Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1987 (18. évfolyam, 1-4. szám)

1987-02-01 / 1. szám

2 A Collegium Hungaricum ösztöndíjasa voltam Főiskolánk előtörténetéből A pártoktatás eredményei az MKP III. kongresszusáig Mint Közép- és Kelet-Eu­­rópa történetének kutatója és oktatója természetesen „in si­tu”, a helyszínen, azaz kuta­tott témáimnak megfelelően elsősorban az európai szocia­lista országokban gyűjtöttem anyagot. Mindenekelőtt a Szovjetunióban jártam kutatá­sokra, de Albánia kivételével minden európai szocialista or­szág könyvtáraiban (archívu­maiban) megfordultam. Sike­rült ennek során tájékozódni az ottani történészek munká­járól, és alkotó, kollegiális kapcsolatokat kiépíteni velük. Természetesen fontos része munkámnak az is, hogy a ró­lunk, a szocialista világról Nyugaton megjelenő publiká­cióikat figyelemmel kísérjem. Könyvtárunk segítségével sok ilyen anyaghoz és a szakfolyó­iratokhoz is hozzájutunk Mégis, azt hiszem jó elgondo­lás volt megpályázni az Or­szágos ösztöndíj Tanács ösz­töndíját a bécsi Collegium Hungaricumba­n kiegészíteni ez irányú ismereteimet. A nagy történelmi múltra visszatekintő, jelenleg is gyü­mölcsöző kulturális missziót betöltő intézmény sokoldalú feladatkört lát el. Építi a kap­csolatokat a helyi tudományos és kulturális intézményekkel, helyet ad az ott élő magyarok különféle szervezeteinek ren­dezvényeihez, előadókat bizto­sít számukra, kiállításokat rendez, könyvtárat tart fönn stb. Végül, de nem utolsósor­ban helyet biztosít hazai tudo­mányos kutatóknak (termé­szet- és műszaki tudományok művelőinek éppúgy, mint tár­sadalomtudományokkal, iroda­lomművészetekkel foglalko­zóknak. Velem egyidejűleg pl. Szabó Magda írónő vette igénybe a C. H. vendégszere­tetét). Témájuktól függően se­gít az ösztöndíjasoknak a kap­csolatteremtésben, de alapve­tően önállóan kell a partne­reiket, a különféle intézmé­nyeket megtalálniuk. Számomra a két Kelet-Eu­­rópával foglalkozó intézet volt a legalkalmasabb kutatási hely. Az egyik a Bundesrat mellett politikatudományi, a másik, az egyetem Filozófiai Fakultánsán történelmi jelleg­gel működik. Mindkettőnek kitűnő szakkönyvtára van, az ott kiválasztott, eddig nem ismert könyveket tanulmá­nyoztam mindenekelőtt. E­mellett mód nyílt konzultálni is az ott dolgozó kutatókkal, egyetemi oktatókkal. Az oszt­rák semlegesség és a szigorú tudományosság szellemében mindenekelőtt a közép- és ke­let-európai országokban ki­adott könyveket, újságokat és folyóiratokat gyűjtik, ugyan­akkor természetesen megtalál­hatók a nyugati feldolgozá­sok is. Mindkét intézetnek saját folyóirata, egyéb periodikái, önálló könyvkiadása is van. Megnézve ez utóbbiakat, meg­lepődve tapasztaltam, hogy el­sősorban a múlt századra, il­letve a századfordulóra vonat­kozó témákat művelik, s leg­feljebb 1945-i­g jutnak el. Az indok: úgy ítélik meg, hogy csak az archívumok szabaddá tétele után lehetséges a má­hoz közelebb ál­ló témák tu­dományos kutatásába kezdeni. Természetesen felhasznál­tam az időt városnézésre, mú­zeumok, hangversenyek láto­gatására, új benyomások gyűjtésére is. Rendkívül jól­esett a­z osztrák partnerek ré­széről tapasztalt szívélyes fo­gadta­tás, segítőkészség, és az a kedvező megítélés, amellyel a magyarokat és a szocialista Magyarországot illetik. Ott­­tartózkodásom idején a tv­­ben több, hazánkat reálisan és rokonszenvezve bemutató műsort sugároztak. Azt is jó­nak tartottam, hogy a tv az ausztriai nemzetiségek (­ma­gyar, szlovén) életéről szóló filmeket mutatott be. A je­lenlegi légkörit jellemzi, hogy a parlament választásokat kö­vető első ülésen az egyik kép­viselő szlovén­ nyelven, szólalt fel. Rokonszenvesnek és kö­vetendőnek tartom, hogy bár hazánknál léyegesen gazda­gabb országról van szó, ná­lunk takarékosabbak nemcsak a vendégfogadásban, de a mindennapi életben is.