Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

Dr. Liszka Árpád: Az Est szeptember 13-án. (Olvassa.) „Tizenkét helyen ég állítólag Petrográd. Az emberiség ma még mindig a rossz szellemek rab­szolgaságában görnyed. Még úgy látszik, nem szenvedett és bűnhődött eleget a világ. A háború szörnyetege még nem lakott jól vérünkkel, húsunk­kal. Az ember nem tagadta meg még eléggé isteni lényegét, még nem aljasodott le eléggé a föld dúló állataihoz. Tragédiánknak még nincsen vége, a rajtunk úrrá lett bestiális erők még nem hajlandók leengedni a színpad függönyét." Íme elismerem, tisztelt Közgyűlés, hogy a vezér­cikkstílusnak a legkiválóbb világa ez, amit fel­olvastam itt, de evvel a csodálatos stílusérzéssel és tudással ők nagyon jól tudták azt, hogy csak el kell venni a kedvet attól, hogy tovább harcolhasson kinn a nemzet és tovább bízhasson a külső frontban a belső front. Gáspár Fülöp: Bár egy napig se harcoltak volna! (Felkiáltások a jobboldalon: Ez a hazaszeretet? Zaj. Elnök csenget.) Dr. Liszka Árpád: Az Est október 2-án: „Vezércikk a koncentrációról." Mindnyájan emlékszünk, hogy a Wekerle-kormánynak az állása megingott és minden igaz hazafi tudta, hogy az országot csak úgy lehet megmenteni, ha az erőket koncentráljuk. Kérdem, kik voltak a nemzet erői, Károlyi, Jászi vagy Tisza és azok a nagyok, akiket megszoktunk ilyeneküt tisztelni ? Ebben az időben azt írja Az Est azokról az emberek­ről, akik mindenha a nemzet vezérei voltak és lesznek is. (Olvassa) „Próbálják megmenteni a hatal­mukat és osztályaik hatalmát, hogy milyen sikerrel, az nem lehet kétséges. Éppen azért közömbösen tekintünk az elkésett koncentrációs erőlködés elé, mely ha megtörténik is, legkisebb epizódja lesz az emberiség nagy drámájának." Akkor történik ez a kijelentés, mikor Bulgária feltétel nélkül megadta magát. Dr. Fábián Béla: Ez tette tönkre a frontot. (Zaj.) Dr. Liszka Árpád : Elérünk Az Est történetében, a Fényes Lászlók, a Kéri Pálok szerepének történetében egy fontos dátumhoz, ez október 3-a. Sokan nem vették észre a­kkor, milyen fontos dátum ez az október harmadika. Már akkor mertek nyilatkozni és mertek ilyen dol­gokat kimondani, amelyeknek alapján ma világosan látjuk, hogy október 3-án már a nemzeti tanácson törték a fejüket. Íme a nemzeti tanácsnak a gondolata október 3-án (Zaj.) Elnök (csenget): Ne méltóztassék a folytonos közbeszólásokkal megakadályozni, hogy nyugodtan beszélhessen a szónok. Ez mindkét oldalra szól. Dr. Liszka Árpád: Bocsánatot kérek, én nem akarok itt ráolvasni Az Estre. Nekem ezen indítványom megokolásában Az Est vagy a Világ vagy azon lapok, amelyekről említést fogok tenni, csak eszközök ahhoz a tényhez, amelynek okait és jelenségeit megjelöltem. Október 3-án Az Est tudósítója meginterjúvolja Károlyi Mihály grófot. Én úgy képzelem és azt hiszem, nem állok távol a valóságtól, hogy az ilyen megkérdezések és feleletek a redakcióban történnek. A hülye gróf Károlyi Mihály ezekről a dolgokról talán nem is tudott semmit csak egyszerűen kiadták az ő neve alatt. De olyan szépen állítják be a nemes grófot, meg fog mindanyiunkat döbbenteni, hogy mennyire aggódott Károlyi az ország sorsáért. A nemes gróf azt mondja, hogy nem hiszek a koncentrációban, mert hiszen lehetséges-e az, hogy Andrássy és Apponyi együtt legyenek, mikor Andrássy annyira a radikális vizek felé evezett és főkép nem hiszi