Fotóművészet, 1970 (13. évfolyam, 1-4. szám)

1970 / 1. szám

kollázs, montázs, Aragon Gondolatok Aragon A kollázs (Corvina 1969. Ford.: Bajomi Lázár Endre) c. könyve ürügyén A KIFEJEZÉSRŐL A szó maga hiányzik a legtöbb magyar le­xikonból, ami azért sem meglepő, mert amint Aragon írja, Oroszországban és Kö­­zép-Európában inkább a montázs kife­jezést használják szívesebben. A mon­tázs „a modern művészeti irányzatok által bevezetett formai újítások egyike” — így tájékoztat legalábbis az esztétikai kislexikon. A kollázst mint a montázs egyik válfaját a kubisták találták ki és nevezték el a papier colié (ragasztott pa­pír) kifejezés alapján. A francia mon­tage jelentése: szerelés. A collage eny­­vezést, valaminek a fölragasztását, és Jean la Rue argot-szótára szerint illegá­lis egyesülést, vadházasságot is jelent. A szó eredeti és átvitt értelmében is alkal­mazható a művészeti jelenségre. A kol­lázs speciális megjelenési formáit a kü­lönféle művészetekben, illetve művé­szeti irányzatokban más szavakkal is illetik: a fényképészetben és a filmben montázs, az irodalomban szimultániz­mus, a dadaizmusban (eltérően a kubista kollázstól) merzizmus. Ha a kollázst mint formai újítást fognánk föl, aligha ma­gyarázhatnék meg, miért van szükség az egyes művészeti ágakban más és más ki­fejezésre vele kapcsolatban, s miért am­ Szalay Károly bicionálta Aragon, hogy róla önálló kö­tetet állítson össze, nem elégedvén meg azzal, hogy a kubizmus, a dadaizmus és a szürrealizmus kollázsait tárgyalja. Ér­deklődését kiterjesztette az irodalmi, a filmbeli kollázs elemzésére is. A kollázs jelentősége és szerepe minden bizonnyal túlterjed a festészet körén, s általá­nos tényezője modern művészetünknek. Aligha csak formai újítás, hanem min­denre kiható forradalmi fölfedezés. KELETKEZÉS-TÖRTÉNETE Aragon könyvecskéje nem rendszerező munka. 1923 és 1965 között született cik­keit rakja egymás mellé és fejeli meg egy bevezetővel. A teljességre törekvés hiányzik munkájából. De ha meglehető­sen kusza és rapszodikus is a kollázsról adott képe, az ötletekkel és asszociációk­kal, értékelésekkel teli cikkekből leszűr­hető a kollázs aragoni története. Kétség­telen, hogy érdeklődése középpontjában Braque és Picasso, valamint Max Ernst és a szürrealisták kísérletei állanak. De ugyancsak foglalkoztatják Heartfield, Hoffmeister, Matisse és mások kollázsai, valamint az irodalmi megnyilvánulások és Jean Luc Godard film­kollázsai. Nem feledkezik meg az 1914—1915 körüli svájci és német kollázsokról, de Dali, Magritte, Arp, Miro, Tanguy munkáiról sem. És ezt írja egyik lábjegyzetében: kollázs, montázs, Aragon/3

Next