Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)
1892-04-22 / 38. szám
lík évfolyara, 38. szám. Budapest, 1892. április 22-én.* FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST FŐVÁROS HIVATALOS LAPJA. M KÍJJEl. KNIK MINDEN KEDDEN ÉHÉNTEUEN. Eiónmnin in: Egén im 6 frt, filivre 8 frt 5urkaltMIT. refi Tárabál L am. 9 kUulAUratal: T. kar., hold-utcu 7. sz. 1 KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGE. FELELŐS SZERKESZTŐ : HAJNAL ISTVÁN. A l»p aMIUMn »on»tko»o taiadaa fal. •lólalA* * ki*46hÍTtt»1hoi mUundt RirdsUuk kirArolftfOMn KekiUinBarnát hirdctAai iro<Uj»L«n. V., PürdS-atem» « u >M«Hk fal. HIVATALOS RÉSZ. Budapest főváros törvényhatósági biit faágának 1892. április 20-án tartott rendes közgyűlése. I. nap. Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, bejelentette, hogy Királyi Pál és Vajdaffy Gusztáv törvényhatósági bizottsági tagok levélbelileg bejelentették, hogy betegségük miatt több héten át nem vehetnek részt a törvényhatósági bizottság működésében és távollétüket betegségük által kimentettnek tekintetni kérik. A napirend előtt Máttyus Arisztid interpellátiót intéz a h.polgármesterhez. Midőn a tavalyi télvíz lefolyása után — úgymond — az árvízveszedelem elhárítására tett intézkedésekről a tanács jelentést tett, szőnyegre került a fővárosnak az árvízveszély ellen való védelmének elégtelensége és a közgyűlés a szakemberek meghallgatása és a tárgy alapos megfontolása után elhatározta a fővárosi partoknak 9 méternyire való fölemelését. A tárgyalások folyama alatt a kormány többször megsürgette ezt az ügyet és figyelmeztette a törvényhatóságot azon nagy felelősségre, melyet minden késedelem a fővárosra ró. A közgyűlés múlt évi októberben meghozta határozatát és áttette a fővárosi közmunkák tanácsához és miután ez hozzájárult, a főváros határozatát végleges megerősítés végett i. é. január végén fölterjesztette az illetékes belügyi és földmívelési miniszerekhez. A kormány azonban a mai napig még nem intézte el az ügyet. Szaló nem akarja mulasztással vádolni a kormányt, de annyi bizonyos, hogy ha az árvízvédelmi munkákat a határozat értelmében még a folyó évben akarjuk végrehajtani, az ügy végleges elintézése további halasztást nem tűr. Ennélfogva kérdezi a h.polgármestert, hogy tekintve az ügy sürgős elintézésének szükségességét, nem hajlandó-e az érdemleges elintézést a tanács útján vagy személyesen az illetékes miniszereknél megsürgetni ? Gerlóczy Károly b. polgármester az interpellációra válaszolva kijelentette, hogy kötelességének ismeri az ügy állásának személyesen utána járni és az érdemleges elintézést megsürgetni. A h. polgármesternek az interpellation adott válaszát úgy az interpelláló, mint a közgyűlés tudomásul vette. A napirend során mindenekelőtt Matuska Alajos tanácsnok adta elő a phylloxera és pénzügyi bizottmányok és tanács előterjesztéseit a fővárosban állami kertészeti (gyimölcsészeti) tanintézet létesítése ügyében érkezett földmivelésügyi miniszeri leiratra. Dr. Fülöp Károly nem fogadhatja el a tanács előterjesztését, mert az állami pomológiai tanintézet létesítése nem fővárosi, hanem kizárólag országos érdek és így a fővárostól nem kívánható meg joggal a 20.000 frtnyi adomány e czélra; annál, kevésbé, mert a miniszer az iskolát bármikor elhelyezhetné a fővárosból és igy ez adomány teljesen kárba veszne. A miniszernek az intézet vizzel való ellátása iránti kérelmét pedig a főváros, ha akarná, sem telesíthetné, mert a vízhiány tudvalevőleg oly nagy, hogy még ivóvíz sincs elegendő mennyiségben. A főváros érdeke nem kívánja meg a tervezett kertészeti iskola létesítését, mert a fővárosnak van saját faiskolája, mely már ma is teljesen kielégíti a főváros szükségletét és még inkább fogja ezt tehetni a főkertészi állásnak most történt betöltése és a faiskola további fejlesztése után. Mindezek alapján kéri a közgyűlést, hogy a tanács javaslatának elvetésével a pénzügyi bizottság indítványa értelmében tagadja meg a földmívelési miniszertől az állami kertészeti iskola számára kért adományt. Rupp Imre megjegyzi, hogy a fővárosi faiskola csak hat holdnyi területet foglal el és a helyi viszonyoknál fogva terjedelme nem növelhető és ennélfogva e faiskola a faültetést csak igen szűk mértékben cultiválhatja. Minthogy a főváros területén volt szőlőket a phylloxera elpusztította, különös gondot kell fordítani a gyümölcsfa-tenyésztésre. Az igaz, hogy az állami kertészeti iskolát nem kell okvetlenül Budapesten létesíteni, de ha az itt létesül, a fővárosra abból jelentékeny előnyök háramolnak, így a fővárosi lakók a fákat darabonkint az eddigi 15 kr. helyett 10 krért kaphatnák és a fővárosnak árvái ellátását némileg megkönnyítené az, ha ezen intézetben két növendéket helyezhetne el. A tanács javaslatának elfogadása esetén a Budapesten létesülő kertészeti iskola továbbá fölöslegessé tenné a fővárosi faiskola fentartását, mely folytonos veszteséggel dolgozik. Azt