FourFourTwo, 2014 (1-12. szám)

2014-01-01 / 1. szám

stadionban az ő góljával győz­tük le Hollandiát - igaz, nem hivatalos mérkőzésen. Aztán 11 éven át emlékeze­tes találkozók sora követke­zett, ha nem szól közbe a há­ború, Ábel alighanem puskási magaslatokba emelkedett vol­na. (Ugyanez Nagymarosi Mi­­hályról, Szusza Ferencről, Deák Ferencről és Gyetvai Lászlóról is elmondható.) 1938. március 25-én világbaj­noki selejtezőn, a Hungária körúton öt gólt rúg a görögöknek (11:1 az eredmény, a mai napig ez a görög válogatott legsúlyosabb veresége...); a ’38-as franciaországi vb-n Holland-Indiának és Svédországnak kettőt­­kettőt, Svájcnak egyet. 1939. szeptember 24-én (több mint három héttel azután, hogy a Wehrmacht lerohanta Lengyelországot) az Üllői úton hármat lő Németországnak (5:1 az eredmény), 1943. június 6-án Szófiá­ban mind a négy gólt ő szerzi a bolgárok el­leni 4:2-es győzelmünk alkalmával. Természetesen a csúcs, egyszersmind az 1999-ben bekövetkezett haláláig kitörölhe­tetlen tragikus emlék az 1938-as vb-döntő. Zsolt fia elbeszélésében: „Apám ugyanúgy nem tudott szabadulni Felül Tizennégy éves ciprusi halálát követően, november 23-án Zsengellér Gyula a ceglédi Református Öregtemetőben lelt végső nyugalomra a párizsi kettő négy emlé­kétől, ahogy Gosics Gyu­lának vagy Buzánszky Je­nőnek a mai napig felde­reng rémálmaiban a berni kettő három. Apám meg volt győződve arról, hogy le kellett adnunk a döntőt az olaszoknak, természetesen politikai okokból. Dietz Károly szövetségi kapitány - aki nem is volt futballszakember, hanem politikus és rendőr, 1919-ben ő tartóztatta le Kun Bélát - helyett Schaffer Alfréd, a se­gédedző volt a valódi szakmai főnök, de ar­ról például Dietz döntött, hogy a sziklake­mény Kohut Vilmost ki kellett hagyni a csa­patból Vittorio Pozzo, az olasz kapitány kifejezett kérésére. Schafferrel kapcsolat­ban egyébként kuriózum, hogy elkötelezett kommunista volt, Kun Bélát istenítette. Azt a Kun Bélát, akit a főnöke, Dietz, az 1919-es budapesti rendőrkapitány fogott le tizenki­lenc évvel korábban... De nem ez a lényeg: a svédek elleni elődöntőben parádézó, öt egyre győztes válogatottból kimaradt Korá­nyi Lajos, Turay »Suttyó« és Toldi Géza, he­lyükre a strandról, barnára sülve, tökélete­sen edzetlen állapotban behívta Polgár Drumit, Szűcs Gyurit és Vincze Jenőt. Ők hárman végignyaralták a világbajnokságot, óriási hiba volt bevetni őket, éppen a dön­tőn. Nincs rá logikus magyarázat, hacsak nem az, hogy le kellett adnunk a meccset.” Ciprusi évtizedek Zsengellér a keretes írásunkban részlete­zett kolumbiai kaland után, immár edző­ként Cipruson és Olaszországban töltötte élete második, nagyobbik felét 1999-ben bekövetkezett haláláig. Először 1971-ben látogatott haza Magyarországra, fia elbe­szélése szerint egy 1500-as FIAT-tal, és attól kezdve rendszeresen hazajárt. Zsolt és Anci, a két Zsengellér gyerek először 1964-ben kapott látogató útlevelet, ők 16 év után akkor találkoztak először ap­jukkal. A rendszerváltás után itthon nagy meg­becsülésnek örvendett. Bár kapott egy könnyebb agyvérzést, de nem költözött haza, Nicosiában hunyt el 1999-ben. Zsengellérről az IFFHS, a futballstatiszti­­kusok világszövetsége kimutatta, hogy 416 első ligás találatával minden idők hetedik legtermékenyebb góllövője volt, többek kö­zött Puskás Ferenc és Schlosser Imre után. Milyen remek társaság... o

Next