A MEDOSZ Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-11. szám)
1986-01-31 / 1. szám
bályzatával összhangban — az alap- és középszervezeti választások szeptember 1. és november 16-a közötti lebonyolítását, illetve a MEDOSZ XXVI. kongresszusának összehívását. Vezető testületünk szeptember 3-i ülésén meghatározta a kongreszszussal kapcsolatos politikai, szervezeti és káder-előkészítési feladatokat, melyeket rendben elvégeztünk Szakszervezetünk legmagasabb fóruma, kongresszusunk így a mai napon megkezdheti felelősségteljes munkáját. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Kétszeresen is nagy jelentőségű számunkra a mai nap. Amikor megkezdjük kongresszusunk munkáját, tisztelettel adózunk a földmunkásmozgalom mártírjai és névtelen katonái előtt, akik 80 évvel ezelőtt, 1906. január 7-én Budapesten megalakították a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségét. Egy évtizedig tartó, kudarcoktól és vereségektől sem mentes hősies és szívós küzdelem eredményeként jutottak el idáig. A földmunkás szakszervezet létrehozásának gondolatát az orosházi szocialista földmunkások fogalmazták meg: „Minden szakma munkásai szervezkednek. Meg kell mutatnunk, hogy mi is emberek vagyunk, hogy az elismerést kivívhassuk, nagy szükségünk van nekünk is a szervezkedésre. Alakítsunk hát szakszervezetet." Dicső elődeink a szocializmus, a felemelkedés eszméinek magvetői voltak. Szakszervezetünk mindig nagy figyelmet fordított a munkásmozgalom hagyományainak ápolására, és arra, hogy méltó követője legyen azoknak a harcoknak, amelyet a földmunkásmozgalom hősei folytattak az elnyomók ellen, a nép boldogulásáért. Ezek sorából kiemelkedik Szántó Kovács János, Várkonyi István, Nyisztor György, Urbán Pál, Reichel János, Tisza Antal, de a többiek hősies helytállása sem volt hiábavaló. Az eltelt nyolc évtized történelmi időszakot fog át. Politikai, társadalmi és gazdasági változásokért folyó harcokat, amelyek áldozatokat, emberi kiállást követeltek, és amelyek a mi munkánkhoz máig is erőt, példamutatást adnak. Elődeink előtt tiszteleg ma kongresszusunk , hősök, szenvedők és győztesek előtt, hiszen az is győztes, aki nem érhette meg a boldogabb utókort. Nevük, kitartó akaratuk, emberi nagyságuk követendő, nemes példa mindannyiunk számára. Magyarországon 1945-ig a mezőgazdasági munkásság szervezése, szervezkedése nem volt bocsánatos bűn. Történelmi világégések, gyökeres társadalmi és politikai változások edzették, alakították szakszervezetünket. Bármilyen volt is a helyzet a megalakulástól napjainkig, szakszervezetünk mindig a dolgozó emberek érdekeiért száll síkra. Akkor is, amikor a föld nélküli kisemmizett emberek harcát vezette az elnyomók ellen. Akkor is, amikor a földosztást követő megélhetési gondok, a felszerelés, a vetőmag és egyéb eszközök hiánya miatt az új gazdák csak áldozatok árán tudták megművelni földjeiket. Ezt a hősi küzdelmet kívánjuk bemutatni az előtérben kiállított tablók útján is. Ebben a helyzetben éledt újjá a múlt hagyományait őrző, az agrárproletárság érdekeit védő földmunkás szövetség, a FÉKOSZ, amely a falu osztályharcos szervezete volt. Majd a földreform vívmányainak védelmére megalakult az UFOSZ. