A MEDOSZ Lapja, 1988 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-22 / 1. szám
Olvasóink írják... Olvasóink írják... Olvasóink írják... Olvasóink írják... MDB-tagok jogvédelme TAKÁCS ISTVÁN írja Nagykanizsáról, hogy a munkahelyén néhány évvel ezelőtt munkaügyi döntőbizottsági tagnak választották. A napokban felmondtak neki, pedig tudomása szerint őt megilleti a munkajogi védelem. A művezetője szerint a jogvédelem csak a szakszervezet tisztségviselőire vonatkozik. A felettesétől kapott tájékoztató téves, mert a saját munkahelyén választott szakszervezeti tisztségviselőket megillető különleges munkajogi védelem — a Munka Törvénykönye 16. §-ában foglaltak értelmében — a munkaügyi döntőbizottság tagjait, elnökhelyettesét és elnökét is megilleti. Ez azt jelenti, hogy az utóbb említett tisztségviselők más munkahelyre történő beosztásához, továbbá munkaviszonyuknak a munkáltató által való megszüntetéséhez, valamint áthelyezés esetén az új munkahelyük elfoglalására kitűzött időpont megállapításához szükséges a közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése. Az ilyen tisztségviselő elleni fegyelmi eljárás megindításáról, valamint a változó munkahelyre alkalmazott tisztségviselő más munkahelyre való beosztásáról a felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell. Fentieken túlmenően felhívjuk a figyelmet a SZOT titkárságának arra az útmutatójára, amely a felsőbb szakszervezeti szerv fogalmára ad iránymutatást. Sokszor bizonytalan volt ugyanis, hogy mely szervet kell ilyen „felsőbb"-nek tekinteni. A hivatkozott Útmutató megjelent a Szakszervezeti Értesítő 1980. évi novemberi, illetve a Munkaügyi Közlöny 1980. évi 13. számában. Biztosak vagyunk abban, hogy a most ismertetett szabályokból egyértelműen kitűnik: amennyiben az MDB-tag munkaviszonya megszüntetése előtt nem kérte a munkáltató a felettes szakszervezeti szerv egyetértését akkor jogsértően járt el. Javasoljuk, hogy a levélíró mielőbb kérje a helyi szakszervezeti bizottság támogatását. Természetesen jogosult kezdeményezni munkaügyi vitát is, első fokon a helyi munkaügyi döntőbizottságnál. den az egyik szerdai napra esett a heti pihenőnapja, de berendelték szolgálatra, mert az aznapra beosztott dolgozó megbetegedett. Az időközben eltelt hónapokban sem másik szabadnapot, sem munkabért nem kapott. Úgy gondolja, hogy mivel a szabadnap nem vasárnapra, hanem szerdára esett vagy munkabér vagy csúsztatás járna arra a napra. A heti pihenőnapon végzett munka ellenértékéről a Munka Törvénykönyve végrehajtására kiadott egyik jogszabály, a munkaviszonnyal összefüggő egyes kérdésekről szóló 17/1979. (XII. 1.) MVM számú rendelet intézkedik. Eszerint, ha a dolgozót a heti pihenőnapján (amely a hét bármely napjára eshet, tehát nemcsak vasárnapra) munkára igénybe vették, helyette elsősorban másik pihenőnapot kell biztosítani. Ha a kollektív szerződés mást nem ír elő, a másik pihenőnapot a munkavégzést követő hónap végéig, idényjellegű munkáltatóknál és munkakörökben pedig a holtidény végéig kell kiadni. A hivatkozott MVM rendelet a továbbikban kimondja, hogy amennyiben a dolgozónak a munkáltató másik pihenőnapot nem tud biztosítani, illetőleg azt a határidő elteltéig nem adta ki, vagy a dolgozó munkaviszonya annak kiadása előtt megszűnt, részére a heti pihenőnapon végzett munka idejére járó munkabéren felül 100 százalékos pótlék jár. Ugyanilyen mértékű a pótlék, ha a másik pihenőnap előtt a dolgozó bevonul sorkatonai szolgálatra. A most ismertetett szabályhoz hozzáfűzzük, hogy nem jár a heti pihenőnapon végzett munkáért ellenérték azoknak, akik erre túlmunka végzése esetén nem jogosultak. Ezek — kivéve, ha jogszabály eltérően rendelkezik — a vezető állású dolgozók, valamint azok, akik munkaidejük beosztását, illetőleg felhasználását maguk határozzák meg. Az utóbb említett dolgozók körét a kollektív szerződésben kell meghatározni. Áthelyezés jogellenes felmondás esetén DEBRECZENI ISTVÁN örömmel újságolja Nagykátáról, hogy a vállalatától kapott felmondó határozatot — annak jogellenes volta miatt — a munkaügyi vita során hatálytalanították és őt viszszahelyezték eredeti munkakörébe. Időközben