Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

húzza a csápját, amikor látja, hogy hatalmas az ellenség, amely közeledik és halottnak teteti magát. De ez csak látszólagos, mert ők nem látszatokra dolgoztak, hanem azt akarták, hogy meg is haljon a nemzet. Ebből a semlegességből azután önként jött a kommunizmus. Ha kimondták Magyarország semlegességét, akkor természetes, hogy az a Diaz­féle szerződés, amely a tüzérségi anyagnak csak a felét kivonta és meghagyta határainkat, az nekik fél munka volt, ahogy ők maguk írják lapjaikban, hogy „ne végezzünk fél munkát, nekünk egész munka kell, minden fegyvert odaadunk". Mert veszélyes volt a fegyver a frontkatonák kezében és veszélye­sek voltak a frontkatonák, mert nem tudták, kik ezek a katonák és mit fognak csinálni, ha vissza­jönnek. Tisztelt Közgyűlés! Maga az indítvány semmi egyéb, mint egy kívánság, mint egy kiáltás, hogy ügyész teljesítsd a kötelességedet. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) Fóthi Vilmos: Azt úgy is tudja. Dr. Liszka Árpád: Tudja, csakhogy annak az ügyésznek utasítást is kell adni, vagy a már adott utasítást nem kellett volna visszavonni, vagy ha vissza­vonták, újra utasítást kellett volna adni, mert az ügyész ebbe az óriási kérdésbe magától nem fog beleavatkozni. Nézze meg Hungáriának a tetemét, a leláncolt karokat, a megcsonkított testet és mind­azokat, akik bűnösök ebben, főkép azokat, akik lappanganak, akik messze húzódnak, akik futnak, azok ellen emeljen vádat, de vigyázzon arra, hogy azok közül, akik mint megtévesztettek vettek részt azokban a cselekményekben, amelyek Hungáriát ledöntötték, azok ellen, ha jóhiszeműek voltak és későbbi cselekedetükkel beigazolták, hogy jóhisze­műek voltak, azok ellen ne emelje a kezét. Mert egész biztos, hogy jogfolytonosság nélkül nyugalom ebben az országban nem lesz. (Igaz! Úgy van!) De nincs jogfolytonosság addig, amíg meg nem teremtjük az igazságszolgáltatásban a jogfolytonos­ságot. Mikor a proletárdiktatúra megbukott, akkor az ügyészség sorba vette a munkásságnak volt veze­tőit, magukat a bűnös munkásokat is, de itt elakadt aztán a további folyamat és nem láttuk a tisztító munkát. Lehetséges-e az, hogy egy nemzet megnyugodjék, amelynek a társadalmában a bűnözők szabadon mozognak, s bár most még meghúzódnak, de ahogy érzik, hogy túl vannak a bajon, az elévülési időn, akkor lassanként újra előbújnak és össze fog­nak állni. Tisztelt Közgyűlés! Midőn befejezem beszédemet, Andrássy Gyulának egy mondását kell idéznem, aki a Belvárosnak egyik keresztény­szocialista gyűlésén ezt mondta: „Fényesítsük ki újra a magyar nemzeti erkölcsöt, máskép elpusztul a nemzet és az utódok átka és idegenek megvetése kísér el minket az elmúlt nemzetek történelmének sötétségében." Ennek első eszköze, hogy elimináljuk a bűnö­söket, mert addig nem lehet ebben az országban tiszta erkölcs, amíg megtűrjük magunk között a bűnösöket. Kérem indítványom elfogadását. (Lelkes éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az indítványnak különösen a petitumára nézve, hogy méltóztassanak tisztában lenni, az indít­ványt felolvasom. (Felolvassa: Liszka biz. tag indítvá­nyát.) Mindenek­előtt kérdem a mélyen t. Közgyű­lést, hogy méltóztatik-e a sürgősség kimondására vonatkozó indítványt elfogadni ? (Felkiáltások: Igen­.) Úgy veszem