A MEDOSZ Lapja, 1986 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1986-01-31 / 1. szám

bályzatával összhangban — az alap- és középszervezeti választások szep­tember 1. és november 16-a közötti lebonyolítását, illetve a MEDOSZ XXVI. kongresszusának összehívá­sát. Vezető testületünk szeptember 3-i ülésén meghatározta a kongresz­­szussal kapcsolatos politikai, szerve­zeti és káder-előkészítési feladato­kat, melyeket rendben elvégeztünk Szakszervezetünk legmagasabb fó­ruma, kongresszusunk így a mai na­pon megkezdheti felelősségteljes munkáját. Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Kétszeresen is nagy jelentőségű számunkra a mai nap. Amikor meg­kezdjük kongresszusunk munkáját, tisztelettel adózunk a földmunkás­mozgalom mártírjai és névtelen ka­tonái előtt, akik 80 évvel ezelőtt, 1906. január 7-én Budapesten meg­alakították a Magyarországi Föld­munkások Országos Szövetségét. Egy évtizedig tartó, kudarcoktól és vereségektől sem mentes hősies és szívós küzdelem eredményeként ju­tottak el idáig. A földmunkás szak­­szervezet létrehozásának gondolatát az orosházi szocialista földmunkások fogalmazták meg: „Minden szakma munkásai szervezkednek. Meg kell mutatnunk, hogy mi is emberek va­gyunk, hogy az elismerést kivívhas­suk, nagy szükségünk van nekünk is a szervezkedésre. Alakítsunk hát szakszervezetet." Dicső elődeink a szocializmus, a felemelkedés eszméinek magvetői voltak. Szakszervezetünk mindig nagy figyelmet fordított a munkás­­mozgalom hagyományainak ápolá­sára, és arra, hogy méltó követője le­gyen azoknak a harcoknak, amelyet a földmunkásmozgalom hősei foly­tattak az elnyomók ellen, a nép bol­dogulásáért. Ezek sorából kiemelke­dik Szántó Kovács János, Várkonyi István, Nyisztor György, Urbán Pál, Reichel János, Tisza Antal, de a töb­biek hősies helytállása sem volt hiá­bavaló. Az eltelt nyolc évtized történelmi időszakot fog át. Politikai, társadalmi és gazdasági változásokért folyó har­cokat, amelyek áldozatokat, emberi kiállást követeltek, és amelyek a mi munkánkhoz máig is erőt, példamu­tatást adnak. Elődeink előtt tiszteleg ma kong­resszusunk , hősök, szenvedők és győztesek előtt, hiszen az is győztes, aki nem érhette meg a boldogabb utókort. Nevük, kitartó akaratuk, em­beri nagyságuk követendő, nemes példa mindannyiunk számára. Magyarországon 1945-ig a mező­­gazdasági munkásság szervezése, szervezkedése nem volt bocsánatos bűn. Történelmi világégések, gyöke­res társadalmi és politikai változások edzették, alakították szakszerveze­tünket. Bármilyen volt is a helyzet a megalakulástól napjainkig, szakszer­vezetünk mindig a dolgozó emberek érdekeiért száll síkra. Akkor is, ami­kor a föld nélküli kisemmizett embe­rek harcát vezette az elnyomók ellen. Akkor is, amikor a földosztást követő megélhetési gondok, a felszerelés, a vetőmag és egyéb eszközök hiánya miatt az új gazdák csak áldozatok árán tudták megművelni földjeiket. Ezt a hősi küzdelmet kívánjuk bemu­tatni az előtérben kiállított tablók út­ján is. Ebben a helyzetben éledt újjá a múlt hagyományait őrző, az agrár­­proletárság érdekeit védő földmun­kás szövetség, a FÉKOSZ, amely a falu osztályharcos szervezete volt. Majd a földreform vívmányainak vé­delmére megalakult az UFOSZ. A mezőgazdaság szocialista át­szervezésének idején a kommunista párt a FÉKOSZ és az UFOSZ tagjait tömörítő egységes paraszti tömeg­szervezet alakítását határozta el. 1948. december 18-án életre hívta a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségét, a DÉFOSZ-t. Az új szervezet már a szocializmus alapjait építő állam mechanizmusá­ban helyezkedett el, egyaránt szol­gálta a paraszti érdekvédelmet, és a mezőgazdaság szocialista átszerve­zését. A szocialista szektor kialakulása és fejlődése tette