Forrás, 1944. április-június (2. évfolyam, 4-6. szám)
1944-06-01 / 6. szám
ünneplő tömeg érzelmeinek központjába, a nemzetnek esdi le Isten irgalmát, a tömérdek balsors után a szebb és jobb jövőt. Tehát nem királyhimnusz, hanem igazi nemzeti himnusz, nemzeti imádság, a nemzeti érzület legtisztább, legeszményibb megnyilvánulása. Sem a hadsereg, sem a hivatalos állami szervek nem használhatják, mert ezzel szembekerülnének a dinasztikus érzülettel. A Himnusz pályafutásában a nacionalizmusnak és a dinasztikus érzületnek tragikus összeütközése fejeződik ki s még sok küzdelmen, temérdek szenvedésen kell a nemzetnek átesnie, amíg a két érzület szintézise létrejön. Tisztán látja ezt Toldy Ferenc, amikor a Kisfaludy-Társasághoz 1844 július 30-án, tehát a Kölcsey—Erkel-himnusznak a Nemzeti Színházban történt elhangzása után, azt az indítványt terjeszti, hogy a társulat maradandó emlékmunkának létrehozásával örökítse meg a királyi megerősítés tényét. Ezt pedig leginkább elérhetőnek véli „valamely jeles, maradandó nemzeti hymnus, bármely ünnepies alkalommal énekelhető nemzeti dal szerzése által. .. mely a nemzetben sok időre emlékezetes ereklyeként fenmaradna”. A pályázat formája helyett a megbízatást ajánlja. És ki lenne méltóbb ennek a feladatnak elvégzésére, mint a költőfejedelem, Vörösmarty? A társaság így is határoz és 30 arany jutalom kitűzésével megbízza Vörösmartyt a királyhimnusz megírásával. Vörösmarty a megbízást el is fogadja. A királyhimnusz november végére elkészül, éppen akkor juttatja el Vörösmarty Toldy kezéhez, amikor Pesten a Hangászegyesület első kaszinói hangversenyén Erkel személyes vezényletével a Kölcsey-himnusz első ízben kerül a fővárosban hangversenydobogóra, óriási sikert aratva. A Vörösmarty-féle királyhimnuszt Székács József, a pesti evangélikus hitközség költő-lelkésze olvasta fel a társaság 1845 február 6-i nyolcadik közgyűlésén. A „Pesti Hírlap“ beszámolója drágagyöngynek mondja a királyhimnuszt, de inkább a költőfejedelem iránt érzett köteles tiszteletből és udvariasságból, mint belső meggyőződésből. Vörösmarty megrendelésre, megbízásból nem tudott alkotni, ebből a nemesveretű, eszmékben gazdag művéből is hiányzik a szív melegsége. A királyhimnuszhoz írt zene sem mozdította meg a szíveket s amikor a Nemzeti Színházban 1845 szeptember 13-án először hangzott fel az új himnusz, közöny és részvétlenség fogadta, s a „Honderű“ helyesen kárhoztatta azt a kísérletet, amely foly 287