FourFourTwo, 2018 (1-12. szám)

2018-02-01 / 2. szám

wH ivatalos úton először 1966-ban kerültem kapcso­latba az MLSZ-szel - kezdte Hertzka György. - Ko­rábban a Fradi-ifiben voltam kapus, bocsánat, a Kinizsiben. Akkor épp úgy hívták a csapatot. A lé­nyeg, hogy Honti Gyuri bácsi volt az MLSZ főtitkára, és megbeszélte a főnökömmel, hogy az IBUSZ szervezze meg az idelátogató külföldi csapatok idegen­­forgalmi szolgáltatásait. Ebbe beletartoztak a klubok is, és a válogatott is. A sportmúltamra való tekintettel en­gem bíztak meg a feladattal. Első megbízatásom a hol­land nemzeti együttes fogadása volt. Honti megadta az időpontot meg a helyszínt. Kimentem Ferihegyre a bu­szokkal, nézek körül, Honti sehol. Elfelejtett kijönni, így rögtönöznöm kellett. Végül a magyar szövetség nevében én fogadtam a hollandokat.” AZ ÜZLET­­I ÜZLET „A hatvanas-hetvenes években nevetségesen gyerek­cipőben járt az üzleti gondolkodás. A következő volt a helyzet: veszteségesen jöttünk ki mindenből. A gya­korlat szerint mindig a fogadó ország fizette az érkező csapatok költségeit. A nyugati nemzetek képviselői sok­kal nagyobb létszámmal jöttek ide, mint mi hozzájuk. Elhozták a családtagjaikat, és megszálltak a szállodák­ban, ahol ettek, ittak, mulattak. A hivatalos személyek költségeit az IBUSZ kiszámlázta az MLSZ-nek, a többit maguknak állták. Ők már rutinosak voltak ebben, nem úgy, mint mi. Mert mi harmincan-harmincketten utaz­tunk ki Angliába, és nem mertünk drága szállást foglal­ni, így az angolok röhögve kifizették a sovány cechün­­ket. Igen ám, de az a helyzet, hogy fordítva ez nem így működött. Ők nem szégyenlősködtek, nem nézték, mennyit és mit fogyasztanak: bélszín, tatárbífsztek, déli gyümölcs, pezsgő, bor volt a számlájukon, ami gyakran ötszörösére rúgott annak, amit mi fogyasztottunk ná­luk. Kényelmetlen volt a helyzet, ezért bevezettem egy új rendszert, amit azóta mindenhol átvettek a világon. Ennek a lényege: mindenki egyen, igyon, mulasson a saját kontójára, így a pénzt legalább magunkra köl­töttük el. Azt hittem, ezzel a lépésemmel valami jót teszek, de kiderült, hogy ebben a közegben nem lehet jót csele­kedni. Majdnem felkoncoltak. Volt egy belügyes manus a munkahelyemen, aki állandóan piszkált­­ tehetségre-Az óramutató járása szerint alulról Puskás újra Budapesten, 1981: Hertzka, Östreicher Emil, Öcsi és Menyhárt Lajos szállodaigazgató; A Kinizsi ificsapata Tóth II. Ülnek: Grosics, Szűcs gyúró, Sebes, Titkos, Salga „LEÜLTEK IS DISZPÁHOLYBÓL FEKETE JÁNOS, AISÉZETI BANK ALELNÖKE MELLÉ. ELMAGYARÁZTAM NEKI, HOGY MIRŐL VAN SZÓ, ERRE Ő CSAK LEGYIN­TETT: CSINÁLD, GYIN­KÁM, HIT JÁZIM ÉJ!” 1953-1954, állnak (balról jobbra): Hegedűs, Petrovics, Gyöngyösi, Tombor, Breznyitzki, Gyárfás, Hertzka; guggolnak: Lipták, Bárdi, Dombóvári, Martin, Németh; Az IBUSZ hajdani székháza; Csoportkép egy 6:3-as találkozóról, állnak balról jobbra: Lantos, Gellér, Buzánszky, Budai II, Hertzka, Tóth I, Kovács, A SZOCIALIZMUS LEGNAGYOBB BIZNISZE „Kevesen tudják, de egy időben állandóan nálunk tartózkodott Szalem kuvaiti sejk. Egyáltalán nem számított neki a pénz, két kézzel szórta a borrava­lót. Úgy került ide, hogy Magyarországon élt két na­gyon helyes arab fiú, akiknek magyar feleségük volt, és elkezdtek idegenforgalommal foglalkozni. Tomna és Emir hónapokra hozták ide a kuvaiti spor­tolókat, kézilabda-, labdarúgócsapatokat, atlétákat. A srácok ügyesen szervezték meg a dolgokat: álta­lában a Novotelben szállásolták el a kuncsaftokat. A Csörsz utcai gyalogátkelőn átmentek, és már meg is érkeztek a pályára. Óriási üzletet csináltak! Dollárban voltak milliomosok, de megijedt a szállo­daipar, mert nem volt engedélyük idegenforgalom­mal foglalkozni. Erre akkoriban csak valamelyik ál­lami utazási cégnek volt lehetősége, amiből három volt: az IBUSZ, a Cooptourist és az Expressz. A bel­ügy rászállt a két fiúra, hogy álljanak le, pedig na­gyon jó üzlet volt ez az államnak is. Tomáéknak va­lamelyik szállodás azt tanácsolta, hogy keressenek meg engem, mert az IBUSZ-on keresztül legalizálni tudják az üzletet. Hamar megállapodtunk, és on­nantól mindent rajtunk keresztül rendeltek. Nagyon sokáig dolgoztunk együtt, ügyesek voltak, és hatal­mas üzlet kerekedett belőle. Sajnos szomorú vége lett a kapcsolatunknak. Dolgozott a srácok mellett egy magyar gyúró, aki­nek volt repülési engedélye. Szegény Tornának Gyöngyösön lett volna dolga, és ez az ember fel­ajánlotta, hogy elviszi kisrepülővel. Még délben ta­lálkoztunk Tornával a Hiltonban, utána indultak el, és Hatvannál lezuhant a gépük. Emirnek már nem voltak olyan jók a kuvaiti kapcsolatai, és nem akarta egyedül folytatni az üzletet.' 86 2018. február FourFourTwo.hu

Next