a főváros kiköthetné magának, hogy ha a kertészeti tanintézet valamikor a fővárosból elhelyeztetnék, a főváros által adományozott 20.000 frt visszafizetendő lenne. A felhozottak alapján kéri a közgyűlést, fogadja el a tanács előterjesztését és támogassa ez értelemben a miniszer által tervezett közhasznú intézetet. Véry Károly utal arra, hogy a főváros egy faiskolát és egy amerikai szőlőtelepet tart fenn és egy jól dotált főkertészi állást szervezett; mindezzel a főváros saját szükségleteit teljesen kielégítette, úgy, hogy a kertészeti tanintézetnek Budapesten való létezése nem tekinthető fővárosi érdeknek és ezért szóló csatlakozik dr. Fülöp indítványához. Dezsényi József megjegyzi, hogy a kormány sohasem járul a fővárosi tan- és egyéb intézetek költségeihez és mivel nem áll a főváros érdekében a kertészeti iskolának létesítése, szóló a főváros részéről ezen intézet részére a kormány által kivánt 20.000 frtnyi adományt nem szavazhatja meg. Bosbach Péter nem helyeselheti azt, hogy oly éles ellentétbe állítják az országos és fővárosi érdekeket, mert ami országos érdek, az egyszersmind a főváros érdeke és viszont. Különben a főváros sokkal inkább veszi igénybe a kormány támogatását, mint a kormány a fővárosét. Így szóló csak például ráutal a vasutaknak a főváros érdekében Budapestre történt összpontosítására és éppen a földmívelési miniszerre nem lehet reámondani, hogy nem támogatja a főváros érdekeit, hiszen pl. a múlt évben is igen kedvező feltételek mellett engedte át a fővárosnak a budakeszi erdőnek a főváros által kivánt részét. Kéri a közgyűlést, hogy fogadja el a tanács előterjesztését. Ezután a közgyűlés 137 szavazattal 75 ellenében elvetette a tárnics előterjesztését és a földmívelési miniszer által a kertészeti intézet létesítéséhez kért hozzájárulást megtagadta. Kim Gyula tanácsnok előadta a középítési bizottmány és tanács előterjesztését az általános szabályozási tervnek a budai körvasút építése folytán szükségessé vált módosítása ügyében; a középítési hetes albizottmány újjászervezése tárgyában , és a III. ker. óbudai serfőző-utczában 5. sz. a. fekvő ingatlan kisajátítása ügyében. A közgyűlés ezen előterjesztéseket hozzászólás nélkül elfogadta. Rózsavölgyi Gyula tanácsnok előadta közoktatási bizottmány és tanács előterjesztését Forgó István fővárosi törvényhatósági bizottsági tagnak az iskolaigazgatók természetbeni lakásainak megszüntetése, illetőleg az igazgatóknak az iskolák épületeiből leendő kiköltöztetése tárgyában tett indítványára. Forgó István mindenekelőtt megjegyzi, hogy indítványát véleményadás végett nem a tanügyi, hanem a közegészségi és a pénzügyi bizottságnak kellett volna kiadni, melyek bizonyára egészen más véleményt mondottak volna az indítványról, mint a jórészt tanférfiakból álló közoktatási bizottság, öt hónapig tartott, míg az indítvány a közgyűléshez visszakerült, és így elég idejük volt az igazgató uraknak arra, hogy egy memorandumot készítsenek és ezt a bizottsági tagoknak az indítvány elvetésére való kapacitálás végett megküldjék. A memorandumot magának az indítványozónak az igazgató urak nem küldték el, mert bizonyára azt hitték, hogy az őt nem érdekli; szóló ezt megbocsátja az igazgatóknak és most csak a memorandumban felhozott érvekkel akar kissé foglalkozni. A memorandumban azt mondják, hogy a kerületi orvosok viszik be a fertőző betegségeket az iskolákba; ez nevetséges argumentum, mert ha ez állana, úgy az orvosokat egyetlenegy családba sem szabadna bebocsátani. Fölemlítenek továbbá egy esetet, hogy egy rendőr esti 9 órakor az utcán egy eltévedt gyermeket talált, ki nem tudta megmondani lakását és szüleinek nevét, ekkor a rendőr fölcsengette az iskolaigazgatót és ez a beiratási naplóban kikeresve a tanuló nevét, azonnal útba igazította a rendőrt; az ily esetek előfordulhatnak, de ezek csak nem képezhetnek okot arra, hogy az iskolaigazgatók az iskolaépületben kapjanak lakást. Azt mondja a memorandum, hogy az igazgatóknak az iskolaépületben kell lakniok, hogy felügyelhessenek a fűtésre, világításra, szellőzésre, különösen a szénre és fára, továbbá, hogy folytonosan vigyázzanak az értékes iskolai berendezésre, igen, nehogy valaki pl. néhány padot, táblát vagy tintatartót elvigyen. Ha ez az érv helyes volna, úgy a városházakban és egyéb fővárosi házakban, hol sokkal értékesebb tárgyak vannak, a polgármestereknek és tanácsnokoknak kellene lakást adni. Szóló két év előtt egy interpellációban arra hívta fel a közgyűlés figyelmét, hogy a gróf Károlyi-utczai elemi iskola egy leányosztályában rövid idő alatt 9 gyermek halt el difteritiszben, arról akkor az iskola igazgatója semmit sem tudott noha az iskola épületében lakott. A közgyűlés akkor az iskolai igazgató ellen el is rendelte a vizsgálatot, melynek befejezése után az igazgató feddésre ítéltetett, de ez a feddést nem fogadván el, a miniszerhez fölebbezett és a közgyűlés még máig sem tudja, miként vég.