Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

az érdekét. Itt arról van szó, hogy mi erkölcsi alapra helyezkedtünk, ezen meg akarunk maradni s ezzel nem tartjuk összeegyeztethetőnek azt, hogy aki eddig csak 10.000 koronát ígért, egyszerre most 30.000 koronát beígérve, bennmaradhasson­ a bérletben. Ezek alapján tisztelettel kérem, méltóztassék a az indítványomat elfogadni. Még egyet akarok ezekhez hozzáfűzni. A magam részéről nem tudom megérteni, hogy miért kellett ilyen későn idejönni ezzel a javaslattal. Az árlejtés február 28-án volt, legkésőbb március közepén ide lehetett volna hozni ezt a tárgyat, most pedig befeje­zett tény elé akarnak bennünket állítani. (Ügy van !) Gáspár Fülöp : Tisztelt Közgyűlés ! Weidinger 30.000, Foltin 20.000 és Leikam 10.000 koronát ígért a budai vendéglőért. Egészen nevetségesnek tartom azt az eljárást, amelyet követ a főváros olyan objektumoknál, amelyek a kezelésére vannak bízva. Én mint vállalkozó ember tudom, hogy ha az ilyen eset csak szórványosan is fordul elő, nem fog akadni ember, aki pályázzon az ilyen üzletekre, mert azt látja, hogy egyszerűen csak kötélnek áll és amikor kitűnik, hogy háromszor annyit igért mint a régi bérlő, akkor egyszerűen sarokba állítják, a másiknak megmondják, mit igért s a másiknak úgy látszik megéri a 30.000 koronát ép úgymint a 10.000 koronát és az fogja megkapni ezt a vendéglőt. Tisztelt Közgyűlés! Soha sem fogom elmulasz­tani kifejezést adni annak, hogy olyan kerületek, amelyeknek 200.000 választópolgáruk van és ezeknek 77%-a keresztény ember, így meg vannak csonkítva, hogy az érdekeiket képviselhessék ebben a Köz­közgyűlésben. Ha ez a jövőben nem lesz, akkor ilyen dolgok nem is fordulhatnak elő. Ezekért helyt nem tud állani senki. Mert hogy fér össze ez az igaz­sággal? Hogy fér össze ez a joggal? Mi egy héttel ezelőtt tárgyaltunk egy ügyet, ahol egy becsületes jó magyar ember 70.000 korona helyett csak 65.000 koronát ígért és 12 évig súlyos viszonyok között becsülettel állta meg a helyét ott és ismétlem, nem 10.000 koronát ígért 30.000 helyett, hanem 65.000 koronát a másiknak csak 70.000 koronájával szem­ben és 12 év után onnan kidobták. Ez, nem hiszem, hogy Európának még egy városában előfordulhat s egy hétre reá valaki ígér 10.000 koronát, a másik 30.000 koronát és mégis amannak akarják adni. Nem mondom, ha 25.000 koronát ígért volna, akkor azt mondanám, nem lényeges, nem kell olyan pon­tosan nézni a számokat, hanem oda kell adni a régi becsületes bérlőnek. Ezt nem sajnálnám, de én itt a mi nagy zavarainknak a maradványát látom, abban, amit mi itt csinálunk, ezeknél a versenytárgyalásoknál. Ez nem komoly munka, ez nem fog jóra vezetni, mihozzánk idegen egészséges jó tőke nem fogja betenni a lábát, mert sohasem fogja tudni, hogy mikor megilletné a jog, vájjon annak a birtokába fog-e tudni lépni. Az ilyen laikus dolgoknak egy millió fogyasztó fizeti meg az árát, mert az emberek rászoknak arra, hogy az ajánlatokat ne vegyék komo­lyan s a régi bérlők akkor meg fognak maradni három-tízezer koronás alapokon és elesünk attól, hogy más versenyzők a 30—35.000 koronát ígérjenek. Nem fogadhatok el sem most, sem a jövőben soha ilyen alapokon nyugvó árlejtést és azt indít­ványozom, hogy egyiket se fogadja el a Közgyűlés. Álljanak ide az új igénylők és hogyha nagyon kicsi lesz a differencia, bár azt hiszem, hogy még