Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
járt el. Viszont azonban nekem, mint magyar állampolgárnak és budapesti állampolgárnak, teljesen közömbös az, — miután a 10 millió korona nem tudom hányadrészét közadó alakjában én is fizettem — hogy a fővárost, vagy a honvédelmi minisztériumot károsították-e meg. Nagyon csekély elégtétel, ha a főváros azt mondja, hogy ő nem károsodott, majd megfizeti nekünk a honvédelmi kincstár. Tudniillik körülbelül így áll a helyzet. Annyi megállapítható máris, hogy ezen bizonyos állítólag nyolc—tíz millió fopna kárból két millió kárösszeget a honvédelmi kincstár megtérített a fővárosnak és ezzel a tényével elismerte a kártérítés jogalapját és kötelezettségét a fővárossal szemben. Azonban a többiek visszafizetése tekintetében még nyomatékos aggályai vannak elsősorban a kincstárunk helyének, Hegedűsnek. Közérdek, hogy ebben a dologban tisztán lássunk, ámbár ezen értesülések alapján a bizalmat előlegezem és a fellépésem nem akar személy ellen irányulni és teljesen objektív szempontok vezettek, amikor mégis kérem, hogy annyi felvilágosítást adjanak, amennyit nekem hamarjában adtak a Közgyűlés megnyitása előtt, a közmegnyugvás céljából nyilvánosan, a Közgyűlés termében. Éppen ebből az okból a következő interpellációt nyújtom a polgármester úrhoz: „Van-e tudomása a Polgármester úrnak arról, hogy a múlt héten különböző lapokban az a hír látott napvilágot, hogy egy Újhelyi nevű egyén több bűntársával együtt faszállítási üzelmekkel a székesfővárost állítólag 10.000.000 korona erejéig megkárosította. Arra való tekintettel, hogy ez ügyben sem a vizsgálóbíró úr, sem az ügyészség vezetője részéről semmiféle felvilágosítást sem nyerhettem, hajlandó-e a Polgármester úr a törvényhatósági bizottsági Közgyűlést ez ügyben tájékoztatni? (Éljenzés. Taps.) Elnök: Az interpellációra a polgármester úr nevében Purebl tanácsnok úr azonnal megadja a választ. Dr. Purebl Győző tanácsnok: Tisztelt Közgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy az interpellációra a válaszunkat a következőkben megadhassuk. (Halljuk! Halljuk!) Elsősorban bejelentem az igen tisztelt Közgyűlésnek, hogy a főváros Újhegyi Árpád és társaival tűzifaleszállításra vonatkozó szerződést nem kötött, tehát ebből kifolyólag károsodás sem érhette. A tényállás röviden a következő: Újhegyi Árpád megjelent a fővárosnál és 8000 nagyon tűzi fának a leszállítását ,ajánlotta föl, mi annak idején, amikor tárgyalni kezdtünk vele, rögtön anyagi és tárgyi garanciákat kértek, a leszállításra és az esetleg adandó előlegre vonatkozólag. Miután ő ezt nyújtani nem tudta, a tárgyalást vele beszüntettük. Október havában a honvédelmi minisztérium megbízásából a minisztérium 33. osztályának igazolt vezetői megjelentek és ..... Pakots József: Kik voltak? Dr. Purebl Győző tanácsnok: . . . . és elhozták az úzerdő- és faügyek országos kormánybiztosának az írását, amelyben a kormánybiztos hozzájárult ahhoz, hogy a honvédelmi minisztérium 33. osztálya az általa megvett erdőből 8000 vagyon tűzifát hozzon Budapestre. Gáspár Fülöp: Az az erdő nem is volt a világon. Nálam is voltak vele. (Derültség.) Dr. Brezovsky Emil: A fáktól nem látszott az erdő. (Elnök csenget.) Dr. Purebl Győző tanácsnok: Az Ibisban az is foglaltatott, hogy ez majd* a jóléti intézmény, a honvédelmi minisztérium és a tisztviselők ellátására fordítandó. Egyben azonban felhívta a honvédelmi minisztérium 33. osztályát a fakormánybiztosság, hogy ebből a mennyiségből 4000 vagyont a fővárosnak ajánljon fel a közfogyasztás ellátására. Tisztelt Közgyűlés! Azokban a nehéz időkben, mikor a mi egyéb faajánlatainkat jóvá nem hagyta a kormánybiztosság és arról volt szó, hogy a főváros közönsége fával elláttassák, nehéz és problematikus helyzet előtt állottunk, miként válasszon a főváros, ha a fát meg nem vásárolja, és esetleg egyéb szállítás nem történik, ezért a felelősséget kellett, hogy vállalja, vagy pedig válassza-e ezt a vagyononként 5000 koronás ajánlatot, amikor 12—13—14.000 koronás ajánlatok voltak. Dr. Kazay László: Szentendrén 10.000 vagyonja volt. Gáspár Fülöp: Ennek a szakember nem ül fel. Elnök: Méltóztattak kívánni felvilágosítást, tehát kérem azt most meghallgatni. (Úgy van ! Úgy van!) Dr. Purebl Győző tanácsnok: Mi a megbízottakkal csak úgy tárgyalhattunk, hogy kikötöttük magunknak úgy a szálításra, mint az adandó előlegre vonatkozólag az anyagi és tárgyi garanciák nyújtását. Pakots József: Kik? Dr. Purebl Győző tanácsnok: A honvédelmi minisztérium 33. ügyosztályának igazolt megbízottai. Erre egy hét múlva a honvédelmi minisztérium megbízottai megjelentek ugyancsak a minisztérium megbízásával, amelyben őket a fővárossal való szerződésre vonatkozólag teljhatalmúlag minden tekintetben megbízták. Bár jogi szempontból ezen az alapon tovább tárgyalni lehetett volna, azonban aggályom — tekintettel arra, hogy nagy előlegről volt szó — nem oszlott el, én további garanciákat követeltem és azt mondottam, hogy a honvédelmi minisztérium, illetve az államkincstár által elvállalandó garanciák nélkül a tanács a további tárgyalásokba nem bocsátkozhatik. (Élénk helyeslés.) Erre ők a honvédelmi minisztérium garanciáját is elhozták magukkal, de én felelősségem tudatában tovább mentem, elmentem személyesen a honvédelmi minisztériumban és személyesen meggyőződtem az aktákból, illetőleg az illetékes egyénektől, hogy minden úgy van, ahogy az írásban van lefektetve. Bieber Jenő: Mit szól ehhez Gáspár? Gáspár Fülöp: Én mondtam már, hogy hogy áll a dolog. (Derültség.) Dr. Purebl Győző tanácsnok: Ha folyton beleszólnak igen tisztelt uraim, nem tudok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Erre az egész ügyet — egyébként az egész tárgyalásba a tiszti főügyész urat is bevontuk — átadtuk a tiszti főügyész úrnak, ő megnézte, hozzájárult, szignálásával ellátta és most a 8 millió előleg kifizetéséről volt szó. Itt is az óvatosságban annyira mentünk, hogy az illetőknek ezt nem adtuk oda, hanem ezt az öszszeget a honvédelmi minisztérium bankjába, a Hungária-bankba magunk vittük el és itt tettük le az összeget, ahol jelenlétünkben diszponáltatott ez az összeg az erdő vételárába. Tehát méltóztatik látni, milyen messze mentünk az óvatosságban. November 20-án kellett volna a szállításnak megtörténnie. Mikor ez nem történt meg, november 22-én már felszólítottuk a 33. osztályt, illetve közvetve a honvédelmi minisztériumot is a szállításra vonat-