Fórum - Az MSZMP KB Politikai Főiskolájának lapja, 1987 (18. évfolyam, 1-4. szám)
1987-02-01 / 1. szám
2 A Collegium Hungaricum ösztöndíjasa voltam Főiskolánk előtörténetéből A pártoktatás eredményei az MKP III. kongresszusáig Mint Közép- és Kelet-Európa történetének kutatója és oktatója természetesen „in situ”, a helyszínen, azaz kutatott témáimnak megfelelően elsősorban az európai szocialista országokban gyűjtöttem anyagot. Mindenekelőtt a Szovjetunióban jártam kutatásokra, de Albánia kivételével minden európai szocialista ország könyvtáraiban (archívumaiban) megfordultam. Sikerült ennek során tájékozódni az ottani történészek munkájáról, és alkotó, kollegiális kapcsolatokat kiépíteni velük. Természetesen fontos része munkámnak az is, hogy a rólunk, a szocialista világról Nyugaton megjelenő publikációikat figyelemmel kísérjem. Könyvtárunk segítségével sok ilyen anyaghoz és a szakfolyóiratokhoz is hozzájutunk Mégis, azt hiszem jó elgondolás volt megpályázni az Országos ösztöndíj Tanács ösztöndíját a bécsi Collegium Hungaricumban kiegészíteni ez irányú ismereteimet. A nagy történelmi múltra visszatekintő, jelenleg is gyümölcsöző kulturális missziót betöltő intézmény sokoldalú feladatkört lát el. Építi a kapcsolatokat a helyi tudományos és kulturális intézményekkel, helyet ad az ott élő magyarok különféle szervezeteinek rendezvényeihez, előadókat biztosít számukra, kiállításokat rendez, könyvtárat tart fönn stb. Végül, de nem utolsósorban helyet biztosít hazai tudományos kutatóknak (természet- és műszaki tudományok művelőinek éppúgy, mint társadalomtudományokkal, irodalomművészetekkel foglalkozóknak. Velem egyidejűleg pl. Szabó Magda írónő vette igénybe a C. H. vendégszeretetét). Témájuktól függően segít az ösztöndíjasoknak a kapcsolatteremtésben, de alapvetően önállóan kell a partnereiket, a különféle intézményeket megtalálniuk. Számomra a két Kelet-Európával foglalkozó intézet volt a legalkalmasabb kutatási hely. Az egyik a Bundesrat mellett politikatudományi, a másik, az egyetem Filozófiai Fakultánsán történelmi jelleggel működik. Mindkettőnek kitűnő szakkönyvtára van, az ott kiválasztott, eddig nem ismert könyveket tanulmányoztam mindenekelőtt. Emellett mód nyílt konzultálni is az ott dolgozó kutatókkal, egyetemi oktatókkal. Az osztrák semlegesség és a szigorú tudományosság szellemében mindenekelőtt a közép- és kelet-európai országokban kiadott könyveket, újságokat és folyóiratokat gyűjtik, ugyanakkor természetesen megtalálhatók a nyugati feldolgozások is. Mindkét intézetnek saját folyóirata, egyéb periodikái, önálló könyvkiadása is van. Megnézve ez utóbbiakat, meglepődve tapasztaltam, hogy elsősorban a múlt századra, illetve a századfordulóra vonatkozó témákat művelik, s legfeljebb 1945-ig jutnak el. Az indok: úgy ítélik meg, hogy csak az archívumok szabaddá tétele után lehetséges a mához közelebb álló témák tudományos kutatásába kezdeni. Természetesen felhasználtam az időt városnézésre, múzeumok, hangversenyek látogatására, új benyomások gyűjtésére is. Rendkívül jólesett az osztrák partnerek részéről tapasztalt szívélyes fogadtatás, segítőkészség, és az a kedvező megítélés, amellyel a magyarokat és a szocialista Magyarországot illetik. Otttartózkodásom idején a tvben több, hazánkat reálisan és rokonszenvezve bemutató műsort sugároztak. Azt is jónak tartottam, hogy a tv az ausztriai nemzetiségek (magyar, szlovén) életéről szóló filmeket mutatott be. A jelenlegi légkörit jellemzi, hogy a parlament választásokat követő első ülésen az egyik képviselő