többet is fognak ajánlani, de valaki csak 5 vagy 10%-kal ígér többet, akkor álljon elő a méltányossság, de a város senki által magát jogától nem engedheti meg­fosztani. Konkrét, azt indítványozom tehát, hogy a Köz­gyűlés az előterjesztést utasítsa el, már csak azért is, hogy példát mutasson arra, hogy a város az ő javait komolyan meg tudja őrizni, akkor a jövőben ilyen dolgok nem fordulnak elő és bizalommal fog a város­hoz fordulni minden ajánlattevő. Semmisítse meg a főváros ezt az árlejtést és új versenytárgyalást írjon ki ezen vendéglőre. (Helyeslés.) Dr. Juhász István: Tisztelt közgyűlés! A Batt­hyány­ téri vásárcsarnok vendéglői bérletéről annyit tudok, hogy a bérlő 14 esztendő óta bérli azt a helyiséget és azt is megállapíthatom, hogy Leikam egyáltalán nem állt erkölcstelen állásponton akkor, amikor 10.000 koronát ígért, olyan helyiségért, amely tulajdonképen csak egy söntés és semmi egyéb nincs hozzá s a legutóbbi 5 éven keresztül csak 2500 koronát fizetett érte, azt megelőzően pedig 1300—2500 koronát. Amikor tehát a versenytárgya­láson a régi bérösszegnek a négyszeresét ajánlotta fel, akkor elment a tisztesség határáig. (Zaj. Ellent­mondások.) Elnök (csenget): Tessék a közbeszólásokat mellőzni. Dr. Juhász István: Tessék meghallgatni. Azt mondják, hogy utólag ajánlott fel 30.000 koronát, ez természetes. Hogy ő exisztenciáját, családos ember lévén, megmentse, tehát kénytelen-kelletlen megajánlotta a 30.000 koronát és én igenis helyes­lem a közélelmezési bizottságnak és a tisztelt tanács­nak az álláspontját, amikor a szigorú jog mellett a méltányosságot vette alapul ennek a kérdésnek az elbírálásánál (Helyeslés.) és én azt mondom, hogy ezért a helyiségért többet kérni, többet venni, egyenesen lelketlenség és bűn volna. (Nagy zaj mind­két oldalon.) Éppen azért mindenféle indítvány elvetésével arra kérem a tisztelt Közgyűlést (Folytonos zaj. Elnök csenget.), fogadja el a tanácsi előterjesztést és ítélje oda e szerint a jelenlegi bérlőnek ezt a helyi­séget. Tűrhetetlen az, hogy a főváros objektumaival szabadjon a mai konjunkturális viszonyok kihaszná­lásával ilyen üzleteket csinálni . . . (Nagy zaj.) Fayer Sándor: Minek akkor nyilvános ár­verés ? Joanovich Pál: Tisztelt Közgyűlés! Nem foga­dom el Gáspár igen tisztelt bizottsági tag úrnak azt a javaslatát, hogy új árverés írandó ki, nem foga­dom el pedig azért, mert a szerződés — amint lát­juk — április 30-án lejár. Karczag Vilmos: Ez a baj. Ez a rendszer! Joanovich Pál: De sajnos, a tényekkel számolni kell! Nem fogadom el azonban a tanács javaslatát sem azon egyszerű oknál fogva, (Halljuk! a bal­oldalon.), a­melynél fogva nem fogadtam el a köz­élelmezési bizottságban sem, ahol ugyan magam maradtam ezzel a véleményemmel, hogy tudniillik az árverési feltételek szerint utóajánlatnak helye nincs. (Úgy van ! Úgy van !) Ezen egyszerű indoknál fogva! Amikor ugyanis arról van szó, hogy valamely objektumot bérbeadjunk, ennek értékét az eddigi bérlő kell, hogy ismerje. S amikor az eddigi bérlő az általa ismert bérérték dacára olyan leszállí­tott ajánlattal jött, hogy ezzel szemben egy másik ajánló a háromszorosát ígérte, akkor igen tisztelt Közgyűlés, nem látom biztosítottnak a komolyságát ezeknek az árverési tárgyalásoknak ,­melyek meg­engedik azt, hogy az a leszállított ajánlatot tevő később az ő ajánlatát felemelje 30.000 koronára.

Next