Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-22 / 16. szám

marább végezzünk. Méltóztassék megengedni, hogy egészen távirati stílusban kifejezzem azokat az aggá­lyokat, amelyek bennünk élnek az indítvánnyal szem­ben. Az előttem szólott igen tisztelt bizottsági tag­társam nagyon helyesen mondotta, hogy ez csak egy parciális elintézése a kérdésnek, melyet pedig el kell intézni, ha Magyarországon konszolidációt akarunk biztosítani. Azok a forradalmi kilengések, túlzások és anarchiák, melyek végig dúltak a nemzeten, még mindig éreztetik hatásukat. Gyökerében kell kipusz­títani minden ilyen veszedelmet. Azt hiszik az urak, hogy ezzel az indítvánnyal el van intézve ez a kér­dés? Oh nem! Leszek bátor felhívni az igen tisztelt Közgyűlés figyelmét, hogy ugyanez a Közgyűlés nem is olyan régen egy destrukcióra megadta a maga szankcióját egy közérzet-megnyilvánulásban, tapsok­ban. Méltóztassék megnézni, az Új Nemzedékben megjelent egy közlemény, ami a vagyonfelosztást, papi vagyonfelosztását tárgyalta és Önök tapsoltak annak az úrnak, aki ezt papírra vetette. (Zaj.) Dr. Körmöczi Zoltán: Most is ott ül és moso­lyog rajta, mert előre tudja, hogy nem vonják fele­lősségre. Pakots József: Mélyen tisztelt Közgyűlés! Én tegnap olvastam véletlenül holmi lapszemelvényeket. Távol áll tőlem, hogy általam igen tisztelt egyénisé­geknek politikai becsületességét kétségbe vonnám. De olvastam lapszemelvényeket, melyekből azt láttam, hogy azóta más néven megjelenő laptársunk igen tisztelt vezére a forradalomról milyen dicshimnuszo­kat zengett. Én nem vonom felelősségre, én más állásponton vagyok, azt mondom, ennek a nemzetnek tragédiájában voltak szomorú események, melyek kényszerítettek nemes hazafiakat, hogy tűrjék az ese­ményeket. Én feltételezem róluk azt a jóhiszeműséget, hogy kénytelenek voltak más hangot hangoztatni. De legyünk őszinték egymással szemben, nézzünk a tükörbe, én a forradalomnak semmiféle vonatkozás­ban részese nem voltam. Azt az őszirózsás forradal­mat végig­néztem az írónak az érdeklődésével, nem is gondoltam, hogy a politikában valaha aktív részt fogok venni. De ismét a destrukciónak egy kísérlete volt az, ami engem a politikába hajtott. Mikor láttam, hogy új mérgező jelszavakkal szét akarják bontani a társadalmat, akkor kényszerültem én, mint keresz­tény és magyar ember odaállni . . . (Nagy zaj.) Gáspár Fülöp: A csehek örülnek ennek, meg az oláhok. A svábok is, meg a rácok is. Horváth Károly (IV. ker.): Tudok egy jó gőz­fűrészt ! Pakots József: Ne tessék bántani a szabad sajtót, melyet nagy nemzeti kincsként hagyott ránk 1848. március 15-ike. Abból fejlődött Magyarország és abból tudta azt az erőt összegyűjteni. (Zaj a jobboldalon.) Mélyen tisztelt Uraim! Jó volt a sajtó, nagyon jó volt, mikor szükség volt arra, hogy osztrák generálisoknak a képzelt győzedelmi tetteit hirdette, jó volt, mikor hadikölcsönre kellett felhívni az adózó polgárok millióit. Elvesztettü­k a háborút, keressük a bűnbakot és ismét a szabad sajtó? Ez így szokott lenni. Én mint újságíró végigéltem azt a komédiát, hogy államférfiak veszekedtek egy­mással két újságban és a végén a szerkesztők verekedtek, míg az államférfi urak összeölelkeztek. A vér folyt, de nem a politikus urak vére, így szokott ez