Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)
1956-05-01 / 3. szám
vagy közelálló színeket világosabban, míg a kiegészítő színeket sötétebben adja vissza. Ha kirándulásra csak egy gépet viszünk magunkkal a témát gépünk adottságaihoz mérten válasszuk meg. Kisfilmes 24 x 36-os anyagra ne fényképezzünk nagy kiterjedésű, sok apró részletet tartalmazó panorámákat és tájképeket, mert ezeknek részleteiben való visszaadása már a kisfilm feloldóképességének határán mozog. (Alkalmasabb a 6 x 6-os méret.) Használjuk ki inkább a közeli előteret, vonalaiban és foltjaiban megnyilvánuló témákat , amelyek a kisméretnek jobban kedveznek. Közelítsük meg a témát amennyire csak lehet, hangsúlyozzuk a szép virágos előteret — nagylátószögű objektív alkalmazásával. Sok függ a nézőpont megválasztásától. Szép, virágos réten át vezet utunk, háttérben lombkoronájukat bontogató fák, plasztikus oldalvilágításban, előtérben virágzó kökénybokor. Ültessük a társaságunkban lévő gyerekeket és édesanyjukat az előtérbe és hagyjuk őket természetes mozgásukban. Eleinte tetessük, mintha már elkészítettük volna a képet és amikor már megszokták jelenlétünket, örökítsük meg a nekünk legjobban tetsző és legkifejezőbb momentumot. Hogy a hátteret a horizont vonala meg ne bontsa gépünket magasan fejünk fölé tartva , (tükörreflex) enyhe rálátással készítjük el a felvételt. Utunkon tavaszi szántást végző földművessel találkozunk. Hogy erőkifejtését jobban ki tudjuk hangsúlyozni, alacsony nézőpontot választunk gépünkkel s így az eket húzó állatok és emberünk monumentálisan emelkedik ki a térből. Ha ehhez szép, feltornyosuló felhőzetet várunk ki, képünk még jobban kifejezi mondanivalónkat a tavaszi munkáról. Képeinknek legyen kifejező ereje, mondanivalója, legyenek gondolataink, amelyeket képszerű formába önthetünk. Kitartó türelemmel készítsünk egy témáról tíz átgondolt felvételt, mintsem, hogy tízféle célnélküli, értelemnélküli, sablonos képet vigyünk haza. Ugyanazt a témát próbáljuk ne csak egy oldalról szemlélni. Változtassunk nézőpontunkon, keressünk más helyet gépünkkel, próbáljuk kiszámítani a nap állását későbbi időpontra, így egészen meglepő dolgokat figyelhetünk meg. Pl.: játszadozó gyerekek erdőszélen, délelőtti világításban. Nem olyan megkapóan szép a kép, mint ugyanez a jelenet délutáni napsütésben, amikor az erdő árnyékban van és a tisztás szélén elhelyezkedő gyerekek szép kontúrokkal, ellenfényben kiemelkednek a sötét nyugodt háttérből. Tudatos, átgondolt elrendezés jobb eredményre vezet — mint féltucat objektív és más technikai tartozék. Hálás feladat egyes növény és virágfajták ábrázolása is természetes környezetükben, egészen közelről. Vigyázzunk a háttér nyugodtságára. Biztosíthatjuk ezt az égbolt erősebb szűrésével, vagy alacsonyabban fekvő virágoknál a környezet beárnyékolásával. Ez lehetséges egy kartonlappal vagy kisebb növények esetében kezünkkel is. Személyek vagy állatok fényképezésénél is szebb hatásokat érhetünk el nyugodt, árnyékban tartott háttérrel. Felvételünk színhelyéül lehetőleg árnyékos domboldalt válasszunk alacsony napállás mellett. Tájképek felvételénél ne keressük a csúcsokat ahonnan „remek kilátás nyílik“, mert ezek a panorámaképek legtöbbnyíre csalódást okoznak. Ne akarjunk sokat bevenni képünkbe. Egy végtelenbe vesző útkanyarulat, egy egyedül álló faj többet mondhat