Fórum, 2002 (4. évfolyam, 1-3. szám)

2002 / 2. szám

Rastislava Stolicná Szlovákia mint etnokulturális tér Az utóbbi években egyre többet beszélünk az „új" Európa építéséről. Az ilyen mér­legelések során mindig visszacsengenek a közös gyökerek, hagyományok, a közös történelem és civilizáció gondolatai. Nem kétséges, hogy az egyes nemzetek népi kultúrája is integráns része az európai öntudat forrásainak, és általában az európai kultúra egyik alapjának tekinthető. Megerősítik ezt azok a jelentős etnográfiai munkák is, amelyek az elmúlt évtized­ben jelentek meg Szlovákiában. Szlovákia etnográfiai atlasza (Etnograficky atlas Slovenska. Bratislava, Veda, 1990), Szlovákia népi kultúrájának enciklopédiája (­Encyklopédia ludovej kultúry Slovenska. Bratislava, Veda, 1995) és a Szlovákia - a népi kultúra európai kontextusai (Slovakia - European Contexts of the Folk Culture, Bratislava, Veda, 1997). Azoknak az etnológusoknak az eredményei, akik létrehozták e publikációkat, azt bizonyítják, hogy a kulturális hagyományok keletke­zésének, stabilitásának és szétesésének impulzusai sokféle tényező és kontextus függvényei, amelyek többnyire túllépik a népi kultúra kereteit, és szélesebb földraj­zi, etnikai, vallási, gazdasági-társadalmi és közigazgatási összefüggésekben érvé­nyesülnek. Nyilvánvaló, hogy a népi rétegek kultúrája, a nem elit kultúra Kelet-Kö­­zép-Európa egész térségében erősen plurális. A kulturális emlékezetet többrétegű etnikai realitás alakította, amely a népi kultúra jelenségeinél Szlovákiában a for­mák, típusok és variánsok szokatlan tarkaságában is visszatükröződött. Etnokulturális tekintetben Szlovákia nagyobb területekre oszlik, többnyire azon­ban határán gyakran túlnyúló kisebb régiókra és szubrégiókra esik szét. Szlovákia két nagy európai földrajzi területhez tartozik. A sík vidék a tiszai-pan­non övezettel képez összefüggő területet, és Európában a paleolit óta lakott kultúr­­tájakhoz tartozik. A kedvező talaj- és klimatikus viszonyok a kultúra számos jelen­ségének állandósulását meghatározták. A száraz és meleg éghajlat lehetővé tette a síksági jellegű mezőgazdaság viszonylag progresszív formáinak a meghonosodá­sát, amely gabona, zöldség, gyümölcs, disznóhús, zsír, tej és tejtermékek előállítá­sában bővelkedett, s meghatározta az emberi táplálkozást. A specifikus jelenségek nyilvánvalóak a népviseletben (a vászonruhák túlsúlya) és a népi építészetben is (vályogépítmények nád- vagy szalmatetővel). Szlovákia nagyobbik része hegyvidéki és hegyalji jellegű, a Kárpátok földrajzi öve­zetével képez összefüggő területet. A zordabb klimatikus feltételek és a talaj rosz­­szabb minősége jellegzetes módon befolyásolták a terület etnokulturális jegyeit. A gazdaságok alacsonyabb hozamai a megélhetés további forrásainak keresésére ösztönözték a lakosságot. A természet gazdagsága lehetővé tette a faipar, a bányá­szat, a sokféle háziipar, az állattartás kialakulását. A helyi feltételek befolyásolták a népviseletben (juhgyapjú és -bőrök) és a népi építészetben (zsindelytetős faépü­letek) használt anyagok kiválasztását. Nyilvánvaló, hogy a népi kultúrának a természeti környezettől való közvetlen füg­gése napjainkhoz közeledve fokozatosan gyengült, Szlovákiában azonban ez még a 20. században is érvényesült. Ezért a primer tényezők egyikének tekinthető, amely hatással volt az eredeti, az évszakokat, természeti ciklusokat, a kozmikus Szlovákia mint etnokulturális tér 97

Next