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének idején a kommunista párt a FÉKOSZ és az UFOSZ tagjait tömörítő egységes paraszti tömegszervezet alakítását határozta el. 1948. december 18-án életre hívta a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségét, a DÉFOSZ-t. Az új szervezet már a szocializmus alapjait építő állam mechanizmusában helyezkedett el, egyaránt szolgálta a paraszti érdekvédelmet, és a mezőgazdaság szocialista átszervezését. A szocialista szektor kialakulása és fejlődése tette lehetővé, hogy 1952. január 19—20-án megtarthatta alakuló kongresszusát a MEDOSZ, amely ma már szövetségi jelleggel tömöríti az ágazatainkhoz tartozó dolgozók közel 400 ezres táborát. A kezdettől a máig, 1906-tól a MEDOSZ XXVI. kongresszusáig olyan út vezet, amelyet a kitartó szervező és nevelő munka, gazdasági és politikai harcok láncolata fűz össze, melyet mindvégig segített a szervezett munkásosztály. Napjaink megnövekedett lehetőségei fokozott felelősséget rónak reánk. Egyfelől a szocializmus teljes felépítéséért küzdünk, másfelől hagyományos feladatunkat követve szállunk síkra tagságunk közvetlen, mindennapos érdekeinek védelméért. Múltunk ismerete lelkesít, és erőt ad a további munkához. A mi generációnk, a mi szakszervezetünk hozzáértő örököse, tudatos folytatója 80 év harcának, s az elődök példájának erejével, a jövőbe vetett hittel és elkötelezettséggel vállalja a ráháruló egyre nehezebb és bonyolultabb feladatokat, tagságunk szolgálatát. Tisztelt Kongresszus! Ezekkel a gondolatokkal kívántam emlékezni szakszervezetünk megalakulásának 80. évfordulójára. Felemelő érzés látni, hova jutottunk el azon az úton, amelyen elődeink elindultak. A szocialista Magyarország immár 40 éves fejlődésének, társadalmunk gazdagodásának vagyunk a tanúi és részesei. Szövetségeseinkkel együtt, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok közötti párbeszéd, a kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés, a béke hívei vagyunk. Hiszünk abban, hogy a szocialista országok közösségének ereje, a népek sokszor és félreérthetetlenül kifejezett békevágya, a nemzetközi békemozgalom és a tőkésországok realitásokkal számoló politikusainak erőfeszítései képesek megfékezni a fegyverkezési hajszában, a nemzetközi helyzet éleződésében érdekelt imperialista erőket. Hazánk külpolitikája elvi alapokon nyugszik. Országunk nagyságát messze meghaladó módon minden tőle telhetőt megtesz a béke megvédéséért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért. Külpolitikánk legfőbb célja, hogy hozzájáruljon a béke és a társadalmi haladás egyetemes ügyéhez, hogy ezáltal is kedvezőbb feltételeket teremtsen a szocialista építőmunkához. Ezt példázza többek között a múlt év őszén Budapesten megtartott európai kulturális fórum. Ez a helsinki folyamat jelentős állomásaként értékelhető. Szakszervezetünk nemzetközi tevékenységét is az jellemezte az elmúlt öt évben, hogy tovább erősítettük kapcsolatainkat a szocialista, és a különböző irányzatú szakszervezetekkel. Jelenleg 81 ország közel 10 szakszervezetével folytatunk rendszeres, konzultatív, alkotó párbeszédet. Szolidárisak vagyunk minden olyan törekvéssel, amelynek célja a szakszervezeti egység megteremtése és a béke védelme. Egyetértünk és minden erőnkkel támogatjuk azt a küzdelmet, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség folytat a dolgozók jobb, emberibb körülményeiért, jogaiért és szabadságáért. Nemzetközi felelősségérzettel és internacionalista kötelességtudattal vállaltunk részt nemzetközi szövetségünk megmozdulásaiban, munkájában. Ezt bizonyítja, hogy 1983-ban szakszervezetünk adott otthont és vállalta a rendezés teendőit a Mezőgazdasági, Erdészeti és Ültetvényes Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége IX. világkongresszusának. A 78 ország 238 küldöttének résztvételével megrendezett világkongreszszus sikeres volt, eredményesen szolgálta a világszövetséghez tartozó dolgozók érdekeit és hazánk nemzetközi tekintélyének növelését. Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt öt év nagy belpolitikai eseményei közül kiemelkedik az MSZMP 1985 tavaszán megtartott XIII. kongresszusa. Világos programja erősítette a bizalmat és a szocializmus erejébe vetett hitet. Hazánk dolgozó népe, köztük a MEDOSZ tagsága méltóan emlékezett meg hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Ezúton is köszönetet mondunk szervezett dolgozóink munkaverseny-vállalásaiért és jubileumi rendezvényeken való aktív részvételéért. Úgy gondolom, ez is hozzájárult nemzeti, történelmi tudatunk, önbecsülésünk fejlődéséhez Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Az elmúlt évek minden gonddal együtt szakszervezetünk tevékenységének fontos, fejlődő szakaszát jelentették. A számvetés a múltról csak az egyik dolga a kongresszusnak. E tanácskozáson a vitában kell kiérlelődnie a jövő teendőinek is. Munkánk ereményétől útmutatást várnak az alapszervezetek, a választott testületek. Úgy gondoljuk, az érdemi vitához, a gondokból kivezető út kereséséhez a kongresszusi dokumentumok, a választások tanulságai és a küldöttek személyes tapasztalatai megfelelő alapot adnak. A küldöttek az egész tagság gondjait, örömeit és bölcsességét kapták útravalóul kongresszusi munkájukhoz. Kérem, éljenek is a tagság bizalmával és a kapott lehetőséggel. A tartós eredményekhez mindig a gondok, a nehézségek megoldásán keresztül jutottunk el. Közös munkánk eredményei gyarapítják erőinket is az újabb, nehezebb, felelősségteljesebb feladatok elvégzéséhez. Ezt kell szolgálnia kongresszusunknak is. Kedves Elvtársak, Vendégeink! Mielőtt a kongresszus munkáját megkezdenénk, szomorú kötelességünknek teszünk eleget, amikor megemlékezünk azokról a szakszervezeti tisztségviselőkről, akik életük utolsó napjáig elkötelezetten szolgálták szakszervezeti mozgalmunkat, s ma már nincsenek közöttünk, de az ő munkájuk is része kongresszusunk számvetésének. Nevük, munkájuk, példás életük maradandó emléket hagy maga után szakszervezetünk történelmében. Az elmúlt öt év alatt olyan kongresszuson választott elvtársainktól kellett búcsút venni, mint Garamvölgyi Ottó, a MEDOSZ központi vezetőségének tagja, a számvizsgáló bizottság elnöke, Németh Elemér, a MEDOSZ központi vezetőség és elnökség tagja, Keresztes Mihály, a MEDOSZ központi vezetőség mellett működő nyugdíjasbizottság tagja, Kozma István, a MEDOSZ Vas Megyei Bizottságának nyugdíjas titkára. Javaslom a tisztelt kongresszusnak, hogy róluk, és valamennyi elhunyt harcostársunkról, szakszervezeti bizottsági titkárokról, a megyei és központi apparátus tagjairól emlékezzünk meg egyperces néma felállással, és jegyzőkönyvben örökítsük meg a munkásmozgalomban végzett tevékenységüket. . . Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Javaslom a tisztelt kongresszusnak, hogy a meghívóban feltüntetett napirendet, és a kongresszus ügyrendjének mellékleteként közreadott programot fogadja el azzal a módosítással, hogy a mandátumvizsgáló bizottság jelentésére még az első szünet előtt kerüljön sor. Megállapítom, hogy a kongresszus a javaslatokat elfogadta. Ezt követően Varga György felkérte dr. Dobi Ferenc főtitkárt, mondja el az írásos jelentéshez fűzött szóbeli kiegészítőt. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Tagjai: dr. Bereczky András, Czirmay Tibor, Grondzsák János, Paukovits István, Szekeres János (a bizottság titkára), Varga György (a bizottság elnöke) Tipográfiai terv: Müller Éva Szerkesztőség: Budapest VI., Jókai u. 2—4., postai irányítószám: 1392 Telefon: 326 398, telex: 22 7535 Kiadja és terjeszti: a Népszava Lap- és Könyvkiadó Budapest VII . Rákóczi út 54 1964 Telefon: 224 810, levélcím: 1964 Budapest, postafiók: 32. Felelős kiadó Kiss Jenő igazgató Előfizetési díj egy évre 60 forint Egyszámlaszám: MNB 215-51628 ISSN 0133-271686 — 254 Szikra Lapnyomda, Index: 25.631 Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Varga György az elnöki megnyitót mondja