Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

T. Közgyűlés­­ Az akkori lapokban kutatva, nem láttam lapot, amely így mert volna írni szeptember és október hónapokban, hasonló hangon és hasonló tendenciával, csak „Az Est" volt az, amely ezt meg merte tenni. És ime mi történt? Az, hogy a tudo­mányos mezben megjelenő Világ című lapban 8-án megjelenik egy vezércikk: „Az egyetlen út" Jászi Oszkártól. „Végre megértették! Béke kell! Azonnali béke." Ugyanakkor Tiszáról ebben a vezércikkben azt mondja azon recept szerint, hogy le kell rántani a tekintélyeket: „Ő a vármegyei rémuralom reprezen­tativ-man-je Magyarország utolsó Csák Mátéja." — Ez Tisza István Jászi szemében. — „Ilyen emberekkel demokratikus államférfi nem állhat szóba. Célzás arra, hogy menjenek ezek az urak akárhová oda, ahová azt Jászi Oszkár kívánta, hiszen demokratikus állam­férfiak, mint Clemenceau és Wilson ilyenekkel nem állnak szóba. Most kihagyok napokat és a Világnak október 12-éről szóló vezércikkéből idézek: „Windischgraetz ?" Bíró Lajostól. (Közbeszólások balról). Egy hétig tartott. Elnök: Nagy nehezen rendet teremtek és a bizottsági tag úr minden közbeszólásra válaszol, akkor felborul a nyugalom és a csend. Tessék folytatni. Dr. Liszka Árpád: „A szegény Windischgraetz jön vagy épen az ügyes Szterényi ? Jöjjön! Nagyon helyes ! Hát hogyan fog munkához látni ? Koncen­trálja a nemzeti erőket! Vagyis egyesíti a munka­pártot a 48-as alkotmánypárttal és esetleg még néhány lézengő álfüggetlenségivel ? Ez már nagyon hatalmas komcentráció és borzasztóan erős egyesülés lesz és a tökfilkóknak rettenetesen fog imponálni." Íme a Világ, amely mindig tudományos mezben dolgozott, október 12-én már átveszi Az Est hangját és ugyanezen a hangon jellemzi államférfiainkat és magát a publikumot, amely minden szépet és nemest várt azoktól, akik vezették az országot. (Nagy zaj. Zajos felkiáltások balról.) Gáspár Fülöp: Cenzúra volt mint ma! (Zaj balról.) Elnök: Kénytelen vagyok Gáspár bizottsági tag urat a nevén felkérni, hogy ne méltóztassék közbe­szólásaival a tárgyalást zavarni. Dr. Liszka Árpád: Október 17-én: Haláltánc Jászi Oszkártól. Tisztelt Közgyűlés, ez is a recepthez tartozott, megborzongatni a közönséget azokat a bizonyos forradalmi vibrációkat előidézni a közön­ségben és ezért jók a különös kitételek, a halál emlegetése, sajnos, nem tudom összeszámolni, hányszor fordult elő a halál szó ezekben az ügyesen meg­szerkesztett vezércikkekben. „Halljátok a cinikus és a kis kaszinós játékokban bornírttá szűkült aggastyán beszédét ... A perszonál-uniót hozza ajándékba, mint mikor a Dummer Augustot kirúgják a cirkuszból és ő fejedelmi pózzal és bárgyú röhejjel tér vissza." — Ez Wekerle Sándor. —„A pacifizmusról zeng ez a férfi, akinek egész horizontját a wilsoni koncepció oly mértékben haladja meg, mint Kant akarat elmé­lete a bugaci kis biró színvonalát s aki egyebet nem tett egész életében, mint hogy kasznár csizmával rúgta mindazon erkölcsi értékeket, amelytől egy meg­egyezésen nyugvó világrend jövője függ. Csoda-e, ha értéktelen semmiháziak Károlyi Mihály felé hado­násztak ezer panamával bepiszkolt ökleikkel. Csoda-e, ha durva hazudozásokkal igyekeztek elfojtani a Fényes László keserű igazságait . . . (Nevetés.) Egy nemes, humánus, hazáját szerető férfi, — ez Károlyi Mihály — s velük szemben a junkerek és iparlovagok tomboló hada! A különbség