miről szól a lap? Erről akartunk többet tudni. A szerkesztőséget kerestem, de a portán dr. Visnyei László tanár úrhoz irányítottak, ő a lap egyik szerkesztője. — Immáron a negyedszázados évfordulóhoz közeledünk — mondja, miközben hellyel kínál dolgozószobájában. — Nem mindig volt ilyen a lap — emlékezik —, valamikor, még a hőskorban, stencillel készült itt, az egyetem házinyomdájában. Csak később lett a mai, úgynevezettlapformátum. Néhány évvel ezelőtt egyetemünkhöz egy főiskolai kart csatoltak Hódmezővásárhelyen. Akkor gondoltuk úgy, hogy ne indítsanak ők is egy külön lapot, hanem ez bővüljön ki a kari hírekkel, eseményekkel. S mivel ott állatorvos-üzemmérnököket képeznek, megváltoztattuk a nevet is, így alakult ki a mostani név és forma. Az újság tulajdonképpen teljesen egybekovácsolódott dr. Benedek Gábor nyugalmazott egyetemi docens, intézetvezetőnek a nevével. Hiszen kezdettől fogva, — néhány év megszakítást nem számolva, — ő az újság felelős szerkesztője. Most már nyugdíjban van, de még ma is nagy-nagy lelkesedéssel és szeretettel csinálja azt, amit elkezdett. — Hányan írják, hogyan készítik a Híradót? — Más egyetemi lapokkal ellentétben, nálunk nincs egyetlen főállású újságíró sem. Gyakorlatilag szinte mindent „házon belül” oldunk meg. Van a felelős szerkesztő, aztán én, mint szerkesztő és az oktatók, valamint néhány diák, akik olykorolykor tudósítanak az eseményekről. Van ugyan egy szerkesztő bizottság, de a diákokat — nem tudom miért — egyre nehezebb mozgósítani. Korábban úgynevezett rovatvezetők is voltak. Most éppen az az egyik gondunk, hogy azok a tanulók, akik rendszeresen írnak a lapba, már utolsó éves egyetemisták. Újakat kell találni helyettük. Ennek ellenére igyekszünk változatosan, lehetőleg a legszélesebb skálán mindenről tájékoztatni, ami az iskolával kapcsolatos. Rovata van az egyetemi pártszervezetnek, a szakszervezetnek, a KISZ-пек és a kollégiuimi életnek valamint a sportnak. Természtesen néhány oldal pedig a hódmezővásárhelyi eseményekkel foglalkozik. A tanulóknak meglehetősen sok az elfoglaltsága. Természetesen ez nem lehet magyarázat az érdektelenségre. Még szerencse, hogy ez csak írásra vonatkozik, mert amikor havonta megjelenik az újság, hamar gazdára talál valamennyi. — Említettem, hogy kevés diák ír a lapba. Nem hiányzik a „diák-íz?” — De, mindenképpen. Bár nem teljesen igaz, mert mint említettem, vannak akik rendszeresen írnak. Persze az sem csábító, hogy nálunk nincs honorárium. Ennek ellenére igyekszünk úgy szerkeszteni, hogy valóban híradó legyen. Fő feladataink közé tartozik az is, hogy még ifjúságcentrikusabb legyen a lap. Még több hallgatói írás kapjon benne helyet. E téren lesznek feladatai a KISZ-eseknek, akik egyébként a terjesztést vállalták magukra. — Volt már arra példa, hogy egy diák annyira megkedvelte az írást, hogy egyetem után pályát változtatott? — Nem tudok róla. Talán azért, mert az állatorvosi hivatás is van olyan biztos egzisztencia, mint az újságírás, — mondja mosolyogva. És mennyire igaza van! — látó — Az év végéhez közeledve elérkezett a számvetés és egyben a tervezés ideje. Az éves munka értékelése nemcsak szokása az állami gazdaságoknak és termelőszövetkezeteknek, hanem igen fontos feladata. Ugyanis sok hasznosítható tanulsággal járt ez az év is, amit nem