Fővárosi Közlöny, 1920 (31. évfolyam, 1-43. szám)
1920-09-17 / 27. szám
törvény ma már túlhaladott állásponton áll (Úgy van!) ennek módosítását már évtizedek óta sürgetik. Franciaországban technikusok viszik a vezető szerepet minden téren, ma a haladás főleg a reális tudományok terén észlelhető, tehát minden téren, így az adminisztrációban is részt kell kapniok a műszaki egyéneknek is. Azonban neki mint jogásznak azt kell mondania, hogy a mostani törvényes és szervezeti szabályok keretében nem lehet ezt a kérdést megoldani. (Úgy van!). Ne tetézzük az eddigi törvénytelenségeket azzal, hogy újabb precedenst szolgáltatunk a jövőre, inkább várjunk még egy-két évig . . . Dr. Zielinski Szilárd: Hat évig? Dr. Horváth János: . . . míg új fővárosi törvény lehetővé teszi, hogy a technikusoknak is megadassák az a vezető szerep, amelyet a főváros mai állapota megkíván. Az elméletet, a tudást, az ismeretet a gyakorlatban csak az tudja alkalmazni, aki azt előbb alaposan megtanulta, tehát egy elméleti és gyakorlati iskola felállítását szükségesnek tartja. Dr. Lázár Ferenc: A tanács javaslatát fogadja el azon hozzáadással, hogy a törvényesség szempontjából is akadályát képezi az átminősítésnek a minősítési törvény 3. §-a, amelyet tehát meg kell változtatni, hogy a mérnöki kar közérdekű funkcióját teljesíthesse, de ezt törvénysértés útján elérni egyáltalán nem óhajtja. Nem a kari érdekekre kell e kérdésnél nézni, hanem arra, hogy milyen úton érjük el a főváros leghelyesebb és legjobb közigazgatását és ha műszaki ügyeknek műszaki emberek által kell vezettetniök, akkor szeparálni kellene a kizárólag műszaki elintézést igénylő ügyeket műszaki ügyosztály vagy mérnöki hivatal keretében. Zielinski Őméltóságának, mint a mérnöki kar igen jelentékeny kiválóságának (Úgy van!) igen nehéz ezt a kérdést saját személyétől elvonatkoztatnia s ő az egész mérnöki kart saját képességei szempontjából itéli meg. A jogügyi bizottság minden tagja át van hatva attól a tisztelettől, amelyet a mérnöki kar kivívott magának az országban és a fővárosban is (Úgy van!), de nem szabad annyira érzékenyen venni a tanácsnak azt a megjegyzését, amire Ő méltósága azt mondotta, hogy „nem kérünk ebből az ítéletből". Sokkal szívesebben látja azt, hogy a tanács ebben a kérdésben férfiasan és bátran elmondta a véleményét, mintha azt látná, hogy a tanács kertel és a választások előtt nem mer határozottan állást foglalni. A XII. ügyosztály oly jelentékeny mértékben fejt ki kereskedlmi, vállalkozói tevékenységet, hogy egy nagystílű kereskedői, vállalkozói zseni ott többet produkálhat, mint ha egy kiváló mérnököt állítanának oda. Bár másrészt, mint jogász is aláírja azt, hogy pl. egy magas építőmérnök még a gépészi, vagy vízépítési, tehát nem az ő speciális szakmájába vágó műszaki feladatok iránt nagyobb érzékkel bír, mint egy jogászember. A kérdés tehát olyan, hogy azt nem lehet egy közgyűlésen elintézni, azért kéri a mérnöki kart, hogy kissé barátságosabb alapon jönnének össze, s beszéljék meg a módját annak, hogyan volna ez a kérdés megoldható, mert a törvény megsértésével átszervezni ügyosztályokat nem volna megfelelő elintézés. Ha azonban előre látható, hogy a közgyűlés mégis jogosítottnak fogja érezni magát arra, hogy átminősítsen egyes ügyosztályokat, akkor javasolja, hogy küldessék ki valamiféle vegyes bizottság, amely