lehetővé, hogy 1952. január 19—20-án megtarthatta ala­kuló kongresszusát a MEDOSZ, amely ma már szövetségi jelleggel­­ tömöríti az ágazatainkhoz tartozó dolgozók közel 400 ezres táborát. A kezdettől a máig, 1906-tól a ME­DOSZ XXVI. kongresszusáig olyan út vezet, amelyet a kitartó szervező és nevelő munka, gazdasági és politikai harcok láncolata fűz össze, melyet mindvégig segített a szervezett mun­kásosztály. Napjaink megnövekedett lehető­ségei fokozott felelősséget rónak re­ánk. Egyfelől a szocializmus teljes felépítéséért küzdünk, másfelől ha­gyományos feladatunkat követve szállunk síkra tagságunk közvetlen, mindennapos érdekeinek védelmé­ért. Múltunk ismerete lelkesít, és erőt ad a további munkához. A mi generációnk, a mi szakszervezetünk hozzáértő örököse, tudatos folytató­ja 80 év harcának, s az elődök példá­jának erejével, a jövőbe vetett hittel és elkötelezettséggel vállalja a ráhá­ruló egyre nehezebb és bonyolultabb feladatokat, tagságunk szolgálatát. Tisztelt Kongresszus! Ezekkel a gondolatokkal kívántam emlékezni szakszervezetünk megala­kulásának 80. évfordulójára. Feleme­lő érzés látni, hova jutottunk el azon az úton, amelyen elődeink elindultak. A szocialista Magyarország immár 40 éves fejlődésének, társadalmunk gazdagodásának vagyunk a tanúi és részesei. Szövetségeseinkkel együtt, az eltérő társadalmi berendezkedésű államok közötti párbeszéd, a kölcsö­nös előnyökön alapuló együttműkö­dés, a béke hívei vagyunk. Hiszünk abban, hogy a szocialista országok közösségének ereje, a népek sokszor és félreérthetetlenül kifejezett béke­vágya, a nemzetközi békemozgalom és a tőkésországok realitásokkal szá­moló politikusainak erőfeszítései ké­pesek megfékezni a fegyverkezési hajszában, a nemzetközi helyzet éle­ződésében érdekelt imperialista erő­ket. Hazánk külpolitikája elvi alapokon nyugszik. Országunk nagyságát messze meghaladó módon minden tőle telhetőt megtesz a béke megvé­déséért, a békés egymás mellett élés megvalósításáért. Külpolitikánk leg­főbb célja, hogy hozzájáruljon a bé­ke és a társadalmi haladás egyete­mes ügyéhez, hogy ezáltal is kedve­zőbb feltételeket teremtsen a szocia­lista építőmunkához. Ezt példázza többek között a múlt év őszén Buda­pesten megtartott európai kulturális fórum. Ez a helsinki folyamat jelen­tős állomásaként értékelhető. Szakszervezetünk nemzetközi te­vékenységét is az jellemezte az el­múlt öt évben, hogy tovább erősítet­tük kapcsolatainkat a szocialista, és a különböző irányzatú szakszerveze­tekkel. Jelenleg 81 ország közel 10 szakszervezetével folytatunk rend­szeres, konzultatív, alkotó párbeszé­det. Szolidárisak vagyunk minden olyan törekvéssel, amelynek célja a szakszervezeti egység megteremté­se és a béke védelme. Egyetértünk és minden erőnkkel támogatjuk azt a küzdelmet, amelyet a Szakszervezeti Világszövetség folytat a dolgozók jobb, emberibb körülményeiért, jo­gaiért és szabadságáért. Nemzetközi felelősségérzettel és internacionalis­ta kötelességtudattal vállaltunk részt nemzetközi szövetségünk megmoz­dulásaiban, munkájában. Ezt bizo­nyítja, hogy 1983-ban szakszerveze­tünk adott otthont és vállalta a ren­dezés teendőit a Mezőgazdasági, Er­dészeti és Ültetvényes Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szö­vetsége IX. világkongresszusának. A 78 ország 238 küldöttének résztvé­­telével megrendezett világkongresz­­szus sikeres volt, eredményesen szolgálta a világszövetséghez tarto­zó dolgozók érdekeit és hazánk nem­zetközi tekintélyének növelését. Tisztelt Kongresszus! Az elmúlt öt év nagy belpolitikai eseményei közül kiemelkedik az MSZMP 1985 tavaszán megtartott XIII. kongresszusa. Világos program­ja erősítette a bizalmat és a szocia­lizmus erejébe vetett hitet. Hazánk dolgozó népe, köztük a MEDOSZ tagsága méltóan emléke­zett meg hazánk felszabadulásának 40. évfordulójáról. Ezúton is köszöne­tet mondunk szervezett dolgozóink munkaverseny-vállalásaiért és jubileumi rendezvényeken való aktív részvételéért. Úgy gondolom, ez is hozzájárult nemzeti, történelmi tuda­tunk, önbecsülésünk fejlődéséhez Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Az elmúlt évek minden gonddal együtt szakszervezetünk tevékenysé­gének fontos, fejlődő szakaszát je­lentették. A számvetés a múltról csak az egyik dolga a kongresszus­nak. E tanácskozáson a vitában kell kiérlelődnie a jövő teendőinek is. Munkánk ereményétől útmutatást várnak az alapszervezetek, a válasz­tott testületek. Úgy gondoljuk, az ér­demi vitához, a gondokból kivezető út kereséséhez a kongresszusi doku­mentumok, a választások tanulságai és a küldöttek személyes tapasztala­tai megfelelő alapot adnak. A küldöt­tek az egész tagság gondjait, öröme­it és bölcsességét kapták útravalóul kongresszusi munkájukhoz. Kérem, éljenek is a tagság bizalmával és a kapott lehetőséggel. A tartós ered­ményekhez mindig a gondok, a ne­hézségek megoldásán keresztül ju­tottunk el. Közös munkánk eredmé­nyei gyarapítják erőinket is az újabb, nehezebb, felelősségteljesebb fel­adatok elvégzéséhez. Ezt kell szol­gálnia kongresszusunknak is. Kedves Elvtársak, Vendégeink! Mielőtt a kongresszus munkáját megkezdenénk, szomorú kötelessé­günknek teszünk eleget, amikor megemlékezünk azokról a szakszer­vezeti tisztségviselőkről, akik életük utolsó napjáig elkötelezetten szol­gálták szakszervezeti mozgalmunkat, s ma már nincsenek közöttünk, de az ő munkájuk is része kongresszusunk számvetésének. Nevük, munkájuk, példás életük maradandó emléket hagy maga után szakszervezetünk történelmében. Az elmúlt öt év alatt olyan kongresszuson választott elv­társainktól kellett búcsút venni, mint Garamvölgyi Ottó, a MEDOSZ köz­ponti vezetőségének tagja, a szám­­vizsgáló bizottság elnöke, Németh Elemér, a MEDOSZ központi vezető­ség és elnökség tagja, Keresztes Mi­hály, a MEDOSZ központi vezetőség mellett működő nyugdíjasbizottság tagja, Kozma István, a MEDOSZ Vas Megyei Bizottságának nyugdíjas tit­kára. Javaslom a tisztelt kongresszus­nak, hogy róluk, és valamennyi el­hunyt harcostársunkról, szakszerve­zeti bizottsági titkárokról, a megyei és központi apparátus tagjairól em­lékezzünk meg egyperces néma fel­állással, és jegyzőkönyvben örökít­sük meg a munkásmozgalomban végzett tevékenységüket. . . Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Javaslom a tisztelt kongresszus­nak, hogy a meghívóban feltüntetett napirendet, és a kongresszus ügy­rendjének mellékleteként közreadott programot fogadja el azzal a módo­sítással, hogy a mandátumvizsgáló bizottság jelentésére még az első szünet előtt kerüljön sor. Megállapítom, hogy a kongresszus a javaslatokat elfogadta. Ezt követően Varga György felkér­te dr. Dobi Ferenc főtitkárt, mondja el az írásos jelentéshez fűzött szóbeli kiegészítőt. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének lapja Szerkeszti a szerkesztőbizottság Tagjai: dr. Bereczky András, Czirmay Tibor, Grondzsák János, Paukovits István, Szekeres János (a bizottság titkára), Varga György (a bizottság elnöke) Tipográfiai terv: Müller Éva Szerkesztőség: Budapest VI., Jókai u. 2—4., postai irányítószám: 1392 Telefon: 326 398, telex: 22 7535 Kiadja és terjeszti: a Népszava Lap- és Könyvkiadó Budapest VII . Rákóczi út 54 1964 Telefon: 224 810, levélcím: 1964 Budapest, postafiók: 32. Felelős kiadó Kiss Jenő igazgató Előfizetési díj egy évre 60 forint Egyszámlaszám: MNB 215-51628 ISSN 0133-2716­86 — 254 Szikra Lapnyomda, Index: 25.631 Budapest Felelős vezető: Csöndes Zoltán vezérigazgató Varga György az elnöki megnyitót mondja

Next