árt hasznosítani az új esztendőben. Az új körülményekhez való igazodás, a megváltozott ár- és szabályozó rendszer hatásainak felmérése és azok hátrányos következményeinek csökkentése érdekében teendő intézkedések ,mind olyan feladatok, amelyek nagymértékben befolyásolják a jövő évi gazdálkodást, a mozgalomban is szóba kerülnek ezek a témák, különösen a most folyó, az éves munkát értékelő szakszervezeti taggyűléseken. A gazdálkodást, a termelést segítő tevékenység ugyanis szakszervezetünk egyik legfontosabb feladata. Természetesen az éves érdekvédelmi tevékenység is bő teret kap a beszámolókban. Az éves munkát értékelik és a jövő évi feladatokat vitatja meg december 16-án a Bács megyei Szikrai Állami Gazdaság, a Gödi Dunaimenti MGTSZ, a Rábamenti Állami Gazdaság, az ÉRDÉRT Vállalat Szolnok megyei telepe, a Pécsi Állami Gazdaság és a Pomázi Munkaterápiás Intézet szakszervezeti bizottsága. A Héki Állami Gazdaságban a szocialista munkaversenyt és a szocialista brigádmozgalmat értékeli az stb. December 17-én a Pankotai Állami Gazdaság, az Ipolyvidéki Erdő- és Fagazdaság, az Ecsegi Béke MGTSZ, a Pilisi Aranykalász MGTSZ, a Sárvári Kossuth TSZ, a Kutas ÁG, az öreglaki ÁG, a Nagykunsági, Mezőtúri és a Középtiszai Állami Gazdaság szakszervezeti bizottsága ugyancsak az éves munkát értékeli és a jövő évi feladatokat vitatja meg. December 20-án is nagyon sok helyen tartanak szakszervezeti taggyűlést az éves munkáról és az 1983-as évi feladatokról, így többek között a Mátészalkai Tangazdaságban, a Kemecsei és a Jászsági Állami Gazdaságban, a Szombathelyi Fajtakísérleti Állomáson, a Sellyei Víztársulatnál, a Nyíregyházi Tangazdaságban és a Rétsági Építőipari Szövetkezet Közös Vállalatánál. A Vas megyei Szakmunkásképző Intézetben, a Karcagi Vízgazdálkodási Társulatnál december 22-én kerül sor a tsz-ülésre. December 23-án tartja éves beszámoló taggyűlését a Sárospataki Vízgazdálkodási Társaság, a Magyarnándori Állami Gazdaság és a Szombathelyi AGROKER Vállalat szakszervezeti bizottsága. Bizalmi testületi ülésekre is sor kerül december második felében. A Bikali, Törökszentmiklósi, Palotása, Nyírmadai, Csepregi, Középtiszai és a Mátészalkai Állami Gazdaságban december 17-én tanácskoznak a bizalmi testület tagjai. A Nyírtassi és a Kemecsei Állami Gazdaságiban 21—22-én kerül sor a bizalmi testületi ülésre, a rádióban december második felében — a többi között — arról hallhatnak a rádió hallgatói, hogy mezőgazdasági termékeink hogyan állják meg helyüket a nagyvilágban. Szó lesz az állami gazdaságok idei eredményeiről, a „rideg” pásztorok életéről, a finn erdei munkásokról, a falusi boltokról, az erdők téli ápolásáról és a Pest megyei nyugdíjas tsz-elnökök klubavatásáról. Helyet kapnak a műsorban a környezetvédelem, a háztáji gazdaságok időszerű kérdései, a mezőgazdaság műszaki fejlesztésének a célkitűzései. Sokan nem tudják, hogy a mezőgazdasági terméktöbblet alapokat bővítik. A nyugateurópai tőkés piacokon azonban erős versenytársakkal kell megküzdeni. A műsor szerkesztői arra keresnek majd választ, hogy mit tehetnek a termelők, a felvásárlók, a feldolgozó üzemek és a kereskedelmi vállalatok a naprakész információáramlás elősegítéséért, az érdekeltség növeléséért. Mérlegkészítés előtt állnak az állami gazdaságok. Mit mutat az idei