Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1892-01-01 / 1. szám
fél. évfolyam, 1. szám. JbfOb-MEGJELENIK MINDEN KEZJDEN ÉV PÉNTEKEN, FŐVÁROSI KÖZLÖNY -alBUDAPEST FŐVÁROS HIVATALOS LAPJA., W ~~" 1 & Előfizetési ár: Egési évre 6 frt. félévre 8 frt. •MkraaltAaég: TV. ker., régi vároahál I. am. 82. Kiad&bivatal: V. kar., hold-utoza 7. o. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGEA FELELŐS SZERKESZTŐ: HAJNAL ISTVA Budapest, 1892. január 1-én. A lap diétkillétén *onntkoers mindan falaaálaláa a kiadóhivatalhoz in Wsand A. HinUnk kizárólagosan Eokaain Barnát Uatcai irodájában, V., Ford Aotesa «. m a. Vitatnak fal. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. belügyminiszer úr a fővárosi alkalmazottak drágasági pótlékára vonatkozólag a következő leiratot intézte a főváros közönségéhez : Budapest főváros közönségének! A főváros összes alkalmazottjai részére a folyó 1891. évre megszavazott drágasági pótlék Ügyében a főváros közönségét mult hó 14-ről 76.491. sz. a. kelt rendeletemmel értesítettem, hogy az ügyet csak a költségvetéssel együttesen találom tárgyalhatónak s ennélfogva érdemleges határozatomat csak a költségvetés átvizsgálása után fogom meghozni. A jövő évi költségvetés átvizsgálása alkalmával meggyőződést szerezvén arról, hogy a folyó évi hét hónapra megszavazott drágasági pótlék elégséges fedezettel bír; másrészről megfontolva a fővárosi alkalmazottak érdekében felhozott érveket is: a f. évi június 10-én tartott törvényhatósági közgyűlésben 607. sz. a hozott határozatot azon részében, mely szerint a fővárosi összes alkalmazottak részére a folyó 1891. évi junius 1-től deczember 31-ig terjedő 7 hóra drágasági pótlék szavaztatott meg, ezennel jóváhagyom s megengedem, hogy az e czélra szükséges mintegy száznegyvenegyezer (141.000) forintnyi összeg a folyó évi bevételi többletek rendelkezésre álló részéből fedeztessék. Az 1892. évi költségelőirányzat, valamint az 1892-ik év január 1-én túl fizetendő drágasági pótlék iránti határozatomat a főváros közönsége külön veendi. Miről a főváros közönségét a folyó október 7-én tartott közgyűlésből 939. sz. a. tettjelentéssel felterjesztett ügyiratok visszaküldése mellett további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1891. évi deczember hó 28-án. Gr. Szapáry, s. k. Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1891. deczember 30-án tartott rendes közgyűlése. Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, sajnálattal említi meg, hogy ugy a polgármester, mint az I. alpolgármester betegségük miatt a mai közgyűlésen meg nem jelenhettek. Ezután bejelenti, hogy Ő csász. és apostoli kir. Felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk legújabban az ünnepek előtt magánpénztárából a fővárosi szegények részére legkegyelmesebben 4000 frtot adományozott. A közgyűlés ezt hódolatteljes köszönettel tudomásul vette; az adomány hivatása iránt a szokásos intézkedések az elnökség utján megtétettek. Elnök, jelenti továbbá, hogy na belügyminiszertől érkezett leirat szerint ő csász. és apostoli kir. Felsége a főváros közönsége részéről néhai Henrik főherczeg és neje elhalálozása alkalmából kifejezett részvét és fájdalomnyilatkozatot királyi köszönetének nyilvánítása mellett legmagasabb tudomásul venni méltóztatott. Ugyancsak köszönettel legkegyelmesebben tudomásul vette Rainer főherczeg csász és kir. fensége is a főváros részéről ez alkalomból hozzá intézett részvétnyilatkozatot. Elnök azután a múlt közgyűlésen megválasztott igazoló választmány elnökévé törvényes jogánál fogva Mérő Jánost nevezi ki, aki eddig is az igazoló választmány elnöke volt. Bejelenti ezután, hogy az igazoló választmány átirata szerint gróf Szapáry Gyula ministerelnök, aki legutóbb az I. és a IV. kerületben választatott meg a törvényhatósági bizottság tagjává, a IV. kerületben nyert mandátumot tartja meg. A közgyűlés ezt tudomásul vévén, az I. kerületben megüresedett rendes bizottsági tagsági helyre a legtöbb szavazatot nyert póttagot, Kercser Istvánt hívja be. Elnök bejelenti végre, hogy Máttyus Arisztid és Medvey Zsigmond a törvényes határidőben egy-egy indítványt nyújtottak be, melyek a közgyűlés folyamán elő fognak terjesztetni. Ezután Kallmann Lajos főjegyző felolvassa az igazoló választmány jelentését, mely szerint az igazoló választmány az 1872. évi XXXVI. t.