csak az, hogy most nem a magyar népet, hanem Wilsont akarják becsapni." (Zaj balról.) Dr. Gál Jenő: De tessék azt is felolvasni, amit a demokrata vezérek támadásában ír! (Élénk helyeslés balról. Zajos felkiáltások jobbról. Nem arról van szó! Felkiáltások balról. Nekünk a legnagyobb ellenségünk volt Jászi! Felkiáltások jobbról: Itt a sajtóról van szó, nem a demokratákról. Nagy zaj. Elnök csenget.) Dr. Liszka Árpád : A Világ október 23-iki száma: Reménytelenség, Biró Lajostól. „Mint az átdöfött szívből a vér, úgy ömlik el cseppenkint minden reményünk. Wekerle megfenyegette a sajtót. Minek? Hiszen mi nem lázítunk már. Sírni pedig szabad talán ? Vagy azt sem szabad ? Hát jöjjön ! Csukasson be bennünket, csak ne kelljen látnunk, amit Magyar­ország ellen vétettek . . . Nem tehet róla, öreg ember, régi ember. Nem tudja, miről van szó, se ő, se Tisza István!" Hát tényleg nem tudták ők sem, mert olyan csodálatos rejtett utakon haladtak ezen internacionális törekvések, hogy csak ma tudjuk meg, mit jelentettek ezek a szavak. Szilágyi Károly: Vázsonyi már akkor le akarta tartóztatni. Ő már akkor provideált, követelte ezek­nek a letartóztatását! (Nagy zaj.) Dr. Liszka Árpád : Tisztelt bizottsági tagtársam, én itt a nemzetről beszélek és nem tehetek róla, ha önök Vázsonyit a nemzettel azonosítják és önöknek Vázsonyi fogalom, nekünk nem az. (Zajos helyeslés jobbról.) Nekünk ezeréves praxisunk van arra és nekünk a vérünkben van minden ahhoz, hogy meg­ítéljük, hogy milyen embereket lehessen követni. (Úgy van! Úgy van! — jobbról.) Most kihagyom az idézeteket, nem akarom a Közgyűlés türelmét tovább igénybe venni. Október 26-án megjelenik egy különös kiáltvány, „Magyar­ország népéhez a nemzeti tanács." Íme az október 3-ától rejtegetett mag gyönyörű virága kivirágzott. Mi történt ekkor? A király és Károlyi Mihály Bécsbe ment. A király kihallgatta Garamit, Kunfit, Jászit. A tekintélyeket már lerántották, mert hiszen pláne utólag senki sem fogja közülünk lekicsinyleni a több százezer példányban megjelenő Az Est hatását. Óriási hatása lehetett a lapnak, amely ilyen merész hangon, ilyen kitűnő, mesteri hangon tudta izgatni a köz­véleményt. Az Est október 29-én. (Zajos közbeszólások balról: Meddig tart még ?) Megnyugtathatom csak november 1-ig: „Új kísérlet. Elküldötték a kedves, derék József főherceget, hogy mint a király meg­bízottja próbáljon kialkudni valami megoldást." T Íme ez a vállveregetés, amellyel kezeli József főher­ceget, a kedves és derék József főherceget, aki a hadseregnek annyi dicsőséget szerzett : „Nem lehet megérteni görbe eszük járását és határtalan ciniz­musukat. Mint vásott kölykök az oroszlánt, úgy ingerlik a népet. A háborúban elcsigázott ország, a béke friss forrásvizéért üvölt és epét csepegtetnek a szájába. A helyzet tiszta." Mert hiszen ők úgy gon­dolták, hogy az egész magyar nép a kezükön van. De maguk között tudták, hogy melyik népet gondol­ják, amelyet feluszítanak ellenünk. „A nép követeli, hogy az ő sorsát az ő emberei kezébe tegyék le s ne hagyják továbbra is a főúri önzés prédájának... Ezek az emberek a legnagyobb emberi és hazafias áldozatot" — Kunfi és Jászi! — „hoznák meg, ha vállalkoznának a néptől nekik kínált feladatra. A vak gőg és süket zsarnokság felülkerekedhetnek egy pil­lanatra." — tessék megfigyelni, milyen forradalmi szavak, zsarnokság, nép, néphatalom, — „de annak

Next