Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-22 / 16. szám
húzza a csápját, amikor látja, hogy hatalmas az ellenség, amely közeledik és halottnak teteti magát. De ez csak látszólagos, mert ők nem látszatokra dolgoztak, hanem azt akarták, hogy meg is haljon a nemzet. Ebből a semlegességből azután önként jött a kommunizmus. Ha kimondták Magyarország semlegességét, akkor természetes, hogy az a Diazféle szerződés, amely a tüzérségi anyagnak csak a felét kivonta és meghagyta határainkat, az nekik fél munka volt, ahogy ők maguk írják lapjaikban, hogy „ne végezzünk fél munkát, nekünk egész munka kell, minden fegyvert odaadunk". Mert veszélyes volt a fegyver a frontkatonák kezében és veszélyesek voltak a frontkatonák, mert nem tudták, kik ezek a katonák és mit fognak csinálni, ha visszajönnek. Tisztelt Közgyűlés! Maga az indítvány semmi egyéb, mint egy kívánság, mint egy kiáltás, hogy ügyész teljesítsd a kötelességedet. (Úgy van! Úgy van! — a jobboldalon.) Fóthi Vilmos: Azt úgy is tudja. Dr. Liszka Árpád: Tudja, csakhogy annak az ügyésznek utasítást is kell adni, vagy a már adott utasítást nem kellett volna visszavonni, vagy ha visszavonták, újra utasítást kellett volna adni, mert az ügyész ebbe az óriási kérdésbe magától nem fog beleavatkozni. Nézze meg Hungáriának a tetemét, a leláncolt karokat, a megcsonkított testet és mindazokat, akik bűnösök ebben, főkép azokat, akik lappanganak, akik messze húzódnak, akik futnak, azok ellen emeljen vádat, de vigyázzon arra, hogy azok közül, akik mint megtévesztettek vettek részt azokban a cselekményekben, amelyek Hungáriát ledöntötték, azok ellen, ha jóhiszeműek voltak és későbbi cselekedetükkel beigazolták, hogy jóhiszeműek voltak, azok ellen ne emelje a kezét. Mert egész biztos, hogy jogfolytonosság nélkül nyugalom ebben az országban nem lesz. (Igaz! Úgy van!) De nincs jogfolytonosság addig, amíg meg nem teremtjük az igazságszolgáltatásban a jogfolytonosságot. Mikor a proletárdiktatúra megbukott, akkor az ügyészség sorba vette a munkásságnak volt vezetőit, magukat a bűnös munkásokat is, de itt elakadt aztán a további folyamat és nem láttuk a tisztító munkát. Lehetséges-e az, hogy egy nemzet megnyugodjék, amelynek a társadalmában a bűnözők szabadon mozognak, s bár most még meghúzódnak, de ahogy érzik, hogy túl vannak a bajon, az elévülési időn, akkor lassanként újra előbújnak és össze fognak állni. Tisztelt Közgyűlés! Midőn befejezem beszédemet, Andrássy Gyulának egy mondását kell idéznem, aki a Belvárosnak egyik keresztényszocialista gyűlésén ezt mondta: „Fényesítsük ki újra a magyar nemzeti erkölcsöt, máskép elpusztul a nemzet és az utódok átka és idegenek megvetése kísér el minket az elmúlt nemzetek történelmének sötétségében." Ennek első eszköze, hogy elimináljuk a bűnösöket, mert addig nem lehet ebben az országban tiszta erkölcs, amíg megtűrjük magunk között a bűnösöket. Kérem indítványom elfogadását. (Lelkes éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök : Az indítványnak különösen a petitumára nézve, hogy méltóztassanak tisztában lenni, az indítványt felolvasom. (Felolvassa: Liszka biz. tag indítványát.) Mindenekelőtt kérdem a mélyen t. Közgyűlést, hogy méltóztatik-e a sürgősség kimondására vonatkozó indítványt elfogadni ? (Felkiáltások: Igen.) Úgy veszem