­­Szi­gorúan takarékoskodnak a fű­téssel — sehol sincs 20 fok fe­letti meleg­, a világítással, a munkaerővel, nem dobálják el a szemetet stb.). Meglepett a bécsi gépkocsivezetők és gyalogosok egymás iránt ta­núsított előzékenysége, udva­riassága. Ami viszont kedve­zőtlen benyomás, hogy az árak igen magasak (nem csak az ösztöndíjasoknak). Bécs a világ három legdrágább vá­rosa közt van. Hasonlóképpen — a teljes foglalkoztatáshoz hozzászokott magyarnak — nemcsak szokat­lan, de morálisan nehezen el­fogadható a munkanélküliség egyre érezhetőbb jelenléte, még ha tudjuk is, hogy a kor­mány sokat tesz a nyomasztó gondok enyhítésére. Csonka Rózsa „A dialektikus hallgatás elmélete” (Széljegyzetek egy filozófiakollokviumhoz) Elvégeztetett­­ Kidolgoztam az utolsó filozófiatételit is, s most itt ülök metafizikus mozdulatlanságban. Már tu­dom mi a képzet, s így a fo­galmi gondolkodás útján fel tudom idézni korábbi kollok­viumok emlékét. Félek. Érde­kes, ez a szó „félelem” nem szerepelt a filozófiai kategó­riák között. Én sem tudom megfogalmazni. Hagyjuk. Ülök, és megpróbálok kita­lálni valami elfogadható ma­gyarázatot arra, hogy nem tudok semmit. Csak azt, hogy most, a harmincnegyedik tétel után az istennek sem jut eszembe mi van az első tíz­ben. Eszembe jut viszont egy emlék. Gazdaságtörténeti vizsgára izgultam akkor. Ültem hu­szonnégy tétel után ugyan­ilyen bambán mint most, s egyszercsak kipattant a fe­jemből a ragyogó mentség: — Tanár Úr kérem, a vizsga nem az én műfajom. Az újságíró­nak nem beszélni, hallgatni kell tudni. — A kiforratlan, kezdetleges „elmélet” kifejté­sére akkor szerencsére nem volt szükség. De jött a második év, s vele a filozófia. Ennek kö­szönhetem, hogy tovább tud­tam fejleszteni ezt az ígére­tesnek induló elméletkezde­ményt. Tehát a hallgatás dia­lektikájáról, a hallgatás mű­vészetéről lenne szó. (Ugye mégsem hiába koptattam a főiskola padjait? Valami azér ragadt rám . . .) Vegyük szem­ügyre először az alaptételt: „hallgatni kell tudni!” Az elmélet az ó- és középkori klasszikusok nélkül magam alkottam meg. Jelen­tése: tudni kell hallgatni. Vagyis minden mellébeszélés, kibeszélés és bebeszélés he­lyett bölcsen, sokatmondóan, beszédesen hallgatni kell. A dialektikus hallgatás en­nél természetesen magasabb szintű hallgatást jelent. Hall­gatások egész sorozatát, ami az alábbi elemeket foglalja magában: hallgatás, meghall­gatás, elhallgatás, agyonhall­­gatás, és végül kihallgatás. Ezt inkább ne részletezzük! Maradjunk annál, hogy mi­lyen kapcsolat van a hallga­tás egyes elemei között. Naná! Dialektikus. Merthogy egy­másból következnek, egymást kölcsönösen áthatják, kiegé­szítik, időnként átcsapnak egymásba. A dialektikus hall­gatás leglényegesebb eleme, mondhatnánk úgy is szubsz­tanciája a csönd. A csönd, ami a filozófiata­nár és a hallgatók között fe­szül, az antagonisztikus ellent­mondás kifejeződéseként. És most jön a dialektikus meg­oldás: a tanár empirikusan észleli az objektív valóságot. Látja a hallgató halálra vált arcát, hallja fogainak szünte­len vacogását. Áttér a megis­merés második, minőségileg új szakaszára. Visszatükröző­dik benne, hogy a hallgatónak fogalma sincs az anyagról, ítéletet alkot, majd levonja a következtetést: el kell vonat­koztatnia a teljesítménytől, vagy új jelrendszerbe kell fog­lalnia tapasztalatait, mert az öt számjegyű értékskála ezú­­­tal teljesen használhatatlan ... Budai Anikó lev. II. évf. 8. osztály Főiskolánk külügyi terve A rektori tanács határoza­tait, döntéseit a közösség ér­deklődése kíséri. Érthető, hi­szen közérdekűek azok. Ez tény, minthogy az is: lapunk mostani számából hely hiánya miatt a főiskola külügyi terve —, melyet a rektori tanács a közelmúltban hagyott jóvá — kimaradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a téma részletes ismer­tetésével adósak maradnánk. Nem! Hiszen a jóváhagyott terv sokakat érint, érdekel, közérdekű. Éppen ezért lapunk következő számában adjuk közre a külügyi tervet. Főiskolánk „tűzvédelméről” Az elmúlt napokban bonyo­lítottuk le főiskolánkon a „tűzvédelmi oktatás”-i napo­kat, mely gyakorlati bemuta­tóval volt egybekötve. Dicséretes volt az érdeklő­dés, amit a résztvevők száma is bizonyít, mert több mint 150 fő volt jelen. Meg kell említenünk a műszaki részleg, ellátási egység, könyvtár és a kollégiumok dolgozóit, akik teljes létszámban vettek részt az oktatásokon. Az oktatás si­keréhez nem kis mértékben járult hozzá az is, hogy Nagy József tü­ őrgy. előadása mindvégig érdekes volt, lekö­tötte a hallgatóságot. A gya­korlati bemutató bizonyította, hogy a tűzoltó készülék keze­lése­ egyszerű és hasznos. Az érdeklődés szintjét bizonyí­tandó: volt olyan dolgozón­k, nem is egy, akik két előadást hallgattak végig. Végül ide kívánkozik elő­adónk véleménye is a hallga­tóságról: részemről az volt a legkellemesebb, hogy az elő­adás befejeztével nem széled­­tek el, hanem voltaik kérdéseik, észrevételeik és valamennyien azzal búcsúztak el, „viszont­látásra”, jövőre, ugyanitt. Vida Tibor „tűzvédelmi” megbízott fórum A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember 28.— október 1-ig tartott III. kong­resszusán a Központi Vezető­ség beszámolója is részletesen foglalkozo­t a pártoktatás kér­déseivel. Megállapította, hogy a párt taglétszáma a felszaba­dulás óta rohamosan növeke­dett. Százezrek léptek be az MKP-ba, köztük olyanok tö­megével, akik gyakran még a legális munkásszervezetek éle­tében sem vettek részt. Emi­att a pár, az elmúlt másfél esztendőben nagy súlyt helye­zett a tagság nevelésére. Az iskolák és tanfolyamok egész sorát létesítette, és ezen a té­ren komoly eredményeket ért el. Leszögezte a beszámoló to­vábbá, hogy a Magyar Kom­munista Párt eszmei alapon áll, az elvi szilárdság és áll­hatatosság pártja, a dolgozó nép érdekében az országban napról napra felmerülő új kérdések megoldásán fárado­zik. „Nem merül e­­ a min­dennapi gondokba, politiká­ját nem múló szempontok, hanem a dolgozók, a nép, az emberi haladás nagy, egyete­mes érdekei vezérlik.” Megállapította továbbá, hogy a párt ideológiai tisz­tasága a biztosítéka annak, hogy a mindinkább fokozódó gyakorlati munka közben se tévessze szem elől az irányt és a célt. Ezért elsőrendű fel­adat a párt elméleti munká­jának fejlesztése. Kádár János az MKP III. kongresszusán hangsúlyozta, hogy a felszabadulás óta 3—5, majd 6 hónaposra emelt fel­sőfokú központi pártiskolákon 130 hallgató végzett. A 6 he­tes és 2 hónapos iskolákon 1230, a 2 és 3 hetes megyei tanfolyamokon 6500 hallgató vett részt. A kéthetes kultúr­­­vezetői tanfolyamon 25, az egy hónapos előadó-tovább­képzőn 40 pártiskolai oktató vett részt. 