Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

jogász hirdet, hogy a törvény nemtudásával senki se mentheti magát, viszont ezzel a visszaható erővel azt iktatjuk törvénybe, hogy a törvénytudásával pedig mindenki menthesse magát. (Zaj a jobboldalon) Amikor tehát egy pozitív törvény van, amely valamit nem tilt. . . Dr. Minke Béla: Ezt nem is értjük, ez nagyon magas. Dr. Hajdú Marcel: A jogászok nem értik? A vezér megérti. Wolff Károly: Az elévülési idő különbözősége nem érinti az érdemet. Dr. Gál Jenő: A visszaható erő semmi össze­függésben nincs az elévüléssel. Ez két különböző téma és aki . . . Bieber Jenő: A tárgyra! Negyedtíz van már. Dr. Hajdú Macell: Hát két óra hosszat lehetett olvasni ? Dr. Gál Jenő: Nyilvánvaló tehát, hogy az indít­vány csak azon a kis területen mozog, amely a sajtójogi megtorlást vonja maga után, és mivel e részben a kormányelnök úr minket megelőzött és sajnálom, hogy a mélyen tisztelt indítványozó urat is megelőzte, egész furcsa kis játéknak tetszik az, hogy a Közgyűlés részéről a kormány figyelmez­tessék épen abban az órában e törvényjavaslat elkészítésére és benyújtására, amikor a kormányelnök az expozéjában ezt már megígérte. (Zajos közbeszólá­sok jobbról: Az egész más!) Kérem, ezek az alátámasztási gesztusok olyanok, mint mikor a hivatott építésznek akar a paliés­ideákkal segítségére jönni (Zaj a jobboldalon), amikor már elvégezte művészettel és tudással az ő munkáját. Wolff Károly: És a lakásrendeletnél nem ezt kívánta Ön? Pakots József: Az udvarnagyi bíróság külön hatásköre! Egyes birói tanács. Dr. Gál Jenő: Én remélem, hogy úgy éjfél felé a lakásrendeletről is fogok beszélni, (Közbeszólások jobbról: Nem baj! Ráérünk!) mert az én bejelentett indítványom a kivételes szabályok hatályon kívül helyezéséről, felöleli ezt a kérdést és akkor majd válaszolhatok erre a közbeszólásra is. Már most engedjék meg, hogy azt a kérdést is megvilágítsam, hogy miért mondom, hogy többet kívánunk és komolyabb megoldást kívánunk ezen a téren? A forradalmi események megbírálása politikai szemüvegen keresztül eddig sok ferde helyzetet teremtett. Sokan vannak, akik ártatlanul üldöztetnek és sokan vannak bűnösök, akik szabadulnak. A ki­egyenlítő igazság oly módon állítható csak helyre, ha nem egy sajtójogi alapon való üldözés, hanem egy általános, minden forradalmi bűnösnek és a destrukció minden tényezőjének megfelelő megtorlás találtatik. (Halljuk! Halljuk!) Nem kiválasztani újságcikkeket, hanem végig söpörni a területen személyválogatás nélkül és a magyar fajnak az a nyilvánulása, hogy mindazokat, akik gyűlöletre izgattak múltban, megfelelő helyes és erélyes megtorlásban részesítik. Engedelmet kérek, én nem akarok oly könnyelmű lenni, hogy most egy pótindítványt egyszerűen hozzá­ragasszak. Én arra mutatok rá, amit Fábián barátom kimutatott, hogy egy ilyen kérdést nem lehet elő­rántva és a sürgősség szabályai szerint letárgyalni. Ha nincs, és nem volt érzék aziránt, hogy éppen visszatérjek az Önök vezérének közbeszólására a lakáskérdést illetőleg, hogy hajléktalanoknak és sze­gény embereknek súlyos sérelmei, melyeknek a meg­torlását Önök tapsok között kívánták, a vezérüknek ezt a kiváló szónoklatát, hogy szóbeliség, közvetlen­ség, nyilvánosság, mindezt