észre, hogy a Közgyűlés többsége a sür­gősség mellett foglal állást, akkor ezt határozatkép kimondom és az indítvány fölött a vitát ezennel meg­nyitom. (Felkiáltások jobbról: Elfogadjuk !) Ki kíván szólni ? Dr. Fábián Béla: Tisztelt Közgyűlés! Nem akarom a t. Közgyűlés figyelmét hosszasabban igénybe venni, én a felszólaló úrnak tisztán csak néhány tévedését, esetleg büntetőjogi tévedését és az említett bűncselekmények megtorlására vonatkozó, eljárásra vonatkozó tévedését akarom helyreigazítani. (Zaj a jobboldalon.) Az indítvány Dr. Csilléry András: Halljuk a védelmet! Szilágyi Károly: Halljuk, hogy mit akar. Dr. Fábián Béla: Az indítványnak tisztelt elő­terjesztője legelsősorban egy tévedésbe esett beszéde elején, azaz legális és illegális forradalomról beszélt. A mi véleményünk szerint legális forradalom nincs. (Úgy van!) Semmiféle szempontból egy­ forradalmat igazolni nem lehet. (Nagy zaj.) Ugyancsak nincs közöttünk különbség arra vonatkozólag, hogy a tettesek felelősségre vonassanak. A tetteseknek felelős­ségre vonását mi is kívánjuk, tisztán csak azt nem tartjuk helyesnek, hogy a papír nem lehet felelős azért, amit rányontattak. (Nagy zaj a jobboldalon.) A büntető törvénykönyv nem ismeri a papírnak a felelősségrevonását (Folytonos zaj jobbról.), hanem meghatározza azokat a személyeket, akik írták azokat a cikkeket. Egy lapnak a tulajdonosa csak akkor felelős, a felelős kiadó, ha nincs itt a cikknek az írója, akit felelősségre lehet vonni azért a cikkért. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Köztudomás szerint, nem mint a felszólaló úr mondotta, hogy a királyi ügyészség tisztán csak a munkásvezérek ellen indította meg az eljárást, hanem igenis a királyi ügyészség nemcsak a forradalmak alatti időben, hanem az az előtt megjelenő sajtó­termékeket királyi ügyészekkel olvastatta át és azok­nak volt a feladata megállapítani, hogy mely sajtó­termékben folytattatott lázítás az állam rendje, az állam biztonsága ellen. (Zaj jobbról.) A királyi ügyészség az igazságügyminiszternek rendeletére dolgozik, ennélfogva a konszolidációnak az akadálya az, ha itt felelőtlenül bizonyos sajtóorgánumok ellen, nem pedig azoknak a cikkeknek írója ellen követelünk bűnvádi eljárást, annál is inkább, mert kénytelenek vagyunk megállapítani, mi voltunk azok, ezt bátran mondjuk, akik azokban a nehéz időkben szembe­helyezkedtünk ezzekkel az emberekkel. (Zaj jobbról.) Szilágyi Károly: Károlyi Mihállyal is! Dr. Fábián Béla: Nekünk az a véleményünk, hogy a sajtó abban az időben nem volt szabad a saját véleményének nyilvánításában, mert itt voltak a Göndör Ferencek és Magyar Lajosok, akik kény­szerítették a szakszervezet útján a lapokat, tehát a papírt, hogy az jelenjék meg bennük, amit ők akar­nak. Saját személyes tapasztalatból beszélek. Akinek a nyomdászok nem akarták kiszedni . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Dr. Fábián Béla: Méltóztatnak tudni, hogy vol­tak az újságírók szakszervezetében, akik elhatározták, hogy bizonyos polgári újságíróknak a cikkeit nem fogják megjelentetni. Méltóztatnak tudni, hogy abban az időben a lapok felelős kiadói és munkatársai kö­zött, akik terrorisztikus alapokon állottak, a Göndör Ferencek és lapkiadók között állandó éles ellentét volt. A Déli Hírlap esetére méltóztassanak emlékezni.

Next