Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1892-04-22 / 38. szám

lík évfolyara, 38. szám. Budapest, 1892. április 22-én.* FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐVÁROS HIVATALOS LAPJA. M KÍJJEl. KNIK MINDEN KEDDEN ÉH­­ÉNTEUEN. Eiónmnin­ in: Egén im 6 frt, filivre 8 frt 5urkaltM­­IT. refi Tárabál L am. 9 kUulAUratal: T. kar., hold-utcu 7. sz. 1 KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ : HAJNAL IST­VÁ­N. A l»p aMIUMn »on»tko»o taiadaa fal. •lólalA* * ki*46hÍTtt»1hoi mUundt RirdsUuk kirArolftfOMn KekiUinBarnát hirdctAai iro<Uj»L«n. V., PürdS-atem» « u >M«Hk fal. HIVATALOS RÉSZ. Budapest főváros törvényhatósági bi­it faágának 1892. április 20-án tartott rendes közgyűlése. I. nap. Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, bejelentette, hogy Királyi Pál és Vajdaffy Gusztáv törvényható­sági bizottsági tagok levélbelileg bejelentették, hogy betegségük miatt több héten át nem vehetnek részt a törvényhatósági bizottság működésében és távollétüket betegségük által kimentettnek tekintetni kérik. A napirend előtt Máttyus Arisztid inter­pellátiót intéz a h.­polgármesterhez. Midőn a tavalyi télvíz lefolyása után — úgymond — az árvízveszedelem elhárítására tett intézkedé­sekről a tanács jelentést tett, szőnyegre került a fővárosnak az árvízveszély ellen való védel­mének elégtelensége és a közgyűlés a szak­emberek meghallgatása és a tárgy alapos meg­fontolása után elhatározta a fővárosi partok­nak 9 méternyire való fölemelését. A tárgya­lások folyama alatt a kormány többször meg­sürgette ezt az ügyet és figyelmeztette a tör­vényhatóságot azon nagy felelősségre, melyet minden késedelem a fővárosra ró. A közgyűlés múlt évi októberben meghozta határozatát és áttette a fővárosi közmunkák tanácsához és miután ez hozzájárult, a főváros határozatát végleges megerősítés végett i. é. január végén fölterjesztette az illetékes belügyi és föld­mívelési miniszerekhez. A kormány azonban a mai napig még nem intézte el az ügyet. Szaló nem akarja mulasztással vádolni a kormányt, de annyi bizonyos, hogy ha az árvízvédelmi munkákat a határozat értelmében még a folyó évben akarjuk végrehajtani, az ügy végleges elintézése további halasztást nem tűr. Ennél­fogva kérdezi a h.­polgármestert, hogy tekintve az ügy sürgős elintézésének szükségességét, nem hajlandó-e az érdemleges elintézést a tanács útján vagy személyesen az illetékes miniszereknél megsürgetni ? Gerlóczy Károly b. polgármester az inter­pellációra válaszolva kijelentette, hogy köte­lességének ismeri az ügy állásának személyesen utána járni és az érdemleges elintézést meg­sürgetni. A h. polgármesternek az interpellation adott válaszát úgy az interpelláló, mint a köz­gyűlés tudomásul vette. A napirend során mindenekelőtt Matuska Alajos tanácsnok adta elő a phylloxera és pénz­ügyi bizottmányok és tanács előterjesztéseit a fővárosban állami kertészeti (gy­imölcsészeti) tanintézet létesítése ügyében érkezett föld­mivelésügyi miniszeri leiratra. Dr. Fülöp Károly nem fogadhatja el a tanács előterjesztését, mert az állami pomológiai tanintézet létesítése nem fővárosi, hanem ki­zárólag országos érdek és így a fővárostól nem kívánható meg joggal a 20.000 frtnyi adomány e czélra; annál, kevésbé, mert a miniszer az iskolát bármikor elhelyezhetné a