kiegyenlítődni. Ez az a sajtóellenes irányzat, amelynek ha van is jogosultsága bizonyos mértékben . . . Dr. Lázár Ferenc: Nem sajtóellenes irányzat. Pakots József: Antizsurnalizmus. Dr. Hajdú Marczell: Sajtóvállalat kontra sajtó­vállalat. Pakots József: Önök akarták erre a térre vinni a dolgot. Lehet, hogy ez a vonatkozás is megáll, hiszen azt a különös dolgot tapasztaltuk, kénytelen vagyok, az önök talán nem nagy tetszésére meg­említeni, hogy mióta bizonyos lapokat bojkott alá helyeztek, azóta ezeket a lapokat nagyobb számmal olvassák. Egy hang jobbról: Igazán ? Pakots József: Ugyanakkor, amikor önök terem­tettek egy úgynevezett keresztény, nemzeti közvéle­ményt. Hát hol van ez a keresztény nemzeti közvéle­mény? Nincs igazság ebben az akcióban, tessék a bűnösöket felelőségre vonni úgy a sajtóban mint minden más téren, tessék teljes tisztító munkát végezni, mindenkinek a soraiban és ne ragadjunk ki ötlet­szerűen egy ilyen indítványt, amellyel csak megint rontunk, megint a destrukciót fogjuk előidézni, mert gyorsan fognak jelentkezni azok, akik a bőrüket meg­akarják menteni és megint a maguk hangzatos túlzá­saival ezt a kérdést is éppen a legnagyobb túlzásba és nem a megfelelő elintézésre fogják segíteni. Igen­­, Közgyűlés! Ezeknél fogva az volna a tiszteletteljes indítványom, hogy amennyiben a Köz­gyűlés ezt a kérdést azzal a komolysággal kívánja tárgyalni, amelyet megérdemel, tekintettel arra, hogy az idő úgyis nagyon előre haladt, kérem a Közgyűlést arra, hogy méltóztassék ezt az egész kérdést a leg­közelebbi ülés napirendjére kitűzni, ahol . . . (Viha­ros ellentmondások a jobboldalon: Nem komoly!) Csodálatos, hogy mikor az önök soraiból a 1. indítványt tevő bizottsági tag úr végigolvasta nap­tári sorrendben az Est-nek és a Világ­nak cikkeit és amikor ezt mi unalmasnak találtuk abból a szem­pontból, mert ezek ránk nézve semmi érvet nem adhattak, mert mindezt jól tudtuk. Önök akkor komolytalansággal vádoltak meg bennünket, mikor pedig érdemleges tárgyalást akarunk, akkor is ugyanez a vád. Én azonban mégis kérem a Közgyűlést és a Polgármester urat, hogy szakítsa félbe ennek az ügynek a tárgyalását és a folytatólagos Közgyűlés napirendjére tűzze ki. (Éljenzés a bal­oldalon.) Elnök: Fábián bizottsági tag úr a napirendhez kíván szólni. Dr. Fábián Béla: T. Közgyűlés! Én csak azt az indítványt akartam megtenni, amit Pakots bizott­sági tag úr most a beszédje végén előterjesztett, hogy tekintettel arra, hogy még húsz szónok van feliratkozva (Közbeszólások a jobboldalon: Nem baj! Ráérünk!) és a dolog elég fontos ahhoz, hogy ne éjszaka tárgyaljuk... Egy hang jobbról: Strohmannok! Dr. Fábián Béla: Ha már a mi pártunk részéről feliratkozottakat Strohmannoknak, méltóztatnak tekin­teni, legalább ne méltóztassék annak tekinteni a kereszténypárt részéről feliratkozottakat. Itt húsz szónok van feliratkozva, mindjárt háromnegyed tíz . . . Egy hang a jobboldalon : Hajnali három óráig csak befejezzük. Dr. Fábián Béla: Pénteken úgy is Közgyűlés lesz. (Közbeszólás: Akkor mást tárgyalunk !) A lakás­kérdés mellett el fog még férni ez a másik kérdés is. Én tisztelettel előterjesztem indítványomat, hogy tekintettel az idő előrehaladottságára és tekintettel arra, hogy mi ezt az ügyet komolyan akarjuk felár.

Next