Fotó, 1957 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1957-05-01 / 1. szám

IV. É­V­F­O­L­Y­A­M S­Z­E­RKESZTŐ ISÉO:­ ­ BUDAPEST, V A magyar fotóművészetért Hosszú szünet után új köntösben jelentkezik ismét a FOTO, hogy tovább szolgálja a magyar művészi fényképezés ügyét. Most, hogy újra szólunk olvasóinkhoz, mindenek előtt megköszönjük érdeklő­désüket és ragaszkodásukat lapunkhoz, amely négy évvel ezelőtt azzal a prog­rammal indult, hogy serkentője, nevelője és irányítója legyen a fotoamatőrök egyre növekvő táborának, egyszersmind széles vitafóruma a fényképezés művé­szeinek. Most amikor egy új fejlődési szakasz kezdetén visszapillantunk a megtett útra, annak eredményeire és zökkenőire, egy dolgot jó lelkiismerettel állapíthatunk meg : lapunkkal, szakmai írásainkkal, képeinkkel, fotóművészeti vitáinkkal és bírálatainkkal új híveket toboroztunk a fényképezés nemes szórakozásának az egyszerű emberek köréből, míg másokban felkeltettük a vágyat magasabb mű­vészi szint elérésére. Lapunk eddigi szűk terjedelme, a kéthavi megjelenés meggátolták, hogy egyaránt kielégíthessük a kezdő, a haladó és a művészi színvonalat már elért fotoamatőrök, továbbá a hivatásos fényképészek, fotóriporterek stb. összes igé­nyeit. Sokszor kaptunk jogos bírálatot, hogy viszonylag kevés a modern technikai ismereteket gyarapító, gyakorlati cikk és túl sok az egysíkú elméleti-esztétikai írásmű, míg mások — a fototechnikában kiforrottabbak — ugyanakkor éppen az utóbbit keveselték. Egyes művészetelméleti és esztétikai kérdésekben elfoglalt álláspontunkkal sem értett egyet mindenki , amit azonban sosem vettünk rossz­néven és szívesen helyet adtunk eltérő felfogásnak is, ha az új vonásokkal gazda­gította, alkotó módon új nézőpontból világította meg a felvetett problémát.

Next