Fotóművészet, 1970 (13. évfolyam, 1-4. szám)
1970 / 1. szám
kollázs, montázs, Aragon Gondolatok Aragon A kollázs (Corvina 1969. Ford.: Bajomi Lázár Endre) c. könyve ürügyén A KIFEJEZÉSRŐL A szó maga hiányzik a legtöbb magyar lexikonból, ami azért sem meglepő, mert amint Aragon írja, Oroszországban és Közép-Európában inkább a montázs kifejezést használják szívesebben. A montázs „a modern művészeti irányzatok által bevezetett formai újítások egyike” — így tájékoztat legalábbis az esztétikai kislexikon. A kollázst mint a montázs egyik válfaját a kubisták találták ki és nevezték el a papier colié (ragasztott papír) kifejezés alapján. A francia montage jelentése: szerelés. A collage enyvezést, valaminek a fölragasztását, és Jean la Rue argot-szótára szerint illegális egyesülést, vadházasságot is jelent. A szó eredeti és átvitt értelmében is alkalmazható a művészeti jelenségre. A kollázs speciális megjelenési formáit a különféle művészetekben, illetve művészeti irányzatokban más szavakkal is illetik: a fényképészetben és a filmben montázs, az irodalomban szimultánizmus, a dadaizmusban (eltérően a kubista kollázstól) merzizmus. Ha a kollázst mint formai újítást fognánk föl, aligha magyarázhatnék meg, miért van szükség az egyes művészeti ágakban más és más kifejezésre vele kapcsolatban, s miért am Szalay Károly bicionálta Aragon, hogy róla önálló kötetet állítson össze, nem elégedvén meg azzal, hogy a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus kollázsait tárgyalja. Érdeklődését kiterjesztette az irodalmi, a filmbeli kollázs elemzésére is. A kollázs jelentősége és szerepe minden bizonnyal túlterjed a festészet körén, s általános tényezője modern művészetünknek. Aligha csak formai újítás, hanem mindenre kiható forradalmi fölfedezés. KELETKEZÉS-TÖRTÉNETE Aragon könyvecskéje nem rendszerező munka. 1923 és 1965 között született cikkeit rakja egymás mellé és fejeli meg egy bevezetővel. A teljességre törekvés hiányzik munkájából. De ha meglehetősen kusza és rapszodikus is a kollázsról adott képe, az ötletekkel és asszociációkkal, értékelésekkel teli cikkekből leszűrhető a kollázs aragoni története. Kétségtelen, hogy érdeklődése középpontjában Braque és Picasso, valamint Max Ernst és a szürrealisták kísérletei állanak. De ugyancsak foglalkoztatják Heartfield, Hoffmeister, Matisse és mások kollázsai, valamint az irodalmi megnyilvánulások és Jean Luc Godard filmkollázsai. Nem feledkezik meg az 1914—1915 körüli svájci és német kollázsokról, de Dali, Magritte, Arp, Miro, Tanguy munkáiról sem. És ezt írja egyik lábjegyzetében: kollázs, montázs, Aragon/3