Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
hogy ezzel a 884.000 koronával szemben mik voltak a székesfőváros kiadásai. Szembeállítom elsősorban a székesfővárosnak azokat a kiadásait, amelyek pusztán csak a vendéglő részére szükséges szén értékét képviselik. Számítás alapjául veszem azt, hogy a vendéglőhöz tartozó összes helyiségek, amelyek fűtve vannak, circa 8000 köbmétert tesznek ki. Ennek a 8000 köbméternek a felfűtéséhez óránként 240.000 kalória szükséges. Ennek a 240.000 kalóriának az előállításához óránként 75 kg. szén kell. Dr. Baranski Gyula: És ha hideg a vendéglő? Zimmermann Dezső: Egy vendéglő üzeménél a fűtés attól az időtől kezdve, amikor reggelizni mennek, késő estig számít, 11 —12 óráig, sőt nagyon sokszor még azon túl is üzemben van a vendéglő. Végeredményben számításba kell venni átlag tizenöt órai napi fűtést. (Felkiáltások: Sokszor nem is volt fűtve!) Ha számításba veszem ezt a tizenöt órai fűtést és megszorzom azt óránként szükséges hetvenöt kilogrammal, kijön, hogy naponként ezerötven kilogram szénre van szükség tisztán csak a vendéglői és kávéházi központi fűtés ellátására. Már most a bérleti időtartama alatt, amint a költségvetésből látjuk, 1918. október 1-től 1920. december 31-ig, a fűtési napokat véve számításba, ez összesen ötszáztizet tesz ki. A fűtési napokat október 1-től március 31-ig veszem, azt hiszem, nem vettem túlságosan sokat. Ha ezeket a fűtési napokat megszorzom a napi ezerötven kilogramm szénszükséglettel, akkor kisül, hogy erre az időre, amíg ezernyolcszáznyolcvannégy koronát kaptunk a bérlőtől, ötvenhárom vagyon szenet bocsátottunk rendelkezésére pusztán csak a központi fűtés fentartásához. (Felkiáltások: Ellenszolgáltatás nélkül!) A melegvíz szolgáltatáshoz, amely a kávéházi és vendéglői mosogatáshoz, kiszolgáláshoz és takarításhoz szükséges, szintén fűtésre van szükség és eztis a számításom alapjául vettem. A melegvízüzem ellátásánál tíz órát veszek naponkint alapul. A reggeli mosogatás, a déli, az uzsonnas és a vacsorai mosogatás. Azt hiszem, aki ismeri a vendéglői üzemet, az tudja, hogy ennyi kell. Ezen kívül van négy vagy hat főző is. Ezeknél csak öt órás napi üzemet veszek tekintetbe az ebéd és a vacsorafőzéshez, úgyhogy mindezt összevéve, a melegvízkészítéshez és a gőzfűtéshez naponként 250 kilogramm szénre van szükség. Ha összegezem a központi fűtéshez szükséges szénmennyiséget, továbbá a főzéshez és melegvízkészítéshez szükséges szénmennyiséget, kisül, hogy a bérleti időtartama alatt, amelyre 884.000 koronát kaptunk összesen a bérlőtől, hetvenöt nagyon szénre volt szükség. A költségvetésben láttam, a polgármester jelentéséből, azt hiszem, 800 koronás szénárakról volt szó. Én csak 500 koronás szénárat vettem alapul, ezen számítás mellett a szénellátás költsége 3.750.000 koronát tesz ki. (Zajos ellentmondások. Felkiáltások: Nincs is 500 koronás szénár! Elméletben! Honnan veszi ezeket az adatokat?) Dr. Berczel Jenő tanácsnok: Eleinte két és öt koronás árak voltak. (Úgy van! Zaj.) Dr. Kozma Jenő: Kiadjuk a mérnöki hivatalnak (Úgy van ! Fock tanácsnoknak !), valami még nagyobb szakértőnek. (Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek! Dr. Kozma Jenő: Kiadjuk a gázgyárnak, adjon szakértői véleményt. (Zaj.) Zimmermann Dezső: Már most méltóztassék elképzelni milyen összegeket kapunk itt ki, ha