azt, hogy Andrássy és Tisza együtt legyenek egy koncentrációban. Ezzel azután el is van intézve az egész koncentrációs tár­saság. Az Est egy kézlegyintéssel egészen egyszerűen elintézi az egész ügyet. Azt kérdezi a tudósító, mit tart gróf úr gyakorlatilag szükségesnek. „Én most azon dolgozom, hogy az erős, független elemek kon­centrálásával bizottságot létesítsek" — itt a magva a nemzeti tanácsnak — „amelynek első feladata lesz proklamálni a magyar háborús célokat," — mikor Bulgária összeomlott, akkor proklamálni akarják a magyar háborús célokat — „proklamálni becsületesen az annexiónélküliség elvének komoly megtartásával, viszont Magyarország területi integritásának minden kétséget kizáró fenntartásával. Ennek a bizottságnak lenne a feladata megtárgyalni, milyenek volnának azok az eszközök, amelyekkel a háború mielőbbi befeje­zését elősegíteni lehetne." Mintha Károlyi Mihálytól vagy ettől a bizottságtól függött volna, amikor tudjuk, hogy abban az időben bármit ajánlottak fel, Wilson kevésnek találta, mint ahogy ők is mindig kevésnek találták, amit a kormányok és a király Őfelsége ajánlottak nekik. „Ez a bizottság — mondja továbbá a nemes gróf — lenne azután szerintem magva annak az alakulásnak, amely az elengedhe­tetlen gyökeres rendszerváltozást keresztül vinné." Íme a nemzeti tanács gondolata október 3-án. Ekkor már készen volt a nemzeti tanács gondolta és még sok minden, amit elő fogok adni. Azon bizonyos ideg­gócpontok megszúrása alkalmas eszköze volt a tekin­télyek lerontásának, mert csak ez kellett, lerontani az ellenfelet, annak tekintélyét és felemelni a saját emberüket, amire példát fogunk látni, és akkor könnyű lesz a további tennivaló. Azt mondja „Az Est" október 4-én : „Nagy embe­rekben ilyen kétségbeejtő szegénység, ilyen abszolút hiány ..." (Nagy zaj. Felkiáltások balról: Nem érdekel!) Mert önök megértették akkor is, de mi nem értettük meg. (Zaj. Felkiáltások balról: Akkor kellett volna felolvasni !) „Nagy emberekben ilyen kétségbeejtő szegénység, ilyen abszolút hiány tán még soha sem volt ebben az országban. Mintha maximálták volna, úgy eltűnt minden politikai és államférfiúi tehetség. Pedig nincsenek is lehetetlen igényeink, nem akarunk zseniket . . . Nem látunk egyetlen férfiút, aki egy fejjel nagyobb lenne a többinél . . . Nincs egy ember a láthatáron, aki kifejezője lenne a népléleknek és végrehajtója a nép akaratának. Akik elől vannak, akik felül vannak, kicsinyes, idegen bajokkal bajlód­nak, azokat hiúság izgatja, bosszú ingerli, pártérdek vezérli. Nincs csillagunk, nincs lángoszlopunk, amely vezessen bennünket, azért kell bolyonganunk a vészes pusztaságban, azért vagyunk mi jobban sújtva, mint bárki a világon." Tudtak ők az éjszakai kávéházi nyelv humoros kiszólásaival is izgatni, ők maguk között bizonyosan mosolyogtak a „vészes pusztaság" kitételen. Október 5-én vezércikk . . . (Felkiáltások balról: Minden nap ?) Ez igen rövid. Ez a vezércikk akkor jelent meg, mikor Burian elfogadta Wilson 14 pontját. Azt mondja „Az Est": „Aki a közösséget akarja, — az Ausztriával való közösségről beszél,­­ az az elnyomást és az elnyomatást akarja, az a háborút akarja folytatni. Ki akarja ezt, merjen jelent­kezni!!" Íme az első merész pacifista kiszólás: „mer­jen jelentkezni, aki ezt akarja" (Közbeszólások balról : Nem. Arról beszél, aki Ausztriával akarja a kapcso­latot! Zaj.)

Next