1945/46-os tanév fo­lyamán volt egy nyolcnapos agitátorképző tanfolyam is 4000 hallgatóval. A felszabadulástól 1946 au­gusztusiig 43 000 fő vett részt alapfokú szemináriumon, míg 6230-an haladó szemináriu­mot, 750-en pedig felsőfokú szemináriumot végeztek. Ezek szép számok az első hallásra mennyiségi­­, de oktatásunk mennyiségi ered­ményeit gyakran a minőség rovására értük el. Hangoztat­ta továbbá, hogy a marxist­a tudomány nem ismeréséből erednek a pártban itt-ott meg­mutatkozó ideológiai zavaros­ságok, az álbaloldali jelensé­gek és a jobboldali, antisze­mita, soviniszta nézetek. Köz­kinccsé kell tenni a marxiz­mus tudományát a pártban. A Központi Vezetőség a jövő­ben még fokozottabban fej­leszti a pártoktatás­t, a pártis­kolákat és a szemináriumok oktatási kereteit egyaránt. Emlékeztetett arra, hogy az iskolai oktatás a nevelésnek csak egy része. A jó párt­munkások kiképzésénél, neve­lésénél törődni kell azzal, hogy a gyakorlati munka és az ideológiai nevelés kiegészít­se egymást. „Ne az élettől el­szakadt, egyoldalúan képzett, a marxizmust formálisan meg­tanuló, hanem a marxista tu­dományt az életre alkalmazni tudó kommunistákat nevel­jünk” — mondatta. A párt­nak szüksége van a marxista tudományt alaposan elsajátító és magukat szünet nélkül to­vábbképező pártmunkásokra, marxista gazdasági szakembe­rek, pedagógusok, újságírók, technikusok tömegeire. A kongresszus fórumán hívta fel a figyelmet arra, hogy a kom­munistáknak állandóan mű­velniük kell önmagukat. Idő­hiányra való hivatkozással nem hanyagolhatják el az egyéni tanulás­t. A folyamatos egyéni tanulást a pártmunka egy részeként kell felfogni. Nemcsak jól képzett káderek, pártmunkások kellenek, ha­nem arra kell törekedni, hogy a legjobb szakemberek, a leg­műveltebb magyar emberek mindenütt az országban, a vá­rosokban és a falvakban egyaránt a magyar kommunis­ták legyenek. Andics Erzsébet azt hang­súlyozta hozzászólásában, hogy a pártiskola színvonala nemcsak az előadóktól, nem­csak a jó programitól függ, hanem attól, is, hogy becsü­letes, fejlődőképes, kipróbált elvtársak tanuljanak a párt­­iskolákon. A pártiskolák nem­csak a Magyar Kommunist­­a Pártnak, hanem az egész ma­gyar demokráciának nevelnek kádereket. Orbán László arról beszélt, hogy a marxista—leninista vi­lágszemlélet terjesztése nem csupán szűk pártfeladat. A marxista elmélet nemcsak a pártot, hanem az egész nem­zetet gazdagítja, ezért a párt­oktatás és az ideológiai mun­ka valóságos nemzetnevelő munka. A pártoktatás nem­csak a propaganda, hanem az egész pártszervezet egyik köz­ponti feladata. „A pártvezető­ség mutasson példát a tanu­lással az egész párttagság­nak.” A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán elfogadott Szervezeti Szabályzat először mondta ki a párt alkotmá­nyában: „A párttag köteles­sége, hogy szakadatlanul emel­je politikai és kulturális szín­vonalát, elsajátítsa a marxiz­mus—leninizmus tanításait.” Vida Sándor (Folytatjuk a sorozatot.) Az Oktatásmódszertani Csoport bemutatkozik Ezzel a címmel készítettünk kiállítást a főiskola egyik földszinti osztálytermében. E kiállítással az volt a célunk, hogy mind a tanár elvtársak, mind az iskola hallgatói lát­hassák azokat az új eszkö­zöket, amelyek az oktatást, tanítást, tanulást és a kuta­tómunkát segíteni képesek. Természetesen, az eszközök semmit sem érnek önmaguk­ban, ezért vittünk néhányat azokból az ismerethordozók­­­ból, amelyek a bemutatott eszközökkel felhasználhatók Tettük mindezt a leglénye­gesebbért: hogy azok az em­berek találkozzanak, akiikor az eszközök vannak. A kiállítás két napjában sokan körülnéztek a terem­ben, mégis örömmel ragad­juk meg a Fórum szerkesztői által felkínált lehetőséget, hogy mindazoknak tájékozta­tással szolgáljunk, a­kik akkor nem jártak a főiskolán, vagy éppen nem volt módjuk meg­tekinteni­­ kiállításunkat. Az Oktatásmódszertani Cso­port a Rektori Tanács hatá­rozatára jött létre, (1984-i ben), lényegében két nagy feladat­körrel : — segítse a korszerű