Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
A községi párt a maga részéről bizalommal van a tanács iránt, azonban épen azon nagy felelősségnél fogva, mely a tanács vállaira nehezedik, hajlandónak mutatkozik a községi párt ezen kérdésnek a megoldása tekintetében a tanáccsal azokat a nagy felelősségeket megosztani és épen erre vonatkozólag azt kérném, hogy a módja ennek az volna, hogy az igen tisztelt Közgyűlés küldjön ki egy 12 tagból álló bizottságot, mely bizottság igazán erkölcsi kötelességének tartja, hogy a legrövidebb idő alatt összeüljön és mindezeket a kérdéseket lelkiismeretes megfontolás és tárgyalás alá vegye. A párt tudomása szerint a tanács ki is küldött már ilyen bizottságot, amelynek az lett volna a rendeltetése, hogy a munkásságnak hivatalos szakszervezeteivel tárgyaljon. A keresztény községi párt azonban épen a mai délelőtt vállalt kötelességének a tudatában újra átérezve ezen kérdésnek nagy horderejét, kéri a tanácsot, hogy tegyen egy előterjesztést a legközelebbi Közgyűlésen egy ilyen állandó munkásügyi bizottságnak kiküldése iránt és addig is, míg ez megtörténhetik, már holnap s saját hatáskörében intézkedjék, hogy ez a bizottság mennél előbb kiküldessék és a tárgyalásokat a megfelelő faktorokkal vegye fel. (Helyeslés. (Taps.) Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Napirend előtti felszólalásról lévén szó, sem hozzászólásnak, sem határozathozatalnak helye nincs. A magam részéről bejelentem azonban, hogy helyeslem a felszólalásban fölvetett eszmét és kijelentem azt is, hogy máris előterjesztést tettem a tanácsnak, hogy e kérdésben a legközelebbi Közgyűlésre ebben az irányban előjavaslat tétessék és a tanács addig is meg fogja alakítani ezt a bizottságot, amelyik a munkásokkal a tárgyalást e kérdésben haladéktalanul felveszi. Kérem, méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Következik a napirend. Felkérem dr. Csupor tanácsnok urat, szíveskedjék a napirend második pontját, a fogyasztási adó ügyét ismertetni. Dr. Csupor József tanácsnok : Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a székesfővárosi községi fogyasztási adó újabb rendezése ügyében. Elnök: Tisztelt Közgyűlési Felszólalás nem lévén, a vitát bezárom. Minthogy adóemelésről van szó, név szerinti szavazásnak van helye. Dr. Csupor József tanácsnok: Ha egyhangúlag fogadja el a Közgyűlés, nem szükséges név szerinti szavazás. Elnök: Méltóztatik egyhangúlag elfogadni ? (Felkiáltások : Igen !) Akkor kimondom, hogy a tisztelt Közgyűlés egyhangúlag elfogadta a javaslatot. Következik Csupor tanácsnok úrnak még egy tárgya. Dr. Csupor József tanácsnok: Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztéseket gróf Pejacsevics Jolánnak, dr. Hollós József és nejének szül. Moor Gizellának, kiskorú Mészáros Károlynak, Hoffmann Izidornak, Kisfaludy Gézáné és társainak, özv. Nemessy Jánosnénak átírási és engedelmi díj ügyében beadott felebbezésére. (Elfogadtatnak.) Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének kamatok megtérítéséért beadott felebbezése ügyében. (Elfogadtatik.) Vajna Ede tanácsnok: Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a II. kerület, Batthyány téri vásárcsarnok vendéglőjének bérbeadása ügyében. Dr. Usetty Béla: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy hozzászóljak ehhez a kérdéshez és mindjárt az elején kijelentsem, hogy én a tanács előterjesztését nem tartom elfogadhatónak. (Helyeslés) Konkrét indítványt is teszek, mégpedig arra vonatkozólag, hogy a bérlet ne az eddigi bérlőnek Leikamnak adassék oda, hanem a legtöbbet ajánló Weidinger Józsefnek, aki nemcsak 30.000 koronát ajánlott, hanem 6000 koronával még megtoldotta az ajánlatát épen azon a jogon, amelylyel Leikamnak is megengedték, hogy utóbb beadott pótajánlatot tegyen. Ő is beadott pótajánlatot, hogy 36.000 koronát fizet. (Ellentmondások. Felkiáltások: Ezt sem lehet !) Ezt azonban a tanács nem fogadta el, hanem egyszerűen visszautasította. Engedelmet kérek, a magunk részéről nem tartjuk megengedhetőnek azt, hogy valaki, aki 10.000 koronát, ajánlott fel először, utána, mikor megtudja, hogy más valaki 30.000 koronát ajánlott fel, erre azt mondja, nekem is megér 30.000 koronát, én is megadom. Én semmiképen nem találom itt az erkölcsi bázist, mert vagy a fővárost akarta megkárosítani, amikor 30.000 korona helyett 10.000 koronát ajánlott fel, vagy pedig saját magát akarja most megkárosítani, amikor tudva, hogy 10.000 koronánál többet nem ér, mégis 30.000 koronát ígér. Mi erkölcsi testület vagyunk, kötelességünk megvédeni az erkölcsi alapot akkor is, ha a saját rovásunkra cselekedünk. Nem tartom tehát ezt az embert arra alkalmasnak, hogy ebben a bérletben benne maradjon, de nem fér össze ez az árlejtés komolyságával sem. (Úgy van!) Nyilvánosan hirdetnek árlejtést, odarendelnek embereket február 28-án 11 órára s akkor hallják, hogy aki a legtöbbet ajánlott fel, abban a hitben, hogy itt komoly aktus történik, amelynek folyományaképen a legtöbbet igérő meg fogja kapni s ebben a tudatban hazamegy — a pénzügyi bizottság elsősorban hozzájárul, mert volt a pénzügyi bizottságnak olyan határozata, hogy Weidingert tartotta arra méltónak: ekkor a közélelmezési bizottságba kerül a dolog, a közélelmezési bizottság nem veszi tekintetbe Weidinger 6000 koronás pótajánlatát és azt mondja, ami szabad Leikamnak, nem szabad Weidingernek és kimondja, hogy nem Weidinger kapja meg a bérletet, hanem az eddigi bérlő Leikam. Tisztelt Közgyűlés! Nem tartom megengedhetőnek, hogy mi így csináljunk, mert így az árlejtés minden komolyságát el fogja veszíteni és oda fogunk jutni, hogy senki sem vévén komolyan, nem fog pályázni, mert tudja, ha valaki benne van a bérletben, azt onnan kimozdítani nem lehet. Itt nem örök haszonbérletről van szó, mint a régi római jogban, amelyben ha valaki benne volt, nem lehetett kitenni, itt mindenki tudja, hogy ha letelik a határidő, akkor esetleg neki onnan ki kell mennie. Semmiféle méltánytalanság nem történik az illetővel, aki most a bérletet bírja, ha a bérleti idő lejártával ki kell mennie. Itt még hallottunk egy dolgot, hogy a lakásból nem lehet kitenni a régi bérlőt. Bocsánatot kérek, ennél a helyiségnél nincs is lakás. Ha azonban volna is lakás, akkor sem lehetne ezt figyelembe venni, mert jól tudjuk, hogy a mostani lakbérleti szabályzat sem engedi meg, hogy valakit egyszerűen kitegyünk az utcára, csak akkor, ha megfelelő más helyiséget tudnak neki felajánlani. Ez megoldható, esetleg az új bérlővel cserél, vagy bármiféle más megoldással. Ez a szempont tehát nem vezetheti a fővárost a bérlet kérdésében. Itt egyedül a főváros érdekét kell szem előtt tartani, nem pedig az egyik vagy másik félnek