Fotóriporter, 1998 (1-4. szám)

1998-01-01 / 1. szám

Csak a vak nem látja: megnőtt a hazai fotográfusok érdeklődése a na­gyobb méretű negatívok iránt. Oly­annyira, hogy a múlt esztendőben meg­rendezett X. Esztergomi Fotóbiennálé pályázatát síkfilmre írták ki, a ka­talógusban pedig több szakember véleményét, állásfoglalását olvashattuk arról, hogy mit jelent ez a gyakorlatban. ■ Ez indította szerkesztőségün­ket arra, hogy lapszámunkban kizárólag nagyfilmre, illetve síkfilmre ké­szített felvételeket adjunk közre. Távol áll tőlünk a szándék, hogy lán­dzsát törjünk akár a kisfilm, akár a nagyfilm, akár a síkfilm mellett, már­­csak azért is, mert egyetértünk Kincses Károly véleményével: „attól, hogy valaki megfontoltan, nagy méretre, keveset fényképez, még alkothat sze­metet. A méret ugyanis önmagában nem értékképző elem, de hozzásegít­het mindenkit az elmélyültebb alkotói folyamatok megéléséhez, s akkor már csak tehetség kell.” Célunk csupán annyi, hogy az itt közreadott fény­képek segítségével mindenki, fotográfus vagy fotográfia iránt érdeklődő egyszerű néző, maga dönthesse el, hoz-e újat, ha visszatérünk a múlthoz. Fotóriporter ■ 1

Next