Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

nézve. (Úgy van! Felkiáltások jobbról: Ezt is a bol­sevizmus csinálta!) Nálunk tehát a nagy ipari hacikonjunktúrára így következett be gyorsan a válság, mert emlékez­zünk, hogy a Váci­ úton és általában itt Budapestről beszélve a gyárakban óriási tömegei dolgoztak a munkásoknak, most azonban nem mondok túlságosan alacsony számot, ha azt mondom, hogy az üzemek­ben a redukált forgalom következtében a munkások­nak 30 százaléka dolgozik. Nekünk tehát arra kell itt lehetőleg törekednünk, hogy azok a munkások, akik jelenleg az üzemekben dolgoznak és itt az ország területén megmaradtak, azok minden áron továbbra is megkapják a munkalehetőséget. Tehát ebből az álláspontból kifolyólag legelső­sorban álló és legfontosabb követelmény az, hogy a gyáraknak lehetővé tegyük a munkálkodást. Ez pedig lehetővé tétezik legelsősorban és az ország érdekei­nek veszélyeztetése nélkül akkor, ha mi kivitelre dol­gozunk, ha mi bizonyos ipari produktumokat, ame­lyeket itt az ország területén nem tudunk megfelelően elhelyezni, ezeket kinn az ország határain kívül fogjuk elhelyezni. Ismétlem, ezt legelsősorban a munka­nélküliségtől való megóvás érdekében kell megtenni. Miként lehetséges ez? (Halljuk! Halljuk!) Ez lehetséges elsősorban olyképen, hogy ne törekedjünk mi, főként pedig az állami üzemek arra, hogy a meg­rendelésekkel várjunk egészen addig a jövő időpontig, amíg itt esetleg a viszonyokban gyökeresebb változás áll be. Kifejtettem, hogy a legelső és legfontosabb dolog az, hogy a gyárak ne redukálják az üzemüket. Ez fontos egyáltalán az egész ország közgazdasága érdekében, amely azt követeli, hogy itt megrázkód­tatások a gyáriparban be ne álljanak. Ehhez pedig az szükséges, hogy a gyárak megfelelő mennyiségben kapjanak megrendeléseket­ a vasúttól,a postától azok­ban a szükségletekben, amelyek már hosszabb idő óta nem elégíttettek ki és nagyobb befektetések azért nem eszközöltettek, mert túlságosan drágálották meg ezeket a költségeket. Ezeket a szállításokat meg kell rendelnie úgy az államvasutaknak, mint a postának. (Közbeszólás balról: De nem Biedermanntól!) He­lyesen jegyezte meg a közbeszóló, hogy ne külföl­dön, ne Biedermannéknak adassanak ezek a meg­rendelések, ezek a milliárdos nagy üzletek, hanem a hazai gyáriparnak, mert nemcsak a gyáriparon segí­tünk így ezzel .. . Wolff Károly: Csak olyanokat rendeltek meg Biedermannéknál, amelyeket Önök nem tudtak szállí­tani. (Úgy van!) Dr. Fábián Béla: Méltóztassék megbocsájtani, én nem szállítok, én nem vagyok gyáros, ne méltóz­tassék ebből a szempontból felfogni a dolgot. A Biedermann-féle szállítások dolgáról nem beszélek és nem beszélhetek, az nem tartozik ide. Wolff Károly: Miért tetszett említeni? Dr. Fábián Béla: Nem beszéltem­ róla. Wolff Károly: Most említette. Dr. Fábián Béla: Csak azt akarom megjegyezni és azt akarom kérni a polgármester úrtól és a köz­vetítésével az államtól, hogyha itt a jövőben állami megrendelések lesznek, még azokban az esetekben is, ha azok drágább áron szállíttatnának talán a bel­földi ipar által, — amit nem hiszek — mint a kül­földi ipar által, még azokban az esetekben is itt benn az ország területén eszközöltessenek. Ugyancsak kérem azt, hogy a gyáraknak lehe­tővé tétessék a munka az által, hogy nekik kellő mennyiségű magyar szén bocsáttassék