szlovén nyelven, szólalt fel. Rokonszenvesnek és követendőnek tartom, hogy bár hazánknál léyegesen gazdagabb országról van szó, nálunk takarékosabbak nemcsak a vendégfogadásban, de a mindennapi életben is.Szigorúan takarékoskodnak a fűtéssel — sehol sincs 20 fok feletti meleg, a világítással, a munkaerővel, nem dobálják el a szemetet stb.). Meglepett a bécsi gépkocsivezetők és gyalogosok egymás iránt tanúsított előzékenysége, udvariassága. Ami viszont kedvezőtlen benyomás, hogy az árak igen magasak (nem csak az ösztöndíjasoknak). Bécs a világ három legdrágább városa közt van. Hasonlóképpen — a teljes foglalkoztatáshoz hozzászokott magyarnak — nemcsak szokatlan, de morálisan nehezen elfogadható a munkanélküliség egyre érezhetőbb jelenléte, még ha tudjuk is, hogy a kormány sokat tesz a nyomasztó gondok enyhítésére. Csonka Rózsa „A dialektikus hallgatás elmélete” (Széljegyzetek egy filozófiakollokviumhoz) Elvégeztetett Kidolgoztam az utolsó filozófiatételit is, s most itt ülök metafizikus mozdulatlanságban. Már tudom mi a képzet, s így a fogalmi gondolkodás útján fel tudom idézni korábbi kollokviumok emlékét. Félek. Érdekes, ez a szó „félelem” nem szerepelt a filozófiai kategóriák között. Én sem tudom megfogalmazni. Hagyjuk. Ülök, és megpróbálok kitalálni valami elfogadható magyarázatot arra, hogy nem tudok semmit. Csak azt, hogy most, a harmincnegyedik tétel után az istennek sem jut eszembe mi van az első tízben. Eszembe jut viszont egy emlék. Gazdaságtörténeti vizsgára izgultam akkor. Ültem huszonnégy tétel után ugyanilyen bambán mint most, s egyszercsak kipattant a fejemből a ragyogó mentség: — Tanár Úr kérem, a vizsga nem az én műfajom. Az újságírónak nem beszélni, hallgatni kell tudni. — A kiforratlan, kezdetleges „elmélet” kifejtésére akkor szerencsére nem volt szükség. De jött a második év, s vele a filozófia. Ennek köszönhetem, hogy tovább tudtam fejleszteni ezt az ígéretesnek induló elméletkezdeményt. Tehát a hallgatás dialektikájáról, a hallgatás művészetéről lenne szó. (Ugye mégsem hiába koptattam a főiskola padjait? Valami azér ragadt rám . . .) Vegyük szemügyre először az alaptételt: „hallgatni kell tudni!” Az elmélet az ó- és középkori klasszikusok nélkül magam alkottam meg. Jelentése: tudni kell hallgatni. Vagyis minden mellébeszélés, kibeszélés és bebeszélés helyett bölcsen, sokatmondóan, beszédesen hallgatni kell. A dialektikus hallgatás ennél természetesen magasabb szintű hallgatást jelent. Hallgatások egész sorozatát, ami az alábbi elemeket foglalja magában: hallgatás, meghallgatás, elhallgatás, agyonhallgatás, és végül kihallgatás. Ezt inkább ne részletezzük! Maradjunk annál, hogy milyen kapcsolat van a hallgatás egyes elemei között. Naná! Dialektikus. Merthogy egymásból következnek, egymást kölcsönösen áthatják, kiegészítik, időnként átcsapnak egymásba. A dialektikus hallgatás leglényegesebb eleme, mondhatnánk úgy is szubsztanciája a csönd. A csönd, ami a filozófiatanár és a hallgatók között feszül, az antagonisztikus ellentmondás kifejeződéseként. És most jön a dialektikus megoldás: a tanár empirikusan észleli az objektív valóságot. Látja a hallgató halálra vált arcát, hallja fogainak szüntelen vacogását. Áttér a megismerés második, minőségileg új szakaszára. Visszatükröződik benne, hogy a hallgatónak fogalma sincs az anyagról, ítéletet alkot, majd levonja a következtetést: el kell vonatkoztatnia a teljesítménytől, vagy új jelrendszerbe kell foglalnia tapasztalatait, mert az öt számjegyű értékskála ezútal teljesen használhatatlan ... Budai Anikó lev. II. évf. 8. osztály Főiskolánk külügyi terve A rektori tanács határozatait, döntéseit a közösség érdeklődése kíséri. Érthető, hiszen közérdekűek azok. Ez tény, minthogy az is: lapunk mostani számából hely hiánya miatt a főiskola külügyi terve —, melyet a rektori tanács a közelmúltban hagyott jóvá — kimaradt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a téma részletes ismertetésével adósak maradnánk. Nem! Hiszen a jóváhagyott terv sokakat érint, érdekel, közérdekű. Éppen ezért lapunk következő számában adjuk közre a külügyi tervet. Főiskolánk „tűzvédelméről” Az elmúlt napokban bonyolítottuk le főiskolánkon a „tűzvédelmi oktatás”-i napokat, mely gyakorlati bemutatóval volt egybekötve. Dicséretes volt az érdeklődés, amit a résztvevők száma is bizonyít, mert több mint 150 fő volt jelen. Meg kell említenünk a műszaki részleg, ellátási egység, könyvtár és a kollégiumok dolgozóit, akik teljes létszámban vettek részt az oktatásokon. Az oktatás sikeréhez nem kis mértékben járult hozzá az is, hogy Nagy József tü őrgy. előadása mindvégig érdekes volt, lekötötte a hallgatóságot. A gyakorlati bemutató bizonyította, hogy a tűzoltó készülék kezelése egyszerű és hasznos. Az érdeklődés szintjét bizonyítandó: volt olyan dolgozónk, nem is egy, akik két előadást hallgattak végig. Végül ide kívánkozik előadónk véleménye is a hallgatóságról: részemről az volt a legkellemesebb, hogy az előadás befejeztével nem széledtek el, hanem voltaik kérdéseik, észrevételeik és valamennyien azzal búcsúztak el, „viszontlátásra”, jövőre, ugyanitt. Vida Tibor „tűzvédelmi” megbízott fórum A Magyar Kommunista Párt 1946. szeptember 28.— október 1-ig tartott III. kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolója is részletesen foglalkozot a pártoktatás kérdéseivel. Megállapította, hogy a párt taglétszáma a felszabadulás óta rohamosan növekedett. Százezrek léptek be az MKP-ba, köztük olyanok tömegével, akik gyakran még a legális munkásszervezetek életében sem vettek részt. Emiatt a pár, az elmúlt másfél esztendőben nagy súlyt helyezett a tagság nevelésére. Az iskolák és tanfolyamok egész sorát létesítette, és ezen a téren komoly eredményeket ért el. Leszögezte a beszámoló továbbá, hogy a Magyar Kommunista Párt eszmei alapon áll, az elvi szilárdság és állhatatosság pártja, a dolgozó nép érdekében az országban napról napra felmerülő új kérdések megoldásán fáradozik. „Nem merül e a mindennapi gondokba, politikáját nem múló szempontok, hanem a dolgozók, a nép, az emberi haladás nagy, egyetemes érdekei vezérlik.” Megállapította továbbá, hogy a párt ideológiai tisztasága a biztosítéka annak, hogy a mindinkább fokozódó gyakorlati munka közben se tévessze szem elől az irányt és a célt. Ezért elsőrendű feladat a párt elméleti munkájának fejlesztése. Kádár János az MKP III. kongresszusán hangsúlyozta, hogy a felszabadulás óta 3—5, majd 6 hónaposra emelt felsőfokú központi pártiskolákon 130 hallgató végzett. A 6 hetes és 2 hónapos iskolákon 1230, a 2 és 3 hetes megyei tanfolyamokon 6500 hallgató vett részt. A kéthetes kultúrvezetői tanfolyamon 25, az egy hónapos előadó-továbbképzőn 40 pártiskolai oktató vett részt. 