FourFourTwo, 2012 (1-12. szám)
2012-06-01 / 6. szám
„Akkor már fanatikusan hittek nekem a játékosaim, átharapták volna a vasat is" még a részvétel is. Ároknak is ilyen szerepet szántak, de ő bebizonyította: akkor igazi a részvétel, ha sikerélménnyel is párosul. Rögeszmésen dolgozott. Saját költségén utazott el Svájcba megnézni az ott edzőtáborozó jugoszlávokat. Ivica Oszim volt az edző, aki a Zseljeznicsartól került a csapat élére, és aki a kis szarajevói csapatot az UEFA-kupa elődöntőjébe juttatta, ahol aztán elvérzett a Videotonnal szemben 1985-ben. „Találkoztam pár jugoszláv újságíróval, akik kikerekedő szemekkel néztek rám, mit keresek én ott. Persze, nem bújhattak ki a bőrükből, megkérdezték, mennyi lesz a meccs. Mondtam nekik, hogy megruházunk titeket. Ekkor már ki is röhögtek. Kikkel? Plogyan? Egy nullára nyerni fogunk, mondtam. Egész biztosan hibbantnak néztek. Árok, mi az aranyért megyünk, nálunk ott lesz Pikszi Sztojkovics, neked meg még csak egy ismert játékosod sincs. Ez volt a válasz. Az én válaszom pedig az egy nulla volt, de már Dél-Koreában, az olimpián." Huszonegy edzésen készültek a jugoszlávok ellen, modellezte, a pálya melyik részén fogja átvenni a labdát Drágán Sztojkovics, többször felhívta a figyelmet: nem rúghat bele senki, ez nem rögbi, nem footie. Tizennégy edzésen nem tudták megvalósítani a játékosai, amit kért. Az utolsó hét tréningen viszont már igen. A Crvena zvezda sztárját, akit akkor a sajtó már összeboronált a Real Madriddal, kikapcsolták a játékból. Gólt is kellett viszont lőni, erre is kitalált egy sémát: a bal oldali védőt gondolta a leggyengébbnek, és mivel neki a jobbszélsője gyors volt, erre szervezte a támadásokat. Ez a terv is bejött, Farina elfutott, és gól lett. (Frank Farina, 67-szeres válogatott, későbbi ausztrál szövetségi kapitány). A labdarúgótorna első fordulójában megszületett a szenzáció: a nagyon erős csapattal érkező Jugoszlávia becsődölt. Később tovább „A nagyanyámé volt az első ház a töltés mellett, tehát én majdnem házigazda voltam, amikor ott futballoztunk a töltésoldalban” - vallott az 1932. január 20-án született Árok a magyarkanizsai kezdetekről. „Nem igaz, hogy sir vagyok, ezt csak kitalálta valaki. Aztán elterjedt. Állami kitüntetést kaptam, ami már nem egyenlő a sir-re ütéssel, mert az már nem létezik Ausztráliában. A köztársaság megszüntette, mert az a királysághoz tartozott. Nem az angol királynő adja már át ezt, hanem a helytartója, az ausztrál tengeri flotta legmagasabb beosztású tisztje. 1990-ben kaptam meg ezt az elismerést. Pénz nem jár vele, de meglehetősen nagy kitüntetés, pláne egy idegennek. Mindenhol úgy köszöntek, hogy Frank mate, vagyis haver, ami annak a jele, hogy befogadtak.” Nem jutott a csoportból, mert Ausztrália elcsípte a brazilok mögötti második helyet Nigéria legyőzésével (1-0). A torna előtti fogadáson azt sugallták neki, milyen szép lenne, ha az övék lenne a fair play-díj. Lehetőleg ne szabálytalankodjanak sokat, ne kapjanak pirosat, Ausztrália már azzal elérte a maximumot, hogy kijutott. „Szimpatikus vesztes legyek én? Nem fog menni. Seggbe fogunk rúgni mindenkit” - így válaszolt a FIFA vezéreinek, és a fair play-díjat végül az NSZK nyerte. A szintén az olimpiai aranyért érkező, végül a döntőben 11-esekkel alulmaradó brazilok elleni vereség papírforma volt (0-3), rájuk ► E Brescia Lhjrniture . VISSZAJATSZAS A LIVERPOOLIAK TITKÁT IS KUTATTA „Vujadin Boskovval egyszer, még pályafutásunk közepén meglátogattuk a Liverpoolt. Bill Shankly etalon volt mindkettőnknek, ahogy felépítette a klubot, ahogy összeválogatta a játékosokat, nem ragozom. Nagyon kíváncsiak voltunk, hogyan edzenek. Hát olyat még nem láttunk. A fiatalok nekimentek a nagy ászoknak, nem kímélt ott senki senkit. A legnagyobb meglepetésünkre egymás közt döntötték el, ki kivel akar egy csapatban lenni. Shankly nem szólt bele. Mindegyik játékos fogott egy labdát a hóna alá, nem passzoltak azok egymásnak kettőt sem, a falnak rúgták, a kerítésnek, és a visszapattanót átvették, így mentek körbe-körbe, majd egy órán át. Nem futottak labda nélkül egy métert sem. Sokkal többre számítottunk, arra, hogy megfejtjük a titkot, de ezért szép a futball, hogy az egyszerűsége a nagyszerűségét adja. Az étkezésről már nem is beszélek. Hatalmas steakeket raktak a tányérokra, még nagyobb adag krumplival, pedig azt hittük, hogy e tekintetben is tanulunk valamit.” FourFourTwo.hu 2012. június 95