Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
ott valami reperatúrára szükség van, amit eddig a háztulajdonos csináltatott meg, most nem a háztulajdonost kötelezi, hanem a lakót. (Felkiáltások jobbról : Nagyon helyes! Egy kályha javítása többe kerül, mint három lakásbér!) Lehet, nem védem a háztulajdonosokat, de méltóztassék megbocsájtani, ha minden karbantartási költséget, amely a lakás használhatóságához szükséges, a lakónak kell viselni, mikor nincs abban a helyzetben, hogy ezt megtehesse , ez nem igazságos és nem méltányos. (Felkiáltások jobbról: Hát a háziúr abban a helyzetben van ?) Itt van még a lift. A lift is eddig feltétlenül a háztulajdonos terhét képezte. A lifthasználat bele volt számítva a lakásbérbe és most a lift költségeit is viselniök kell a lakóknak. Bocsánatot kérek, itt is törekszem az objektivitásra és megállapítom, hogy az üzemi költséget, az áramköltséget viselje a lakó, de hogy a karbahelyezést és a karbantartás költségeit a lakónak kelljen viselnie, ezt teljesen képtelen dolognak tartom. (Helyeslés balról.) Azonban tisztelt Közgyűlés, ezen új hátbérrendelet alapján nincs ezen kérdés eldöntve és ezek a terhek is a lakót illetik. Hát engedelmet kérek, amikor ilyen módon látom a lakókat megterhelve, amikor ilyen módon látom, hogy ezen nehéz időkben és ilyen nehéz viszonyok mellett ilyen nehéz terheket rónak a lakókra, akkor nekem fel kell emelnem a szavamat és akkor nekem nem példa sem a hús, sem a cipő, mert sok olyan embert ismerek, aki évek óta nem csináltatott magának cipőt és lukas cipőben jár, aki rongyokban jár, az a középosztálybeli magasrangú hivatalnokoknak és gyermekeiknek évek óta nem volt új cipőjük, új ruhájuk. Ugyanígy van ez a magántisztviselők nagy zöménél és nagyon sokaknál a szabadfoglalkozásúak közül. Engedelmet kérek, akkor, amikor a lakosság zöméről van szó és mikor előterjesztésemben előadtam, hogy Budapesten a lakásoknak 80°/v-a egykét szobás lakás, hogy itt ezen egy-két szobás lakásokban lakik a lakosság háromnegyed része, akkor ezt kell mondanom, hogy igenis ezen kisebbségnek alá kell rendelnie magát a többség érdekeinek, a kisebbség tehát szenvedjen és áldozzon, hogy az ország nyomorultabb állapotban levő szegény kisemberei, a nyomorult középhivatalnokok valahogy el tudják tengetni az életüket. Ez volt már akkor is az álláspontom és ezt az álláspontomat fenntartom ma is. (Közbeszólás: Régi dolgok !) Lampel Vilmos: A kenyér fontosabb a lakásnál és mégis a szabadforgalmat akarják. Dr. Bródy Ernő: A kenyér dolgát méltóztatott emlegetni. A kettő nagyon azonos a házbér tulajdonnál és a földtulajdonnál, a magántulajdon alapján állunk, mégis a magántulajdon meg van szorítva, a földtulajdonosnál és a háztulajdonosnál is a nagyközönség érdekében és helyes, hogy meg van szorítva. (Zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Dr. Bródy Ernő: A gazdák panaszkodnak a rekvirálás miatt, a háztulajdonosok pedig panaszkodnak amiatt, hogy a tulajdonukban meg vannak szorítva. Mind a kettőnek meg van a természetes oka és a természetes magyarázata. A természetes ok és természetes magyarázat a gabona megszorításánál a városi ellátatlan lakosság kérdése, a háztulajdon megszorításánál pedig a kereslet és kínálat viszonyának kérdése. Akkor majd ha lesz rendes kereslet és rendes kínálat, ha a rendes gazdasági törvények helyreállanak, ha lesz elég lakás, akkor nagyon