viszont már elhelyezkedett egy másik vállalatnál, ezért kérte volt vállalatától, hogy helyezzék őt oda és a munkakönyvét ennek megfelelően javítsák ki. A vállalatnál ezt megtagadták, mondván, hogy erre nincs jogszabályi lehetőség. A levélíró volt munkáltatója jogsértően, a Munka Törvénykönyvében és a végrehajtásra kiadott minisztertanácsi rendeletben foglaltakkal ellentétesen jár el, ha a dolgozó kérelme ellenére a munkakönyvben a „munkaviszony megszűnt" bejegyzést nem javítja ki „áthelyezve" bejegyzésre. A hatályos jogszabály egyértelműen kimondja, hogy amennyiben a munkáltató a dolgozó munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, a dolgozót olyan helyzetbe kell hoznia, mintha a munkaviszony meg sem szűnt volna. Ez alapvető szabály és nyilvánvaló, hogy a levélíró esetében is ez történt: a munkaviszonyát jogellenesen szüntették meg. A végrehajtásra kiadott minisztertanácsi rendelet a továbbiakban kimondta még, hogy ha a munkaviszony megszüntetését hatálytalanítják, a dolgozót eredeti munkakörében tovább kell foglalkoztatni, valamint — hacsak a munkaügyi döntőbizottság, illetve a bíróság másként nem határoz — meg kell téríteni elmaradt munkabérét és egyéb járandóságát, továbbá felmerült kárát. Felhívjuk a figyelmet, hogy (az előbb hivatkozott minisztertanácsi rendelet értelmében), a dolgozót eredeti munkakörében történő további foglalkoztatás helyett — kérelmére át kell helyezni ahhoz a munkáltatóhoz, ahol időközben munkaviszonyba lépett, amennyiben ehhez ez a munkáltató hozzájárult. Ilyen esetben az áthelyezést olyannak kell tekinteni, mintha az a munkaviszonyt megszüntető vállalat kezdeményezésére és annak érdekében történne. A most ismertetett szabály alapján javasoljuk a levélírónak, hogy — amennyiben volt munkáltatója továbbra sem hajlandó fentiek szerint eljárni — forduljon kérelemmel a munkaügyi döntőbizottsághoz. Büntetés kiszabása fegyelmi eljárás nélkül KERESZTÚRI KÁROLY felháborodottan írja Kiskunfélegyházáról, hogy — bár bizonyos vétséget valóban elkövetett — nem indítottak vele szemben fegyelmi eljárást és mégis megbüntették, egyéves időtartamra csökkentették az alapbérét havi 200 forinttal. Úgy gondolja, hogy ez jogsértő intézkedés a vállalat részéről, mivel előtte semmit sem közöltek vele. A Munka Törvénykönyvében foglaltak szerint nem minden esetben kötelező a munkaviszonyát vétkesen megszegő dolgozóval szemben fegyelmi eljárást indítani, vagyis néhány büntetés enélkül is kiszabható. Valószínű — bár a panaszból részletesen nem tűnik ki —, hogy jelen esetben is erről lehet szó. Az előbbiekben hivatkozott Munka Törvénykönyve értelmében az ott, illetve a Minisztertanács által megjelölt néhány esetben és mértékigmeg kell jegyeznünk: igen szűk körben meghatározott kedvezmények és juttatások, valamint a személyi alapbér csökkentése, mint fegyelmi büntetés, a kötelezettségszegés csekély voltára vagy az eset más körülményeire tekintettel, indokolt írásbeli határozatban, fegyelmi eljárás mellőzésével is kiszabható, ha a tényállás egyébként tisztázott. Ilyen esetben a büntetést kiszabó határozatot a fegyelmi jogkör gyakorlójának, vagy a dolgozó közvetlen felettesének kell a dolgozóval ismertetnie. A Minisztertanács ide vonatkozó rendelete kimondja még, hogy fegyelmi eljárás mellőzésével az előbb említett kedvezmények és juttatások közül csak a természetbeni juttatás, a kedvezményes beszerzés, a prémium és az év végi részesedés, továbbá a kollektív szerződésben meghatározott egyéb, az előbbiekben nem említett juttatás és kedvezmény mevonása szabható ki büntetésként. Lényeges szabály, hogy a felsorolt kedvezmények és juttatások megvonása, illetőleg csökkentése vagy a személyi alapbér csökkentése esetén a büntetés összkihatása nem haladhatja meg a dolgozó havi átlagkeresetének tíz százalékát. A most ismertetett szabályhoz megjegyezzük még, hogy a fegyelmi eljárás mellőzésével egy naptári évben kiszabott büntetések együttes összege a dolgozó havi átlagkeresete felét nem haladhatja meg. Dr. Gojdár László Heti pihenőnapon végzett munka GYŐRI MÁRTON portás írja Szentgotthárdról, hogy október Olvasóink kérdezik Olvasóink kérdezik Olvasóink kérdezik