Földmívesszövetkezetek Lapja, 1948. január-július (3. évfolyam, 1-31. szám)
1948-01-03 / 1. szám
A MAGYAR ORSZÁGOS SZÖVETKEZETI KÖZPONT 1948 január 3.1. SZÁM III. ÉVFOLYAM LIj munkára — az új esztendőben A magyar szövetkezeti mozgalom történelmi jelentőségű éve zárult le ,sz elmúlt évvel. A szövetkezetekről szóló 1947:XI törvénycikk nem holt betűk gyűjteménye, mely az Országos Törvénytárban sorakozik, de eleven valóság, maga az élet és bizonysága annak hogy a népi demokrácia maradandó alkotással fogta egybe a szövetkezet önkormányzat igazi alapelveit, hogy ezáltal a kis gazdasági egyedek társadalmi és gazdasági felemelkedésének útján a szövetkezeti összefogás révén is biztosítsa. Hosszú volt az út, mely idáig vezetett. Akármilyen rövidre is akarnánk fogni, Ez történelmi visszapillantás soraink keretein messze túlnőne. Szövetkezve a jobb jövőért A múltba vetett tekintet azonban arról győz meg bennünket, hogy a jövő a szövetkezeteké. És ha a liberál-kapitalizmus és a monopoltőkeuralmi rendszer gazdasági egyeduralmának az akkor még szinte estek önvédelemként jelentkező szövetkezeti mozgalmat nem sikerült teljesen elnyomni, ma már bízvást megállapíthatjuk, hogy a szövetkezeti mozgalom ezeken a kezdeti kereteken messze túlnőtt és a szövetkezetek a dolgozók jobb jövőjének biztos zálogai s a dolgozók gazdasági megerősödésének elválaszthatatlan eszközei lettek. A jövő szövetkezete többé már nem az önvédelem jegyében küzd az ellen, hogy a kis gazdasági egyedeket ne zsákmányolják ki, hanem maga mellett érzi mindazokat az erőket, melyek meg is fogják valósítani a Szövetkezeti törvény 144. §-ának azokat a célkitűzéseit, hogy közfeladat a szövetkezeti mozgalom védelme, „a szövetkezetek eredményes működésének előmozdítása, az ország szövetkezeti hálózata kiépítésének elősegítése és általában ú szövetkezeti intézményekfejlesztése.“ Az erők összefogásának biztos jelét mutatja a törvénynek az a rendelkezése is, amellyel az egymás mellett és sokszor egymással szemben versenyző különféle szövetkezeti központban való egyesítését rendelte el. A termelő, beszerző, értékesítő és fogyasztási feladatok a MOSzK, a szövetkezeti hitelellátás feladatai az Országos Szövetkezeti Hitelintézet hatáskörébe tartozna, ők ezentúl-Azon nem lehet, és nem szabad csodálkozni, hogy ezek a központok ma még nem tudják teljes mértékben kielégíteni a hozzájuk fűződő várakozásokat, de rossz úton járnak azok, akik ennek okát a központokban keresik. A szövetkezeti mozgalom is a mérhetetlen háborús pusztulások veszteségeit szenvedi és miként a súlyosbetegségből lábbadozó embernek is időre van szüksége, hogy újból teljes erőre kapjon, az egész ország is csak fokozatosan és nagy erőfeszítéssel tudja kiheverni mindazt a sok veszteséget, amit a háború alattés a stabilizációt megelőző példanélküli krízisben elszenvedett-A tervszerű újjáépítés országos jellegű feladatainak megvalósításába a rendelkezésére álló lehetőségek keretei között programszerűen kapcsolódik be a két nagy szövetkezeti központ, hogy a szövetkezeti tagoknak tagszövetkezetein keresztül a lehető legtöbb segítséget nyújthassa. Ugyanakkor azonban ebben az országépítő nagy munkában a szövetkezeteknek is erőteljesebben ki kell venni részüket. Többet és jobbat kell a szövetkezeti termelésnek produkálnia, mert csak így lehet több és jobb terménynyel és áruval a fogyasztási szövetkezeteket s e réven a bennük tömörült szövetkezeti tagokat ellátni. A többtermelés útján juthat a fogyasztó ál esőbben a javakhoz, a minőségi termelés pedig biztosítja a jobb árakat a termelőnek. S ha bi szövetkezeti tagok és maguk a szövetkezetek sem tartják a pénzüket a ládafiában, vagy a véka alatt, hanem kamatozó betétre beadják a hitelszövetkezetekhez, akkor a szövetkezeti hitelellátás is egy csapásra megjavul és könnyebbé válik. Belső összefogásban az erő A szövetkezeti erők ilyen belső összefogása útján egészséges vérkeringést, a javaik olyan egyenletes kézfogását lehet a szövetkezetek életében biztosítani, s amely mindent külső segítség, nélkül is kétségkívül felemelő gazdasági eredményekre kell, hogy vezessen. Szükséges ehhez azonban — a szakszerű szövetkezeti nevelés és oktatás útján — a szövetkezeti közösség és a szövetkezeti kölcsönösség érzetének minél erőteljesebb kimélyítése és a szövetkezeti tagság körébe való átpraeitálása is. Ahhoz, hogy valóban igazi szövetkezeteink legyenek, nem elegendő az álszövetkezetek felszámolása, de az igazi szövetkezeteknek is ki kell vetni soraik közül azt a sok kalandortermészetű és megbízhatatlan egyént, akik a felszabadulást követő nagy szövetkezeti fellendülés óta a szövetkezetekben nem látnak egyebet, mint egy jó vadászterületet, ahol a közösség megtévesztésével és megkárosításával csak a saját önző anyagi érdekeiért ügyködnek, számos helyen a népi szövetkezeti tagok jóhiszeműségének, tapasztalatlanságának, de ■— sajnos — sok helyen a tagok nemtörődömségének kihasználásával. A gyomot irtani kell, mert különben a legszebb vetést is felveti a gaz, s mentől szebben fakadt meg a sűrűn vetett mag, annál inkább szükséges az egyelés, ha munkánknak gyümölcsét isakarjuk látni. De ugyanakkor nagyon kell ügyelni arra is, nehogy a dudva helyett az életképes és egészséges sarjakat