fővárosból és igy ez adomány teljesen kárba veszne. A minis­zern­ek az intézet vizzel való ellátása iránti kérelmét pedig a főváros, ha akarná, sem tel­esíthetné, mert a vízhiány tudvalevőleg oly nagy, hogy még ivóvíz sincs elegendő mennyi­ségben. A főváros érdeke nem kívánja meg a tervezett kertészeti iskola létesítését, mert a fővárosnak van saját faiskolája, mely már ma is teljesen kielégíti a főváros szükségletét és még inkább fogja ezt tehetni a főkertészi állásnak most történt betöltése és a faiskola további fejlesztése után. Mindezek alapján kéri a közgyűlést, hogy a tanács javaslatának elvetésével a pénzügyi bizottság indítványa értelmében tagadja meg a földmívelési minis­zertől az állami kertészeti iskola számára kért adományt. Rupp Imre megjegyzi, hogy a fővárosi faiskola csak hat holdnyi területet foglal el és a helyi viszonyoknál fogva terjedelme nem növelhető és ennélfogva e faiskola a faültetést csak igen szűk mértékben cultiválhatja. Mint­hogy a főváros területén volt szőlőket a phyllo­xera elpusztította, különös gondot kell fordí­tani a gyümölcsfa-tenyésztésre. Az igaz, hogy az állami kertészeti iskolát nem kell okvetlenül Budapesten létesíteni, de ha az itt létesül, a fővárosra abból jelentékeny előnyök háramol­nak, így a fővárosi lakók a fákat darabonkint az eddigi 15 kr. helyett 10 krért kaphatnák és a fővárosnak árvái ellátását némileg meg­könnyítené az, ha ezen intézetben két növen­déket helyezhetne el. A tanács javaslatának elfogadása esetén a Budapesten létesülő kerté­szeti iskola továbbá fölöslegessé tenné a fő­városi faiskola fentartását, mely folytonos veszteséggel dolgozik. Azt a főváros kiköt­hetné magának, hogy ha a kertészeti tanintézet valamikor a fővárosból elhelyeztetnék, a főváros által adományozott 20.000 frt visszafizetendő lenne. A felhozottak alapján kéri a közgyűlést, fogadja el a tanács előterjesztését és támogassa ez értelemben a miniszer által tervezett köz­hasznú intézetet. Véry Károly utal arra, hogy a főváros egy faiskolát és egy amerikai szőlőtelepet tart fenn és egy jól dotált főkertészi állást szervezett; mindezzel a főváros saját szükségleteit teljesen kielégítette, úgy, hogy a kertészeti tanintézet­nek Budapesten való létezése nem tekinthető fővárosi érdeknek és ezért szóló csatlakozik dr. Fülöp indítványához. Dezsényi József megjegyzi, hogy a kormány sohasem járul a fővárosi tan- és egyéb inté­zetek költségeihez és mivel nem áll a főváros érdekében a kertészeti iskolának létesítése, szóló a főváros részéről ezen intézet részére a kormány által kivánt 20.000 frtnyi adományt nem szavazhatja meg. Bosbach Péter nem helyeselheti azt, hogy oly éles ellentétbe állítják az országos és fő­városi érdekeket, mert a­mi országos érdek, az egyszersmind a főváros érdeke és viszont. Különben a főváros sokkal inkább veszi igénybe a kormány támogatását, mint a kormány a fővárosét. Így szóló csak például ráutal a vas­utaknak a főváros érdekében Budapestre tör­tént összpontosítására és éppen a földmívelési miniszerre nem lehet reámon­dani, hogy nem támogatja a főváros érdekeit, hiszen pl. a múlt évben is igen kedvező feltételek mellett engedte át a fővárosnak a budakeszi erdőnek a főváros által kivánt részét. Kéri a közgyűlést, hogy fogadja el a tanács előterjesztését. Ezután a