1945/46-os tanév folyamán volt egy nyolcnapos agitátorképző tanfolyam is 4000 hallgatóval. A felszabadulástól 1946 augusztusiig 43 000 fő vett részt alapfokú szemináriumon, míg 6230-an haladó szemináriumot, 750-en pedig felsőfokú szemináriumot végeztek. Ezek szép számok az első hallásra mennyiségi, de oktatásunk mennyiségi eredményeit gyakran a minőség rovására értük el. Hangoztatta továbbá, hogy a marxista tudomány nem ismeréséből erednek a pártban itt-ott megmutatkozó ideológiai zavarosságok, az álbaloldali jelenségek és a jobboldali, antiszemita, soviniszta nézetek. Közkinccsé kell tenni a marxizmus tudományát a pártban. A Központi Vezetőség a jövőben még fokozottabban fejleszti a pártoktatást, a pártiskolákat és a szemináriumok oktatási kereteit egyaránt. Emlékeztetett arra, hogy az iskolai oktatás a nevelésnek csak egy része. A jó pártmunkások kiképzésénél, nevelésénél törődni kell azzal, hogy a gyakorlati munka és az ideológiai nevelés kiegészítse egymást. „Ne az élettől elszakadt, egyoldalúan képzett, a marxizmust formálisan megtanuló, hanem a marxista tudományt az életre alkalmazni tudó kommunistákat neveljünk” — mondatta. A pártnak szüksége van a marxista tudományt alaposan elsajátító és magukat szünet nélkül továbbképező pártmunkásokra, marxista gazdasági szakemberek, pedagógusok, újságírók, technikusok tömegeire. A kongresszus fórumán hívta fel a figyelmet arra, hogy a kommunistáknak állandóan művelniük kell önmagukat. Időhiányra való hivatkozással nem hanyagolhatják el az egyéni tanulást. A folyamatos egyéni tanulást a pártmunka egy részeként kell felfogni. Nemcsak jól képzett káderek, pártmunkások kellenek, hanem arra kell törekedni, hogy a legjobb szakemberek, a legműveltebb magyar emberek mindenütt az országban, a városokban és a falvakban egyaránt a magyar kommunisták legyenek. Andics Erzsébet azt hangsúlyozta hozzászólásában, hogy a pártiskola színvonala nemcsak az előadóktól, nemcsak a jó programitól függ, hanem attól, is, hogy becsületes, fejlődőképes, kipróbált elvtársak tanuljanak a pártiskolákon. A pártiskolák nemcsak a Magyar Kommunista Pártnak, hanem az egész magyar demokráciának nevelnek kádereket. Orbán László arról beszélt, hogy a marxista—leninista világszemlélet terjesztése nem csupán szűk pártfeladat. A marxista elmélet nemcsak a pártot, hanem az egész nemzetet gazdagítja, ezért a pártoktatás és az ideológiai munka valóságos nemzetnevelő munka. A pártoktatás nemcsak a propaganda, hanem az egész pártszervezet egyik központi feladata. „A pártvezetőség mutasson példát a tanulással az egész párttagságnak.” A Magyar Kommunista Párt III. kongresszusán elfogadott Szervezeti Szabályzat először mondta ki a párt alkotmányában: „A párttag kötelessége, hogy szakadatlanul emelje politikai és kulturális színvonalát, elsajátítsa a marxizmus—leninizmus tanításait.” Vida Sándor (Folytatjuk a sorozatot.) Az Oktatásmódszertani Csoport bemutatkozik Ezzel a címmel készítettünk kiállítást a főiskola egyik földszinti osztálytermében. E kiállítással az volt a célunk, hogy mind a tanár elvtársak, mind az iskola hallgatói láthassák azokat az új eszközöket, amelyek az oktatást, tanítást, tanulást és a kutatómunkát segíteni képesek. Természetesen, az eszközök semmit sem érnek önmagukban, ezért vittünk néhányat azokból az ismerethordozókból, amelyek a bemutatott eszközökkel felhasználhatók Tettük mindezt a leglényegesebbért: hogy azok az emberek találkozzanak, akiikor az eszközök vannak. A kiállítás két napjában sokan körülnéztek a teremben, mégis örömmel ragadjuk meg a Fórum szerkesztői által felkínált lehetőséget, hogy mindazoknak tájékoztatással szolgáljunk, akik akkor nem jártak a főiskolán, vagy éppen nem volt módjuk megtekinteni kiállításunkat. Az Oktatásmódszertani Csoport a Rektori Tanács határozatára jött létre, (1984-i ben), lényegében két nagy feladatkörrel : — segítse a korszerű