FourFourTwo, 2011 (1-12. szám)
2011-12-01 / 12. szám
de a Crvena zvezda keményen védekezett. Újabb tíz perc után Antoniadisz bebólintott egy beadást, és már csak egy gól hiányzott az üdvösséghez.„Megint jött a hosszú gyerek, kettő null” - mesélte egy interjúban Puskás Antoniadiszról, aki mestere minden tanácsát megfogadta, és végül a sorozat gólkirálya lett, amit a magyar edző előre megjósolt neki.) A lelátón szinte mindenki megőrült. Puskás először arra gondolt, bekiabál a pályára legjobb játékosának, Domazosznak, de aztán rájött, felesleges erőlködés lenne. A hangja még a taccsvonalig sem jutna el. Széles karlejtésekkel magához intette Domazoszt. Ő sem tudta kivonni magát a meccs izgalma alól, mégis tisztán meg tudta mondani, mit akar. Nem volt „nehéz” dolga, csak a barátjára kellett gondolnia. „Azt mondtam Domazosznak, húzódjon ki a jobbszél felé - idézte hosszú-hosszú évekkel később. Bozsik jutott az eszembe, valami olyan Athénban őrzött mezt viselte Johan mit vártam Domazosztól, amit régen Cucu csinált. És bejött! Már csak huszonöt perc volt hátra, amikor Kamarasz gyönyörű gólt rúgott. Már mi álltunk továbbjutásra. Mindenki csak azt üvöltötte: »Védekezzetek, fiúk!«. De én azt kiabáltam: »Támadjatok! Ha csak védekeztek, kikaptok!«. Óriási volt a feszültség. Két perccel a vége előtt a jobbfedezetük közelről hatalmas lövést küldött a kapunkra, de a kapusunk, Ikonomopulosz repült, mint a madár a levegőben, és óriási bravúrral védett. Sikerült, győztünk, bejutottunk a BEK-döntőbe!” Domazosz Almási filmjében azt mondja, hogy „ezt a gólt nem mi lőttük, ez Puskás gólja volt”. A szurkolók szinte eksztázisban ünnepeltek. Nem akarták elhinni, hogy sikerült a bravúr, a Panathinaikosz bejutott a BEK-döntőbe. Athénban mindenki az utcára tódult ünnepelni. A másik ágról a holland Ajax került a fináléba. Az a csapat, amely 1969-ben már játszhatott a serlegért, éppen Madridban, és éppen a Bernabéuban, két nappal Puskás Ferencnek a bécsi Rapid elleni búcsújátéka után. Nem mellesleg „Panchóra” nyolcvanezer, a BEK-döntőre ötvenezer néző volt kíváncsi. Az Ajax akkor 4:1-re kikapott, de a Panathinaikosz ellen esélyesebbnek számított. Puskás Ferenc is tudta ezt, de azért megpróbálkozott valamivel: „Tudtam, hogy csak halovány eséllyel vághatunk neki a döntőnek, ezért kapcsolatba léptem az egyik magas rangú katonatiszttel, a tulajdonképpeni sportminiszterrel, hogy engedélyt kérjek a csapat megerősítésére”. A potentát, bizonyos Konsztantinosz Aszlanidisz tényleg nagy ember volt, és a görög futballban szinte mindent el tudott intézni. A csillaga az 1967-es katonai hatalomátvétel óta ragyogott fel. Szívén viselte a Panathinaikosz sorsát, csak éppen rosszul. A görög válogatott például a BEK-elődöntő visszavágója előtt a londoni Wembleyben Felül Az Everton elleni továbbjutás után Puskás sérült kapusát, Takisz Ikonomopuloszt vigasztalja Alul Az azóta Cruyff a görögök elleni fináléban PUSKÁS PANATHINAIKOSZÁNAK CSILLAGAI TAKISZ IKONOMOPULOSZ kapus Huszonegy évesen, 1964-ben került a Panathinaikoszhoz, senki sem védett nála több mérkőzésen a klubban (303). Mindmáig görög rekorder, 1965 tavaszán 1088 percen keresztül nem kapott gólt bajnoki mérkőzésen. 1976-ban igazolt át a Panahaikihoz. Fanatikus volt a munkában: házában építtetett magának egy edzőtermet, ahol még a csapattal való rendszeres gyakorlás után külön is órákon át tréningezett. Madárnak becézték - szinte repkedett a kapufák között. ARISZTIDISZ KAMARASZ középhátvéd Huszonkét évesen, 1961-ben az Apollon Athénből igazolt a Panathinaikoszba, ő volt a védelem vezére. Már játékos korában elvégezte a jogi egyetemet, pályán kívül kamatoztatott erényeit - higgadtság, intelligencia, magabiztosság - átmentette a gyepre is. A BEK-sorozat elődöntőjében a Crvena zvezda elleni mindkét mérkőzésen szerzett egy-egy felbecsülhetetlen értékű gólt. Puskás egyszerűen „Kamarásnak" nevezte. FRANGISZKOSZSZURPISZ beállás 1962-ben, 19 évesen került a csapathoz, még Puskás Ferenc edzősége idején, 1973-ban búcsúzott. Bukovi Márton véleménye szerint a tíz év alatt több mint 300 mérkőzésen szereplő védő játékát inkább a harcosság, a küzdőszellem jellemezte, nem pedig a látványosság”. A meneteléskor orvostanhallgató volt, ma sikeres magánpraxist üzemeltet Athénban. DIMITRISZ „MIMISZ" DOMAZOSZ támadó középpályás A görög futball egyik legnagyobb alakja, a ’60-as évek legjobb ottani játékosa, aki a Tábornok becenevet kapta tisztelőitől. Több mint 20 éven át (1959-1979, majd 1980) játszott a Panathinaikoszban, 14 megszerzett titulusa és 502 mérkőzése klubrekord. Huszonegy év telt el az első és az utolsó válogatottsága között. Bukovi Márton így jellemezte 1971-ben: „A görög csapat nagy ásza Domazosz, aki mindent tud, amit egy jó labdarúgónak tudnia kell. Kitűnő cselező, úgynevezett okos játékos, aki jó helyzetfelismeréssel találja meg a szorosan záró védelmek réseit. Kistermetű, alakjával Benére emlékeztető játékos.” ANTONISZ ANTONIADISZ, középcsatár (képeinken akkor és ma) Mindössze 18 éves korában, 1963-ban került az Aszpida Xanthitól a Panathinaikoszhoz, másfél évtizedre. Fénykorában ő volt a zöld-fehérek és a görög bajnokság legjobb góllövője. 1970 és 1975 között hat idényből ötször elnyerte a gólkirályi címet, egyszeres európai ezüstcipős. 1971-72-ben elért 39 góljánál csak egy csatár lőtt többet abban az idényben Európában: Gerd Müller. Antoniadisz a „hiányzó” 1970-71-esben sem tétlenkedett, tíz találatával ő volt a BEK-sorozat gólkirálya. Később több ciklusban a Panathinaikosz alelnöke volt. Anthimosz Kapszisznak, aki szerepelt a londoni BEK-döntőben, a fia is futball-legenda lett. Mihalisz Kapszisz tagja volt az Eb-győztes válóságljogatottnak 2004-ben. 3 96 2011. december FourFourTwo.hu