mérleg? Mit tettek a gazdaságok a nedves kukoricatárolás, a takarmányozás javítása érdekében? Lehetséges-e növelni a hozamot a költségek egyidejű csökkentésével, a jövedelem és a nyereség fejlesztéséivel? Erre is válaszolnak a műsor szerkesztői. A húsmarhák és a juhok jelentős részét télen is a szabadban tartják a gazdaságok. Hogyan gondoskodnak a kintlévő pásztorok ellátásáról, lesz-e utánpótlás ebben a szakmában? A Kovács Jenő szerkesztésében elhangzó műsor keretében ezekre is választ kapnak a rádió hallgatói. Tovább folytatják a finn erdei munkások életéről, gondjairól sugárzott sorozatot, a környezetvédelem, a fafeldolgozás és értékesítés helyzetéről szóló ismertetőt, a finn— magyar kereskedelmi, gazdasági kapcsolatokról szóló tájékoztatót. A több napos ünnepekre készülnek a falusi boltokban is. Jól mérték-e fel a vásárlók igényeit? Lesz-e elegendő áru a pultokon, elkerülhető-e az ilyenkor tapasztalt zsúfoltság és sokbanállás ? Erről és az ünnepek alatt is helytálló dolgozókról lesz közvetítés december 20 és 25 közötti adásokban. A mezőgazdaság műszaki fejlesztéséről december 28-án hangzik el Zala Simon Tibor műsora. Kovács Jenő a téli erdőápolás, a fakitermelés és feldolgozás korszerű módszereit mutatja be a december 29-én elhangzó műsorban. Kispista István, a Pest megyei nyugdíjas termelőszövetkezetek elnökeinek klubavató ünnepségéről tájékoztatja december 31-én az érdeklődőket a múzeumban az állandó kiállítások keretében a Vajdahunyad Várban, a látogatók megtekinthetik a XVIII—XIX. századiban használt ekéket, az erőgép történetét, a háziállatok kialakulását, a vadgazdálkodás, sertéstenyésztés, a szarvasmarha és a juhtenyésztés történetét bemutató kiállítást. Az időszaki kiállításon, december 26-án a Domesztifáció kérdéséről hallhatnak az érdeklődők. A „Háziállatok kialakulása” című kiállításon a tárlatvezető Földiné, dr. Virányi Judit lesz. Az ősember művészetét filmvetítés keretében mutatják be a látogatóknak. December 19-én, vasárnap délelőtti kórushangverseny keretében ezúttal a konyári népdalkor tagjai lépnek fel. Olvasóink figyelmébe ajánlunk néhány vidéki kiállítást is. A Lajosmizsei Tanyamúzeumban a Duna-Tisza közi tanyás gazdálkodást, a kecskeméti „Mathiász János” kiállításon a homoki bortemettést, a Balatonboglári Állami Gazdaság üzemi múzeumában szőlészeti és borászati kiállítást, a Széchenyi Kastélymúzeumban Nagycenken, Széchenyi István agrárpolitikáját ismerhetik meg a látogatók. A Gemenci Vadászati Múzeumban, Szekszárdon Gemenc élővilágáról hallhatnak az érdeklődők, a színházakban is változatos színes műsorokkal várják a látogatókat. Az Erkel Színházban december 17- én a Tosca, 18-, 19-, 21- 23-án a Psalmus Hungaricus és a Székelyfonó, 20-án a Háry János, 22-én a Szerelmi bájital, 25-én a Coppélia és a Varázsfuvola, 29-én Lammermonn Lucia, 31-én pedig a Kékszakáll című darabot játsszák. A Nemzeti Színházban december 17-én az Olimpia, 18- án a Szuzai mennyegző, 19-én a Csongor és Tünde, 21-én a Döglött aknák, 23-án a Háromgarasos opera, 25-án pedig az Olimpia című darab kerül bemutatásra. A Madách Színházban december második felében a Fatornyok, Egy fiatalember, a Makrancos hölgy, a Noszti fiú esete, Mégis kinek az élete, és a Csata című darabokat játszszák. A Vígszínházban, ugyancsak december