a panorámánál. Keressük meg a táj jellegzetességét, igyekezzünk közel férkőzni a természethez, mint a jó portréfotográfus modellja lelkületéhez. Tavasszal nemcsak a virágzó réteket, a zöldelő mezőket, hanem a szeszélyes időjárás megkapó természeti jelenségeit is 22 megörökíthetjük: a hirtelen feltornyosuló viharfelhőket, záporokat és zivatarokat kísérő villámlásokat. Utóbbinál védett helyen felállított gépünk közepesen rekeszelt objektívját az égbolt azon részére irányítjuk, ahol a jelenséget megfigyeltük és nyitva hagyott zárral megvárjuk a villámlásokat. Több villámlást is vehetünk ugyanarra a negatívra. Kis szerencsével nagyon érdekes természeti jelenségeket ragadhatunk meg. Nehezebb a szivárvány fényképezése. Ez természetesen színes anyagon a legszebb, de megpróbálkozhatunk fekete-fehéren is narancs, vagy világos vörös szűrővel. Czeizing Lajos LEVÉL LENINGRÁDBÓL Az egyik magyar képes folyóirat még a múlt évben képes tudósítást közölt néhány üzemi fotókör amatőrfényképezőinek életéről és klubmunkájáról. A képes folyóirat eljutott Leningrádba is és a Viborgi Kultúrház fotoklubjának tagjai érdeklődéssel olvasták a tudósítást. A mi fotoamatőrjeink munkája annyira felkeltette figyelmüket, hogy levelet küldtek Budapestre. Kedves levelükből idézzük a következőket: „Kedves Barátaink ! Leningrádban — ugyanúgy, mint a Szovjetunió más városaiban is — sok üzemnek, vállalatnak megvan a maga fotóköre, ahol elvtársaink megismerkedhetnek a fényképezés technikájával. A Tudomány Munkásainak Házában fotó- és filmszakosztály is van, amelynek munkájában száznál több tudós, mérnök, munkás, alkalmazott és diák vesz részt. A Viborgi Kultúrháznak is van fotoklubja és ennek életébe Leningrád több mint háromszáz legjobban képzett amatőrfényképésze kapcsolódott be. Mi minden héten kétszer tartunk összejövetelt. Ilyenkor nagytudású fényképészek, tudósok, főiskolai tanárok számolnak be alkotómunkájukról. Vitákat is rendezünk egyes kérdésekről, megbíráljuk képeinket, ugyanúgy a folyóiratokban, újságokban és albumokban megjelenő fotókat is. Működik nálunk a klub keretében egy észszerűsítő és feltaláló részleg is. Ennek tagjai havonként bemutatják fényképészeti újításaikat, egyszersmind legjobb felvételeiket. Kiadnak egy brossurát is, amelyben elemzik a képeket és a technikai eljárásokat. Állandó látogatói klubunknak az itteni nagy fotoüzem dolgozói is. Rendszeresen bemutatják nekünk a gyár új termékeit és sokszor kapnak értékes javaslatot az amatőrfényképészektől arra vonatkozóan, hogyan tudnák fokozni gyártmányaik minőségét. Minden évben nagyobb szabású kiállítást rendezünk. Szeretnénk kiszélesíteni kapcsolatainkat és felvenni az érintkezést az üzemi fotókörökben működő magyar barátainkkal. Szeretnénk velük kicserélni legjobb munkáinkat és szoros kapcsolatot teremteni, amely javára válna a művészi fényképezés színvonala emelésének.. Eddig a levél. Örömmel közöltük és biztosak vagyunk, hogy a magyar fotoamatőrök klubjai és körei megragadják az alkalmat felvenni a kapcsolatot a Viborgi Kultúrház fotoamatőrjeivel. A képcsere és a tapasztalatok kicserélése, a kölcsönös építőbírálat és egy-egy cserekiállítás nagymértékben hozzájárulhat mindkét oldalon a fotokultúra virágzásához. Közöljük leningrádi amatőr barátaink címét is: Viborgi Kultúrház Fotoklub vezetősége, Leningrád, Ulica Szmirnova Dom 15.