Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

Nem lehet lappéldányokat és nem lehet embereket, akik hiába törekedtek, nem lehet azért, mert az Alkot­mány kiadója sem hagyta ott a lapot . . . (Nagy zaj a jobboldalon. Bieber Jenő valamit kiált a szónok felé.) Az igen tisztelt közbeszóló úr nagyon jól tudja, hogy mindenki a forradalom után, aki meg akarta állni a helyét, pillanatra legalább egy maszkot kel­lett, hogy vegyen magára abban a rettenetes hely­zetben. Bocsánatot kérek, én nem tettem le az esküt a Nemzeti Tanácsnak, sőt az voltam, aki a bíróságok­nál indítványoztam, hogy ne tegyék le az esküt és nem is tették le. Egy hang balról: A főudvarnagyi bíróságnál letették. Pakots József: Nézzünk a tükörbe ! Dr. Fábián Béla: Méltóztassék megnézni a bün­tetőtörvénykönyvet, sokan vannak odaát jogászok, akik a büntetőtörvénykönyvet ismerik, nagyon jól tudják, hogy ha valaki kényszerhelyzetben követ el egy bűncselekményt, az ránézve mentő ok. (Zaj.) Én tisztelettel kérem, hogy ne méltóztassék ezt a dolgot, mely különösen fontos, egy éjszakai ülésen, este 9 órakor tárgyalni, azt hiszem, ha három évig méltóz­tattak várni, lehet várni még a jövő Közgyűlésig. (Ellentmondások jobbról.) Méltóztassék kiadni a tanácsnak, a tanács tegyen javaslatot és komolyan tárgyaljuk le. Dr. Gál Jenő: Tisztelt Közgyűlés! (Zaj.) Egy hang jobbról: Kéri védője! Dr. Gál Jenő: Én azt gondolnám, hogy itt köz­ügyekkel és nem vádlottak ügyeivel foglalkozunk és azért nagyon szeretném, ha olyan közbeszólásoktól méltóztatnának tartózkodni, melyek olyan riposztokat váltanának ki belőlem, melyekkel akaratlanul is azt érném el, hogy kikérjem magamnak, hogy azokba az ügyekbe bárki is beleavatkozzék, melyek nem közfunkciókat tartalmaznak, hanem amit én az ügyvédi esküm alapján becsülettel végzek. Az nem tartozik ide és különösen a jó ízlés ellen vét az, aki a bíró előtt fekvő ügyről az ítélet elhangzása előtt nyilatkozik. Tisztelt Közgyűlés ! Ami magát ezt az indítványt illeti, én azon meggyőződésben vagyok, hogy kevés az, amelyet a mélyen tisztelt indítványozó úr óhajt. Egy komoly és radikális megoldás, hogy mindazok, akik Magyarországon a most felkapott, de különféle­képen értelmezett destrukciónak előidézői voltak, valamennyien megfelelő szigorú felelősségrevonásban részesüljenek. (Úgy van!) Nem lehet így, mélyen tisztelt Uraim, kiragadni egy témát és elővenni öt újságcikknek, vagy tíznek töredékeit... Egy hang szemelvényeit! Dr. Gál Jenő: . . . szemelvényeit, mint a mélyen tisztelt bizottsági tag úr mondja, nem elég ilyen kiragadott szemelvények alapján, helyzetképek meg­rajzolásával, hangulatkeltéssel kiváltani egy olyan elhatározást, mely mögött sokkal többnek kellene felvonulnia, mint ahogyan az a mélyen tisztelt indít­ványozó úrnak a szavaiból kitetszik. Mindjárt bizonyítom is. Ugyanazokban az újság­cikkekben más helyzetkép is tárul elénk. Ha tovább olvassa e cikkeket és­­ideadja nekem,­­nem tudtam, különben elhoztam volna őket, különben, ha itt vannak, lesz szíves rendelkezésemre bocsátani . . . Egy hang jobbról: Oda ne add! (Derültség.) Dr. Gál Jenő: És mindjárt bebizonyítom, hogy azok a cikkek különböző helyek voltak adresszálva. Akkor tudni kell nekünk azt is, hogy az a mulasztás, hogy