második felében adják elő a Párizsi élet, a Sirály, az Amadeusz, Csontváry, a Házmestersirató és a 88. utca foglya című darabot. Az Operettszínházban december 16-án a Cigányszereleim, 17-én a Marica grófnő, 18- án a Bocaccio, 21-én a Violetta, 22—23-án Chicago, 30- án pedig a Denevér című darab bemutatójára kerül sor. Az Állami Bábszínházban (Jókai tér 10) december 14—18-ig a Vanjúdombi meleghozók, 21— 22, 24-én a Jancsiés Juliska című darabbal örvendeztetik ,meg a gyerekeket. Kalendáriumok, régi népszokások A régebbi korok embere több szállal kötődött a természethez, jobban is függött tőle, mint mi, századunk utolsó előtti évtizedében. A természet, az időjárás jelenségei, gyakran megmagyarázatlan szeszélyei hatására az emberekben különböző szokások alakultak ki, ezek beépültek a közgondolkodásba. Hazánkban szerves részévé váltak a parasztság kultúrájának. Nem csoda, hogy a régi naptárak, kalendáriumok — a legismertebb közkönyvek — tele voltak a régi, közgondolkodást tükröző szokásokkal, tanácsokkal, csíziókkal. DECEMBER A hitéért lefejezett szent Borbálához sok legenda kapcsolódott. A bányászok, a tüzérek, a harangöntők mellett a szűcsök, kovácsok, nyergesek, kőművesek is Borbála oltalmába ajánlották magukat. A szent Borbála füvét elődeink kelések, himlők és villámcsapások ellen használták orvosságként. Borbálát a hajadonok is pártfogójuknak tekintették, így számos szerelmi jósló eljárás fűződött december 4-hez. Ezen a napon cseresznyefaágat törnek, vízbe teszik, ha kizöldül, hamarosan férjhez megy a lány. Luca napja a hazai néphagyományok egyik legjelesebb dátuma. Előestéjén bosszantó tréfákat csináltak a faluban: leszedték, elcserélték a kapukat, a leemelt ajtót a háztetőn ismét összerakták. E nap kezdték készíteni a boszorkány felismerését szolgáló eszközöket, köztük a legismertebbet, a Luca székét, amelyet karácsonykor az éjféli misére vittek, s aki ráállt, állítólag megláthatta a falu rontó boszorkányait. A legnagyobb keresztény ünnepről, a karácsonyról már könyvtárakat írtak. Legismertebb jelképéről, a fenyőfa felállításáról a 17. század elején vannak adatok. Hazánkban e szokás a múlt század kezdetén jelent meg. Napjainkban szinte az egész világon ismert. Az óévet búcsúztató Szilveszter napjához sokféle hiedelem kapcsolódott. Ólomöntéssel, galuskafőzéssel, almahéj dobással, a jósló, varázsló cselekedetek színes, tarka sorával kutatták, mit hoz a holnap, az új esztendő. Somló vidékén az új évet jelképező legény az óesztendőt megszemélyesítő öregembert korbáccsal kergette végig a falun. JANUÁR Kiskarácsony (újév napja) régen ajándékozási alkalom volt. Galeotto Marzao olasz történetíró 1487-ben feljegyezte, hogy január 1-én a magyarok szirénát, azaz ajándékot osztogatnak, hogy jól kezdődjék az új esztendő. A 16. századból származó udvari számadási könyvek leírják, mennyi pénzt kaptak ekkor az éneklő iskolások, a szakácsok, a muzsikusok, a mesteremberek. Az ajándékozás nálunk a múlt században karácsonyra tolódott át, az újévi jókívánság szokása ma is él. Vízkereszt napjához (január hatodika) számos vallásos szokás mellett időjárással kapcsolatos hiedelmek is kapcsolódtak. Palócföldi öregek azt tartották, ha vízkeresztkor „megcseppen” az eresz — olvad a hó, esik az eső —, hosszú lesz a tél. Kiss György Mihály