Földrajzi közlemények 1905.
IV. Irodalom - Földtani Intézet évi jelentése 1902-ről (K. T.)
41 Földrajzi érdekességű események és mozgalmak akarja biztosítani. Azonkívül norvég szakférfiakból álló bizottságot küldtek ki Bernard tervének megvizsgálására és ennek eredményétől teszik függővé, átengedik-e a hajót Monaco herczegének, L. Fiala északsarki expedíciójának segítő expedícziója eredmény nélkül tért vissza útjáról. Fialát az „America" hajón még 1903-ban küldte ki Ziegler, az amerikai sarki kutatók mecénása, 1904 ben pedig a „Frithjof" norvég hajón Champ vezetése alatt segítő expedícziót küldött ki, hogy az „ America”-nak a Ferencz-Józsefföldön telelő legénysége számára élelmiszert és szénkészletet vigyen. Champ több kísérletet tett, hogy a jégzajban utat találjon a Ferencz-Józsefföld felé, de minden kísérletével kudarcot vallott, úgy, hogy végre is kénytelen volt visszatérni, így tehát Fiala expedícziójának sorsáról semmi bizonyosat nem tudunk és az is lehetséges, hogy Fiala sem érhette el 1903-ban a Ferencz-József-földet, hanem a jégtől körülzárva esetleg az 1872/4.-i osztrák-magyar sarki expedíczió hajójának, a „Tegethoff"-nak sorsában részesül. Az „America" öt évre szóló fölszereléssel rendelkezik L. I Amundsen Roald kapitány expedícziójáról, amelynek czélja az északi mágnessark helyének pontos megállapítása, sem érkezett bővebb értesítés. Amundsennek 1903. augusztus 27.-ről kelt írásbeli jelentéséből, amelyre Low kapitány, a kanadai sarki expedíció parancsnoka akadt Beechy Islandon, csak annyi tűnik ki, hogy Amundsen akkor már útban volt dél felé. Feltehetjük eszerint, hogy a „Gjön" még 1903-ban elérte Boothia Félix félszigetét, amelyen a mágnessark fekszik és ezen vidék kikutatását, valamint a tervezett mágneses megfigyeléseket is még ezen évben befejezhette. L. Il dán grönlandi expedíczió, amelynek czélja az eszkimók szellemi képességeinek megvizsgálása volt, immár visszatért hazájába. Fő feladatát a Mylius-Erichsen vezetése alatt álló expedíczió fényesen megoldotta : egész sereg mondát, regét és történeti hagyományt gyűjtött nemcsak a dán gyarmatokban élő czivilizált eszkimóktól, hanem a magas északon lakó pogány törzsektől is. Legnevezetesebb geográfiai eredménye az expedicziónak a Grönland északi részében fekvő Mellville-bar teljes topográfiai fölvétele. L. Irodalom. fr magyar kir. Földtani Intézet évi jelentése 1903-ról, 3 táblával 1—291 oldalon. Budapest, 1904. A terjedelmes kötetet Böckh János igazgató részletes jelentése nyitja meg,a melyben az év történetét írja le. Ebből kitűnik, hogy az 1903. év folyamán eszközölt felvételekkel derék geológusaink összesen 4622'74 km 3-re kiterjedő területet térképeztek. Ennek nagyobb felét (2521'13 km.2) az agrogeológiai felvételek teszik, míg a többi a hegyvidéki (1930' 12 km.2) és a bányageológiai felvételekre (171 ,49 km.2) jut. Hegyvidéki földtani felvételek jelentéseit tartalmazza ezután az évkönyv kilencz geológusunktól (Posewitz, Szontagh, Papp, Pálfy, T. Roth, Halaváts, Schafarzik, Kadic, Böckh //,továbbá három bányageologiai felvétel eredményét (Gesett, K. Pauer, Reguly) s végül hat agrogeológiai jelentést (Treitz, Gáll, Liffa, Horusitzky, Timkó, László). Mindezekhez csatlakozik még dr. Ernszt Kálmán rövidje-