Földmívesszövetkezetek Lapja, 1947. január-június (2. évfolyam, 1-24. szám)
1947-01-01 / 1. szám
II. ÉVFOLYAM 1947. január 1. 1 AFÖLDMÍVESSZÖVETKEZETEK /fit ORSZÁGOS KÖZPONTJA “UI HIVATALOS LAPJA Az elmúlt esztendő tanulságai Egy nehéz esztendő zárult le. Mérleget kell készítenünk, hogy elbíráljuk mit hogyan végeztünk, és munkánkkal megfelelően szolgáltuk-e nemzetgazdaságunk érdekeit. Ha figyelembe vesszük, hogy a magyar mezőgazdaság termelő munkáját — vagy legalább is annak nagyobb részét — a földmívesszövetkezetek végezték el, úgy nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy a földmívesszövetkezetek derekas munkát végeztek. Dacára a gép és iga hiánynak, a rendkívül kedvezőtlen időjárásnak ,a trágya és műtrágya hiánynak, és sok más akadálynak, idejében elvetették földjeiket, terményeiket betakarították és munkájukkal segítették a dolgozó ország ellátását. Derék munkát végeztek. Más kérdés azonban, hogy a munkát jól végezték-e? Erre a kérdésre sajnos már nem lehet határozott igennel válaszolni. Vitathatatlan hogy nem kizárólag a szövetkezeteken múlott a jó munka hiánya, de ha most az év végén önbírálatot akarunk gyakorolni, be kell látnunk, hogy bizony nagyon-nagyon sok javítani valónk van, ha azt akarjuk elérni, hogy mezőgazdaságunk termelésével komoly szerepet játssszon a Világpiacon. A háború után a készletekből teljesen kimerült piacok nem voltak válogatósak, nem voltak igényesek- Minőségi bírálat nélkül minden mennyiséget felvettek. Ez az előnyös helyzet minden valószínűség szerint már a következő termelési években m meg fog változni és a mennyiség helyébe a minőség lép. Minőségi termelésre kell fektetni a fősúlyt, mivel a minőségi termelés általánossá fog válni, s a minőségi termelésen belül alakul ki a verseny az árkérdésben is. Az első Világháborút követő időkben többször érte a magyar mezőgazdaságot olyan súlyos megrázkódtatás, hogy csak a legnagyobb áldozatok árán tudott talpral állani. Minden megrázkódtatás oka az volt, hogy a gazdasági élet irányítói nem vették idejében észre a közeledő válságot és nemtudtál megfelelő óvóintézkedéseket foganatosítani. A bábon után akkor csak egy jelszót hangoztattak: több termels! A több termelés érdekében elsikaddlt a minőség. Amikor azután a piac telítődött és már csak minőséget keresett ott állott a magyar mezőgazdaság mennységi termelésével, amelyből azonban eladni keveset tudott. (Emlékezzünk a 7 pengős balettás búzára, a 2 pengős kukoricára, a másfél pengős választási malacokra stb.) A mezőgazdaság szinte átmenet nélkül kényszerült áttérni minőségi termelésre. Igen ám, de az árak akkor már erősen leszorítottak voltak és igy a minőségi termelés községeit nem fedezték a termékek fái. Nagyon sok virágzó gazdaság ment akkor tökre, aríg végre eljutott mezőgazdaságunk oda, ahol a háború után mindjárt, kezdeni kellett volna, tanulni kezdte a racionális minőségi termelést. Sajnos a racionalizálást a legtöbb gazdasági üzem (különösen a nagybirtokok) úgy értelmezte, hogy egyszerűen ,a munkabéreket szorította le és az akkori antiszociális felfogásnak megfelelően a racionalizálás terheit áthárította a dolgozókra. Igaz, hogy a mezőgazdaság talpraállott, de a mezőgazdasági dolgozók még nyomorultabb helyzetbe kerültek olyannyira, hogy végül is kormányintézkedésre volt szükség, hogy a munkabérek kérdésében elfogadhatóbb helyzet teremtődjön. Bár a mai kisbirtok-rendszernél a munkabér kérdése látszólagosan nem játszik fontos szerepet, mert a munkás maga a földtulajdonos. De az ország szociális felemelkedése szempontjából épp ebben rejlik a lényeg. Ha a kisbirtokos úgy gazdálkodik, hogy gazdasági üzeme nagyobb jövedelmet hoz, akkor tulajdonképpen a saját magának juttatott munkabért fokozza, saját maga emeli anyagilag, saját magának biztosít nagyobb karéj kenyeret, saját kultúrigényeit tudja mind nagyobb igénybe kielégíteni. A szövetkezeti életben azt látjuk, és tapasztaljuk, hogy a földmívesszövetkezetekbe azok az új birtokosok tömörültek, akik a régi feudális rendszer, mezőgazdasági cseléd, és munkás soraiból kerültek ki. Kevés anyagiakkal és szakismerettel rendelkeznek. Hogy lehet így tőlük azt kívánni, hogy máról-holnapra vegyék át a régi tőkeerős, szakszerű vezetéssel rendelkező nagybirtok szerepét, munkáját. Azt hangoztatják ugyanis állandóan, hogy a nagybirtok haladott termelési munkáját a nagybirtokokból alakult kisbirtokok kötelesek átvenni. Hogy erre alkalmasak legyenek, ahhoz biztosítani kell részükre mindazokat a termelési tényezőket, amelyekkel a nagybirtokok rendelkeztek, így elsősorban a tőkeerőt és a szakszerű vezetést. Ahhoz, hogy valaki olyan jó gazda legyen, feltétlenül rendelkezni kell megfelelő elméleti és gyakorlati felkészültséggel, vagy legalább is érezzen a háta megött ilyen feltételekkel rendelkező olyan vezetőt, akiben teljesen megbízik. Ezt az állítást igazolják azok a virágzó és teljes sikerrel dolgozó földművesszövetkezetek, ahola vezetés megfelel a követelményeknek. Az elmondottak alapján a közeljövő munkáját kijelölve, első és legfontosabb teendőnek a szövetkezeti vezetőképző tanfolyamok szaporítását és a tanfolyam tananyagának olyan beosztását tartjuk, hogy az nagyobbrészben a gyakorlati gazdasági kérdéseket ölelje fel. EGY KÖNYVELÉSI HIBA KÁROSODÁS NÉLKÜL HELYREHOZHATÓ, DE EGY ROSSZ VETÉS NEM. Ne irodaenabereket neveljenek a tanfolyamok, hanem