tanulási-tanítási módszerek térhódítását, ezen a területen végezzen gyűjtő- és kutatómunkát. — működtesse és biztosítsa az oktatástechnikai eszközöket, a korszerű oktatómunka igényei szerint végezze a fejlesztést. A céloknak megfelelően elkezdődött a személyi és anyagi feltételek megteremtése. Az addig is létező hangstúdió, filmvetítés, szemléltetőeszköz-biztosítás és grafikus segítség mellett elkezdődött a video és számítástechnika fejlesztése, a médiatár kiépítése. Mindezekben az alapokat megteremtettük és a további fejlesztés mellett valamennyi területen érdemi segítséget tudunk nyújtani az iskolában folyó munkához. Ezt kívánjuk részletesebben is bemutatni. Videotechnika: A főiskolán elkészült egy magas technikai színvonalú videostúdió, amely a következő — alapvető — feladatokat képes ellátni videofilmek készítése: Eddig négy oktatófilm készült: „Új elemek az SZKP politikájában a XXVII. kongresszus tükrében’. „Másfél évtized a nemzetközi politikában, 1970— 1985”, és két film az etikasorozatból: Goda Gáborral, valamint Marosán Györggyel egy-egy beszélgetés. 2) Saját videofelvételek készítése. Ezzel főképpen az esti levelezőképzést kívánjuk segíteni, alapvető fontosságú előadások felvételének biztosításával. Másik jelentős felhasználási terület a hallgatók önfejlesztését szolgáló videós önelemzés, ahol előadás vagy vita felvételét maguk az érintettek visszanézik, elemzik. 3) Már meglévő — saját vagy a tv által készített felvételekből videoszemelvények összeállításának technikai megoldását,ezek szolgálhatják a tanári szemléltetést, a megvitatandó probléma bemutatását, de akár kötelező „irodalomként” is alkalmazható, a szerkesztést végző szándéka szerint. Ennek tartalmi oldala a médiatár profilja. 4) A tv adásából a tanszéki munkához szükséges anyagok rögzítése (jelenleg a Hét, a Panoráma, valamint az általunk fontosnak talált politikai, gazdasági műsorokat vesszük fel). Természetesen ezeknek az anyagoknak egyéni vagy csoportos megtekintését is tudjuk biztosítani, beleértve az osztálytermekben, foglalkozásokon való, felhasználást. A megtekintéshez VHS-típus biztosított (de a stúdióban más típusú és különböző rendszerű anyagok is lejátszhatók). Számítástechnka: Alapvetően két sávban teremtjük meg a lehetőségeket: a számítástechnika felhasználásának oktatásában és magában a felhasználásban. — az oktatás a nappali hallgatók teljes körére kötelezően, az iskola dolgozói és levelezőképzésben részesülőknek pedig lehetőségként biztosított. Nem programozást tanítunk! Célunk, hogy a számítástechnika alkalmazási lehetőségeivel és konkrét felhasználásával ismerkedjenek meg. Jelenleg az alapfogalmak mellett ez a Commodore— 64-es gép kezelését és néhány alapvető lehetőséget jelent (az utóbbira szerveztük meg a „Mikroklub”-ot, amely minden munkanapon, 16—21 óra között géphasználatot, tanácsadást, programcserét biztosít. Helye a 334-es számítógépterem. Az ismerkedést és felhasználást több száz program segíti. Ezek között nagyon praktikus szövegkezelő, adatkezelő, nyilvántartó, rajzoló, (de zenélő, sőt, játékprogram is) van. — a felhasználáshoz, az előbbiekben említett programokon túl (egyelőre még csak néhány) közvetlenül vagy közvetve oktatóprogram is van, méginkább lesz. Véleményünk szerint a kutatáshoz, oktatáshoz, szakdolgozatkészítéshez kiváló programok várják alkalmazásukat. Remélhetőleg a közeljövőben a tanítás és felhasználás számára már a lényegesen többet tudó személyi számítógépeink is lesznek, amelyek tovább egyszerűsítik a fel (Folytatás a 4. oldalon.)