sutba dobva, Önök ezt tudják tűrni és újságok felelőségrevonását . . . Bieber Jenő: Örüljön neki, hogy a kormány nem csinál semmit! Ez Önöknek lesz jobb! Dr. Gál Jenő: Ez, tisztelt bizottsági tagtársam, nem pártkérdés, sokkal komolyabb kérdés, semhogy emiatt taktikázni kelljen. És én akkor, mikor egy ilyen parciális indítvány nyújtatik be, akkor azt látom, hogy Önök taktikából többre becsülik ezt a formát, mint a lényeget. Mert a lényeg minden becsületes magyar szívében kell, hogy az legyen megkülönböz­tés nélkül, akik bármily forradalmi tevékenységnek részesei voltak, mely azt a lecsúszást okozta, azok­nak elejétől végig, kivétel nélkül követelni kell a felelőségre vonását. Szalay Gyula: Csak meg ne találjuk a szemé­lyeket, mert ha megtaláljuk, akkor baj van. Dr. Gál Jenő: Ezért kívánom, adassék ki a kérdés a tanácsnak, hogy komoly, jogilag és ténybelileg adatok­kal felszerelt, fájdalmas történelmi vonatkozásokkal alátámogatott indítvánnyal jöjjön a Közgyűlés elé. (Éljenzés és taps a baloldalon. Felkiáltások jobbról: Szavazzunk! Szavazzunk!) Pakots József: Igen tisztelt Közgyűlés! Rend­kívül sajnálom, hogy ez a téma meglehetős késő időben került a Közgyűlés elé és kénytelen vagyok az igen tisztelt Közgyűlés türelmét és figyelmét igénybe venni, de igaza volt egyrészt az interpelláló bizottsági tag úrnak, másrészt az előttem szóló bizott­sági tagtársaknak, hogy ezt a témát nem szabad könnyelműen és futólag tárgyalni. Ebben az egész gondolatkörben voltaképen Magyarország egész tra­gédiája nyilvánul meg. Az a destrukció, mely meg­nyilatkozott a hadsereg összeomlásában, ez már jó­előre jelentkezett. Én csak arra vagyok bátor felhívni az igen tisztelt Közgyűlés figyelmét, hogy akkor, mikor még Magyarországon nem volt senki, aki a destrukció eljövetelét megérezte volna, volt egy felelős állásban levő államférfi, aki megjósolta a bolseviz­musnak keletről való eljövetelét. Erre nem azért hivat­kozom, mert ez a kiváló államférfiú a mi pártunk­nak vezérférfia . . . (Élénk éljenzés és taps a bal­oldalon.) Jól méltóztatik tudni, hogy ez a destrukció ál mezben jelentkezett, a haladás szellemének jegyében jelentkezett, de ne tévesszük össze ezt a két dolgot, nem haladás volt, hanem visszafejlődés. Felvette magára a fejlődésnek és haladásnak a mezét és meg­találta magának azokat a földalatti utakat, melyeken keresztül aknát rakhatott Magyarország fundamen­tuma alá. Tisztelt Közgyűlés! Előttünk fekszik egy indít­vány, mely ezt a tragédiát abból akarja megmagya­rázni, hogy voltak újságok, melyek ezeket a szimptó­mákat magukban felmutatják. Igen tisztelt Közgyűlés ! Legyünk eggyel tisztában: az újság a közvéleménynek a tükre, minden társadalom megérdemli azt az újságot, ha hitvány a társadalom. (Zaj.) Hitvány társadalom­ban, erőtől megosztott társadalomban .... Elnök (Csenget): Kérem, mélyen tisztelt Köz­gyűlés, méltóztassék megengedni, hogy figyelmez­tessem a szónokokat arra, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára, röviden méltóztassanak kifejezni, hogy az indítványt elfogadják-e vagy sem. (Felkiál­tások : Halasszuk el!) Pakots József: Igen tisztelt Közgyűlés! A magam célja is az, hogy ezzel az indítvánnyal mennél ha-

Next