a felelősségre vonás és azoknak a destruktív erőknek eltiprása be nem következett, az éppen annak volt következménye, hogy azok az erők legyűrték a demokráciának vezérét és az akkori igazságügy­minisztert. (Úgy van! Taps a baloldalon.) Tisztelt Közgyűlés! Talán szabad még egy szempontra is ráterelni a figyelmet, hogy nagyon rossz így, parciális módon ideállítani a destrukciót. Mert én nem habozom kijelenteni, hogy az Önök soraiban is sok kiváló férfiút tisztelek, aki nem tudott elzárkózni bizonyos időben, hogy a Károlyi-korszakban, valamelyes becsületes funkciót ne végezzen. Nagyon könnyű volna nekem és kényelmes, ha ízlésem megengedné és nem tekintenék magasabb szempontokat, ráolvasni egyes, a Károlyi-korszakban szerepelt kiválóságokra, akik magas birói polcokon állva likvidatórikus munká­kat végeztek . . . Dr. Csilléry András: Kit akar gyanúsítani ? Dr. Gál Jenő: Éppen dicsérek, mélyen tisztelt bizottsági tag úr és ne méltóztassék kételkedni e dicséret őszinteségében. Ha ezt az indítványt így fogadjuk el, ez azt jelenti, hogy személyválogatás nélkül mindenkit, aki ebben az időben szerephez jutott, felelősségre kell vonni. Rám és társaimra nem vonatkozik, mert mi nem voltunk ott. Én meg merem jósolni, hogy mélyen tisztelt Csilléry bizottsági tag úr volna az első, aki tiltakoznék az ilyen általánosítás ellen. Dr. Csilléry András : Majd megválaszoljuk. Dr. Gál Jenő: Mit jelent az, sajtóközlemények­ből vonni le olyan következményeket, hogy itt egy gyászos korszak sajtótermékei alapján vonassanak felelősségre . . . Szakmándy János: Hogy mer a sajtó ilyen rozs­dás fegyverekhez hozzányúlni? Egy hang balról: Ha terror alatt állott! Dr. Gál Jenő: Tisztelt bizottsági tagtársam, akkor köszörülte volna ki a pengéjét e rozsdás fegy­verek ellen, mikor azok a cikkek megjelentek! (Úgy van! Taps a baloldalon.) Bieber Jenő: Honnan tudja, hogy nem csinálta meg? Bizonyítsa! (Zaj.) Ez csak ráfogás, semmi más. Dr. Gál Jenő: Nem a sajtótermékeknél és nem a sajtójogi felelősségnél kell ezt a kérdést megfogni. Ezt a kérdést, a megtorlás kérdését és az igazságos üldözés kérdését azon politikai erők legyűrésénél kell megfogni, akik mindig a helyzethez való alkalmaz­kodással, mimikri-politikát űzve jelennek meg. Azokat az egyéniségeket nevezem én destruktív erőknek, me­lyek nem a mélyen átgondolt nemzeti érdek alapján és a nemzet vérrel áztatott földjéből kiserkedt nem­zeti erő alapján lépnek sorompóba, hanem akik hang­zatos kijelentések mellett állandóan a hazára, hazafi­ságra és még magasabb örök emberi gondolatokra való hivatkozással politikai érdeket szolgálnak. Nem ilyen apró kis firkászok útján . . . (Nagy zaj a jobb­oldalon.) Dr. Csilléry András: A demokrata­ párt Bíró Lajost égig emelte! Dr. Gál Jenő: Tisztelt Közgyűlés! Olyan kiváló egyéniség részéről, mint Csilléry bizottsági tag úr... Nagy Ferenc: Éljen ! Dr. Gál Jenő: . . . minden közbeszólást a leg­nagyobb értékelésben kell részesíteni, de méltóztas­sék megengedni, hogy olyan kiváló pozícióban eny­nyire tévedni nem szabad. Mert ha Ön a radikális pártot a demokrata párttól megkülönböztetni nem tudja, akkor legyen annyi belátás mindenkiben, hogy ezt a megkülönböztetést megbecsüléssel is különböz­tesse meg . . .

Next