FourFourTwo, 2014 (1-12. szám)
2014-01-01 / 1. szám
stadionban az ő góljával győztük le Hollandiát - igaz, nem hivatalos mérkőzésen. Aztán 11 éven át emlékezetes találkozók sora következett, ha nem szól közbe a háború, Ábel alighanem puskási magaslatokba emelkedett volna. (Ugyanez Nagymarosi Mihályról, Szusza Ferencről, Deák Ferencről és Gyetvai Lászlóról is elmondható.) 1938. március 25-én világbajnoki selejtezőn, a Hungária körúton öt gólt rúg a görögöknek (11:1 az eredmény, a mai napig ez a görög válogatott legsúlyosabb veresége...); a ’38-as franciaországi vb-n Holland-Indiának és Svédországnak kettőtkettőt, Svájcnak egyet. 1939. szeptember 24-én (több mint három héttel azután, hogy a Wehrmacht lerohanta Lengyelországot) az Üllői úton hármat lő Németországnak (5:1 az eredmény), 1943. június 6-án Szófiában mind a négy gólt ő szerzi a bolgárok elleni 4:2-es győzelmünk alkalmával. Természetesen a csúcs, egyszersmind az 1999-ben bekövetkezett haláláig kitörölhetetlen tragikus emlék az 1938-as vb-döntő. Zsolt fia elbeszélésében: „Apám ugyanúgy nem tudott szabadulni Felül Tizennégy éves ciprusi halálát követően, november 23-án Zsengellér Gyula a ceglédi Református Öregtemetőben lelt végső nyugalomra a párizsi kettő négy emlékétől, ahogy Gosics Gyulának vagy Buzánszky Jenőnek a mai napig feldereng rémálmaiban a berni kettő három. Apám meg volt győződve arról, hogy le kellett adnunk a döntőt az olaszoknak, természetesen politikai okokból. Dietz Károly szövetségi kapitány - aki nem is volt futballszakember, hanem politikus és rendőr, 1919-ben ő tartóztatta le Kun Bélát - helyett Schaffer Alfréd, a segédedző volt a valódi szakmai főnök, de arról például Dietz döntött, hogy a sziklakemény Kohut Vilmost ki kellett hagyni a csapatból Vittorio Pozzo, az olasz kapitány kifejezett kérésére. Schafferrel kapcsolatban egyébként kuriózum, hogy elkötelezett kommunista volt, Kun Bélát istenítette. Azt a Kun Bélát, akit a főnöke, Dietz, az 1919-es budapesti rendőrkapitány fogott le tizenkilenc évvel korábban... De nem ez a lényeg: a svédek elleni elődöntőben parádézó, öt egyre győztes válogatottból kimaradt Korányi Lajos, Turay »Suttyó« és Toldi Géza, helyükre a strandról, barnára sülve, tökéletesen edzetlen állapotban behívta Polgár Drumit, Szűcs Gyurit és Vincze Jenőt. Ők hárman végignyaralták a világbajnokságot, óriási hiba volt bevetni őket, éppen a döntőn. Nincs rá logikus magyarázat, hacsak nem az, hogy le kellett adnunk a meccset.” Ciprusi évtizedek Zsengellér a keretes írásunkban részletezett kolumbiai kaland után, immár edzőként Cipruson és Olaszországban töltötte élete második, nagyobbik felét 1999-ben bekövetkezett haláláig. Először 1971-ben látogatott haza Magyarországra, fia elbeszélése szerint egy 1500-as FIAT-tal, és attól kezdve rendszeresen hazajárt. Zsolt és Anci, a két Zsengellér gyerek először 1964-ben kapott látogató útlevelet, ők 16 év után akkor találkoztak először apjukkal. A rendszerváltás után itthon nagy megbecsülésnek örvendett. Bár kapott egy könnyebb agyvérzést, de nem költözött haza, Nicosiában hunyt el 1999-ben. Zsengellérről az IFFHS, a futballstatisztikusok világszövetsége kimutatta, hogy 416 első ligás találatával minden idők hetedik legtermékenyebb góllövője volt, többek között Puskás Ferenc és Schlosser Imre után. Milyen remek társaság... o