Fotó, 1956 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1956-05-01 / 3. szám

vagy közelálló színeket világosabban, míg a kiegészítő színeket sötétebben adja vissza. Ha kirándulásra csak egy gépet viszünk magunkkal a témát gépünk adottságaihoz mérten válasszuk meg. Kisfilmes 24 x 36-os anyagra ne fényképezzünk nagy kiterjedésű, sok apró részletet tartalmazó panorámákat és tájképeket, mert ezeknek részleteiben való visszaadása már a kisfilm feloldó­képességének határán mozog. (Alkalmasabb a 6 x 6-os méret.) Használjuk ki inkább a közeli előteret, vonalaiban és foltjaiban megnyilvánuló témákat , amelyek a kisméretnek jobban kedveznek. Közelítsük meg a témát amennyire csak lehet, hangsúlyozzuk a szép virágos előteret — nagylátószögű ob­jektív alkalmazásával. Sok függ a nézőpont megválasztásától. Szép, virágos réten át vezet utunk, háttérben lombkoronájukat bontogató fák, plasztikus oldalvilágításban, előtérben virágzó kökény­bokor. Ültessük a társaságunkban lévő gyerekeket és édes­anyjukat az előtérbe és hagyjuk őket természetes mozgásuk­ban. Eleinte tetessük, mintha már elkészítettük volna a képet és amikor már megszokták jelenlétünket, örökítsük meg a nekünk legjobban tetsző és legkifejezőbb momentumot. Hogy a hátteret a horizont vonala meg ne bontsa gépünket magasan fejünk fölé tartva , (tükörreflex) enyhe rálátással készítjük el a felvételt. Utunkon tavaszi szántást végző földművessel találko­zunk. Hogy erőkifejtését jobban ki tudjuk hangsúlyozni, alacsony nézőpontot választunk gépünkkel s így az eket húzó állatok és emberünk monumentálisan emelkedik ki a térből. Ha ehhez szép, feltornyosuló felhőzetet várunk ki, képünk még jobban kifejezi mondanivalónkat a tavaszi munkáról. Képeinknek legyen kifejező ereje, mondanivalója, legye­nek gondolataink, amelyeket képszerű formába önthetünk. Kitartó türelemmel készítsünk egy témáról tíz átgondolt felvételt, mintsem, hogy tízféle célnélküli, értelemnélküli, sablonos képet vigyünk haza. Ugyanazt a témát próbáljuk ne csak egy oldalról szemlélni. Változtassunk nézőpontunkon, keressünk más helyet gépünk­kel, próbáljuk kiszámítani a nap állását későbbi időpontra, így egészen meglepő dolgokat figyelhetünk meg. Pl.: játszadozó gyerekek erdőszélen, délelőtti világításban. Nem olyan meg­­kapóan szép a kép, mint ugyanez a jelenet délutáni napsütésben, amikor az erdő árnyékban van és a tisztás szélén elhelyezkedő gyerekek szép kontúrokkal, ellenfényben kiemelkednek a sötét nyugodt háttérből. Tudatos, átgondolt elrendezés jobb eredményre vezet — mint féltucat objektív és más technikai tartozék. Hálás feladat egyes növény és virágfajták ábrázolása is természetes környezetükben, egészen közelről. Vigyázzunk a háttér nyugodtságára. Biztosíthatjuk ezt az égbolt erősebb szűrésével, vagy alacsonyabban fekvő virágoknál a környezet beárnyékolásával. Ez lehetséges egy kartonlappal vagy kisebb növények esetében kezünkkel is. Személyek vagy állatok fényképezésénél is szebb hatáso­kat érhetünk el nyugodt, árnyékban tartott háttérrel. Fel­vételünk színhelyéül lehetőleg árnyékos domboldalt válasszunk alacsony napállás mellett. Tájképek felvételénél ne keressük a csúcsokat ahonnan „remek kilátás nyílik“, mert ezek a panoráma­képek legtöbb­­nyíre csalódást okoznak. Ne akarjunk sokat bevenni képünkbe. Egy végtelenbe vesző útkanyarulat, egy egyedül álló fa­j többet mondhat