Fotóriporter, 2005 (2-4. szám) - 2006 (1. szám)

2005 / 2. szám

A SAJTÓFOTÓ ALAPÍTVÁNYRÓL ABOUT THE PRESS PHOTOGRAPH ALAPÍTVÁNY Co PRESS PHOTO Külön tanulmányt igényelhetne annak boncolgatása, miként alakult át az utóbbi időben a hazai sajtófoto­gráfia szerkezete, hogyan módosultak arányai. Ha talán nem is sokat változott lapjainkban a betű és a kép viszonya, az mindenesetre megfigyelhető, hogy csökkent a nagyobb képszámú riportok iránti befo­gadási hajlandóság, közlési kedv. Szerkesztőségeink egy része ma is csupán a végtelen, szürke betűóceán látványunalmának meg­bontására használja a képszigetecskéket. Még olyan hetilapjaink is vonakodnak képriportokat lehozni, amelyek műfaji igényessége és sokrétűsége átlagon felüli, és a képpel történő újságírás nyil­vánvalóan csak emelné színvonalukat. Ha pedig valaki górcső alá veszi az egyébként töretlenül életképesnek bizonyuló Sajtófotó­pályázatban az elmúlt években bekövetkezett változásokat, jól ér­zékelheti, hogy kiveszőben a zsáner, haldoklik a fotóhumor, és kü­lönösen feltűnő a legmagasabb rendű műfaj, a fotóesszé gyors sor­vadása. Ezekre már nem is hirdetnek meg külön kategóriákat. Ez utóbbi kétségkívül a legnagyobb elmélyülést, idő- és pénzráfordí­tást igénylő munkával járó terület, s egyre rohanóbb világunkban mind kevesebb újság engedheti meg magának, hogy egy mégoly ígéretesnek tetsző téma kibontásához heteket-hónapokat biztosít­son a feltehetően legértékesebb munkatársainak. „Saját szakállá­ra” pedig aligha hoz áldozatot bárki - még ha amúgy szívügye is egy őt izgató fontos téma - kevéske megmaradó szabadidejéből a családja vagy pihenőideje rovására. Akadnak aztán, akik úgy gondolják, eleve megcsappant az ér­deklődés e területek iránt. Anélkül hogy velük vitába szállnék, óvatosan megkockáztatom: előfordulhat, hogy összekeverik, fel­cserélik az okokat és okozatokat, és a­mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás vitájában végül megint kiderül, hogy persze a kakas, azaz egy harmadik szempontot is érdemes figyelembe venni. Mindezek természetesen csak kérdésfelvetések. Ám ennél már régen tovább jutott a Magyar Fotóriporterek Társasága elnöksége, amely már jó néhány éve nemcsak foglalkozott a problémával, de lépéseket is kezdeményezett a megoldásra, amikor elhatározta a Sajtófotó Alapítvány létrehozását. Elsősorban a „veszélyeztetett műfajok” ápolására, különös tekintettel a fotóesszére, de az alapcélok közé sorolta más műfajú tevékenységek megvalósítását, „napvilágra se­gítését”. Tehát a sajtófotózás aktuális elméleti kérdéseinek tanul­mány szintű feldolgozását, segítségnyújtást kiállítások és könyvek kiadásához, fotótörténeti kutatómunkához stb. Az elhatározást tett követte: több nekifutás és apróbb korrek­ció után, a véglegesen kimunkált Alapító Okirat benyújtását köve­tően, 2003. március 10-én a Fővárosi Bíróság nyilvántartásába vet­te a Sajtófotó Alapítványt, és egyúttal közhasznú szervezetté mi­nősítette, a fentebb vázolt célok rögzítésével. Az alapítvány típu­sa: magánalapítvány, jellege: nyílt. Ez egyben azt jelenti, hogy az alapítványhoz csatlakozhat minden olyan természetes vagy jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, amely az alapítvány céljával egyetért és a cél teljesítése érdekében olyan mértékű támogatást nyújt, amely alkalmassá teszi, hogy az alapítványhoz csatlakozzon. Alapítványunk céljainak támogatásá­ra eddig komoly pénzösszegekkel jelentkezett a Raiffeisen Bank Rt., a Panasonic Magyarország Kft. és a Hungart, a Vizuális Mű­vészek Közös Jogkezelő Társasága Egyesület. A separate study may be needed to analyse how the structure of Hungarian press photography has been transformed recently and how its proportions have changed. Even if the relation of text to pictures has perhaps not changed very much, it is nevertheless noticeable that there is less inclination to accept and publish reports consisting of a large number of pictures. Some of our newspaper editors still use the little islands of pictures to break up the boredom of the infinite sea of grey letters. Even those weekly papers, that strive for perfection in the genre, whose multi-layered content is above average, and where journalism, including pictures, would obviously only raise the standard, are reluctant to pub­lish picture reports. If however, someone were to put under a microscope the changes taking place in the last few years in the Press Photo Competition, which has otherwise proved to be continuously viable, they would perceive that the genre is becoming extinct, that humour in photography is on its way out and that it is particularly conspicuous that the highest expression of the genre, the photo-essay, is rapidly declining. Applications are no longer invited for the latter as a separate category. This is without doubt the area which would need the most time, money and commitment and in our increasingly speedy world, fewer newspapers can afford to allow presumably their most valued colleagues, to spend weeks or months exploring a subject, however promising it appears to be. Even if an important subject excites them and is of special interest to them, hardly anyone will sacrifice ‘off their own bat’ the very little spare time they might have, at the expense of family or time to rest. Then there are those who think that interest in this area has diminished as a matter of course. Without getting into an argument with them, I cautiously venture the following: it could be that they are confusing or reversing cause and effect. And in the discussion as to ‘what came first, the chicken or the egg?’ we again discover in the end that, of course, the cockerel, i.e. a third point of view, is also worth considering. Naturally, these are all just questions to be posed. However, the Board of the Society of Hungarian Photojournalists went beyond this long ago and has not only been dealing with the problem for a number of years, but has taken steps to solve it by deciding to establish the Press Photography Foundation. The first aim of the Foundation is to attend to the ‘endangered genres’, especially the photo-essay, but also on the list of aims is the implementing of activities in other genres, helping these to ‘come to life’: the elaboration, in the form of studies, of current theoretical questions surrounding press photography, supporting exhibitions, the publishing of books and research on the history of photography, etc. The decision was followed by action: after several attempts and small improvements, the final version of the Charter was handed in and on March 10, 2003 the Municipal Court registered the Press Photography Foundation and at the same time classified it as an organization furthering public interest, recording the aims outlined above. The type of the

Next

/
Thumbnails
Contents