közgyűlés 137 szavazattal 75 ellenében elvetette a tárnics előterjesztését és a földmívelési miniszer által a kertészeti inté­zet létesítéséhez kért hozzájárulást megtagadta. Kim Gyula tanácsnok előadta a középítési bizottmány és tanács előterjesztését az általá­nos szabályozási tervnek a budai körvasút építése folytán szükségessé vált módosítása ügyében; a középítési hetes albizottmány újjászervezése tárgyában , és a III. ker. ó­budai serfőző-utczában 5. sz. a. fekvő ingatlan ki­sajátítása ügyében. A közgyűlés ezen előterjesztéseket hozzá­szólás nélkül elfogadta. Rózsavölgyi Gyula tanácsnok előadta közoktatási bizottmány és tanács előterjesz­tését Forgó István fővárosi törvényhatósági bizottsági tagnak az iskolaigazgatók természet­beni lakásainak megszüntetése, illetőleg az igazgatóknak az iskolák épületeiből leendő kiköltöztetése tárgyában tett indítványára. Forgó István mindenekelőtt megjegyzi, hogy indítványát véleményadás végett nem a tanügyi, hanem a közegészségi és a pénzügyi bizottságnak kellett volna kiadni, melyek bizo­nyára egészen más véleményt mondottak volna az indítványról, mint a jórészt tanférfiakból álló közoktatási bizottság, öt hónapig tartott, míg az indítvány a közgyűléshez visszakerült, és így elég idejük volt az igazgató uraknak arra, hogy egy memorandumot készítsenek és ezt a bizottsági tagoknak az indítvány el­vetésére való kapac­itálás végett megküldjék. A memorandumot magának az indítványozó­nak az igazgató urak nem küldték el, mert bizonyára azt hitték, hogy az őt nem érdekli; szóló ezt megbocsátja az igazgatóknak és most csak a memorandumban felhozott érvekkel akar kissé foglalkozni. A memorandumban azt mondják, hogy a kerületi orvosok viszik be a fertőző betegségeket az iskolákba; ez nevet­séges argumentum, mert ha ez állana, úgy az orvosokat egyetlenegy családba sem szabadna bebocsátani. Fölemlítenek továbbá egy esetet, hogy egy rendőr esti 9 órakor az utc­án egy eltévedt gyermeket talált, ki nem tudta meg­mondani lakását és szüleinek nevét, ekkor a rendőr fölcsengette az iskolaigazgatót és ez a beiratási naplóban kikeresve a tanuló nevét, azonnal útba igazította a rendőrt; az ily ese­tek előfordulhatnak, de ezek csak nem képez­hetnek okot arra, hogy az iskolaigazgatók az iskolaépületben kapjanak lakást. Azt mondja a memorandum, hogy az igazgatóknak az iskolaépületben kell lakniok, hogy felügyel­hessenek a fűtésre, világításra, szellőzésre, különösen a szénre és fára, továbbá, hogy folytonosan vigyázzanak az értékes iskolai berendezésre, igen, nehogy valaki pl. néhány padot, táblát vagy tintatartót elvigyen. Ha ez az érv helyes volna, úgy a városházakban és egyéb fővárosi házakban, hol sokkal értékesebb tárgyak vannak, a polgármestereknek és tanács­nokoknak kellene lakást adni. Szóló két év előtt egy interpellációban arra hívta fel a közgyűlés figyelmét, hogy a gróf Károlyi-utczai elemi iskola egy leányosztályában rövid idő alatt 9 gyermek halt el difteritiszben, arról akkor az iskola igazgatója semmit sem tudott noha az iskola épületében lakott. A közgyűlés akkor az iskolai igazgató ellen el is rendelte a vizsgálatot, melynek befejezése után az igaz­gató feddésre ítéltetett, de ez a feddést nem fogadván el, a miniszerhez fölebbezett és a közgyűlés még máig sem tudja, miként vég.

Next