Fotó, 1957 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1957-05-01 / 1. szám
IV. ÉVFOLYAM SZERKESZTŐ ISÉO: BUDAPEST, V A magyar fotóművészetért Hosszú szünet után új köntösben jelentkezik ismét a FOTO, hogy tovább szolgálja a magyar művészi fényképezés ügyét. Most, hogy újra szólunk olvasóinkhoz, mindenek előtt megköszönjük érdeklődésüket és ragaszkodásukat lapunkhoz, amely négy évvel ezelőtt azzal a programmal indult, hogy serkentője, nevelője és irányítója legyen a fotoamatőrök egyre növekvő táborának, egyszersmind széles vitafóruma a fényképezés művészeinek. Most amikor egy új fejlődési szakasz kezdetén visszapillantunk a megtett útra, annak eredményeire és zökkenőire, egy dolgot jó lelkiismerettel állapíthatunk meg : lapunkkal, szakmai írásainkkal, képeinkkel, fotóművészeti vitáinkkal és bírálatainkkal új híveket toboroztunk a fényképezés nemes szórakozásának az egyszerű emberek köréből, míg másokban felkeltettük a vágyat magasabb művészi szint elérésére. Lapunk eddigi szűk terjedelme, a kéthavi megjelenés meggátolták, hogy egyaránt kielégíthessük a kezdő, a haladó és a művészi színvonalat már elért fotoamatőrök, továbbá a hivatásos fényképészek, fotóriporterek stb. összes igényeit. Sokszor kaptunk jogos bírálatot, hogy viszonylag kevés a modern technikai ismereteket gyarapító, gyakorlati cikk és túl sok az egysíkú elméleti-esztétikai írásmű, míg mások — a fototechnikában kiforrottabbak — ugyanakkor éppen az utóbbit keveselték. Egyes művészetelméleti és esztétikai kérdésekben elfoglalt álláspontunkkal sem értett egyet mindenki , amit azonban sosem vettünk rossznéven és szívesen helyet adtunk eltérő felfogásnak is, ha az új vonásokkal gazdagította, alkotó módon új nézőpontból világította meg a felvetett problémát.