-cz. 50., illetőleg 28. szakasza értelmében felülvizsgálta az 1888-ban a legtöbb adót fizetők sorából megválasztott 100 rendes és 14 póttag ebbeli minősitvényét s azt találta, hogy Felsinger Rezső és Madarassy Pál rendes és Havas Sándor, Netzasek Károly és Pechata Endre póttagok nevei jelenleg nincsenek fölvéve az 1200 legtöbb adót fizetők lajstromába és ennélfogva nevezetteket a törvényhatósági bizottság tagjai közül törlendőnek mondotta. E határozat ellen a törvényes időben Madarassy Pál és Havas Sándor fölebbezést nyújtottak be, azonban a bíráló választmány e fölebbezések elvetésével az igazoló választmány határozatát megerősítette, mely ennélfogva az összes föntnevezettekre nézve jogerőre emelkedett. Ezen átirat folytán a közgyűlés a póttagok közül Madarassy Pál helyébe Krámer Samut, Felsinger Rezső helyébe Kriegner Györgyöt és a Pfeifer János lemondása folytán legutóbb a rendes tagok közé behívott Havas Sándor helyébe Ott Lajost hívja be. A napirend előtt dr. Havass Rezső a következő interpellációt terjeszti elő : »Engedje meg a 1. közgyűlés, hogy mai felszólalásomban egy igen szomorú kérdéssel, a fertőző betegségek állandó fellépésének s ezzel kapcsolatosan a gyermekhalandóságnak kérdésével foglalkozzam. Járványos betegségek dühöngenek és pusztítanak a kontinensen, hazánkban és fájdalom, jelentékeny mérvben fővárosunkban is. Különösen nagy mérveket ölt a gyermekhalandóság, amely sötét pontja hazánk népesedési viszonyainak. Amidőn a jelzett fontos kérdést interpellációm tárgyává tenni akarom, mindenekelőtt constatálni kívánom, hogy legkevésbé sem szándékom reeriminatiókba bocsátkozni, de több polgártársam felszólítása folytán alkalmat óhajtok nyújtani a t.polgármester úrnak, hogy a jelenlegi komoly egészségügyi helyzetben megnyugtató kijelentést tegyen. Jól tudom, hogy a fertőző betegségek állandó fellépésének megakadályozása tárgyában a tanács véleményes jelentésre szólította fel a tiszti főorvos urat, ki is ezen jelentését a t.polgármester úrhoz , hó 7-én benyújtotta. E jelentésről, mely a »Fővárosi Közlönyem. évi 99. számában megjelent, csak dicsérettel szólhatunk. Látszik, hogy aki megérti, teljesen ismeri a helyzetet és teljes odaadással óhajtja azt javítani. Ezen jelentésben közegészségi viszonyaink javítására nézve több javaslat foglaltatik. Ezen javaslatok közül többnek keresztülvitele, mint az általános csatornázás végrehajtása, a főváros minden kerületének állandóan szűrt vízzel való ellátása stb. sajnos bár, de egyszeriben meg nem történhetik. Van azonban a javaslatban két kérdés és pedig ismételten is, mint égető kérdés felemlítve, amelyeknek megoldásához haladéktalanul hozzá kellene fognunk. Ezek a fertőtlenítő intézet és a gyermekkórházak felállításának kérdése. A gyermekkórházat illetőleg felemlíti a főorvosi jelentés, hogy a Stefánia-kórház még a pesti oldalról sem képes a beteg gyermekeket befogadni és a ragályos betegségben szenvedő gyermekek elhelyezéséről gondoskodni. Van továbbá a jelentésnek egy pontja, amely rámutat arra, hogy az omnibusok és lóvasúti kocsik jelentékeny közvetítői a fertőzésnek, különösen pedig azon lóvonatú kocsik, melyek az Üllői úton levő Stefánia-gyermekkórház felé közlekednek. Jól tudom, 1. közgyűlés, hogy azon óriási forgalom mellett, mely a lóvasúton és az omnibusokon végbe megy, kikerülhetetlen az, hogy fertőző betegségben szenvedő emberek a kocsikra fel ne szálljanak. De ha a helyzet teljesen nem is, legalább bizonyos mérvben javítható. Csak nem nézhetjük összetett kézzel, ha tudjuk, hogy egy bizonyos vonalon és még hozzá tehetem, a napnak egy bizonyos szakában, vagyis a rendelő óra alatt tömegesen szállíttatnak ragályos betegségben szenvedő gyermekek a lóvasúton. Szerény nézetem szerint a bajon jelentékenyen lehetne segíteni az által, ha az elöljáróságok útján szegényebb sorsú polgártársaink szigorúan utasíttatnak, hogy ha gyermekük megbetegszik, azt a kerületi orvosnak jelentsék be. Utóbbi, ha nem ragályos a baj, megengedi, hogy a beteg gyermek szülei által szállíttassék a kórházba, de ha ragályos, akkor betegszállító kocsin kell ennek megtörténnie. Lehet ennél megfelelőbb módot is kigondolni, de valamit tenni kell. Van még egy közegészségi tekintetben fontos körülmény, amely nem fordul elő ugyan a főorvos jelentésében, de amelyre én fel akarom hívni a t. közgyűlés figyelmét. Ugyanis a közvágóhídra rendesen csak kicsiny lóvasúti kocsik járnak, amelyek különösen a heti vásárok napjain oly zsúfoltak, hogy az ember majdnem megfullad bennök. Hozzájárul ehhez, hogy az utazók között számos szennyes ruhában levő egyén van, hajcsárok, mészáros legények stb., akiknek ruhája tele van állati szőrökkel, vérfoltokkal. Egy ily kocsi azután a betegségeknek valóságos melegágya. Ezen a bajon pedig nagyon egyszerűen lehetne segíteni az által, ha a közvágóhídra is olyan fedélzettel ellátott kocsik járnának, mint Kőbányára és Új-Pestre és a tisztátalan és bűzös ruhában lévő egyének azután a fedélzeti ülésekre utasíttatnának. Mindezek után tisztelettel kérdem a főpolgármester urat, f Det.