Fotóművészet, 1973 (16. évfolyam, 1-4. szám)
1973 / 1. szám
KULTÚRA: AZ EMBER ÉS VILÁGA Szőllősy Kálmán egymás mellé sorakozó témái felvonultatják a fotóművészet szinte valamennyi tárgyi-ábrázolási lehetőségét, de bármelyik területet is kutatta gépével, mindenütt a rejtett lélektani tartalmak feltárására törekedett. Gink Károly életművében kiszélesedik az emberi fogalma, s a lélekábrázolás, a rejtett pszichikus tartalmak kutatása az ember megalkotta egész univerzum jóval átfogóbb tartományának szerves részeként jelenik meg. Pályáját fényképész-segédként kezdte a művész. Ma is büszkén meséli, hogy már inasként is kiugrott társai közül — „a tehetség korán megmutatkozik” —, az egyszerű fényképészmunkák közül már akkor is a fontosabbakat bízták rá az üzletben. Az egyszerű fényképészet területe után gyorsan emelkedett a fotóriporteri pályán. Az 1950-es években azonban nehézségei támadtak — mint vallja — a korabeli kultúrpolitikával, s elvi okokból megvált az MTI-től, szembenézett a szabadúszás kockázatával. Jelenleg ismét az MTI-nél dolgozik. Gink Károly a fotóművészet feladatának az egyetemes emberi kultúra széleskörű terjesztését, ábrázolását, közvetítését tekinti. Életművét — szinte azt mondhatnánk — a kultúra egyes területei, fejezetei szerint építette fel. Esztétikai koncepciójának, művészi beállítottságának kialakulásában — saját véleménye szerint — alapvető szerepet játszottak ,,az irodalmi barátságok”. Számos íróhoz fűzte személyes kapcsolat, beszélgetéseik során formálódtak nézetei, portré-tanulmányai pedig saját egyéniségét is fejlesztették, alakították. Az író-portrék munkásságának jelentős részét képezik. Az emberi kultúra másik nagy fejezete, amely Gink Károly munkásságában jelentős szerepet játszott: a műalkotások és műemlékek fényképezése. Ez utóbbi terület gyakran komplex sorozatok, összetett tematika egyik részeként jelenik meg. A művész világjáró útjai során egész népek, országok vagy városok kultúrájának teljes felmérésére és lefényképezésére vállalkozott: a műemlékek, a jellegzetes építészeti és más képzőművészeti alkotások közös, nemzeti-társadalmi-történelmi stílusának megörökítése kötetnyi terjedelmű sorozatok egységes kompozícióját igényli. A kultúra egészének feltérképezéséhez tartozik a népszokások, a jellegzetes életmód, s a távoli földeken élő emberek sajátos arculatának, lélektanának ábrázolása is. Végül a különös földrajzi képződmények, a terület sajátos arculatát felvillantó tájképek teszik teljessé az egyes kultúrkörök kimerítő tolmácsolását. Gink Károly igen sokat foglalkozott a fotóművészet esztétikai és technikai vonatkozásaival, kereste azokat a megoldási lehetőségeket, amelyek egységes, de összetett érdeklődési köre számára a megfelelő formát biztosítják. A fotóművészetet ma már fejlett, de mégis egyre tovább fejlődő művészeti ágnak tekinti, példákat sorol fel saját életútjának, munkásságának különböző szakaszairól, amelyekben új s új technikai eljárásokat próbált ki. A technikát szükséges, de nem elégséges eszköznek tekinti. El kell sajátítani — mondja —, egyszerűen a mondanivaló minél jobb, tökéletesebb kifejezése érdekében. Hosszan beszél pályatársairól is. Elítéli a fiatalok többségét, mert hiányzik belőkép, kultúra, társadalom — 11/5