Fórum, 2002 (4. évfolyam, 1-3. szám)

2002 / 2. szám

Szlovákia mint etnokulturális tér 99 szlovák-német-magyar nyelvűek. A németek összetartásuk és gazdasági erejük ré­vén a lakosság leggazdagabb részét képezték, és uralták a városi közigazgatást, bí­ráskodást, kereskedelmet, ipari termelést, a céheket, az iskolaügyet stb. Magas színvonalú gótikus építészeti kultúrát hoztak magukkal Szlovákiába. Falusi környe­zetben azonban gyorsabban elszlovákosodtak. A német etnikum sajátos emlékeket hagyott maga után a szlovák népi kultúrá­ban, amelyek máig kitapinthatóak a német eredetű elnépiesedett kifejezések töme­gében. Német szakkifejezésekben bővelkedik a kézműves- és a háziipar, a munka­szerszámok és eszközök területe, de sok kifejezés található a ház, a viselet, a táp­lálkozás stb. terminológiái között is. A nyugat-európai kulturális hatások legerősebb áramlásának időszaka fontos ha­tárkő volt a középkori népi kultúra alakulásában, s hagyományos formáinak alapját képezte a preindusztriális időszakban. A középkori technikai forradalom néven is­mert gazdasági változások Szlovákiában is megnyilvánultak a földművelés három­nyomásos rendszere, a nagyobb teljesítő képességű vasekék, az ágyeke formájá­ban, a falusi üzemszervezetek hatékonyabb gazdálkodásában, a vidéki települések külső képének alakulásában. Ebben az időszakban ugyancsak változott a falusi la­kóház alaprajza (szoba-pitvar-kamra). Az elit nemesi kultúra mellett megjelent a vá­rosi polgári, a hagyományos földműves kultúra mellett pedig a városi kézművesek és kereskedők sajátos kultúrája. Szlovákia benépesülésének további fázisa az ún. vlach jog alapján történt kolo­­nizáció volt. E jogi normák az ország legészakibb vidékeinek betelepülése során ér­vényesültek, Magyarország (Szlovákia) és Lengyelország határának mentén a 14-17. században. A vlach név eredeti hordozója az Erdély területéről származó keletromán etnikum volt. A vlachok magashegyi állattartásuk mellett félnomád élet­módot folytattak. Pravoszláv vallásuk, saját jogszokásuk volt, amelynek alapját a föl­desúrnak évente meghatározott számú állat adásának kötelezettsége képezte. A 14. század elején a vlach életmódot fokozatosan átvette Ukrajna lakosságának egy része, s ez a hullám lassan áthatott Szlovákia északkeleti területeire is. E ván­dorlás során a vlach népelemek etnikailag keveredtek. A vlachok olyan juh-, ló-, disznó- és kecskefajtákat tartottak, amelyek jól tűrték a hideget a hegyi legelőkön. Kezdetben a már megült falukban telepedtek meg, a 14­. század derekától azonban önálló településeket alapítottak. A vlach betelepe­dés Szlovákia északi határa mentén keletről nyugat felé történt, és Morvaország északkeleti vidékeire is átnyúlt. A 15. század elején a vlachok, ruszinok, lengyelek mellett már jelentős etnikai csoportot képeztek e pásztortársadalomban a szlová­kok. A keleti rítus, amelyet az eredeti vlachok hoztak magukkal, a Szepességtől to­vább nyugatra már nem terjedt. A „vlach” megnevezés fokozatosan elveszítette et­nikai jelentését, és a magashegyi állattartókat jelölte. A vlachok jogszokásai lassan átalakultak. Minden vlach faluban a település meg­alapítója, a kenéz adómentesen dolgozhatta fel a gyapjút, fát, tarthatott italkimé­rést, a többi telepes pedig 6-20 évig mentességet élvezett az állatbeszolgáltatás kötelezettsége alól. A 16-17. században a vlachok ezerszám legeltették juhaikat Szlovákiában, fő termékük a tej és a tejből készült specialitások voltak (legismer­tebbé a juhtúró vált). A másik nyersanyaguk a posztónak feldolgozható, ruha, cipő és takaró készítésére alkalmas gyapjú volt.

Next