Földrajzi közlemények 2003.
Irodalom - Csávossy György: „Jó bornak szép hazája Erdély”. Hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában – Boros László - Székely Kinga (szerk.): Magyarország fokozottan védett barlangjai – Horváth Gergely
Csávóssy György, ,Jó bornak szép hazája Erdély". Hagyományok, hungarikumok az erdélyi borkultúrában Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 2002. 369 p. Az erdélyi Csombordon élő és dolgozó, de nálunk is jól ismert kiváló szakember szőlő- és bormonográfiája a szerző vallomása szerint huszonöt évig készült könyvtári, irodalmi adatgyűjtés és alapos terepbejárás alapján. No meg tökéletes szakmai ismeretek birtokában - teszszük hozzá mi, a könyv forgatói, használói. Erdély a borok hazája. „Nincs Európában a szőlőművelésre alkalmasabb, Istentől inkább annak teremtett föld Erdélynél; nincsenek zamattal bővebben megáldott, sokszínűségben versenyképesebb borok, mint itt, e szépségével is szembetűnő tájon" - írja a szerző előszavában. Erdély rendkívül változatos földtani, domborzati, éghajlati és talaj adottságai folytán valóban számos helyen alkalmas minőségi szőlő és bor termelésére. Csávossy György tizennégy erdélyi borvidéket és csaknem kétszáz települést ír le hihetetlen alapossággal, ismertetve a domborzatot, talajt, éghajlatot, termőtájat, fajtaszerkezetet, birtokméretet, művelési módokat, szőlészetet, a pincészet jellegzetességeit. Foglalkozik a szőlészet-borászat múltjával (történeti földrajzával), jelenével és jövőjével. Az utóbbiakat illetően megállapítja, hogy „...a szőlőművelés Erdélyben a filoxéravész utáni legnagyobb válságát éli át. Most pusztulófélben vannak egykor szemet gyönyörködtető ültetvényeink". A leépülés oka a tőke és a piac hiánya. Bíztató viszont, hogy éppen a szerző sok évtizedes gazdag tudományos és színvonalas oktató-nevelő munkája révén ma is akadnak kezdeményezések különleges és nagyszerű borok termelésére, melyek bizonyára visszaszerzik egykori helyüket, hírnevüket, rangjukat és piacukat - vallja a borok egyik méltatójával, Ambrus Lajossal együtt e sorok írója. A „Jó bornak szép hazája, Erdély" nem csupán borászati szakmai könyv, hanem hasznos földrajzi ismereteket is nyújt. „Az erdélyi szőlő-és bortermelés területi megoszlása" c. fejezet pontos jellemzését adja a tizennégy nagy termőtájnak, köztük a Küküllő menti, a szilágysági, a ménes-magyaródi, a sajó-besztercei stb. borvidékeknek. Az egyes borvidékeket, azok településeit térképek mutatják be. A könyvet 168 ábra (kép), 116 táblázat és 55 színes fénykép teszi még teljesebbé. Igen gazdag irodalmi hivatkozása is, amely a szerző széleskörű, alapos tájékozottságát tükrözi. A jelen valóságára a bélyegét erősen rányomó, a filoxéravész traumáját idéző elhanyagoltság és a szőlőhegyek véglegesnek látszó pusztulása ellenére a könyv betűiből világosan kirajzolódik, milyen nagy hagyományai vannak az erdélyi szőlő- és borkultúrának. Egészében Csávossy György munkája nagymértékben hozzájárul Erdély újrafelfedezéséhez, értékeinek jobb megismeréséhez, az ottani magyarság gondjainak megértéséhez. Dr. Boros IÁSZIÓ Magyarország fokozottan védett barlangjai Szerkesztette: Székely Kinga Mezőgazdasági Kiadó, 2003, 426 p. A földrajz, a földtan, a barlangkutatás, a természetvédelem és számos más tudományterület művelői, valamint a mélységek csodás világa iránt érdeklődő nagyközönség egy rendkívül szép kiállítású és tartalmas könyvet vehet a kezébe, midőn a Magyarország fokozottan védett barlangjait bemutató kiadványt forgatja. 47 szerző, a magyar karszt- és barlangkutató társadalom színe-java, geográfusok, geológusok és régészek, tanárok és egykori tanítványaik szerepelnek együtt a szerzők illusztris névsorában, emellett további kitűnő kollégák, barlangkutató szakosztályok, csoportok, egyesületek járultak hozzá fényképeikkel, térképeikkel a könyv készítéséhez. Köszönet érte mindnyájuknak, de leginkább a szerkesztőnek, Székely Kingának, aki ennyi szerző - nyilván meglehetősen különböző stílusú és felfogású - munkájából egy viszonylag egységes szemléletű könyvet tudott létrehozni. A bevezetőből - mely szintén Székely Kinga műve - megtudhatjuk, hogy 3700 „ex lege" (azaz „a törvény erejénél fogva") védett barlangunkból 132 tartozik a fokozottan védettek közé; lényegében ezeket tárgyalja a könyv, gondosan, részletesen, gazdag ábraanyaggal. Mielőtt azonban a barlangokat név szerint sorra venné, 228