rövid idő alatt külön választja az abszolút műszaki elintézést igénylő ügyeket és megállapítja, hány újabb műszaki ügyosztály felállítása szükséges még, illetőleg szükséges-e a jelenlegi két műszaki ügyosztályon kívül még többet is felállítani. Egyéni véleménye azonban az, hogy amíg a minősítési törvény fenáll, addig az átminősítési törvénybe ütközik. Wolff Károly: Úgy látja, hogy az egész tárgyalás folyamán a jogászok és mérnökök kari érdeke, érvényesülési lehetősége küzd egymással, pedig ezt a kérdést csak a kari érdekektől függetlenül, a közönség és a főváros érdekeinek szemmel tartásával lehet objektíve megoldani. A fővárosi törvény revíziója a nagy nyugati nemzetek, vagy Amerika példájára kétségtelenül a jogi minősítés erős redukálásának jegyében fog megtörténni, és ezt feltétlenül helyesnek tartja. Miért ne feltétetelezhetnénk a technikusról is, szakismeretei mellett bizonyos judiciumot, amelynek birtokában adott körülmények között egy jogi szakvéleményt is percipiálni tudna általános műveltséget, mellyel a közigazgatási dolgokat el fogja tudni és úgy sajátíthatni, mint ahogy elsajátítja a jogász a műszaki dolgokat. Sőt közelebb áll annak a feltevése, hogy például egy magas építéssel foglalkozó mérnök, épen technikai alapismeretei folytán például a gépészetnek speciális kérdéseiben is hamarabb fog tudni tájékozódni, mint a jogász, akinek előbb a technikai alapismereteket is el kell sajátítani. A műegyetemen is tanítanak jogi dolgokat, a technikusnak tehát módja, sőt szüksége is van azokkal foglalkozni, hogy egyetemen szerzett ismereteit kiegészítse. A most tervbe vett közgazdasági egyetem a jövő közgazdasági reformjában szintén erősen szerepet fog játszani. Álláspontja tehát, hogy a fővárosi ügyeket műszaki embereknek kell intézniök. A III-ik vagy XII-ik ügyosztály ügybeosztásából vont érvek se pro, se contra nem számítanak, mert a polgármesternek bármikor joga van megváltoztatni az egyes ügyosztályok munkarendjét és pedig az összes műszaki kérdéseket egy műszaki osztályba kellene tömörítenie, melyet vezetne egy műszaki tanácsnok, aki szavazati joggal bírna a tanácsban és vállalná a felelősséget. Mivel azonban nehéz olyan embert találni, aki a magasépítésben, gépészetben, elektromosságban stb. egyformán jártas, a műszaki osztálynak megvolnának a megfelelő alosztályai, élükön az illető szakreferensekkel. Lehet azonban, hogy a közgyűlés az átminősítés útján fogja megoldandónak látni ezt a kérdést. A jogügyi bizottságot, mint amely csupa jogászemberből áll és így a kari érdekeket mindenesetre tekintetbe venné, nem is tartja kompetensnek arra, hogy érdemben döntse el, megtörténjék-e az átminősítés, hanem csakis az lehet a jogügyi bizottság feladata, hogy jogi véleményt adjon arra nézve, váljon az átminősítés jogi akadályokba ütközik-e vagy sem. Ő nem tartja törvénysértésnek, mert az 1883. 1. t.-c. 5. §. V. pontja csak annyit mond, hogy a jogi közigazgatási szakosztály élén csak jogi minősítésű tanácsnok állhat. De ugyan a törvény 10. §-a lehetővé teszi, hogy a főváros műszaki teendőinél alkalmazott egyénekre nézve a Józsefműegyetemi oklevél kívántassák meg. Törvénysértés csak akkor volna, ha a jogi ügyosztályok élére állítanánk műszaki minősítésű tanácsnokot. A kérdés tehát csak az, van-e joga a közgyűlésnek ügyosztályokat statuálni. Mivel pedig az