Fotóriporter, 2010 (2-6. szám)

2010 / 2. szám

szakemberek súgtak klienseik fülébe: Mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólad! MM pályafutá­sának elengedhetetlen része volt a vele kapcsolat­ban mesélt, leírt, baráti társaságokban elmondott töméntelen sztori, azok a gyakran hihetetlen, ext­rém fényképezési szituációk, melyek növelték Mar­ci nimbuszát, ezzel természetesen képei keresett­ségét, s folyamatosan emelték (egy ideig) az értük kifizetett honoráriumot. Nem véletlen, hogy volt egy periódus a második világháborút megelőző időszak Amerikájában, amikor MM a világ egyik legjobban megfizetett fotóriportere volt, csodála­tos luxuslakással, autókkal, saját telivérrel, melyen lányát lovagoltatta a Central Parkban. De mégis csak itt lenne végre az ideje, hogy bizonyos dolgok­ban rendet tegyünk vele kapcsolatban, hiszen szü­letésétől éppen 114, halálától még 47 év telt el. Éljenek a szép kerek évfordulók! Nála is igen fontos a névválasztás kérdése, ami, ugye, bejött már Brassainál, aki Halász Gyulaként ezt a nevet szerette volna az utókorra örökíteni fontos művei kapcsán, s csak a pénzkereseti rész­ükre tartotta fenn szülővárosa nevéből képzett művésznevét. Aztán eljött az az idő, amikor beletö­rődött, hogy ő már csak a családtagjainak Gyulus, a művészeti és azon túli világnak Brassai. Robert Cápánál is csak zárójelbe tett életrajzi adalék az eredeti Friedmann Endre név, s ugyan ki hallott már Weisz Lacikáról, akit azért Moholy-Nagy László néven mégiscsak illik ismerni jobb körök­ben. MM-nél is hasonló a helyzet. Nincs olyan for­rás, mely ne vacakolna egy kicsit Mermelstein Márkkal, néha persze hibásan Mermelstein Már­tonnak, Marmelsteinnek meg még másnak írva. Nézzük meg, a névmizérián kívül mit találnak majd mindenkik fontosnak MM pályafutásának ismertetésekor! Nem maradhat ki szinte sehol erdélyi születése, gyermekkora, sportteljesítmé­nyei. Hibák itt is vannak persze, van, aki Kolozs- Moholy-Nagy. The situation was similar for MM. All the sources play about a bit with Márk Mermelstein, sometimes mistakenly written as Márton Mermelstein or Marmelstein and so on. Let’s see what everyone finds important when expounding on MM's career apart from the issue of his name. His Transylvanian birth and childhood and his sporting achievements cannot be omitted anywhere. There are mistakes to be found here too, of course. Some say he was born in Kolozsvár, others say Dicsőszentmárton. Naturally the former are right. In rare cases we read, obviously depending on the political views of the author, that of his seven sisters and brothers, four were killed by the Arrow Cross, the others sooner or later arriving in various parts of America. Muky became a photographer, his half brother, Tibor, also stayed in the fields of photography and film. A detailed description cannot be avoided either of how the very provincial little Jewish boy became an occasional poet and an apprentice journalist in the capital. How could I not comment on this? The whole subject is full of Eastern European flavour and colour. He was the fourth of Leopold Mermelstein and Ida Grünwald’s seven surviving children. His father was a painter and decorator, a sort of amateur magician, who could replicate Houdini’s sensational escape from a closed box set aflame and floating on water. The kind of thing David Copperfield does these days to make his viewers shudder. What drove this teenager who left home at 16 and lived at first from the painting trade he had inherited from his father, but was already regularly publishing his reports and writing at 18? He spent ten years writing for dailies and maga­zines. A thorough researcher would have his work cut out to collect the writings published under his Ismeretlen nő, 1925 Magángyűjtemény Unknonw woman, 1925 Private collection Ilona, 1925 Magángyűjtemény Ilona, 1925 Private collection TOOL’S APPEENTICE THE READERS PRESS NEW YORK. BY Martin Munkácsi /oróriporter 3

Next