a rendelkezé­sükre. A gyárak, méltóztatnak tudni, Magyarországon­ arra rendezkedtek be, hogy 100 százalékban a po­rosz szénnél rossabb magyar szenet használhatják fel. Ha tehát az államvasút békeidőben, amikor a magyar szén szintén rosszabb volt, mint a porosz szén, szükségletüknek háromnegyed részét idegen szénnel, porosz szénnel fedezték, abból a célból, hogy a magyar ipar kivitelképes legyen és tovább tudjon dolgozni, feltétlenül szükséges, hogy a ma­gyar gyáraknak magy­r szén bocsáttassék rendel­kezésére. Egy hang: Milyen iparcikket akar kivinni ? Dr. Fábián Béla! A fenyegető válságtól való megóváshoz feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a közmunkák az országban megindíttassanak. A forra­dalmak után itt teljes mértékben leromlott minden. A budapesti kikötő megépítése ennek a városnak régi vágya, a dunai kereskedelem központjává akarjuk tenni Budapestet. Feltétlenül szükséges, hogy a munka­nélküliek elhelyeztessenek a dunai kikötők építésénél. (Közbeszólások jobbról: Milyen iparcikkeket akar kivinni? A kikötőt nem lehet kivinni!) Én a lénye­get mondom. Nekem az a kérésem a polgármester úrhoz, hogy minden erővel törekedjék a munkanél­küliség kérdésének a megoldására és ebből a cégből járjon el a kormánynál, hogy a gyáraknak megfelelő mennyiségben magyar szén bocsáttassék a rendelke­zésükre, hogy a kereskedelmi válság lokalizáltassék és rövid időre korlátoztassék. Wolff Károly: Könnyű ezt mondani. Elnök: Az interpelláció kiadatik a polgármester úrnak. Következik dr. Kazay László bizottsági tag úr. Dr. Kazay László: Tisztelt Közgyűlés! A múlt héten különböző napilapokban feltűnő­­ hírt olvas­tunk. Arról volt szó, hogy a székesfőváros rendőr­sége egy nagyszabású facsalási ügyet leplezett le és a facsalás tettesei mint különböző csalási bűntettek­ben és egyéb hasonló bűncselekményekben alaposan gyanúsítottak, előzetes letartóztatásba is helyeztettek, sőt a királyi ügyészséghez át is kísértettek. Később azt hallottuk, hogy ezen nagystílű ügyben, amelyben nagyon sokan milliókkal károsíttattak meg, több napilapban azt olvastuk, hogy a fővárosnak is 8­-10 millió koronáig terjedő kára lett volna ebből az ügy­ből kifolyóan. Tisztelt Közgyűlés! Utána akartam nézni ennek a dolognak, ezt kötelességemnek tartottam, felmen­tem a törvényszékhez, nem ügyvédi minőségemben, hanem mint a főváros törvényhatósági bizottságának egy egyszerű tagja és közkatonája, mert tisztán óhaj­tottam látni ebben az ügyben, mielőtt a dolgot ide hozom. Azonban a szokottnál is sokkal nagyobb mértékben begombolkoztak ezen ügy intézői, úgy a vizsgálóbíró, mint az ügyészség vezetője. Mind a ketten magasabb állami érdekekre való hivatkozás­sal tagadták meg nekem ebben az ügyben a fel­világosítást. Azt hiszem tisztelt Közgyűlés, mi maga­sabb állami érdeket nem ismerhetünk, mint azt az állami érdeket, hogy ilyen dologban tisztán lás­sunk. (Úgy van!) Én más irányban óhajtottam az interpellációmat megteni és azt is megmondom, éle­sebb hangon, egy oktávával feljebb. Azonban az ülés megnyitását megelőzően a polgármester úr figyel­méből és Purebl tanácsnok úr előzékenységéből abba a helyzetbe jutottam, hogy beletekinthettem az ügynek a fővárost érdeklő részébe és olvashattam az aktákat. Ezekből annyit megállapítottam és ez tett óvatosabbá, hogy a város igen körültekintő módon

Next