FourFourTwo, 2018 (1-12. szám)

2018-09-01 / 9. szám

bizonyítani, mint amikor egyszer egy Dorog-Bp. Honvéd mérkőzés közvetí­tése közben azt találta mondani: „Hallgatóim, a Dorog remek balösz­­szekötőjénél, Kertesnél van a labda, aki a félpálya környékén, de még a dorogi térfélen kezeli le, kicsit el­pattan tőle, talán azért, mert egész héten egy kis sérüléssel bajlódott, még hétfőn, az első edzésén meghú­zódott a közelítő izom a bal lábában, és bizony nem makkegészséges még most sem...”, szóval attól a pillanattól kezdve, amikor újra azt mondta, hogy Kertesnél a labda, nagyapám állítása szerint önkénytelenül rántottam egyet a bal lábamon, mint ami még hétfőn meghúzódott. Amiről itt és most halála okán talán egy kicsit szokatlan módon beszélek, azt Hobó két zseniális sorban foglalta össze: „Szepesi Gyuri volt a magyar nép szeme / a rádió mellett együtt él­tünk vele”. Kár ezt tagadni, és ha lehet még na­gyobb kár mindenféle, a riporteri kva­litásaihoz egyáltalán nem tartozó hát­térügyekkel összekenni a személyét, bepiszkolni, mert ezt azok akarnák (akarták) a legkevésbé, akik a „dolgo­zatai” érintettjei voltak, ők viszont ha­lálukig valamennyien kivétel nélkül a legjobb barátjukként kezelték, a ne­vükben pedig senki se vegye a bátor­ságot, hogy haragszik, ítél, kijelent és megbélyegez. Az az életmű, amelyet a futballsze­rető emberekre hagyott, olyan, mint egy sokezer oldalas regény, amelynek két vagy három lapja „kávéfortos” ugyan, de a többi makulátlan, és az, aki „írta", méltán emelhető a zsenik kategóriájába. Szepesi Györgynek óriási szerencsé­je volt, hogy neki riporterként a valaha volt legjobb magyar futballcsapat ju­tott. Annak a bizonyos futballcsapat­nak viszont legalább akkora szeren­cséje volt azzal, hogy egy Szepesi-lel­kületű, egy Szepesi-habitusú (a kere­tes szerkezet jegyében), a hangjával festeni tudó ember legyen a 12. játé­kosuk, ha úgy tetszik, fantasztikus utazásuk állandó idegenvezetője. Aki „pontosan” tudta, hogy a dorogi Kertes a hétfői edzésen sérült rá egy kicsit a bal lábára, miközben mindenki pontosan tudta azt is, hogy hétfőn nem sérülhetett meg a derék dorogi 10-es, mert abban a korban a hétfő a legszigorúbban szünnap (fürdés, gyúrás) volt az NB I-es futballisták számára. Mégis elhittük valamennyi­en, hogy az eset hétfőn történt Hogyne hittük volna! Hiszen a Szepesi Gyuri mondta... Lakat T. Károly SZEPESI GYÖRGY Született Budapest, 1922. február 5., Friedländer György néven Meghalt Budapest, 2018. július 25. 1945-2012: Magyar Rádió, riporter (1948-tól 2012-ig közvetített olimpiákról, labdarúgó-világbajnokságok­ról pedig 1954-től 2010-ig), bonni tudósító, főosztály­vezető 1979-1985: MLSZ, elnök, haláláig tiszteletbeli elnök 1982-1994: Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, vb­tag, haláláig tiszteletbeli FIFA-tag 2015-től haláláig a FourFourTwo magyar kiadásának tiszteletbeli főszerkesztője 1982-ben doktorált a TF-en sporttörténelemből (1954-ben ott szerzett tanári diplomát) Legrangosabb kitüntetései: NOB Olimpiai Érdem­rend, ezüst fokozat (1995), Pulitzer-emlékdíj (2002), Prima Primissima-díj (2004), Magyar Sportújságírók Szövetsége-életműdíj (2004), Magyar Köztársasági Érdemrend Középkereszt, polgári tagozat (2005), Bu­dapest díszpolgára (2005), Fair Play-életműdíj (2011), FIFA-érdemrend (2012), MLSZ-életműdíj (2016) A Puskás Ferencné által létrehozott Puskás Nemzet­közi Futball Alapítvány 2015-ben díjat nevezett el róla, amelyet minden évben egy magyar sportújság­­író kap meg. A rádiós legendát a Magyar Sportújságírók Szövetsé­ge, az MLSZ és a fővárosi önkormányzat is saját ha­lottjának tekintette. FourFourTwo.hu 2018. szeptember 41 JATÉKOSKIJÁRD

Next