tanu­lási-tanítási módszerek térhó­dítását, ezen a területen vé­gezzen gyűjtő- és kutatómun­kát. — működtesse és biztosítsa az oktatástechnikai eszközö­ket, a korszerű oktatómunka igényei szerint végezze a fej­lesztést. A céloknak megfelelően el­kezdődött a személyi és anya­gi feltételek megteremtése. Az addig is­­­ létező hangstú­dió, filmvetítés, szemléltető­eszköz-biztosítás és grafikus segítség mellett elkezdődött a video és számítástechnika fejlesztése, a médiatár kiépí­tése. Mindezekben az alapo­kat megteremtettük és a to­vábbi fejlesztés mellett vala­mennyi területen érdemi se­gítséget tudunk nyújtani az iskolában folyó munkához. Ezt kívánjuk részletesebben is bemutatni. Videotechnika: A főiskolán elkészült egy magas technikai színvonalú videostúdió, amely a követ­kező — alapvető — felada­tokat képes ellátni videofil­mek készítése: Eddig négy oktatófilm készült: „Új ele­mek az SZKP politikájában a XXVII. kongresszus tükré­ben’­. „Másfél évtized a nem­zetközi politikában, 1970— 1985”, és két film az etika­sorozatból: Goda Gáborral, valamint Marosán Györggyel egy-egy beszélgetés. 2) Saját videofelvételek ké­szítése. Ezzel főképpen az esti levelezőképzést kívánjuk segíteni, alapvető fontosságú előadások felvételének bizto­sításával. Másik jelentős fel­használási terület a hallga­tók önfejlesztését szolgáló vi­deós önelemzés, ahol előadás vagy vita felvételét maguk az érintettek visszanézik, elem­zik. 3) Már meglévő — saját vagy a tv által készített felvéte­lekből videoszemelvények összeállításának technikai megoldását,­­ezek szolgálhat­ják a tanári szemléltetést, a megvitatandó probléma be­mutatását, de akár kötelező „irodalomként” is alkalmaz­ható, a szerkesztést végző szándéka szerint. Ennek tar­talmi oldala a médiatár pro­filja. 4) A tv adásából a tanszéki munkához szükséges anyagok rögzítése (jelenleg a Hét, a Panoráma, valamint az álta­lunk fontosnak talált politi­kai, gazdasági műsorokat vesszük fel). Természetesen ezeknek az anyagoknak egyéni vagy cso­portos megtekintését is tud­juk biztosítani, beleértve az osztálytermekben, foglalko­zásokon való, felhasználást. A megtekintéshez VHS-típus biztosított (de a stúdióban más típusú és különböző rendszerű anyagok is lejátsz­hatók). Számítástech­n­­­ka: Alapvetően­­ két sávban te­remtjük meg a lehetősége­ket: a számítástechnika fel­­használásának oktatásában és magában a felhasználásban. — az oktatás a nappali hallgatók teljes körére köte­lezően, az iskola dolgozói és levelezőképzésben részesülők­nek pedig lehetőségként biz­tosított. Nem programozást taní­tunk! Célunk, hogy a számí­tástechnika alkalmazási lehe­tőségeivel és konkrét felhasz­nálásával ismerkedjenek meg. Jelenleg az alapfogalmak mellett ez a Commodore— 64-es gép kezelését és néhány alapvető lehetőséget jelent (az utóbbira szerveztük meg a „Mikroklub”-ot, amely min­den munkanapon, 16—21 óra között géphasználatot, tanács­adást, programcserét biztosít. Helye a 334-es számítógép­terem.­ Az ismerkedést és felhasz­nálást több száz program se­gíti. Ezek között nagyon praktikus szövegkezelő, adat­kezelő, nyilvántartó, rajzoló, (de zenélő, sőt, játékprogram is) van. — a felhasználáshoz, az előbbiekben említett progra­mokon túl (egyelőre még csak néhány) közvetlenül vagy közvetve oktatóprogram is van, méginkább lesz. Véle­ményünk szerint a kutatás­hoz, oktatáshoz, szakdolgozat­készítéshez kiváló programok várják alkalmazásukat. Remélhetőleg a közeljövő­ben a tanítás és felhasználás számára már a lényegesen többet tudó személyi számító­gépeink is lesznek, amelyek tovább egyszerűsítik a fel­ (Folytatás a 4. oldalon.)

Next