FourFourTwo, 2012 (1-12. szám)

2012-06-01 / 6. szám

„Akkor már fanatikusan hittek nekem a játékosaim, átharapták volna a vasat is" még a részvétel is. Ároknak is ilyen szerepet szántak, de ő bebizonyította: akkor igazi a részvé­tel, ha sikerélménnyel is párosul. Rögeszmésen dolgozott. Saját költségén uta­zott el Svájcba megnézni az ott edzőtáborozó ju­goszlávokat. Ivica Oszim volt az edző, aki a Zseljeznicsartól került a csapat élére, és aki a kis szarajevói csapatot az UEFA-kupa elődöntőjébe juttatta, ahol aztán elvérzett a Videotonnal szemben 1985-ben. „Találkoztam pár jugoszláv újságíróval, akik ki­kerekedő szemekkel néztek rám, mit keresek én ott. Persze, nem bújhattak ki a bőrükből, megkér­dezték, mennyi lesz a meccs. Mondtam nekik, hogy megruházunk titeket. Ekkor már ki is röhög­tek. Kikkel? Plogyan? Egy nullára nyerni fogunk, mondtam. Egész biztosan hibbantnak néztek. Árok, mi az aranyért megyünk, nálunk ott lesz Pikszi Sztojkovics, neked meg még csak egy is­mert játékosod sincs. Ez volt a válasz. Az én vála­szom pedig az egy nulla volt, de már Dél-Koreá­­ban, az olimpián." Huszonegy edzésen készültek a jugoszlávok el­len, modellezte, a pálya melyik részén fogja át­venni a labdát Drágán Sztojkovics, többször fel­hívta a figyelmet: nem rúghat bele senki, ez nem rögbi, nem footie. Tizennégy edzésen nem tud­ták megvalósítani a játékosai, amit kért. Az utol­só hét tréningen viszont már igen. A Crvena zvezda sztárját, akit akkor a sajtó már összeboronált a Real Madriddal, kikapcsolták a játékból. Gólt is kellett viszont lőni, erre is kitalált egy sémát: a bal oldali védőt gondolta a leg­gyengébbnek, és mivel neki a jobbszélsője gyors volt, erre szervezte a támadásokat. Ez a terv is bejött, Farina elfutott, és gól lett. (Frank Farina, 67-szeres válogatott, későbbi ausztrál szövetségi kapitány). A labdarúgótorna első fordulójában megszületett a szenzáció: a nagyon erős csapat­tal érkező Jugoszlávia becsődölt. Később tovább „A nagyanyámé volt az első ház a töltés mellett, tehát én majdnem házigazda vol­tam, amikor ott futballoztunk a töltésoldal­ban” - vallott az 1932. január 20-án szüle­tett Árok a magyarkanizsai kezdetekről. „Nem igaz, hogy sir vagyok, ezt csak kita­lálta valaki. Aztán elterjedt. Állami kitünte­tést kaptam, ami már nem egyenlő a sir-re ütéssel, mert az már nem létezik Ausztráli­ában. A köztársaság megszüntette, mert az a királysághoz tartozott. Nem az angol ki­rálynő adja már át ezt, hanem a helytartó­ja, az ausztrál tengeri flotta legmagasabb beosztású tisztje. 1990-ben kaptam meg ezt az elismerést. Pénz nem jár vele, de meglehetősen nagy kitüntetés, pláne egy idegennek. Mindenhol úgy köszöntek, hogy Frank mate, vagyis haver, ami annak a jele, hogy befogadtak.” Nem jutott a csoportból, mert Ausztrália elcsípte a brazilok mögötti második helyet Nigéria legyő­zésével (1-0). A torna előtti fogadáson azt sugallták neki, mi­lyen szép lenne, ha az övék lenne a fair play-díj. Lehetőleg ne szabálytalankodjanak sokat, ne kapjanak pirosat, Ausztrália már azzal elérte a maximumot, hogy kijutott. „Szimpatikus vesztes legyek én? Nem fog men­ni. Seggbe fogunk rúgni mindenkit” - így vála­szolt a FIFA vezéreinek, és a fair play-díjat végül az NSZK nyerte. A szintén az olimpiai aranyért érkező, végül a döntőben 11-esekkel alulmaradó brazilok elleni vereség papírforma volt (0-3), rájuk ► E Brescia Lhjrniture . VISSZAJATSZAS A LIVERPOOLIAK TITKÁT IS KUTATTA „Vujadin Boskovval egyszer, még pályafutásunk közepén megláto­gattuk a Liverpoolt. Bill Shankly etalon volt mindkettőnknek, ahogy felépítette a klubot, ahogy összeválogatta a játékosokat, nem ra­gozom. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan edzenek. Hát olyat még nem láttunk. A fiatalok nekimentek a nagy ászoknak, nem kímélt ott senki senkit. A legnagyobb meglepetésünkre egymás közt döntötték el, ki kivel akar egy csapatban lenni. Shankly nem szólt bele. Mind­egyik játékos fogott egy labdát a hóna alá, nem passzoltak azok egy­másnak kettőt sem, a falnak rúgták, a kerítésnek, és a visszapattanót átvették, így mentek körbe-körbe, majd egy órán át. Nem futottak labda nélkül egy métert sem. Sokkal többre számítottunk, arra, hogy megfejtjük a titkot, de ezért szép a futball, hogy az egyszerűsége a nagyszerűségét adja. Az étkezésről már nem is beszélek. Hatalmas steakeket raktak a tányérokra, még nagyobb adag krumplival, pedig azt hittük, hogy e tekintetben is tanulunk valamit.” FourFourTwo.hu 2012. június 95

Next