természetes, hogy vissza kell állítani a szabadforgalmat. De addig, amíg így vagyunk, amint jelenleg, hogy itt hét év óta nem folyik építkezés, hét év óta nem volt új lakás, ellenben egyre több ember jött a városba, akkor tisztelt Közgyűlés, nem lehet mást csinálni, mint megszorítani, korlátozni a magántulajdont a közérdekében és megszorítani, korlátozni az ellátatlanok érdekében. Csak így járunk el helyesen és igazságosan, ha ezt tesszük. Épen azért nagyon helyes az új házbérrendeletnek az új lakásokra vonatkozó azon intézkedése, amely az új lakásokra nézve a teljesen szabad forgalmat minden tekintetben helyreállítja. Méltóztassék még megengedni tisztelt Közgyűlés, hogy szót emeljek még egy pár kérdéssel kapcsolatban, amelyek a a házbérrendelet dolgával szintén összefüggenek. A házbérrendelet különleges paragrafusokat tartalmaz, így a 16. § dohányárusokról és a mozgófényképüzemekről. Egyelőre csak a szegény trafikosokról fogok beszélni, a legszegényebb, legnyomorultabb rétegről, a szegény proletár kistrafikosokról. Ezen hátbérrendelet a 16. §-ban azt mondja, hogy a dohányárudák, a kizárólagos dohányárudák helyiségeit át kell engedni azoknak, akiket a pénzügyigazgatóság mint új engedélyeseket megjelöl. Ezt a leghelytelenebb, a legigazságtalanabb intézkedésnek tartom. Megmondom miért: azért tisztelt Közgyűlés, mert ma már nincsen olyan dohányáruda, amely kizárólagosan dohányt árusítana. A dohánynak drágasága és ritkasága egyenesen kizárttá teszi, hogy kizárólagos dohányárudák legyenek, minden dohányárudában más cikkekkel is kereskednek. Már most az történik, hogy azon a címen, hogy az illető kizárólagos dohányárudára kapott engedélyt, kikergetik őket, ezeket az apró kis exisztenciákat, amelyek már évek óta más kenyérkeresettel foglalkoznak, azokból a helyiségekből. Nagyon jól tudjuk mindannyian, akik trafikba járunk, hogy ott papírt, újságot, ceruzát, könyvet stb. ilyen dolgokat lehet kapni, minden trafikban, csak éppen dohányt nem lehetett kapni. Éppen az említett gyártási viszonyok folytán a dohány ritkasága és drágasága folytán. Nem helyeslem tehát azt, hogy ezeket a szegény kis exisztenciákat azokból a kis üzletekből, amelyekben egész családjuk életét tengették és fenntartották kínosan és keservesen az életüket, ezeket az utcára tegyék, földönfutókká tegyék és az új házbérrendelet az új javadalmasokat beengedje ezeknek a helyiségébe. Ezekért a legkisebb exisztenciákért igenis fáj és sajog a szívem, hogy mifog ezekkel történni, mi lesz velük, ki gondoskodik róluk. Ez vonatkozik a dohányárusokra. A mozgófényképüzemekről szintén intézkedik ez a szabályzat. A mozgófénykép üzemeknél más a helyzet, ott nagy befektetéseket eszközöltek. (Közbeszólás jobbról: Meg is gazdagodtak belőle!) Nem tudom a közbeszóló bizottsági tagtársamnak mi a mestersége, várjon üzlettel vagy mi mással foglalkozik. De kérdezem, hogy ha van valami üzlete, amelybe befektetéseket eszközölt, milyen néven fogja venni, ha az üzletből kitelepítik. (Zajos felkiáltások jobbról: Azok nem szegény emberek! Gazdag részvényesek!) Én nem turkálok senkinek a zsebében, nem nézem mennyi van benne, ha sok van, tessék megfogni adóval, de senkinek nincsen meg a joga valakitől elvenni és a másiknak odaadni. (Felkiáltások balról: Kommunizmusi Vagyonfosztás ! Nagy zaj.) Ezt, a magyar jogfejlődésben ennek a párját, nem találom. A magyar jogfejlődésnek sem a magán