Fotó, 1974 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1974-01-01 / 1. szám

1974/1 SZERKESZTŐSÉG: 1073 BUDAPEST, LENIN KÖRÚT 9—11 TELEFON: 222-202 135 év Egyik fotótanfolyamon az előadó választ is várva feltette a kicsit játékos kérdést: mi lenne, ha ke­rek 135 évvel ezelőtt nem találják fel a fényképezést? Meghökkentő kérdés: valóban, mi lenne a földön fotográfia nélkül? A mai ember ezt már elképzelni sem tudja, hiszen a fénykép száz és száz különböző szállal kötődik életünkhöz. Természetesnek találjuk létezését, hiszen beleszülettünk, és valamilyen formában a napnak minden órájában találkozunk vele a képes sajtóban, a tv-ben, a kirakatban, pros­pektusokban, az illusztrált könyvekben, a tudományos közleményekben. Ott van a kamera az elektro­­mikroszkópban és az űrhajósok kezében pásztázva a világmindenséget. Ki hinné el milyen a hold, ha fotók ezrei nem írnák le hitelesen azt, amit az emberszem a kozmoszban látott. A fényképezés szerepe azonban nem ér véget a tárgyi valóság tudományos feltárásával, a jelenségek objektív dokumentációjával. Ez a kamerának csak egyik nagybecsű oldala. Nem kisebb értékű az a szerep, melyet az emberi kultúra kiterjesztésében, a tudat művészi formálásában, a lélek megneme­­sítésében tölt be. Egyrészt azzal, hogy eljuttatja a különböző vizuális művészetek különben hozzáfér­hetetlen alkotásainak hű reprodukcióit a legszélesebb tömegekhez, valóban élvezeti közkinccsé teszi a műremekeket. Másrészt olyan eszközt ad ma már milliók kezébe, amellyel végső fokon ugyan­csak műalkotás hozható létre, de legalábbis alkalmas az ember látási élményeinek megőrzésére. A fényképezés, amely kezdetben egyesek drága kedvtelése és a ,,beavatottak" zárt szakmája volt, 135 év alatt tömegeket hódított meg, vált okos hobbyvá, izgalmas tevékenységgé, sokaknál a művészi önkifejezés formájává. Reméljük, hogy az új esztendő amatőrtársaink egyéni alkotó munkájában felívelő fordulatot hoz, és megoldódik az átfogó szervezeti megalapozottság kérdése is. 1

Next