Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

Dr. Liszka Árpád : Tisztelt Közgyűlés! Ne h­igyje bárki a bizottság tagjai közül azt, hogy felszóla­lásom, indítványom és ennek indoka nem a realitás terén mozog. Mert hiszen ideáljaink voltak nekünk és vannak talán felesleges számmal, de olyan komoly időket élünk, hogy csak realitásokkal szabad dol­goznunk, mint ahogy mindig dolgozott ez az ország, amikor nagy veszélyekből, nagy kataklizmákból kellett kimenekülnie s mint ahogy realitásokkal dolgozott IV. Béla, mikor azt mondotta, hogy várakat kell emelni az ellenséggel szemben, úgy realitásokkal és hasonló eszközökkel kell dolgoznunk nekünk, a magyar alkotmánynak, a magyar hazának, az ország egységének biztosítására fel kell állítanunk azokat a várakat, amelyek megmentenek bennünket attól, hogy még egyszer a belső ellenségek a külső ellen­ségekkel sokszor szövetkezve, ilyen borzalmakba hajtsák ezt az országot. (Úgy van!) Az indítványom a következőkép szól (Olvassa): Azon okok között,­ amelyek az ország össze­omlását okozták, nagy szerepet játszott egyéneknek, csoportoknak és a sajtó egy részének olyan visel­kedése, amely a BTK. felségsértésre vonatkozó 126. §-a 3., 4., a hazaárulásra vonatkozó 127. §-a 2., 3. pontjának, a 130., 131., 134. §§-inak, a hűtlenségről szóló 142., 144., 3458. pontjainak, 148., 149. §§-ainak, a lázadásról szóló 152., 153., 154., 155., 156., 157., 158. §§-inak, a jogtalan toborzásra vonatkozó 161. §-ának, a felhívásra vonatkozó 171. §-ának, az izgatásra vonatkozó 172., 173. §§-ainak, a királyság intézményének megtámadásáról szóló 1913. évi XXXIV. t.-c., 2­­3. §§-ainak, a hatóságok büntetőjogi védelméről szóló 1914. évi XL. t.-c. idevonatkozó rendelkezéseinek megkerülésével, vagy azok tilalmával való nyílt szembehelyezkedéssel ezen egyéneknek, csoportoknak és a sajtó egy részének nemtelen, önző céljait voltak hivatva szolgálni. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizott­sága aggodalommal szemléli, hogy most, mikor a sokat szenvedett ország a konszolidáció útjára lép, ismét ilyen tünetek ütik fel a fejüket s ezért Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága múlhatatlanul szükségét látja annak, hogy a fent­idézett törvényszakaszoknak rendelkezései olyképen módosíttassanak, hogy azok betűinek megkerülé­sével a törvény intenciói ki ne játszathassanak, különösen, hogy a vonatkozó törvénycikkeknek az „egyenes" felhívásra vonatkozó rendelkezései meg­felelően módosítassanak és hogy a sajtó útján elkövetett fenti bűncselekményre vonatkozólag a sajtótörvényben statuált speciális elévülési idő az ezen bűncselekményekre vonatkozó általános elévü­lési idővel helyettesíttessék. A jogfolytonosság parancsoló követelményeinek megfelelőleg — tekintettel különösen az elévülési időkre — múlhatatlanul szükségesnek tartja továbbá Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottsága, hogy az ország összeomlását közvetlenül megelőző és azt követő időkben (Károlyi-féle forradalom) a fenti törvénycikk tilalma ellenére elkövetett bűn­cselekmények tetteseinek felelősségrevonása céljából a megfelelő kormányhatósági intézkedések foganatba vétessenek. Budapest székesfőváros törvényhatósági bizott­sága jelen határozatát azonos állásfoglalás céljából megküldi a társtörvényhatóságoknak és eljuttatja a Kormányzó Úr­­ Főméltóságához és a m. kir. kormány­ és a Nemzetgyűlés