észre, hogy a Közgyűlés többsége a sürgősség mellett foglal állást, akkor ezt határozatkép kimondom és az indítvány fölött a vitát ezennel megnyitom. (Felkiáltások jobbról: Elfogadjuk !) Ki kíván szólni ? Dr. Fábián Béla: Tisztelt Közgyűlés! Nem akarom a t. Közgyűlés figyelmét hosszasabban igénybe venni, én a felszólaló úrnak tisztán csak néhány tévedését, esetleg büntetőjogi tévedését és az említett bűncselekmények megtorlására vonatkozó, eljárásra vonatkozó tévedését akarom helyreigazítani. (Zaj a jobboldalon.) Az indítvány Dr. Csilléry András: Halljuk a védelmet! Szilágyi Károly: Halljuk, hogy mit akar. Dr. Fábián Béla: Az indítványnak tisztelt előterjesztője legelsősorban egy tévedésbe esett beszéde elején, azaz legális és illegális forradalomról beszélt. A mi véleményünk szerint legális forradalom nincs. (Úgy van!) Semmiféle szempontból egy forradalmat igazolni nem lehet. (Nagy zaj.) Ugyancsak nincs közöttünk különbség arra vonatkozólag, hogy a tettesek felelősségre vonassanak. A tetteseknek felelősségre vonását mi is kívánjuk, tisztán csak azt nem tartjuk helyesnek, hogy a papír nem lehet felelős azért, amit rányontattak. (Nagy zaj a jobboldalon.) A büntető törvénykönyv nem ismeri a papírnak a felelősségrevonását (Folytonos zaj jobbról.), hanem meghatározza azokat a személyeket, akik írták azokat a cikkeket. Egy lapnak a tulajdonosa csak akkor felelős, a felelős kiadó, ha nincs itt a cikknek az írója, akit felelősségre lehet vonni azért a cikkért. (Folytonos zaj a jobboldalon.) Köztudomás szerint, nem mint a felszólaló úr mondotta, hogy a királyi ügyészség tisztán csak a munkásvezérek ellen indította meg az eljárást, hanem igenis a királyi ügyészség nemcsak a forradalmak alatti időben, hanem az az előtt megjelenő sajtótermékeket királyi ügyészekkel olvastatta át és azoknak volt a feladata megállapítani, hogy mely sajtótermékben folytattatott lázítás az állam rendje, az állam biztonsága ellen. (Zaj jobbról.) A királyi ügyészség az igazságügyminiszternek rendeletére dolgozik, ennélfogva a konszolidációnak az akadálya az, ha itt felelőtlenül bizonyos sajtóorgánumok ellen, nem pedig azoknak a cikkeknek írója ellen követelünk bűnvádi eljárást, annál is inkább, mert kénytelenek vagyunk megállapítani, mi voltunk azok, ezt bátran mondjuk, akik azokban a nehéz időkben szembehelyezkedtünk ezzekkel az emberekkel. (Zaj jobbról.) Szilágyi Károly: Károlyi Mihállyal is! Dr. Fábián Béla: Nekünk az a véleményünk, hogy a sajtó abban az időben nem volt szabad a saját véleményének nyilvánításában, mert itt voltak a Göndör Ferencek és Magyar Lajosok, akik kényszerítették a szakszervezet útján a lapokat, tehát a papírt, hogy az jelenjék meg bennük, amit ők akarnak. Saját személyes tapasztalatból beszélek. Akinek a nyomdászok nem akarták kiszedni . . . (Nagy zaj a jobboldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek. Dr. Fábián Béla: Méltóztatnak tudni, hogy voltak az újságírók szakszervezetében, akik elhatározták, hogy bizonyos polgári újságíróknak a cikkeit nem fogják megjelentetni. Méltóztatnak tudni, hogy abban az időben a lapok felelős kiadói és munkatársai között, akik terrorisztikus alapokon állottak, a Göndör Ferencek és lapkiadók között állandó éles ellentét volt. A Déli Hírlap esetére méltóztassanak emlékezni.