a panorámánál. Keressük meg a táj jellegzetességét, igyekezzünk közel férkőzni a természethez, mint a jó portré­­fotográfus modellja lelkületéhez. Tavasszal nemcsak a virágzó réteket, a zöldelő mezőket, hanem a szeszélyes időjárás megkapó természeti jelenségeit is 22 megörökíthetjük: a hirtelen feltornyosuló viharfelhőket, zápo­rokat és zivatarokat kísérő villámlásokat. Utóbbinál védett helyen felállított gépünk közepesen rekeszelt objektívját az égbolt azon részére irányítjuk, ahol a jelenséget megfigyeltük és nyitva hagyott zárral megvárjuk a villámlásokat. Több villámlást is vehetünk ugyanarra a negatívra. Kis szerencsével nagyon érdekes természeti jelenségeket ragadhatunk meg. Nehezebb a szivárvány fényképezése. Ez természetesen színes anyagon a legszebb, de megpróbálkoz­hatunk fekete-fehéren is narancs, vagy világos vörös szűrővel. Czeizing Lajos LEVÉL LENINGRÁDBÓL Az egyik magyar képes folyóirat még a múlt évben képes tudósítást közölt néhány üzemi fotókör amatőrfényképezőinek életéről és klubmunkájáról. A képes folyóirat eljutott Lenin­­grádba is és a Viborgi Kultúrház fotoklubjának tagjai érdeklő­déssel olvasták a tudósítást. A mi fotoamatőrjeink munkája annyira felkeltette figyelmüket, hogy levelet küldtek Budapestre. Kedves levelükből idézzük a következőket: „Kedves Barátaink ! Leningrádban — ugyanúgy, mint a Szovjetunió más városai­ban is — sok üzemnek, vállalatnak megvan a maga fotóköre, ahol elvtársaink megismerkedhetnek a fényképezés technikájával. A Tudomány Munkásainak Házában fotó- és filmszakosztály is van, amelynek munkájában száznál több tudós, mérnök, munkás, alkalmazott és diák vesz részt. A Viborgi Kultúrháznak is van fotoklubja és ennek életébe Leningrád több mint háromszáz leg­jobban képzett amatőrfényképésze kapcsolódott be. Mi minden héten kétszer tartunk összejövetelt. Ilyenkor nagytudású fény­képészek, tudósok, főiskolai tanárok számolnak be alkotómunká­jukról. Vitákat is rendezünk egyes kérdésekről, megbíráljuk képeinket, ugyanúgy a folyóiratokban, újságokban és albumokban megjelenő fotókat is. Működik nálunk a klub keretében egy ész­­szerűsítő és feltaláló részleg is. Ennek tagjai havonként bemutat­ják fényképészeti újításaikat, egyszersmind legjobb felvételeiket. Kiadnak egy brossurát is, amelyben elemzik a képeket és a tech­nikai eljárásokat. Állandó látogatói klubunknak az itteni nagy fotoüzem dolgozói is. Rendszeresen bemutatják nekünk a gyár új termékeit és sokszor kapnak értékes javaslatot az amatőr­fényképészektől arra vonatkozóan, hogyan tudnák fokozni gyártmányaik minőségét. Minden évben nagyobb szabású ki­állítást rendezünk. Szeretnénk kiszélesíteni kapcsolatainkat és felvenni az érintkezést az üzemi fotókörökben működő magyar barátainkkal. Szeretnénk velük kicserélni legjobb munkáinkat és szoros kapcsolatot teremteni, amely javára válna a művészi fényképezés színvonala emelésének.. Eddig a levél. Örömmel közöltük és biztosak vagyunk, hogy a magyar fotoamatőrök klubjai és körei megragadják az alkalmat felvenni a kapcsolatot a Viborgi Kultúrház foto­­amatőrjeivel. A képcsere és a tapasztalatok kicserélése, a köl­csönös építőbírálat és egy-egy cserekiállítás nagymértékben hozzájárulhat mindkét oldalon a fotokultúra virágzásához. Közöljük leningrádi amatőr barátaink címét is: Viborgi Kultúrház Fotoklub vezetősége, Leningrád, Ulica Szmirnova Dom 15.

Next