elnökéhez. Jelen indítványom tárgyalása tekintetében a sürgősség kimondására vonatkozó indítványomat tisztelettel előterjesztem. (Helyeslés.) T. Közgyűlés! Ebben az indítványomban vannak olyan pontozatok, amelyek feleslegesnek látszanak, az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvénynek az életbeléptetése óta. De a parla­mentben maga az igazságügyminiszter kijelentette, hogy ez a törvény efemer jellegű és ez tisztán a kommunizmusnak üzelmei ellen, illetőleg azoknak meggátlására nyújtatott be a törvényhozáshoz, amiből az következik, hogy magának a büntető törvény­könyvnek a rendszere megmarad a régi és így indít­ványomat, jóllehet én ezt már előbb­ benyújtottam a Közgyűléshez, nem változtatom meg. Különösen ezen indítvány első pontja, a sajtó elévülésre vonatkozó pont fontos a mi szempon­tunkból, mert a Károlyi-forradalom idejében a november 1 -ét megelőző és ezt közvetlenül követő időkben a sajtó útján, a fennállott törvénycikkek ellenére elkövetett büntetendő cselekmények tekinte­tében az elévülés lejárt 1919. áprilisában. Kérdem, hol volt ekkor a királyi ügyész, amikor javában dühöngött a proletárdiktatúra? Ennélfogva a sajtó­ elévülés 6 hónapra való korlátozása nagyon helytelen a mi büntetőkönyvünk­­ rendszerében és látjuk azt, amikor ezeket a határoz­mányokat a törvénykönyvbe bevették, az akkori indo­kolásból látjuk, hogy a törvényhozó előtt csak egy indok lebegett, az, hogy hiszen a sajtóból, még ha az a sajtó közlemény folyóiratban jelent is meg, hat hónap alatt bizonyosan tudomást szerezhet az, akit a közlemény sért, ennélfogva teljesen elég lesz a hat hónapi elévülési idő. De mi láttuk azt, épen ennek az országnak a közelmúlt szomorú idejéből, hogy a hat hónapos elévülési idő megfosztott bennünket attól, hogy ezekért a borzalmas bűncselekményekért, amelyeket a sajtó egy része elkövetett, a sajtót felelősségre tudjuk vonni. Tehát pro future bent hagytam indítványomban ezen pontozatot is. Szilágyi Károly: Majdnem az egész sajtó. Még a konzervatív lapok is úsztak az árral. Dr. Liszka Árpád : Majd erre rátérek részletesen. Volt egy idő, amikor majd minden lap egyforma kép úszott az árral kevés kivétellel. A sajtó ügyében egyébként a közvéleményben annyira megérett a vágy, hogy a sajtóügyet rendez­zék, hogy úgy tudom, a kormány is rövid időn belül erre vonatkozólag törvényjavaslattal fog lépni a nemzetgyűlés elé. Mindenféle módszer, rendszer kínálkozik arra, hogy a sajtó terén a rendészetet megfelelő módon szabályozza a törvényhozás az állam ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó­lag, én idézem egy igen jeles bírónak a tervét. Ez a következő, hogy ha az egyén ellen elkövetett sér­tés tekintetében, ha az egyénre ráfogott hazugság tekintetében, az egyénnek joga van arra, hogy attól a laptól követelje, hogy helyreigazító nyilatkozatot tegyen, akkor miért ne lehetne megadni az állam­nak is ezt a védelmet, vagy pedig a társadalomnak, vagy állami alakulatoknak, hogy ha valamely közle­mény ezeknek a felsorolt intézményeknek, magának az államnak az érdekét sérti, hogy ezen esetben egy bizott­ság mondja azt ki, hogy köteles az a­lap az ő ferdítését helyreigazítani, ott, ahol ez a bizottság megállapítja. Ez szorosan nem tartozik az én indítványom keretébe, de bele­tartozik az, hogy megindokoljam, hogy egy ilyen országos érdekű kérdés hogyan kerül a főváros közgyűlése elé.

Next