felszámítjuk a többit is, így a villamosáramszolgáltatással kapcsolatos és a többi hasonló szükséges költségeket. Kérdem a tanácstól, ér-e valakinek a politikai szolgálata annyit, hogy esztendőkön keresztül, illetve most két és egynegyed éven keresztül körülbelül 2.850.000 koronát fizessen rá a bérletre a főváros (Zaj.) Ha igen, a tanácsnak megéri, akkor fizesse ki a tanács vagy a második kerület pártkasszájából, vagy a saját zsebéből. (Nagy zaj. Halljuk ! Halljuk!) De semmiesetre a fővárosi adózók pénzéből. A főváros kötelezettséget vállalt a szerződésben, illetve az előterjesztésben, hogy az ételfelvonókat jó karban tartja és azokat áthelyezi. (Berczel Jenő tanácsnok a kezével int.) Bocsánatot kérek tanácsnok úr, hiába int, erre érdemes kitérni. Továbbá kötelezettséget vállalt a székesfőváros, hogy az edénymosogatókat üzemképes állapotba helyezi. Ha a tanácsnok úr ezeket kicsinyes dolgoknak tartja, akkor kérdem, miért olyan fontos, hogy az előterjesztésben benne legyen. Kérdem azt is a tanácstól, hogy mi lehet az üzemben az a rettenetes nagy hiba, a technika minden vívmányával felszerelt gépeknél, amelyeket pár évvel ezelőtt szereltek fel. Érdeklődtem a dolgok iránt és megtudtam, hogy a bérlő lezárt helyiségéből ellopták azt a motort, amely a gépeket hajtja. Ehhez azonban a tanácsnak semmi köze nincs és nem is lehet. Ez a bérlőnek a terhe. Olvastam a mai napilapokban, Kossalka bizottsági tagtársam beszédét, amely többek között így szól : Amikor a Szent Gellért-fürdő vendéglőjének bérletéről van szó, a második választókerület keresztény községi pártja a saját ügyévé tette, hogy a bérletet Frenreisz István eddigi vendéglős kapja meg. Igaz, hogy Frenreisz ellen a legkülönbözőbb panaszok és vádak merültek fel, de mindemellett, — amint Kossalka János az illető ülésen megmondotta, — olyan érdemeket szerzett a keresztény községi párt megteremtése és győzelme körül, amelyeket jutalmazni kell. (Zaj.) Dr. Baranski Gyula: Melyik újság írja? Zimmermann Dezső: Az Újság. (Nagy zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk !) De legyen szabad hivatkoznom Kossalka János bizottsági tagtársamnak ez évi március 2-án tartott közgyűlésen, akkor a keresztény ipar védelmében tartott beszédére és annak egyes részleteit felolvasnom. Kossalka bizottsági tagtársam ekkor a következőket mondotta és ez a fontos: „Mi is az egyéni szabadságnak és a szabad versenynek vagyunk a hívei, de megkívánjuk, hogy ez a verseny valóban szabad legyen, vagyis két olyan fél között menjen végbe, akik közül mindegyiknek egyenként megvan a lehetősége a sikerhez. Minden gyámkodás az erők elernyedéséhez, az önállóságtól való elszokáshoz vezet. A nagy gyámkodás tehát csak pillanatnyilag nyújt előnyt, később annál inkább megbosszulja magát. Már most méltóztassék a két kijelentést egymással szembeállítani és méltóztassék bírálatot mondani, hogy melyik a helyes, az-e, amit Kossalka bizottsági tagtársunk a keresztény ipar támogatására mondott, vagy pedig ennek az ellenkezője, amit egy vendéglő bérbeadásánál mondott. Sajnálom, hogy nincs itt Kossalka bizottsági tag úr, hogy megkérdezhetném tőle, váljon az első kerület polgársága azért küldötte-e Budapest főváros törvényhatósági bizottságába, hogy itt politikai jutalmakat osztogasson, vagy pedig a szkesfőváros lerongyolt pénzügyi helyzetének megjavítására.